Anyámnak mibaja ? Szerintem ez beteges már.

Én az ő érdekét nézem pedig, nem azt várom, hogy a lányom szórakoztasson!

Csak aggódom érte, ha tudom jól van es szeretik ott ahol van es nem bántja senki én vagyok a legboldogabb!

Hiába élnek együtt a szüleid, anyád borzasztóan magányos, és te vagy az egyetlen, akivel a legkevésbé érzi magát magányosnak. Ezért hív mindenféle ürügyekkel. Elsősorban nem azért, mert félt téged, hogy összetöröd magad, amikor kiszállsz a kádból (ez abszurdum, nem vagy te kétéves), ez csak egy ürügy. Talán van benne valamennyi féltés is, de az a kisebb része.

És ez egy nagyon önző dolog. Rátelepszik az életedre, pedig már többször is jelezted neki, hogy számodra ez nem jó. És valószínűleg ő sincs tisztában azzal, hogy miért csinálja ezt.

Plusz a magány mellett megerősítésre vágyik, mélyen elgbelül valószínűleg nagyon önbizalomhiányos, megerősítésre vágyik, satöbbi. Millió problémája van, és te vagy a "mentsvára", mert amikor a "seggedben van", és veled foglalkozik, nem kell a saját fájdalmas lelki dolgaival foglalkoznia.

Plusz még egy csomó más dolog lehet a háttérben, mind egyszerre, más-más arányokban.

Pszichológussal kéne beszélnie, bár úgysem fog, sőt, ő fog felháborodni azon, hogy hogyan merészelsz ilyen megalázó baromságot mondani neki, "ő nem bolond".

Röviden: anyádnak van egy csomó pszichés problémája, te vagy a lelki bokszzsákja, és vagy elküldöd őt pszichológushoz, vagy nagyon határozottan leállítod erről (végős esetben 100%-osan megszakítod vele a kapcsolatot), különben életed végéig ezt fogja csinálni, és mindened rá fog menni - az idegrendszered, a párkapcsolatod, a családod (ha van/lesz/tervezel), mindened.

Ui.: az én szüleim is ilyenek, csak nem ennyire durván. Együtt élnek, de sokszor úgy, mint a kutya meg a macska, és mindketten nagyon magányosak. Régen én voltam anyám és apám lelki bokszzsákja is - miután elköltöztem, azután is sokáig -, én nem akartam belátni, csak éreztem, hogy valami nem oké, a menyasszonyom segített észhez téríteni engem és az anyámat is. Apámat nem sikerült. Anyám pszichológushoz járt, sokat segített rajta, azóta már nagyon jó a kapcsolatunk is, apámmal viszont (aki gyerekkoromban számomra maga volt A Példakép) egyre rosszabb, átfordult a dolog, és alig beszélünk, elhidegültünk egymástól.

Szóval hasonló helyzetből indultam, mint te, és a terápia segített anyámon.

Ez egy ilyen kontrollmánia amit a pszichológia helikopter szülőnek nevez. Azaz mindig ott köröz a gyereke felett és minden mozdulatát figyeli és kontrollál.

És itt mutatkozik meg hogy teljesen mindegy hogy ott laksz vagy elköltözöl. Ha a normális megbeszélés nem segít, akkor egyszerűen hagyd figyelmen kívül a sok óbégatást aztán csak leszokik egyszer róla mert belefárad abba hogy hiábavaló amit csinál.

14 es, folyik belőled a mocsok és a szennylé, hogy az anyja csak unja magát és nem is félti stb hogy lehetsz ekkora állat, te ezek szerint sose szerettél senkit de téged sem a szüleid!

Nem, en amikor a lanyomért aggódom, azért aggódom h nehogy baja legyen, nem azerz hívom, mert unom magam es rátelepednék ! Es az aggályom csak találmány!

A lelki es elmebeteg te vagy, de ezt sose fogod megérteni!

7-8 ez nem szeretet, az élet nem áll meg, mert elköltözik a gyereked. Egyszerűen üres és céltalan vagy nélküle, azt hitted majd kitölti az egész életed. Hát nem, a gyerek felnő, kirepül és saját életet kezd. Ne érdekeljen ha pasizik vagy hibàzik, mert el kell követnie a maga hibáit.

Kérdező, anyádnak üres az élete és azzal foglalja el magát, hogy téged piszkál folyamatosan. Ezzel persze kap egy kis visszajelzést is, hogy ő milyen remek anyuka, mert ennyire vigyáz rád. A valóságban meg egyáltalán nem érdekled, nem te vagy fontos, csak és kizárólag ő a fontos, ő akarja annak érezni magát, hasznosnak és gondoskodónak.

Keményen ülj le vele beszélni ezekről a zaklatásokról és mondd el neki, hogy már nem tűröd a folyamatos mentális terrort, amit veled folytat le. Javasolj neki hobbikat, olvasson, fejtsen rejtvényt, menjen dolgozni, menjenek apáddal programokra. Nem is értem, apád hogy bírja ezt?

17, miért, szerinted ha hívod, akkor nem lesz baja??

A hivogatás nem a lányodról szól, habem rolad. Nem neki van erre szüksége, hanem neked. Ha bíznál benne rendesen, akkor hagynád békén, és élned a saját életed. A 7-es hsz-ben írod, hogy "elveszitetted" a gyereked, ez nagyon durva. Tudod, ki vesziti el a gyerekét? Akinek MEGHAL a gyermeke. A tied jól van, csak ELKÖLTÖZÖTT. Gondolkodj már egy kicsit, és légy boldog, hogy a gyereked él es jól van, és éld a saját életedet, ne az érte való aggodalmaskodás töltse ki a napjaidat, mert őneki ez óriási teher.