Miért nevezünk bizonyos vallásokat szektának? Miért fontos felcímkézni valamit? Ha már eltér bizonyos mértékben valamilyen elvektől, dogmáktól, nézetektől már rögtön másnak kell neveznünk? Kinek az agyából pattant ki az ötlet?

Ez xenofóbia.

Az emberek sokszor kétségbeesnek, félnek ha valaki kilóg valamilyen módon a sorból.

[link]

Most jól meg akartad nekünk mondani a frankót, aztán puff, felsültél. "Miért nevezünk bizonyos vallásokat szektának?" - miről beszélsz? A szekta az egy közösség, akárcsak egy focicsapat, a vallás meg egy ideológia. Vannak politikai meg életviteli és igen, vannak vallási szekták. Akkora fogalomzavar van a fejedben, hogy nem igaz.

Szerintem azt akartad leírni, hogy bizonyos vallási közösségeket miért tartanak szektának, csak nem sikerült, mert hülye vagy és nem tudod miről beszélsz. Azért nevezik amúgy szektának az ilyen közösségeket, mert elzárkóznak a külvilágtól és saját belső törvények alapján élnek, amik a vallási szekták esetében vallási meggyőződések. Mi az, hogy felcímkézni? Szóval az zavar, hogy elnevezünk dolgokat? Az ember elnevez dolgokat, az más kérdés, hogy milyen képzettársítás zajlik le egyesek fejében a név hallatán.

Szekta az a vallás, amelyik általában nemrég vált ki egy nagyobb vallásból és még viszonylag kevesen követik.

Ha már sokan követik, akkor külön vallásnak hívják.

Így pl. induláskor a kereszténység is szekta volt.

A szekta szóval az első században is találkoztak

Jézus követőit is ezzel a névvel illették, annak ellenére, hogy Ők krisztus követői.

azért nevezik szektának némely "vallásokat" mert eltér egy nagyon megszokottól,, pedig pont az a helyes...

az irásokból azonositható kik azok akik az igaz imádatot gyakorolják Jézus és a teremtő elvárásai alapján, és nem emberi hagyományokra épülnek

Járt utat a járatlanért el ne hagyj!

Létezik az a közmondás és arra világít rá, hogy az ismert dolgokról tudjuk a jót és a rosszat, de az új utak veszélyei nem nyilvánvalóak.

A kereszténység is egy tucat emberrel kezdődött és volt neki sötét korszaka is, amikor elárasztotta a világot az erőszak.

Lenin néhány tucat forradalmárral kezdte és mikor hatalomra jutott, átváltott terrorba. A néphatalom népelnyomóvá változott.

Sokan mondják, hogy a hit az magánügy, de kérdem én, amikor egy bajuszos ember, aki mélyen hitt abban, hogy egyes népek alacsonyabb, vagy magasabb rendűek, mint a többiek és ez irányú nézeteit egy börtönben papírra is vetette, joga volt e hozzá, hogy ebben higgyen?

Akik világosabban látták a dolgokat vele szemben, azok is csak legyintettek, pár ezer híve van, mondták, veszélytelen.

Csakhogy a kereszténység is meghódította a Római Birodalmat, Lenin pártja is egész Oroszországot és a barna ingesek is hatalomra jutván elkezdték megvalósítani az álmaikat.

Még 31 ben is csak négyszázezer tagja volt a náci pártnak és sem nekik, sem a kommunistáknak nem volt szüksége 10 % nál nagyobb párttagságra, hogy uralják a népüket, terrorizálva a többit.

Most nem akarom azt mondani, hogy Hitler rettenetes őrültségében sem vetette el annyira a sulykot, mint egyes vallási szekták, vagy felekezetek, akik magukon kívül mindenkit tűzrevalónak ítélnek. A bajszos vezérnek mégis voltak szövetségesei és egy csomó számára közömbös nép.

Akad, aki viszont csak 144 000 értékes embert talál a Földön, a többi hétmilliárdot simán a kukába dobná.

Micsoda esztelen és borzasztó gondolatok ezek és te azt mondod, hogy nem számít, joguk van bármit hinni és veszélytelenek, mert kicsi a létszámuk.

Szerintem meg nem az adja a veszélyességet, hanem a gondolataik, amiknek egyrészt könnyen szerezhetnek híveket, aztán ha a hatalom birtokába kerülnek, akkor bármi lehetséges, volt már inkvizíció, pedig Jézus nem azt prédikálta és cseka is, meg gestapo, de valahogy korábban ezekről sem esett szó.

Ezeknek a csekély számú szektáknak a veszélyességét már az is jelzi, hogy eleve világuralomra törnek, telhetetlen az étvágyuk.

Szerintem nagyon is oda kell figyelni rájuk, az óvatosság bizony indokolt, hiszen a szép szavak, amikben semelyik ilyen mellékútnál nincs hiány, takarhatnak sötét dolgokat, mert a hitük, a nézeteik alapjai számítanak.

Nem lehet kendőzni, bármennyire is igyekeznek, hogy gondolataik nem egyeznek az emberiség érdekeivel, csak a maguk érdekét tüntetik fel annak.

Azt mondod ne címkézzünk. Aztán felhozod a teaívást, mint ilyen címkét.

Csakhogy a teaivás veszélytelen apróság, mert annak mégis nagyobb a súlya, ha krematóriumokban, vagy isteni máglyákon embereket égetnek, ennek már mégiscsak jár valamilyen besorolás, ha azt mondod, címke, hát legyen az.

Mindegy az, hogy csekély a szekta létszáma, ha az elveikből, a hitükből nagy következményű dolgok származhatnak, akkor nem árt erre felfigyelni, megérteni és számon tartani.

Azért mégis disztingválni kell.

A társadalomban vannak rossz dolgok, ezt senki sem vitatja, de jó dolgok is.

A bűn és a romlottság mellett jelen van a jó és az erkölcs és attól függetlenül, hogy teszünk jót is és néha rosszat is, meg sokszor közömbösek vagyunk, az emberek többsége egyáltalán nem gonosz, még a rossz cselekedeteink is többnyire a helyzetből adódnak. Jókay fekete fehér alakjai mellett vannak szürkék is, minden árnyalatban és az önzőséget kísérheti bármilyen furcsa, de önzetlenség is.

Persze az már nem is önzetlenség, ha valaki akkor jótékony, ha van miből, de hát az önfenntartás mégiscsak azt diktálja, hogy a szegény sorsú megtartsa magának azt a keveset, amije van, vagyis van egy határa, mit várhatunk el másoktól, mit nem.

Az adott társadalmi viszonyok közepette meg kell találni a beilleszkedés módját, mert talán a rabszolgának is volt olyan pillanata, amikor nevetett, de a jobbágynak már biztosan voltak örömei, ha nem is annyi, mint nekünk.

A szabadság gondokkal is jár, de aki tudja mérsékelni, vagy a realitásokhoz igazítani a vágyait, az élhet boldogan, vagy viszonylag jó körülmények közepette, még ha elsőre ez nem is látszik.

A tendencia nagy vonalakban javuló és az életkörülményeink nem is túl rosszak, van, vagy volt ennél sokkal rosszabb is, de az is kétségtelen, hogy lehet esetleg javítani is rajta, attól függ, hogyan éled meg.

Ha célokat talál valaki, akár egy vallásban, akár másban, rögtön más lesz az értékrendszere, ami azelőtt megkeserítette az életét, azon később csak nevet, de ha így van, akkor lehetne találni olyan dolgot, ami valóban hasznos mások számára is.

Egy egyszerű ember nagy dolgokat nem tehet, de ha segítőkész valaki, jóindulatú és barátságos, a lehetőségeihez mérten megismeri a világot, akkor tudhat talán egy olyan utat járni, ami hasznos, vagy legalább is nem káros mások számára és ez elég nagy dolog, még ha nem is látszik annak.

Értelmesen végiggondolni a dolgokat, megpróbálni tisztán látni, nem könnyű, de nem lehetetlen. Nem lehet bizalom nélkül sem élni, de az óvatosságnak is van létjogosultsága.

Mindez ellentétesnek tűnik, de nem az. A rendőrség filmjeivel ábrázolja a vétkes áldozatot, aki szinte kihívja maga ellen a sorsot. Talán ez is túlzás, már többen szóvá tették, pedig a yard profi ebben, lépten, nyomon látnak bűncselekményt, de talán a rövidfilm tónusa sértő és faramuci, bármennyire is ismerik a dörgést, szóval meg kell találni a határt a jogos gyanakvás és a között, hogy mindenben rosszat véljen valaki felfedezni. Ehhez kell élettapasztalat és kétségtelenül bonyolult a világunk, de szerencsére eszünk is van hozzá, hogy megértsük és ezt legalább is nem árt megpróbálni.

Attól még, hogy védem az értékeimet és biztonsági zárat, vagy riasztót szerelek fel, még nem tekintek minden embert betörőnek és a gondolatok terén is működnie kell egy ilyen fajta különbségtevésnek-

Példákat is mondhatok: egyszer előfordult velem, hogy az asztalon hagytam egy viszonylag értékes öngyújtót, amit valaki pofán csapott és ezt azért is fájlaltam, mert kedves ajándék volt, vagyis többet ért nekem, mint másnak. Ekkor gondolatban meggyanúsítottam minden kollégámat, végül rájöttem, hogy nem tehetem ezt velük, mert százból csak egy lehetett a vétkes, esetleg egy sem, mert idegenek is bejöhettek oda, szóval én voltam a felelőtlen és nem tehetem ezt másokkal, hogy tolvajt gyanítok bennük.

Nagyobb példának meg mondjuk ott van az első vh. befejezése, ha valódi békekötés lett volna Versailles - ban, ha a győztesek a győzelmi mámorukban visszafogták volna magukat, akkor nincs második vh., vagy ha a németek is kitartottak volna minden hibájával a weimari köztársaság mellett, ami tényleg korrupt is volt, meg tehetetlen is, de ha sokan nem dőlnek be Hitlernek, akkor ők is, meg a világ is mennyire jobban járt volna.

Használjuk az eszünket is, ha már van, amennyire csak lehetséges.

Úgy tűnik, a valláshoz nincs sok köze az írásomnak, pedig dehogynem, csak most nem akartam ezt a részét kiélezni, mert fentebb már megtettem elég élesen és ezt most el akartam kerülni, de ha jobban odafigyelsz, akkor benne van ebben is az ilyen jellegű véleményem.