Mit tennél abban az esetben, ha a párod magas fizetése (1M-1,5M vagy magasabb) mégsem akarna túl sokat költeni a gyerekre?

Miért a párod? Csak most derült ki, hogy ilyen?

Egyébként teljesen igaza van, nem a drága cuccoktól lesz boldog és önálló életre képes egy gyerek.

Túl sokat teljesen fölösleges költeni.

Havi 250-300 ezret költ a gyerekre... Az már bőven elég, nem kell elkényeztetni.

Nem kell megvenni neki mindent, amit megkíván.

"én megdolgoztam azért, hogy ekkora fizetésem legyen, annak ellenére, hogy nem támogattak a szüleim. Most élvezni akarom én magam is az életet. A gyerek meg menjen el 16 évesen dolgozni, ha jobbat szeretne. Dolgozzon meg a jobb életért, ha szeretne, akárcsak én"

ilyen mentalitású emberrel nem szabad gyermeket vállalni, nem lépett túl a saját sérelmein, a gyerekein akar kompenzálni.

Aki azért dolgozott, hogy a SAJÁT életét élvezhesse, az ne vállaljon gyereket. Annak nincs értelme, hogy gyereket akarok, de megúszósan. Vagy akarok gyereket és a tőlem telhetőt megadom nekik, vagy nem. Tök mindegy, hogy ezt havi hányezer forintból kell fedeznem.

Majd felnőnek a gyerekek, és nem fogja érteni miért lettek olyanok amilyenek, miért nem nyitják rá az ajtót...

A ferjeddel értek egyet anyaként maximálisan.

Mi sem kényeztetjuk (nem rontjuk) el a gyereket azzal, hogy amit és ahogy kiejt a száján, azt alá toljuk.

Legyen értékrendje, tanulja meg, hogy a pénz nem az égből potyog.

Ha most mindent megadsz neki és a későbbi életszakaszban jön egy anyagilag rossz széria, mit csinálsz? Mit fog reagálni a gyerek?

Ésszel kell gyereket nevelni, nem pénzzel.

Semmit. Gondolom a gyerek írta ki a kérdést, nem az anya(?). Legalábbis kevés anya vágná ki a cirkuszt hogy nem vesz meg mindent a másik szülő ami a gyerek száján kiesik.

Most jöhetnek a mínuszok. Jobb hónapokban millió felett van a nettó jövedelmem. Két gyerek van, még picik, de nem vásárolok fel minden sz...t és nem tervezek lakást, autót meg mindent megfinanszírozni, ha később is ilyen lesz az anyagi helyzetünk (ami egyébként bármikor változhat ebben az országban). A hátteret és a tanulást biztosítom az apjukkal együtt, az egészségüket, de ennyi. Nem kell havonta iPhone , MacBook, százezerért cipő, és nem alanyi jog a jogsi vagy az autó sem. Pontosan tudom hogy ma azért tartok ott, ahol tartok, mert rá voltam kényszerítve a munkára. Jobban kellett tanulnom, iparkodnom kellett és minden kis ösztöndíjat ötször végiggondoltam hova teszek. Anyáméknak nem tellett ugyanis az én életem extráinak finanszírozására (ennek ellenére úgy gondolom hogy a boldoguláshoz MINDENt megadtak). Tehát konkrétan a fent leírt eset az enyém is.

Próbálok nekik majd kényelmes(ebb) életet biztosítani, nem kenyéren és vízen tartom őket, de tuti nem adok teret a követelőzésnek és igenis dolgozzon érte. Az offline életben nem egy aranykanalas "gyereket" látok az életben vergődni, amelyiknek fogalma nincs, hogy mit kezdjen magával, ha a papabank kiesik mögüle.

Igaz, egy dologban más vagyok: magamra sem költöm a plusz pénzt látványosan. Kényelmes az életünk, de nem vágok a valagára a pénznek, mert pontosan tudom az értékét.

Ha csak párod, nem pedig férjed, akkor túl sokat nem várhatsz tőle. Nincs házassági vagyonközösség ...

A "gyerek" közös gyerek?

#4

Miért, mi a baj ezzel a mentalitással?

Pont abból szokott lenni a probléma, hogy a gyerek születése után, az emberek megfeledkeznek saját magukról, és elszalad mellettük 15-20 év. Utána persze jön a kapkodás, meg a válás, meg a mit tudom én, mert rádöbben, hogy elpocsékolta az élete egy részét.

250-300.000Ft sok ember havi fizetése. Egy gyerekre ennyit rá fordítani bőven sok is. Nem a márkás cuccok, meg a legjobb eszközök miatt lesz boldog. Igenis tanulja meg, hogy meg kell dolgozni a jobbért, máskülönben nagyon gyorsan hozzá fog szokni ahhoz, hogy mindent is megkaphat, amikor csak akar.

Mondom ezt úgy, hogy fiatal vagyok, még nem szülő.. de nekem égett volna a pofám pár évvel ezelőtt, ha ilyen szintű követeléseim lettek volna a szüleimmel szemben.

Most jól keresnek a szüleim, de mégis inkább azt mondom, hogy vegyenek maguknak ezt-azt, menjenek el valahova, ahelyett, hogy engem támogassanak. Megoldom, meg kell oldanom, mert a végtelenségig úgyse tudnám élvezni a biztosított jólétet.