Nagyon nehéz lett volna Istennek rögtön a végítélet utáni állapotokkal kezdeni a teremtést?

Korlátozni magát?

Miért? Vagy hogyan?

Ha egyszer semmire nem lenne szükség, ami a Bibliában le van írva, meg ami azóta történik teljesen értelmetlenül, a sok bűn, a sok nyomorúság, az neked korlátozás?

"Onnan indultunk, hogy te azt feltételezted, mi ismerjük a végcélt."

Nem feltételeztem semmit. hanem ragaszkodtam a valósághoz.

Nevezetesen a Bibliához, mivel Isten léte, tevékenysége csak az abban leírtakra hagyatkozik.

Nem valami sok, amit ebből le lehet szűrni, valamiért feltételezik, hogy Isten jó, meg megbocsátó és egyebeket, de ez mind nem számít, ha Istennek további tevékenységet, vagy tulajdonságot feltételezel, akkor támogasd meg a Bibliával, mert csak az utal a keresztény Isten létére, vagy másképpen, ha tudod, bevallom én ezt eleve kizártam, mert nem tudok más keresztény Istenes elmélkedésről, mint a Bibliában leírtak, illetve minden erre épül.

Ha bármi egyéb dolgot feltételezel, az pusztán annyi, mint egy scifi alapgondolat, mondjuk mint a sertéstenyésztő, aki szintén szereti a hízóit, mert megkedveli az ember a gondozott élőlényeket és a sonkát is szereti.

Sajnálom, de meg kell maradnod a Biblia keretei között, mellesleg be kell látnod, ez a saját érdeked, mert különben nagyon el tudnál tévedni, saját gondolataidra hagyatkozva.

Tudtommal megvan a végcél, a túlvilág, amivel a jámbor halandó kecsegtetve van ezzel, mellesleg minden alap nélkül, ám eddig talán kellett valami több, akartál e messzebbre tekinteni?

Ha már nem elég ez neked, akkor már történt valami, kezd kinyílni a szemed, lám csak, talán nem is ez a cél, a mennyország.

Talán van más is, vagy nincs az sem, amit a Biblia kijelent, nincs sem mennyország, sem Isten és túlvilág sem létezik, csak régi legendák vannak, amiben hinni a 21, században anakronisztikus.

Azt látom, hogy van benned értelem, hát gondold végig.

Elég zavarosak a szavaid (hm szavak...), de értem a lényegét. Lehetne pár gondolatom Ozmium42nek szóló soraidhoz, de majd megoldja ő maga, ha akarja, meghagyom neki a válasz lehetőségét, maradok a saját kérdésemnél, amely alapjaiban cáfolja a kereszténységet.

"Kérdező, akkor a Bibliát látod a vallásos világban a valóságnak"

Természetesen nem így van, hiszen éppen cáfolom annak lényegét.

A sakkozó is bele tudja élni magát az ellenfele gondolataiba, ezt hívják empátiának, de én most nem egy vallásos szemével néztem a helyzetet, hanem magának Istennek a szemszögével közelítettem meg a kérdést. A Biblia ezt soha nem teszi meg, csak látszólag, azt emberek írták embereknek és eszükbe sem jutott, hogy Istennek is joga, kedve, akarata, lehetősége lenne másképpen viselkedni, mint a Biblia írói azt kiagyalták. (Mindezt részben magad is kifejtetted.)

Ezért hemzsegnek a Biblia könyveiben a logikai hibák, amik a keresztény hitvallás alapjaiban is megtalálhatók.

Amit a lélekről írsz, az maszatolás, a keresztény hitvallás világosan arra támaszkodik, hogy földi, evilági életünk, ebben a 'siralomvölgyben' csupán előkészület a túlvilági életre. Az a célja, a túlvilági élet.

Amit a lélekről elrebegtél a továbbiakban, annak nincs sok értelme, én személyesen nem hiszek a lélek létezésében, ezt a keresztények nevezték el így tudtommal, de ha akarod, nevezd másképpen, úgymond kereszteld át kedved szerint, adj neki más nevet, vagy töröld el a lélek fogalmát és mond azt helyette, hogy 'izé', akkor természetesen nem leszünk addig egy hullámhosszon, amíg meg nem értetem veled, hogy arra az 'izére' gondoltam, amire te.

Te egyszerűen más terminológiát akarsz használni, mint én, hogy kibújhass a logikai bukfenc alól, amire felhívtam a fegyelmet, de ez nem megy, mert én a keresztény terminológiát használom, ha azt elhagyod, akkor egy új vallást alapítasz.

"A vallásos ember nem a Bibliának hiszi el, hogy van Isten és jó"

De, a Bibliának hiszi el. Illetve a papoknak, a szülők nevelésének, akik a hitüket, az érveiket, a gondolataikat a Bibliára alapozzák.

" saját magán keresztül tapasztalja meg az anyagi világ mögötti életet"

Hogyan tapasztalja meg? Visszajön a túlvilágról?

Nem olyan régen beszélgettünk a kényszerképzetről, nos hát az általad vázolt tapasztalás csupán doxazma, így hívják az orvosok.

"miért nem olyannak teremtett, hogy ezt alapból lássuk"

Nem csak arra értendőek a soraid, amire szántad, hogy tudniillik sejtelmed sincs róla, mi fog történni a halálod után abban a túlvilágban, ahová szeretnél kerülni és amiről lila gőzöd sincs, hogy milyen, de az Istenedről sincs sejtelmed sem, arról sem, hogy milyen valójában, mik a céljai, szándékai. Még ezen felül is van értelme a soraidnak, mert ha olyan vagy, vagy stílszerűen olyannak teremtett meg az Isten, hogy nem fogod fel, amit írtam, akkor nincs mit tenni, nem fogod megérteni a lényeget.

A válaszaid alapján azonban úgy vélem, van neked annyi eszed, hogy megértsd, csak nem akarod megérteni, hogy ostobaság a kereszténység alapgondolata, a túlvilág, ahová a lelkek kerülnek földi életünk végeztével.

Azt próbáltad ugyan elkerülni, hogy ne ismételd meg a magyarázó szövegben leírt 'Isten útjai kifürkészhetetlenek' szlogent, és más szavakkal jutottál idáig, rendben értékelem, mert ehhez gondolkodnod kellett, az is valami.

"Ha lenne hatalmad, úgy alakítanád, hogy újszülött gyermeked rögtön érett felnőtt esetleg haldokló aggastyán legyen?"

Az emberi élet semmi a túlvilágihoz képest a keresztény hit szerint és a lélek nem öregszik az örökkévalóságban. A mindenható Istennek nincs szüksége az emberekre, a lelkek kellenek neki a keresztény hitvallás szerint, azokkal lesz majd együtt örökkön örökké. Azt meg meg is teremtheti, pont olyanra, amilyenre akarja, ha egyszer Isten és mindenható.

"...ja nem félreértettem. Nem is akarod, hogy gyermeked megszülessen."

Nekem vannak gyermekeim, ám nem értem, hogyan jön ez ide, megmagyaráznád? Pillanatnyilag aljas orvtámadásnak értékelem ezt a mondatot, de nem haragszom, sőt, lehet, hogy igazam sincs, de nem jut más az eszembe.