Anyámnak mibaja ? Szerintem ez beteges már.
31 éves férfi vagyok. 12 éve nem élek a szüleimmel.
Anyám nagyon régóta ilyen azonban mostanában már nagyon nagyon zavar. Mindent 20x elmond, kéretlenül is.
Amikor elköltöztem egy másik lakásba, olyanokat mondott, hogy ha szállok ki a kádból akkor nehogy elessek, mert eddig zuhanyzó volt, összetöröm magam.
Olyanokkal hív fel, hogy ha forgalom a vízet nehogy lelökjem, mert látta, hogy nagyon keskeny a pultom, megégetem magam.
Azt nézi, hogy mikor voltam elérhető, mert akkor még élek. Miután kikapcsoltam, hogy ne lássa akkor írt, hogy miért kapcsoltam ki, ő így ideges.
Nézi, hogy milyen idő van nálam, majd felhív, hogy látom nagyon meleg van, hogy bírod?
Régen nézegette a vonatot amivel jártam, hogy hol jár, nem e késik, stb.
Amikor nem voltam elérhető kb 8 órán át, mert nem telefonoztam és előtte már idegesített, akkor írt a páromnak, hogy miért nem vagyok elérhető. Ő is kapcsolja be, azt is szeretné látni....
59-es: szegény kisfiút bántalmazta az anyja! Sürgősen a gyámhivatalhoz kell fordulni.
Mondom, ha ennyire utálja az anyját, akkor vállalja férfiasan, hogy nem áll vele szóba többé. Itt a megoldás. Tiltsa le a telefonját, ha ismerős közvetíteni akar, hatni akar rá, őt is tiltsa le.
Vállalja az ezzel járókat férfiasan.
És vonuljon el a kedvesével egy szigetre, hogy ne zavarja őket senki az egymást szeretésben.
Na, anyagyűlölők, lehet lepontozni. Csakis a ti véleményetek érvényesülhet. Szerintetek.
62-es: nagyon távol áll a bántalmazástól az, hogy egy anya hívogatja a fiát. Nem vagy tisztában a bántalmazás fogalmával.
És milyen nevetséges: a felnőtt, egészséges férfit bántalmazza a nyilván idős anyja. Nem egyenlőek az erőviszonyok! Nem veszed észre?
Az egér az elefánt lábára lépett.
Egyes elvakult pszichológusok szerint bántalmazás.
Na, én befejeztem ezt a témát. Nem akarok nektek megfelelni, ezért vagyok felnőtt.
Én szeretem és tisztelem a szüleimet, bármit is hangoztassanak a feltűnési mániában szereplő pszichológusok, akik megrontják a családi kapcsolatokat.
És nem kezdek el nyavalyogni, hogy jaj, túlszeretnek, bántalmazott vagyok! Ha netán túlzásba viszik, mosolygok rajta, és megyek a saját, felnőtt utamon. Ha nem akarom, hogy hívjon bárki, akkor kikapcsolom, illetve nem veszem fel a telefont. Ennyire egyszerű.
Még megjegyzem, hogy a kérdező pár napig nem kommunikált az anyjával, aztán később mégis "beszélt vele", saját bevallása szerint. Miért nem tartja magát az elhatározásához? Mert neki is fontos ez a kapcsolat. Csak nem tudja kezelni.
Az ilyen szintű beleszólás, aggódás nem normális. Ezt tényleg le kell állítani. Nem kell mindig beszélni anyucival, ha hív. Ha sokszor hív, írj üzenetet, hogy ritkábban hívjon mert zavar a gyakori telefon. Ha túlaggódó szöveget nyom le, akkor közöld, hogy felnőtt ember vagy, aki életképes és nem egy hároméves kisgyerek. Ha nem áll le, minimalizáld vele a kapcsolatot (elég pár havonta 10 percet beszélni, évente egy-két alkalommal találkozni).
Egyébként vagy beteges uralkodási vágyban szenved, vagy generalizált szorongásban. Utóbbi betegek mindentől rettegnek, mindenben csak a veszélyt látják, a környezetük idegeire mennek. Az is lehet, hogy a kettő kombinációja áll fent nála. Mindenesetre nem vagy köteles úgy ugrálni, ahogyan ő fütyül.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!