Miért ítéli el a társadalom azt a nőt, aki nem szül?

Na, gyerekek, nőjünk már fel és kerekedjünk felül a problémán! Nekem (még) nincs gyerekem, és nem utálom őket, de bizony nem bírom azokat a magukat szülőnek nevező egyéneket, akik nem nevelik meg azt a picit, akit valamikor vállaltak (akár saját, akár örökbefogadott). Valljuk be őszintén, hogy a gyereknevelés nem csak rózsaszín, és nem csak öröm, bár öröm is van benne, és én bár anyaként még nem tapasztaltam, de mégis van némi rálátásom és tapasztalatom, konkrétan anyukámon keresztül (nem én és a testvérem, nem...), aki több, mint 25 éve tanítónő (9-10 éves gyerekek között), és ilyen nehéz és problémás osztálya sose volt, mint az elmúlt 2 évben. És nem csak a gyerekekkel (az a 2-3 a 25-ből), de a szülőkkel még nagyobb a probléma. Felnőtt egy olyan szülőgeneráció, aki nem fegyelmez, és létrejöttek olyan "gyerekjogi" törvények, amikkel visszaélnek, így aztán a gyereknek van joga, a tanárnak még szava sincs. Na most egy gyereket nem elég megcsinálni vagy vállalni, hanem következetesen kell nevelni is. Van, aki erre képes, és azokkal a gyerekekkel nincs gond, de ismerjük be, hogy van olyan, aki nem képes a következetes nevelésre, és valamelyik végletbe megy el, legyen az akár túl szigorú (akár verésig menő), vagy túl laza. Mindkettő rossz, és mindkettőt mások kárára vezeti le a gyerek, verekedéssel, hisztivel, vagy súlyosabbal...

És mivel ez egyre gyakoribb, én nem csodálkozom, ha sokaknak ezt látva elmegy a kedvük a gyerekvállalástól, akár azért, mert nem bíznak a saját képességeikben, és félnek, hogy az ő gyerekük is ilyen lesz, akár azért, mert nem akarja, hogy az ő jól nevelt gyerekét mások rosszul nevelt gyereke megverje (leszúrja) egy semmiségért, akár más az ok.

Nekem más okom van arra, hogy nem vállaltam (még) gyereket, konkrétan az, hogy nem lehetek a párommal, bántották, elég súlyosan, és más nem tudta úgy megdobogtatni a szívemet azóta se.

Én nem szidom a gyerekeseket (csak ha bunkók, és tapasztalom, látom, hallom, első kézből, hogy sok ilyen bunkó anyuka és apuka van, inkább nekik nem kellett volna szaporodni, de remélem, a gyereküknek több esze lesz, ha egyszer felnő), anyu se, és nem is teheti, mert kiteszik az állásából még akkor is, ha igaza van, mert most olyanok a törvények. De el kell fogadni más álláspontját, ha azzal nekünk (vagy másnak) nem árt (ha árt, akkor meg van megoldás, elkerülni, vagy szólni családsegítőnek, vagy hasonló szerveknek, nekik az a munkájuk, hogy megoldják, anyu egyik diákját elvették a családjától, mert mindkét szülő alkoholista, és verték a gyerekeket), emberek vagyunk, bár az állatoktól lehetne mit tanulni...

"na nyaljátok kis gyorsan még egymás seggét

inkább lépek, van jobb dolgom mint két baromnak írogatni" ---> jól sejtem, hogy te egy igazi kultúrlény vagy? Ha azt nem tudod megfogalmazni, hogy velem mi a konkrét problémád, akkor asszem nincs miről beszélnünk.