Igaza van barátomnak, hogy ne legyen gyerekem, mert beteg vagyok és szegény családba ne szülessen gyerek, csak ha tökéletes a helyzetünk?
Epilepsziás vagyok és szerinte emiatt nem kellene vállalnom gyereket, pedig mondtam, hogy ma már az epilepsziás nők is szülhetnek komplikációk nélkül, volt kolléganőmnek is van két egészséges gyereke, az orvosom is mondta, hogy lehetne, csak nagyobb ellenőrzést igényel a terhesség. Igaz, hogy van esély, hogy a gyerek is beteg lesz, de ennek kicsi az esélye.
A másik, hogy csak akkor legyen gyerek szerinte,ha minden tökéletes, abban igaza van,hogy kell,hogy az anyagiak rendezve legyenek,de olyan,hogy tökéletes nem igazán létezik, akkor a legtöbben nem is szülnének. Próbáltam felhozni barátnőm példáját,aki viszonylag szegényen is két olyan boldog gyereket nevelt, amilyet még nem láttam. Megtanította őket az élet igazi értékeinek a megbecsülésére és úgy gondolom, hogy a nevelésen múlik szinte minden, hogy milyen lesz a gyerek.
Mit gondoltok ezekről? Én 29, párom 33 éves.
Kivülállóként én is neki adok igazat.
aztán a helyedben lehet tennék rá magasról és bevállalnék egy babát.
Minek vagy vele ha ilyen fontos kérdésben nem értetek egyet?
Teljesen igazad van!
Alapok megvannak (lakás, nagyjából biztos, de régóta tartó állás) akkor jöhet a gyerek és a mai világba ez a betegség nem kizáró ok. Nem lehet, hogy a párod még nem készült fel eléggé a szülői szerepre? Lehet inkább Ő fél csak erre fogja!
23/N
Őszintén szólva betegen én sem szülnék... Félnék, hogy esetleg a gyerek is beteg lesz, annál nagyobb csapás meg nincs.
Én a helyedben egy donor petesejttel oldanám meg a dolgot és persze az ő hímivarsejtjével. Így én hordanám ki, az apja is ő lenne és biztosan egészséges lenne a gyerek...
Tökéletesen ideális feltételek a gyerekvállalásnál nem léteznek. Aki a tökéletes élethelyzetre vár, az könnyen kicsúszhat abból a korból, amikor még könnyű teherbe esni és szülni. Anyagi okokból én biztos nem várnék, a saját példánk igazolja, hogy gyerek mellett is lehet egzisztenciát alapozni, ha van bennünk elhatározás, és mindketten ugyanazt akarjuk a párommal.
Ami a betegséget illeti: orvosokkal konzultálj, ők el tudják mondani, mire számíthatsz. Ha az orvosod szerint bevállalható a dolog, akkor nincs mire várj. Te sem leszel fiatalabb. Lehet, hogy a pároddal mást akartok, akkor viszont érdemes lehet elgondolkodni a kapcsolatotok jövőjén is. A gyerekről ne mondj le senki kedvéért.
Én a helyedben egy donor petesejttel oldanám meg a dolgot és persze az ő hímivarsejtjével. Így én hordanám ki, az apja is ő lenne és biztosan egészséges lenne a gyerek...
Minek más nő donorsejtje? Ha ennyire nagy a kockázat, hogy a gyereknek is baja lesz az nem azt jelenti, hogy nincs egy saját egészséges petesejtje sem! Meg kell keresni!
Nekem csak akkor kéne más nőé ha az enyéim közül egy sem jó.
Nagybátyám felesége is epilepsziás, teljesen egészséges gyereke van, sőt már unokája is. :) Szóval eü. szempontból semmi akadálya a babának.
Mióta vagytok együtt a barátoddal? Mert a korotok szempontjából már ideális lenne a gyerekvállalás. Az anyagi helyzetetek az milyen? Együtt laktok? Van saját lakás, tartós munka? Mennyi pénzetek marad havonta amit le tudtok tenni vagy el tudtok szórakozni?
Azért kérdem ezeket mert mi is így voltunk mint ti. Mi már elég régóta együtt voltunk a párommal mikor kezdtem érezni, hogy már nagyon szeretnék egy babát. De ő még nem akarta annyira, mindig mikor szóba hoztam azt mondta várjunk. Azzal érvelt, hogy én még alig dolgoztam, építsem még a karrierem, tanuljak még amihez van kedvem, mostanában amúgy sem "divat" fiatalon 20 évesen szülni, meg ő nem akar egy szobás lakásba gyereket, venni kéne egy nagyobb lakást, de ahhoz még gyűjteni kéne, stb. Anyagilag nem éltünk rosszul, havi szinten 50-60 ezer Ft-ot minimum elszórakoztunk közösen, ezen felül mindig ki voltak fizetve a számlák, minden hónapban vettünk valamilyen ruhafélét vagy neki vagy nekem vagy is-is. Szóval belefért volna a gyerek. Kb fél év alatt jött rá arra, hogy mégiscsak kell az a gyerek :) Teherbe estem, időközben elvesztettem a munkám, neki rosszabb körülmények között kell dolgozni kevesebb pénzért, el adtuk az autót, de a párom örökölt egy házat, mikor terhes voltam rendbe tettük és ideköltöztünk. Most két éves múlt a kisfiunk, nagyon jól meg vagyunk. Nem élünk közel sem olyan jól mint 3-4 évvel ez előtt, de mindenünk meg van, néha jut cukrászdára, pizzára, stb szépen boldogan eléldegélünk.
Ha akkor arra vártunk volna, hogy minden tökéletes legyen akkor lehet, hogy lenne egy tök jól fizető munkám, mentem volna fősulira, vagy kitudja hova, lehet, hogy gazdag is lehetnék, de az biztos, hogy nem lenne most a kisfiam aki mindennél többet ér nekem és nem tudhatnám azt, hogy milyen jó fiatalon szülni és milyen jó érzés fiatal, friss, fitt anyukának lenni nem olyannak aki már leharcolt, elfásult, stb.
Én a helyedben egy donor petesejttel oldanám meg a dolgot és persze az ő hímivarsejtjével. Így én hordanám ki, az apja is ő lenne és biztosan egészséges lenne a gyerek...
Már olvasom egy ideje a válaszaidat és sűrűn fogom a fejem.
Genetikus tanácsát kell kikérni, nem petesejtdonort intézni, persze, ez már csak így megy, hogy lebeszélem a szomszédasszonnyal, hogy te figyelj, félek, hogy örökli az epilepsziámat a gyerek, adjál már kölcsön egy petesejtet... Egyébként a párod kifogásokkal jön, nem akar tőled valójában gyereket. Ha szeretne, nem mondana ilyeneket, akkor úgy állna hozzá, hogy amint rendbejöttök anyagilag, tervezhettek. Ne nagyon számíts tőle gyerekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!