Az emberek nagy része miért konformista, miért akar görcsösen megfelelni mindenféle társadalmi elvárásnak?
Az idegen szó jelentése nem pontosan ez, de használjuk ebben az értelemben, nem találtam rá mást. Elmondom mire gondolok. A legtöbb társadalmi normának meg lehet, a jogi előírásoknak pedig meg kell felelni. Ezek az általános együttélési szabályok (például hogy köszönsz, vagy hogy nem bántod a másik embert) senki számára nem okozhatnak problémát. De miért van némelyeknél ez a "csordaszellem" olyan szabályoknál, amiket nem mindenki tud és szerintem nem is kell tartani? Például ha körülötted mindenki párkapcsolatban/házasságban él, nosza te is házasodj meg, még ha nincs is kedved hozzá. Ha mindenkinek gyereke van, nehogy lemaradj, legyen neked is, függetlenül attól, hogy nem hiányzik az életedből, esetleg nem is vagy rá alkalmas (az emberek egy része tényleg nem, de szaporodni bárki tud). Ha nálatok mindenki családi házat épít, tedd azt te is, még ha nincs is rá pénzed, vegyél fel hitelt, adósodj el, de mutasd meg, hogy te is képes vagy rá (vagy új kocsit).
Szóval, azokhoz a helyzetekhez, amelyekhez nem volna kötelező alkalmazkodni, itt is miért akar mindenki a másiknak megfelelni? Ha kilógsz a sorból vagy különbözöl, az olyan nagy baj?
Erről jut eszembe ez a szarkasztikus mondás:
"Egyél szart! Százmillárd légy nem tévedhet."
Szóval valami ilyesmiről van szó. Ha sokan építenek családi házat, költöznek ki az agglomerációba emiatt, akkor az csak jó dolog lehet. Különben nem csinálnák ennyien.
Nem tudom ők miért ilyenek.
De én párkapcsolatot, gyereket nem akarok és a családi házról az a véleményem, hogy egy pénznyelő és sok munka van vele, és, ezt a pénzt és időt másra is lehet fordítani.
Egyébként én is ilyen családból származom.
Apám sose akart megházasodni, az esküvőjén úgy keltették fel, hogy menjen ő meg másnapos volt.
Az egész életünk veszekedések sorozata volt.
Aztán "jaj de szép a nagy család", de, ha egy gyerek visít megbolondult tőle, rángatózott az idegtől.
Családi ház, jaj de jó, hogy nincsenek szomszédok, de munka után nem akar senki ezzel foglalkozni, egymásra mutogatnak.
A pénzt sajnálják mindenre.
Önismeret!
Ez ami sokaknál baj, hogy nincs, vagy nem képesek magukat elfogadni olyannak, amilyenek!
Ezek a példák pont, hogy nem társadalmi kényszer, hanem belső vágy. Gyereket senki nem kényszer miatt vállal hanem mert vagy becsúszott, vagy akarta is.
Saját ház biztonsága pedig a legelemibb ösztöne az embernek, ez mekkora hülyeség. Csak egy frusztráció mondatja veled, hogy a saját ház társadalmi nyomás, mert ez az ösztön benned is dolgozik,csak el akarod nyomni vagy ilyennel magyarázol.
Társadalmi nyomás amikor nem rövidnadrágba és papucsban mész el egy elegáns helyre, pedig neked az kényelmesebb lenne.
7-es én például társasházban élek lakásban és semmiféle igényem nincs családi házra, eszembe sem jutna kertesben lakni. Pénze meg nincs mindenkinek házat építeni, sem lakást venni.
"Társadalmi nyomás amikor nem rövidnadrágba és papucsban mész el egy elegáns helyre"
Ez lehet, de van amikor magának a hely szellemiségének adjuk meg ily módon a tiszteletet, szerintem ez sem problémás. Akár az Operában. Vagy a Parlamentben is "Tisztelt Ház, Tisztelt Képviselő úr" a megszólítás, miközben a honatyák a magánéletben meg tegeződnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!