Anyámnak mibaja ? Szerintem ez beteges már.

#29

Csak sokan kimondják végre, hogy az anyjuk egy mérgező, bantalmazó szemétláda. Ez nem gyűlölet, de gondolom magadra ismertél.

Aki igazán felnőtt, az felnőttként megoldja ezt a problémát, már ha van probléma.

És nem itt rinyál a közösségi oldalon.

Ha még most is az anyja körül forog, az anyját elemzi, akkor nem nőtt fel.

Szánalmas.

Ez a "magadra ismertél" egy személyeskedés csupán. Sértve érzed magad, hogy nem mindenki hagyja a mártírkodásodat. Nem nőttél fel.

#35: Nem tudom, hogy veled konkrétan ugyanez megtörtént-e, de ha nem, akkor olyasmiről beszélsz, amiről fogalmad sincs, hogy milyen benne lenni egy ilyen helyzetben, főleg egy ilyen szülő-gyermek kapcsolatban, és ezért kvázi mindegy, mi a véleményed erről.

De ha mégis történt veled, akkor ezek szerint te másképpen kezelted a helyzetet.

Azt viszont ennek ellenére is meg kell értened, hogy nem vagyunk egyformák, és mindannyian másképpen kezeljük a hasonló helyzeteket. Alapvetően olyan embereknél tud bárki (akár szülő, akár testvér, akár élettárs, akár egy ismerős vagy állítólagos "barát") ilyen mértékig eljutni az ilyen jellegű lelki zsarolással és ezt tenni vele, akinek ilyen a lelki alkata. De azt nem lehet csak úgy megváltoztatni, ez nem így működik. Egy szülő-gyermek kapcsolatban pedig még nehezebb az ilyet kezelni. És ez nem azon múlik, hogy ki mennyire "felnőtt" vagy sem. Ez nettó marhaság. Ez ugyanaz, mint a "férfi vagy, és a férfiak nem sírnak, ezért te sem sírhatsz" mondás.

Egyébként esélyes, hogy a kérdező anyja egészen gyerekkorától manipulálta és tette tudatosan vagy tudattalanul olyanná a kérdezőt, hogy erre ő befogadó/érzékeny legyen, és akkor már eleve komoly hátrányból indul. De még ha nem is így történt, akkor is másféle lelki alkat, mint te, meg a többiek, akik azt szajkózzák, hogy "viselkedjen felnőtt módjára, oldja meg, és ne itt rinyáljon".

Nem vagy a kérdező fejében, nem tudod, milyen érzések és belső konfliktusok zajlanak le benne, még akkor sem, ha te mentél keresztül hasonló dolgon (már ha egyáltalán...). Ha nem, akkor eleve irreleváns, amit írsz, mert gőzöd sincs az ilyen helyzetről. Ez olyan, mintha én könyvtáros létemre megmondanám egy villanyszerelőnek, hogy hogyan végezze a dolgát.

Arról már nem is beszélve, hogy ez a "légy felnőtt és oldd meg" tök értelmetlen. Mintha megkérdezném az utcán valakitől, hogy "hol van a gyógyszertár?", és azt felelné, hogy "igen, van gyógyszertár". "De hol a gyógyszertár?" - "Igen, van." Érted már? Nem adsz semmi támpontot.

38-as: a támpontnak a kérdezőben kell lenni. Szeretettel minden megoldható. Nagyon sok dolgot meg kell oldania felnőtt létére, ezt pont miért nem tudja? Mert kényelmesebb mindent rákenni a szülőre.

Igazad van: én nem voltam ilyen helyzetben. Pont azért tudom, hogy hogyan kell kezelni az ilyesmit. Szeretettel. Nem csak az örökség kell a szülőtől, meg az anyagi támogatás.

Nálunk ha valakiből egy kicsit sok volt, humorral oldottuk meg. Nem kezdtünk el panaszkodni idegeneknek.

Szerintem megértés mindenkinek jár, a szülőnek jobban, mint a felnőtt gyermeknek. Ugyanis az utóbbi van jobb helyzetben, nem ő fáradt bele a saját nevelésébe, nem ő gürizett azért, hogy a gyermekének jobb legyen, nem ő tűrte a gyermek hisztijét stb. Plusz ő van rosszabb egészségi állapotban.

A kérdező mondja meg az anyjának, hogy x órától x óráig elérhető, azon kívül csak vészhelyzetben. És tartsa ehhez magát. Ezen az intervallumon keresztül ne vegye fel a telefont. Akiket szintén szokott zaklatni, velük is beszélje meg, hogy ne ugráljanak neki. Ennyi.

És a kérdező ettől kezdve törődjön a saját dolgával, ne az anyja hibáin navalyogjon. Addig örüljön, míg él az anyja.

Ez a helyzet semmiképpen nem hasonlítható össze a villanyszerelő témával. Az egy tanult szakma, a szülő-gyermek kapcsolat pedig önmagunkból fakad, azt nem tanulni kell, hanem érezni. Ez a kapcsolat mindenki által ismert, velünk születik. Nem kell hozzá kijárni a szakmunkásképzőt. Rossz a példád. De te szeretsz kioktatni mindenkit. Miféle egy kérdés, hogy "érted már"? Hogy jössz ehhez? Ilyet csak rossz tanuló gyermektől szoktak kérdezni, úgyhogy kikérem magamnak. Én soha nem nézem kiskorúnak a vitatársaimat. Te meg attól érzed magad többnek.

Szeretettel kezelni egy bántalmazó, kontrolláló szülőt?! Ez most ugye valami vicc akar lenni. Azzal, hogy toleràlod a baromságait, azt erősíted meg, hogy jól csinál mindent és joga van beledumálni az életedbe, a párodat zaklatni, csak mert éppen nem vagy elérhető. Ugye ezt azért felfogjuk, hogy nem egészséges?!

Jaj emeljük már piedesztára anyucit, mert a vállalt gyereket felnevelte. “Tűrte” a hisztijeit meg “gürizett”, hogy jobb legyen neki? A francokat. Manipulálta, magához láncolta, zaklatta és zaklatja a mai napig. Ez nem nevelés, ez bántalmazás.

Ne is haragudj, de mi az, hogy majd meg fogadóóra időpontot ad meg az anyjának? Majd eköré szervezik a családot is a párjával, nem? Este 9 előtt szex sincs, mert anyci még nyolckor telefonálhat? Na ne.

Ilyen anyának ki a franc örülne? Te se. Életben van? Húdejó, de csak az tartja életben, hogy 7/24 a fiát zaklatja és igyekszik gondot okozni, konfliktust generálni és kontrollálni. Meg nyavalyog, amikor a fia kijelenti, hogy nem irányíthatja, akkor meg a párját toszogatja. Na hagyjuk már, de nagy öröm, hogy életben van. Mintha azt mondanád, hogy én is becsüljem meg anyámat, hogy életben van, hiába egy redvás drogfüggő, aki mindent tönkretesz és mindenkit, de legalább él és ez milyen remek dolog. A kérdező anyja is ugyanilyen függő, csak ő nem drogozik, hanem rombol, kontrollál, manipulál és a passzív-agresszív viselkedésével öli meg a környezetèt. Simán el tudom képzelni, hányszor hallotta a kérdező a sztereotip mártír dumát is, hogy mennyi áldozattal nevelte fel az anyja. A könyökén jöhet màr ki a duma.

Mi nem nézünk téged kiskorúnak, te simán értetlen vagy és nem vagy hajlandó felfogni, hogy miről van itt szó. De vedd csak védelmedbe a bántalmazót, gondolom te is így nőttél fel, anyucinak mindig igaza van, az ő szava szent.