Anyámnak mibaja ? Szerintem ez beteges már.

#81-es vagyok.

Egy kiegészítő kérdés:

Még ha az ember gyűlöli is a szülejét/szülőit, az baj? Talán meg van tiltva? Főleg, ha az embernek jó oka van rá? Tiltott érzelem- és gondolatsor? Segítek: a gondolatainkat tudjuk befolyásolni valamennyire, de az érzéseinket egyáltalán nem. Az érzéseinkből fakadó cselekedeteinket és gondolatainkat meg tudjuk fékezni, át tudjuk formálni valamennyire, vagy azt h hogyan éljük meg az érzéseinket, de magát az érzéseinket egyáltalán nem tudjuk befolyásolni.

Mármint ha jó erősen beütöd a sípcsontodat az asztalba, a fájdalmat nem tudod megakadályozni (legfeljebb gyógyszerrel). Sem azt, hogy ha olyan ételt eszel, amit szeretsz, az eufórikus érzéseket ébreszt benned. Na, az érzéseink így működnek. A szeretet, gyűlölet, viszolygás, vonzalom, stb. szintén ugyanilyen tárgyakkal, élőlényekkel, emlékekkel, emberekkel kapcsolatban is. Ha ezzel nem vagy tisztában, akkor... hát, akkor nem is tudom, mit írhatnék még. Ha ezzel nem vagy tisztában, az számomra minden elárul rólad.

Szóval röviden: egy embernek joga van bármit éreznie a másik iránt - ha ez éppenséggel (az egyébként bántalmazó) szülője iránti gyűlölet, hát akkor az. Privat sache, és kész. Senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy más mit érezzen.

Ha senkinek nincs joga beleszólni, akkor miért teszel fel kérdéseket?

És ha annyira felnőtt vagy, akkor miért nem oldod meg a problémát önállóan, anélkül, hogy itt, a közösségi oldalon nyavalyognál.

Szerintem is van jogos szűlőgyűlölet, például abúzus esetén. Azt nem lehet és nem szabad megbocsátani.

De hogy azért kipellengérezzünk szülőt, mert például ételt ad, esetleg tukmál, az azért enyhén szólva túlzás. Hiszen jót akar. Csak rosszul. Az ilyen "bántásokat" egy valóban felnőtt ember rendezni tudja.

81-82 én itt vagyok példának, mint igazi anyagyűlölő. Bár őt nem nevezném igazi anyának, mert kb kihordott és megszült, ezek után berekesztette a gyerekgondozást. Pláne, miután megszületett a vágyva vágyott igazi gyerek, a fiú. Az egész gyerekkoromat tönkretette, mentális abúzusok sora volt. Kamaszként otthagyott minket, miután apámat is betegségbe hajszolta, mert neki a bulika meg a narkózás fontosabb volt, mint a gyerekei. Aztán amikor 17 lettem, kellett a segítség, odaköltöztem hozzá, mert a mamám (aki inkább volt anyukám, mint aki megszült) combnyaktörést szenvedett és erős agysérülést is. Nem engedte otthonba adni, ahol rendesen foglalkoznak vele, inkább hazavitte az albérletébe. Csakhogy tudtam, hogy le se tojja majd, úgyhogy a gimnáziumot szinte hanyagolva (rohadt nagy szerencsém volt az igazgatóval) ápoltam 2 évig, míg meg nem halt. Az én karjaimban kapott tüdőembóliát, láttam kihunyni a szemében az életet. Anyám pedig végigsivalkodta a mentőkkel való beszélgetésemet, annyira be volt nyomva szokás szerint. Mamám 14 éves koromban írt végrendeletet, miszerint egyedüli örököse leszek. Na, ezt támadta meg anyám azzal az indokkal, hogy a mama már akkoriban is erősen demens volt és én kényszerítettem a végrendelet megírására. Képes volt a mama szomszédaival beszélni, hogy tanúskodjanak ellenem.

Később, amikor saját lakásom lett és látogatóba jött, mindent szarozott. Miért nincs kávé, mert a rendes emberek kávéznak, miért nincs minden nap hús főzve, mert a rendes emberek húst esznek, miért kell a férjemet a vegaszarságokkal tömni, mert a rendes emberek nem esznek vega dolgokat, miért kell a laktózmentes tej, miért nem találtam rendes férjet aki tud tejet inni, miért tartom a kapcsolatot apámmal, apám egy szemét rohadék és őt mindig bekorlátozta, stb. Rendesen gondolkodtam, hogy felkapom és kibszom a negyedik emeletről. Arról nem beszélve, hogy a kifejezett tiltásom ellenére is bagózott a nyitott teraszajtónál, ablaknál. Én is dohányos voltam, de a lakásban kvára sose gyújtottam rá. Pláne amikor frissen mosott ruha volt a szobában.

Akkor szakítottam meg vele végleg a kapcsolatot, amikor betegek voltunk a kisbabámmal egyetemben és képes volt telefonon felhívni, hogy a covid nem is létezik, nem vagyunk betegek csak őt nem akarjuk látni, bla bla bla. 40 fokos láza volt a kisfiamnak, éppen hűtőfürdőztettük, amikor küldött sms-t, hogy sürgősen hívjam, akkora a baj. Na, akkor kiosztottam, mint az állat és letiltottam mindenhonnét. Elköltöztünk, munkahelyet váltottam. Azt se tudja, hol lakunk vagy hol dolgozunk. Ez pedig tökéletesen rendben van.

Pontosan azért húztam ilyen sokáig a határhúzást, mert mindenki azt hajtogatta, hogy mégis csak az anyám, jaj hát megszült, ó pedig meddig szoptatott minket, milyen jó anyuka (4 hónapos voltam, mikor terhes lett, hagyjuk már ezt a szoptatás témát, onnantól kezdve, hogy kiderült a fiúbaba ténye, 6 hónaposan leválasztott és a tesóm adta a tápszert, ő táplált hozzá, ő gondoskodott rólam), hálátlan vagyok, stb. Rohadt nagy hála kell egy ilyen anyához, az fix. Nagyon hálás vagyok, hogy terápiára mentem miatta, mert azt hittem velem van a baj. Meg azért is hálás vagyok, mert idézem “megbocsàtom, hogy lánynak születtél, de csak mert apámra hasonlítasz”. Na kösz, igazán aranyos. Aki szerint egy ilyen anyát szeretni kell meg örülni kell neki, hogy még él, az egyszerűen idióta.

85-ös. Félreértettél, vagy homályosan írtam. A te esetedben abszolút jogos. Az ilyet nem lehet megbocsátani.

Én nem ilyen szülőkről írtam, hanem olyanokról, akik túlzott szeretetből például ételekkel traktálják a felnőtt gyermeküket.

És kitértem arra, hogy van olyan eset, amikor jogos a gyűlölet.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen szülőd van, amit leírtál, az tényleg megbocsáthatatlan.

Az idióta jelzőt pedig ne használd másokra. Főleg, ha nem is jogos. Soha nem írtam olyat, hogy az olyan szülőt szeretni kell, amilyen a tiéd.

Étellel traktálni sem szeretet. Bármivel traktálni nem egészséges. Olyan nincs, hogy túlzott szeretetből elnyomom a másikat meg képtelen vagyok megérteni, hogy felnőtt és önálló élete van.

Mindkét példa zaklatás. Ugyanolyan bántalmazás, mint a verés. Csak ezt elfogadottabbnak tartja a társadalom meg szeretetnek aposztrofálja. Holott rohadtul káros ez a majomszeretet, rengeteg ember életét teszi tönkre, mert képtelenek emiatt leválni a szülőről. Ugyanis a kajáért cserébe anyci meg apci elvárja, hogy folyamatosan velük foglalkozzon.

Ezeket nem azért írom, mert gyűlölök minden szülőt. Én is anyuka vagyok. Ezeket tapasztaltam az elmúlt 28 évben. Van egy olyan volt osztálytársam, aki szívrohamban halt meg 26 évesen, mert az anyja örökké kajával traktálta. De ha nem ette meg, akkor ment a sírás, hogy nem is szereti anyucit, mi lesz így vele, stb. Szerencsétlen lány úgy halt meg, hogy soha nem volt egy pasija, soha nem volt rendes élete, a 160 centijéhez volt 120 kiló. Ez neked a szeretet? Nem, ez idiotizmus. Maj napig megy a mártír szöveg anyuka részéről, mert biztosan az egyetemi stressz okozta a szívrohamot. Nyilván nem az, hogy örökké habzsoltatta a gyerekét, mert ő szereti. Na, ezek akkor is idióta emberek, ha neked ez nem tetszik.

" Miért kell ezt az egészet egyáltalán külön "szülőgyűlölet" címszóval illetni?"

Pont azért amiért le kell szólni azt aki naponta beszél az anyjával.. Itt valaki megkérdezte, miért baj, ha valaki gyűlöli a szüleit. Nekem aztán nem baj. De másnak se legyen baja azzal aki viszont szereti az anyját. 15 éven át havi egyszer v max kétszer beszéltem anyámmal telefonon, de volt h egyszer sem. Egyszerűen nem érdekelt és én is azt éreztem amit a kérdező, hogy anyám kicsit sok nekem. Azóta megváltozott az élethelyzetünk, én is másképp gondolkodom és most kb fél éve majdnem minden nap beszélünk pár szót. Ettől leszek én "szolgalélek"??? Jó hogy nem elvárás (bár a mai mainstream média szerint tulajdonképpen már az!), hogy mindenki utálja a szüleit...

Ennek a 78-as kommentelőnek tutti nem volt gyerekszobája és esténként erőszakolta az apja vagy ilyesmi, mert teljesen begőzölt, láthatólag ingerli, ha valakinek jó kapcsolata van az anyjával. Szerencsére valszeg csak kamu, h gyereke van, szerintem úgy anya ez ahogy egy nőstén fekete özvegy pók! :D

Hát, ha a gyerekének is így osztja az észt a 78-as, mint itt, akkor az maga a zaklatás és bántalmazás.

Döntse el mindenki saját maga, hogy szereti-e vagy mellőzi-e a szüleit. Nehogy már egy idegen parancsoljon rám, hogy mit tegyek. És nem vagyok csicska azért, mert én szeretem őket. Szerintem ez a normális.