Miért ítéli el a társadalom azt a nőt, aki nem szül?

Én is sokáig a saját régi család támaszában gondolkodtam, de mi lesz, ha egyszer a testvérednek is lesz saját családja. Gondolod a kapcsolatotok nem változik meg?

A megfelelő gondossággal nevelt gyerek viszont sohasem fordul majd ellened.

Lehet, hogy régen nem volt fájdalomcsillapítás a szülésnél, de most már van.

Akik nem szültek azok nem a fájdalom miatt nem akartak gyereket

Nem volt fájdalomcsillapító, mégis mindenki túlélte.Sőt volt aki kétszer háromszor is túlélte :)

Elhiszem hogy csodás érzés, és neked nagyon megváltoztatta az életed jó irányba, és tudom hogy ezt pusztán jó szándékból mondod.DE!!!

Azt is meg kell érteni aki nem akar.Akinek mondjuk tényleg a hivatása jelent mindent.És aki nem hiszi el hogy mi ketten a párunkkal is jól érezzük magunkat ne higgye!!!De ne kérdőjelezze meg!!!!

Tök felesleges egymást győzködni.

Felnőtt emberek eltudják dönteni hogy akarják élni az életüket.VAn akinek kell a gyerek van akinek nem.

Sőt van aki boldog gyerek nélkül és van aki gyerekkel se boldog.

Szervusz kedves kérdező! Véleményem szerint aki nem akar gyereket abban nincs meg az az ösztön, igény, motiváció ami segíteni a szülővé váláshoz. Itt nem az alakmegőrzés, vagy magára maradástól való félelem lehet a gond, csupán a delikvens nem érez olyat ami elindítaná ezen az úton.

Egy nő nem a gyerekszülés által válik igazi nővé, nem ettől lesz igazán ember, de ugyanígy a férfi is. Aki ítélkezik annak szörnyű keserűség lappang az életében, s ezzel próbál kompenzálni.

Láttam olyat, hogy szül gyereket és mégsem tud anyaként viselkedni. A biológiai adottságnál sokkal több kell.

DE van egy kedvenc mondásom, ki mint él, úgy ítél.

Én már saját magamat sem értem meg, hogy miért nem akartam gyereket és miért féltem a szülési fájdalomtól.

Szóval ne akarja senki, hogy megértsem azt, aki kifogást keresve nem akar saját gyereket.

Én ismerek egy csomó borzasztó, hárpia, kiállhatatlan nőt és gyerekük is van, akkor most mi a helyzet? Talán az hogy ennek semmi köze a gyerekhez, ez mindenkinek a személyes jellemhibája talán?

Amúgy a milyen tévút az hogy nem akar valaki gyereket. Bocs de nem mindenki olyan szánalmas hogy azért nem akar gyereket mert a szomszédnak nagyon fájt vagy mert félti az alakját! Vannak olyanok akik csak egyserűen nem akarnak és kész, mert nekik nem tetszik az az életforma és nem tetszik az amit a gyerek nyújtani tud... Ez olyan mint hogy valaki imádja a palacsintát valaki meg nem. És akkor most mi van hiszem igazság csak egy van és a palacsinta is egy akkor nem lehet hogy valami meghal érte valaki meg kihányná!? De vannak olyan esetek amikor igenis több igazság van! És ennek az az oka, hogy ugyan a palacsinta ugyanazt, de aki megenné és mind mind más személy! Minden ember más... Hiába jó neked valami mivel a másik ember más ezért pont lehet ő azt utálná legjobban amit te imádsz... Ezt kérden megérteni. Mindkettőnek igaza van. Aki akar gyereket is meg aki nem. De csak a saját életében. A másik életében már nem megy az az igazság (mint ahogy akarják erőltetni- nekem jó volt akkor neked is az lesz, persze...)

Az egydüllét nem egyenlő a magánnyal!

Vagyis ha valakinek nincs gyreke, csalűádja még nem jlenti azt hogy magányos.

Tapasztalatból mondom akinek van családja az is lehet magányos

"olyanok akik csak egyserűen nem akarnak és kész, mert nekik nem tetszik az az életforma és nem tetszik az amit a gyerek nyújtani tud... " mondatát nem értem

Honnan tudod mit nyújt, ha nincs saját gyereked? A másikét nézegetve mondod meg, hogy szerinted neked mit nyújtana?

Milyen életformáról beszélsz?

Ezt sokan írják, mégis milyen ez az életforma?

Csak azért mert én pont ugyanúgy élek, mint eddig, és nem akadályoz meg semmiben a gyerek. Ugyanúgy megyünk külföldre vele együtt, kirándulni, barátokkal találkozni stb.

És pont mivel nem változott semmi, nem értem magamat sem, hogyan hagyhattam volna ki, hogy teljes legyen a családom.