Vajon a beteg embereket (pl: Dankóros emberek) miért nem fogadja el a társadalom? Vagy pl azokat akik fél lábbal élnek?

Először is még tanulj kicsit, hogy a helyesírásod is fejlődjön. Arra esetleg nem gondoltál, hogy azért mondták ezt, mert sajnálták azt a férfit?

Persze nem kell őket sajnálni, nagyon sokszor teljesebb életet élnek, mint testileg egészséges társaik. Ők lelkileg egészségesebbek, épp azért, mert testileg nem lehetnek azok.

Azért, mert mint ahogy a kutyáknál, az embernél is fontos a szocializáció.

És ugye szerencsére egészséges emberből több van, mint betegből, így ritkán futhatunk össze féllábú, autista, vagy akár Down-kóros emberrel.

Nem szoknak hozzá az emberek, furcsa nekik, nem tudnak mit kezdeni a látvánnyal, ezért általában vagy úgy tesznek, mintha észre sem vennék az illetőt, vagy épp ellenkezőleg, jól megbámulják.

Arra a Dankórra gondolsz, amit ez terjeszt?

[link]

mark86

mert a mai fiatalok nagy része büdös bunkó azért!

sz@rt se tudnak az életről,csak verik magukat hogy mennyit kúrnak,isznak,szívnak meg buliznak!

http://www.youtube.com/watch?v=dezfVbeAHwQ

Valóban tahóság. A világ eljutott már oda, hogy a testi fogyatékkal élőket nem tekinti viccesnek. A középkorban egy végtagját vesztett ember, egy törpe, vagy bármilyen testi hibás ember nevetség és gúny tárgya volt.

Ma már ez nincs így, de ez nem jelenti azt, hogy az emberekne ne tűnne fel a másság. Tinilányoknál meg főleg nem meglepő, a nagy individualizmusban sikerül annyira egyformán öltözniük, hogy külső szemlélő számára megkülönböztethetetlenek. Azonos hajviselet, azonos ruhadarabok, kiegészítők - ők akkor érzik jól magukat, ha egyformák lehetnek. És igen, a cica, emós, deszkás, punk, bahiás stb. csajok is. Nekik még jobban szemet szúr a másság, és ennek ilyen látványosan affektálva adnak hangot. Majd kinövik.

Szóval tahóság, de nem meglepő. Belénknevelt, szocializált dolog a másság elfogadása, akinek pedig még nem zárult le a szocializációja, az mond ilyeneket.

Hát pláne, hogy nem tudhatjuk soha hogy ránk mi vár.

Nekem kerekesszékes emberrel volt tapasztalatom.Nagyon rosszul sült el.

Azelőtt még nem is beszélgettem soha tolószékes emberrel.Jót beszélgettünk egy szórakozóhelyen, aztán sajnos elkezdett hevesen odtromolni telefonon, emailen(közös barátoktól szerezte meg).Nekem viszont nem jött be.Csakhhogy nem a szék miatt.Még mindig szerelmes voltam valakibe, amit meg is mondtam neki, de a fejébe vette, hogy "kiveri" belőlem ezeket az érzelmeket.Ez eddig csak egy átlagos sztori lenne, de az volt a baj, hogy az elutasításom okaként a kerekesszéket jelölte meg(ismerősöktől tudom)és nagyon rossz hangnemben beszélt rólam másoknak.

Szerintem fogalmam sincs hogyan kezeljük őket, mert nincs színtér, ahol napi szinten találkoznánk velünk.Ha csak ennyi beteg, rokkant ember lenne, amennyit látunk, mi egy nagyon boldog ország lennénk.Akadályoztatva vannak és amikor találkozunk eggyel, úgy nézünk rájuk, mint a fehér hollóra.A megbámulást utálják pedig valószínűleg a legjobban.Nehéz dolog.De ha talán nem ilyen szegregáltan élnénk egymás mellett, akkor jobb lenne.Nem szabad elfelejteni, hogy ők is igénylik, hogy "normális"emberek közt legyenek, mert ha nem, kitaszítva érezhetik magukat.Mi meg természetesebben kezelnénk, és sokszor erőt meríthetnénk belőlük.

Szerintem csak az előzékeny, de nem tolakodó segítségünkkel segíthetjük őket.Az olyan taplók, meg akik a Mekiben voltak, hát.............erre nem is lehet mit mondani.

Down- kór, amire te gondolsz.

Egyébként szerintem az a négy csaj pont olyan szellemi szinten volt, hogy belőlük ezt a reakciót váltatta ki egy féllábú ember látványa. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Ha otthon nem nevelték őket toleranciára, tapintatara és leginkább arra, h hogyan kell helyesen viselkedni egy ilyen helyzetben, nem lehet sokkal többet elvárni tőlük.

De a legtöbb egészséges ember ha nem is ilyen tahó, nem mindig tud mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Pl. mikor vak emberek akarnak lemenni a metróhoz, átkelni az úton, azt gyakran egyedül teszik, és nem azért, mert ennyi a bunkó ember, hanem azért, mert sokan nem tudják, hogy hogyan menjenek oda felajánlani a segítségüket, vagy hogyan viselkedjenek.