Nagyon nehéz lett volna Istennek rögtön a végítélet utáni állapotokkal kezdeni a teremtést?

Írtam már, hogy nem vagyok orvos és nem ismerem a módszereiket, de tudom, hogy most megkérdőjelezed a kompetenciámat, ami hibás konklúzió, mert az alapokról beszélünk csupán.

Ez olyan, mintha feltételeznéd, hogy semmit nem konyítok mondjuk a matekhoz, annak az alapjaihoz, mert ha nem ismerem mondjuk az integrálszámítást, akkor az alapműveletekhez sem érthetek és még csak általánosságban sem lehet róla fogalmam.

Különben többször javasoltam, hogy tájékozódj nálam szakértőbbektől a továbbiakban a vallás és az elmebetegségek kapcsolatáról, ne engem igyekezz megcáfolni, mert attól a te helyzeted semmit sem változik, még ha sikerül is neked.

Nem jól értelmezted az írásom, talán én nem fogalmaztam érthetően, talán te vagy elfogult a szocializmussal szemben. Én próbálom a lényegre koncentrálva vizsgálni a történelmet, valaha történésznek készültem, bár nem az lettem, de az értékelési módszer szimpatikus nekem, megérteni mi miért történt és lehetőleg a valóságot kell igyekezni feltárni.

A kommunizmus a pénz jelentőségét próbálta eltörölni, vagy csökkenteni, ez volt alapvető érdeme és hibája, mert a nyereségvágy mozgatóereje nem pótolható, az egyéni érdekeltség motivációja szükséges. A közvagyon erősítése a tőke kivonásával és az ehhez köthető mindennapi gyakorlat a magánvagyon rovására.

Nem voltak kilakoltatások, nem, vagy alig volt csöves, ez egy hosszú türelmi időszakhoz köthető, ami áldozatokat követelt az államtól de gyakran bevált, mert a nehéz helyzetbe jutottak anyagi helyzete egy idő múlva többnyire javult és a legtöbben nem estek ki a társadalomból, nem lettek hajléktalanok. Mondjuk nem olyan megoldást kerestek, mint manapság, amikor a szőnyeg alá seprik a szemetet, megtiltva a közterületen a csövezést, ami ugyan érthető, mert minek rontsák a városképet, ki kíváncsi rájuk, de egyrészt szívtelen dolog, másrészt semmit nem javít a helyzeten.

A szocializmus mint ideológia nem egyenlő a gyakorlatával, a szovjet változatával, mert a diktatúra kialakulása ehhez köthető, de demokráciához szokott országokban talán másképpen működött volna. A nép hatalma, befolyása nem tudott érvényesülni az ilyen mintára létrejött Népköztársaságokban.

A fejlődést úgy értettem, hogy a szocializmus hatott a kapitalizmusra részben és bizonyos helyeken.

Németországban soha nem volt hajléktalan, voltak szociális lakások, minimális szociális segély (300 márka körül, ma nem tudom Euróban mennyi) és nem kellett éhezni, nélkülözni senkinek, még toprongyosnak sem kellett lennie, bár természetesen egy szegény ott sem volt irigylésre méltó helyzetben.

Bírálta is az USA az NSZK-t, elmondta rájuk, hogy vörösök, de ott a sok vallásos simán eltűri a rengeteg hajléktalant, akikből több millió botorkál az országban, kirekesztve a társadalomból. Talán nem véletlen, hogy a kommunizmus kialakulása erősen köthető a németekhez, egészen addig, amíg az oroszok rá nem csaptak.

Nem vagyok híve a szocializmusnak, félre ne érts, de az kétségtelen, hogy létező társadalmi igények hozták létre és azok továbbra sem szűntek meg és mint hazánkban tapasztalható, kísérletet sem tesz az állam a megoldásra, lévén az országot gazdagok irányítják, akik számára nem fontos a tömegek, vagy a legnyomorultabbak helyzete, sajnos ez mindig így volt, és ezután is így lesz.

Azért a szoc.rendszerben legalább némi kísérlet volt rá, legalább is elvileg.

Tudnék még pár dolgot mondani, ami jó volt a régi rendszerben, és lehet rajta nosztalgiázni, de felesleges és különben is az állam finanszírozta, ami csak a túlzott szerepvállalása következtében volt lehetséges, ami eleve hibás koncepciónak bizonyult.

Nem tudom, a kapitalizmus hová fog fejlődni, de muszáj neki valamerre, bár ugye filozófus sem vagyok így ne támassz túlzott igényeket velem szemben ezen a téren sem, mert ugyanolyan átlagember vagyok, mint te, korlátozott tudással és talán a logikai képességeim sem nagyobbak, csak máshogy működik, mint a tiéd.

Mellesleg az emberek sokasága igenis tömeg és lehet is vele számolni, sőt, közigazgatásilag csak így lehet számba venni, számolni vele

.

Azt mondod, 'A vallásnak szerepe van vagy lenne mindenkor.', de mi van a rég letűnt vallásokkal, amikben már senki nem hisz, hiszen elvesztették aktualitásukat?

Szerintem a kereszténység is erre tendál, annak ellenére, hogy jelenleg némileg nő a pozíciója, de ez csak az ideológiai vákuumnak köszönhető, ami a szocializmus bukásával jár.

Azt azonban te sem feltételezheted, hogy minden elsimult, nincs szükség további változásra ezáltal, mert ugye nem múltak el azok az okok, a társadalmi egyenlőtlenségek, feszültségek továbbra is jelen vannak bizonyos formában, amik a szocializmust létrehozták, most ez attól független, hogy abban a formájában, vagy akár egészében a szocrendszer nem tudta azokat megoldani, vagy csak részben és összességében életképtelennek bizonyult.

Az ateizmust sem érdemes összemosni a kommunizmussal, mivel az előbbi már akkor is létezett, amikor az utóbbi még nem.

Istentagadó mindig volt, még a legnagyobb egyházi terror idején is, valószínűleg részben, vagy egészében minden vallásnak léteztek kritikusai.

Érdekes ez, hogy a vallás szükségességéről, vagy szükségtelenségéről vitázunk, továbbá a kommunizmusról, mert ugye az azért merül fel, mert olyan célt tudott adni, amihez nem kell túlvilág, meg Isten, vagyis nagyon is reális olyan világot elképzelni, ahol az Istenhitnek nincs szerepe, de gondolom azért jutottunk idáig, mert nem tudjátok a kérdésem megválaszolni.

Pusztán mérsékletre intetek, feltételezve, hogy a kereszténységnek még van, vagy lehet szerepe és kár lenne megdönteni.

Részben hasonló az én véleményem is, mint azt fentebb kifejtettem, mert nem vagyok abban biztos, hogy nincs e valami jó hatása mondjuk a börtönökben a vallások ősi erkölcsének hirdetésének, csupán jobbnak tartanám más, racionálisabb módszer alkalmazását, bár mivel szociológus sem vagyok, azt nem tudnám javasolni, hogy mit.

Természetesen bírálni könnyebb, mint célt kitűzni, de azért vannak szakemberek minden téren, hogy a felmerülő problémákat megoldják.

Mellesleg nem fogom nagy publicitással cáfolni a kereszténységet, eszemben sincs, mert bevallom, csak ezen a fórumon szoktam időnként, lényegében szórakozásképpen véleményt nyilvánítani, de azt is felfüggesztettem már többször is hosszú időre, más passzió után nézve.

Azt azonban ne gondolja senki, hogy nem lehet a vallásokat megdönteni, én simán megtudnám, ha akarnám, csak nem akarok anti Luther, vagy antikrisztus szerepére vállalkozni.

Lényegében már megdőltek a vallások, csak sokan nem tudnak róla.

Nincs komolyabb információm arról kik lesznek vallásosak, milyen tanultsági, vagy műveltségi szinten. Azon sem sokat törtem eddig a fejem, ki miért lesz vallásos, de azért van kissé felületes véleményem, amihez nem feltétlen ragaszkodom.

Végül is a világ dolgairól különböző szintű, erősségű véleményt alakítunk ki, a normális az lenne, hogy csekély információk birtokában kisebb erősségű véleményt alakítsunk ki, amihez jobban értünk, azt meg csak komolyabb viták után módosítsuk, de korántsem van ez mindig, vagy mindenkinél így, van aki rögtön hinni kezd és dacára annak, hogy könnyen tévedhet, mégis ragaszkodik a véleményéhez.

Írtam már, hogy nem értek a reklám, propaganda fogásaihoz, de lehetségesnek tartom, hogy a vallásosak többségébe gyermekkortól neveli bele a környezete a hitet, amit az is alátámaszt, hogy még az is gyakori, hogy a katolikus családokban katolikus lesz a vallásos és ritka az, aki református lesz és viszont.

Kissé olyan ez, mint a drukkerség, fradista családban a gyermekek is azok lesznek, vagy a régi szakmák alakulása, hogy a kovácsnak a fia is kovács lett, mert a szülői tekintélyen kívül az illetőt érő benyomások, környezeti hatások is erre vitték a sorsát.

Ateista szülőknél is főleg az ateizmus várható a gyermekeiknél, nem csoda ez, mert akarva, akaratlanul is befolyásolják az utódaikat, bár természetesen vannak kivételek, amely állítólag erősíti a szabály, csak azt nem tudom, miképpen.(?)

Az ateizmus terjedése illetve annak eddigi története figyelemre méltó, bizonyos ingadozástól eltekintve, amit olyan adminisztratív intézkedések bonyolítanak, mint az iskolák egyházi kézbe adása, vagy hittan tanítása az állami iskolákban, ami súlyos tévedés, nem csodálnám, ha belebukna a mai kormányzat.

Ha én vezettem volna az ellenzék kampányát, akkor ezt emeltem volna ki és tutira más lett volna az eredmény, kétharmados biztosan nem lett volna, de akár a fele-fele arány sem lett volna elképzelhetetlen eredmény. Nagy tévedés volt, hogy arra hegyezték ki a taktikájukat, hogy a kormánypárt lop, mert ugye minden hatalomra kerülő tömi a zsebét, ez teljesen közismert, ők sem voltak, vagy lennének különbek.

Az ateizmus egyre nő, az ateisták száma gyarapszik, még az olyan hagyományosan vallásos népeknél is, mint pl. a zsidó, ahol a nemzetiség, vagy a vallás eddig nem is volt teljesen különválasztva.

A hagyományok, a szokások és a tekintély követése a fő ok, de ez már az ateizmusnál is jelentkezik, mert már annak is vannak hagyományai, így végül a racionális gondolkodás fog dönteni és a vágyak birodalmát a valóság fogja felváltani.

Mindig ez a kizárhatod, nem zárhatod, ostoba érvelés.

Talán te kizárhatod, hogy a világot a rózsaszínű egyszarvú teremtette?

Mindkettőre ugyanaz az esély, irtóra csekély, ezért nem így kell feltenni a kérdést.

Felesleges rózsaszínű egyszarvút feltételezni, meg azt, hogy az teremtette a világot, valami konkrétum nélkül.

Speciel, ha találnánk rózsaszínű szarvat, akkor már lenne valami ezen a téren, de még mindig kellene valami, hogy a világ teremtéséhez köze legyen.

Hja, a Biblia.

Vegyél egy elektronikus Bibliát és írd be a replace, vagy a csere címszóba, hogy Isten = rózsaszín egyszarvú (vagy bármi más)

és máris van egy új vallásod, egy új Bibliával és hihetsz kedvedre a rózsaszín egyszarvúban. (vagy bármi másban)