Az emberek többsége miért akar családi házat, amikor az a gazdagoknak való?

Vagy itt van ez is példának, ez is felújított.

Mindkét település 4500-5000 fős.

Az azért nem igazán kicsi, másutt már város.

[link]

9,4 M-s irányár, 66 nm.

Az emberek többsége több ezer évig kertes házban lakott. Akkor a történelem során az emberek 95%-a gazdag volt? Vagy csak a 20. századi panel megjelenésével lett hirtelen elit a kertes házas élet?

Mindig is az volt nyomorult élethelyzetnek titulálva, ha be kellett költözni egy kaszárnyába, cselédházba, kolostorba vagy más hasonló közös élettérbe ahol korlátozták a szabadságodat. Ma sincs ez másként - az embereknek nem azért rokonszenves a családi ház, mert kecskét meg veteményest akarnak tartani, hanem mert az én házam az én váram - ott nem kötnek házirendek, közös képviselők és tűzvédelmi szabályok. Persze az teljesen jogos építészeti kritika, hogy a 20. század második felében teljesen túlméretezték ezeket az épületeket, akár az indokoltnál 2-3x nagyobb alapterületűre is, de ettől még nem lesz luxus. Minden korban megengedhetőnek és elérhetőnek kell lennie egy ésszerűen tervezett családi háznak. Ahol ez nem adott, ott nem a családi házak lakói a gazdagok, hanem a panellakók a szegények.

Ez hatalmas általánosítás, mert az emberek lehetőségei és igényei nagyon eltérhetnek egymástól. Én már laktam családi házban, sorházban és tégla társasházi lakásban. Panelben még nem.

Úgy gondoltam, hogy én a társasházi lakásból már nem költözöm sehová, szuper kis felújított belvárosi lakás volt vidéki nagyvárosban.

Aztán 3 éve a mellettünk lévő lakásba költözött egy cigány família, bűncselekmény útján szerezték meg. Semmilyen feljelentés nem használt ellenük.

Szóval elköltöztünk egy magánházba, ahol végre csend, nyugalom és békesség van. Külváros, de jó a közlekedés. Nagyon keveset kellett ráfizetnünk a vételi árra.

Én többé nem akarok társasházba költözni, mert hiába rendes kb. 80 lakó, ha van egy, aki barom. És mindig van ilyen, többnyire nem is egy. Nekem a nyugalom többet jelent és kifejezetten élvezem, hogy van szabad terem, kertem, életem.

Egy panelban, vagy általában a lakásokban nem lehet csinálni semmit. Nincs hely semminek, nincs tér, be van zsúfolva minden is, egymás nyakán, hegyén-hátán van minden és mindenki. Emellett zaj van, büdös és kosz a közös terekben, lépcsőházban, liftekben, ez utóbbihoz nagymértékben hozzájárul az utóbbi 5-10 évben megszaporodott "házikedvencek" száma. Már minden harmadik lakónak van valami; kutya, macska, egyéb mitugránsz... gyakran a méretükhöz képest aránytalanul nagy hanggal... Környező járdákon, füves területeken az óvatlan sétáló könnyen állati végtermékbe botlik. Ezen túlmenően sok helyen a lakóközösség is teljesen átalakult negatív értelemben. Ha egymás mellé teszed a 20-30 évvel ezelőtti meg a mai állapotot, ég és föld a különbség. Gyanus, furcsa alakok, nemtörődöm lakók, köszönés is egyre ritkább. Parkolóhelyek gyakran csordultig, reggel korán már az autóberregés és valami utcai őrjöngés töri meg a megmaradt kevés madárcsicsergést.

Egy családi ház ennek teljesen az ellentéte. Van tér, van hely, tárolót, garázst építhetsz magadnak, élhetsz a hobbidnak, azt csinálsz amit akarsz, lehet kertészkedni, barkácsolni, napozni, bográcsozni, sütögetni a kertben, stb.

A családi ház egyúttal egy életforma is. Aki úgy gondolkodik hogy "Ha elromlik egy kazán 500 ezer, 1 millió Ft egy új." annak ez nem való. Aki egész nap a telefonjába bambul, meg lopja a napot a semmittevéssel, annak sem való. Aki nem ért semmihez, egy szöget se tud beverni, meg fogalma nincs egy ház szerkezetéről, nem veszi észre a teendőket a ház körül, annak se való.

Véleményem szerint a kérdés kiírás alapgondolata is elvi hibás.