Miért ítéli el a társadalom azt a nőt, aki nem szül?

13:37-es vagyok

Aki azt mondja nem a maga örömére, boldogságára szüli/szülte a gyereket az hazudik

És akkor is ez a véleményem ha lepontozol :)

Ugyanazt írtam,amit az utolsó,mégis lepontoztak.Pedig nem bántottam meg vele senkit.Szerintem.

Be kéne fejezni a szemforgatást,és a kérdésre koncentrálni...

Előrebocsájtom, hogy minden tiszteletem a gyerekes embereké,pláne ha szépen tisztességesen nevelik őket de igenis van meggyőző ok a gyerek ellen!Egészségi állapot,szegénység,alkalmatlanság a gyereknevelésre.

Én 35 vagyok, nincs gyerekem szívbeteg vagyok ami miatt az orvosom nem is nagyon kínálgat a szülés lehetőségével, én még nem is számítok, de ha a babának problémái lesznek emiatt az már az én felelősségem.A sok munka ellenére is csak általános szinten tartom fenn magam, pedig nincsenek káros és költséges szenvedélyeim.Van egy kisnyögdíjas anyukám, meg 2 csóró vidéki uncsitesóm szóval nem áll mögöttem a 100tagú cigányzenekar hogy segítsen ha baj van.Ja és a lényeg:habár a gyerekeket szeretem szívesen foglalkozom velük ennek ellenére hosszútávon fárasztanak és ideges,türelmetlen típus vagyok akárcsak az anyám.Tehát tudom milyen ilyen ember mellett felnőni, úgyhogy nem vagyok hajlandó egy kis életet kitenni a saját rettenetes természetemnek.Szeretem a jó társaságot és szívesen segítek másoknak mert alapvetően jóindulatú vagyok de be kellett látnom hogy alapjáraton nagyon is magamnak való vagyok,szeretem a csendet és a nyugalmat.Ilyen embernek nem való gyerek.Én is kaptam "véleményeket" meg "jótanácsokat" én meg visszaszóltam, hogy ez az én legszentebb magánügyem senkinek nics köze hozzá, csak nekem.Ha nem fogja majd senki a kezem az az én problémám lesz nem másoké.Senkinek nem teszek rosszat ezzel.Ha jót nem tudok tenni másokkal akkor rosszat se teszek, de egyesek fontosnak tartják hogy belelépjenek másokba.Kioktatják az embert a gyerek fontosságáról, aztán meg otthon a sajátjaikat meg terrorizálják,panaszkodnak rájuk és csodálkoznak hogy a 2-3kölyökből egy se nyitja rájuk az ajtót.Én lazán elintézem az ilyeneket:Kedvesen visszaszólok hogy jobb lenne neked is, ha csak ennyi problémád lenne az életben, hogy mások nem szülnek.Ha ennyire unatkozol, hogy mások életét boncolgatod találhatnál valami elfoglaltságot, mondjuk megtanulhatnál csipkét verni stb.Aki meg csak az alakját félti az tényleg ne is szüljön mert a kölyökkel se fog többet foglalkozni mint magával aminek agy magányos gyerek lesz a vége.Ez egy olyasfajta személyes intimitás, magánügy amihez senkinek nincs köze, ha lenéznek ezért hát tegyék, te meg nézd le azokat akik lenéznek másokat.Csak menj a saját fejed után és vállald magad és ne hagyd hogy beleszóljanak olyasmibe amihez semmi közük és talán nem is értik meg.

Én meg a férjem boldogságára és örömére szültem, nekem nem volt kedvem szülni, csak örökbefogadni!

Mégis két hónap alatt megváltozott a véleményem, miután szültem.

Most egy hosszabb idő elteltével tiszta szívből örülök, hogy új tagja van az addig kétszemélyes családomnak.

Egyébként a mi gyerekünk nem volt sírós, és éjjel is aludt rendesen. Az életmódunk elég sportos volt, későn feküdtünk és korán keltünk, így alig változott nálunk az életmód! Néha még én is csodálkozom az egészen, és azon is, hogy lehettem annyira ....-nem írok jelzőt-, hogy nem akartam saját gyereket, hanem a fájdalomtól való félelemben inkább másét neveltem volna.

Közben a fájdalom nem volt olyan vészes, mint amiket a filmekben mutogatnak, hogy a nők ordítanak és bőgnek, szóval a tévé és a mozi is rossz tanácsadó.

Egyébként annyi nő nem akar szülni, hogy a másik táborba tartozók biztosan nem lesznek egyedül még 100 évesen sem.

Majd egymás fiatalkori képeit nézegetik.

14:02 -nek

Túl kritikus vagy önmagadhoz!

Neked tényleg való lenne az anyaság, van realitásérzéked.