Nagyon nehéz lett volna Istennek rögtön a végítélet utáni állapotokkal kezdeni a teremtést?

Kérdező, sok mindenben veled értek egyet, de szerintem egy fontos szempontot figyelmen kívül hagysz. Mégpedig azt, hogy a törvények, illetve az erkölcsi rend gyors és önkényes megváltoztatását a te felfogásod alapján nem lehet kivédeni. A 20. századi önkényuralmi rendszerek például új erkölcsi rendet és törvényeket vezettek be, és ha valaki nem hisz egy isteni eredetű vagy hagyományokon alapuló erkölcsi rendben, hanem minden erkölcsi elvet és szokást viszonylagosnak tart, az milyen alapon ítéli el ezeket, és milyen alapon tehet bármit is, ha ismét ilyen "új rend" réme bukkanna fel?

Nem kell ahhoz feltétlenül hívőnek sem lenni, hogy azt mondjuk, a Biblia (a megfelelő keretben értelmezve persze) alapvető erkölcsi forrás lehet minden korban. Ugyanígy, az iszlám világban a Korán is az lehet. A megfelelő értelmezési keret itt nagyon fontos, mert mondjuk az iszlám esetében világosan láthatjuk, hogy hová vezet az eltorzult értelmezési keret.

A humanizmus és felvilágosodás értékrendje a keresztény értékrenden alapul ugyan, de elvágta a keresztény gyökereket, önállósította magát, így ki van téve az önkényes változásnak.

És egy érdekesség: A megkövezést barbár és embertelen szokásnak tartják, és bizonyos szempontból az is. De gyakran úgy állítják be, mintha bármikor, bármilyen bűnért megkövezhettek volna valakit, akár ártatlanul is. Na, ez nem így volt. És az ószövetségi törvény szerinti eljárás sokkal hatékonyabban zárta ki az ártatlanok elítélését, mint a mai rendszer. Először is halálbüntetést csak a legsúlyosabb bűnök esetében szabták ki (amiket a házasságtörésen kívül ma is annak tekintünk), másodszor pedig az ítéletet csak minimum két tanú egybehangzó vallomása alapján szabhatták ki. Ráutaló bizonyítékot nem fogadtak el, tehát ha mondjuk kijöttél egy sátorból véres késsel a kezedben, és bent találtak egy leszúrt holttestet, akkor még nem ítélhettek el, csak ha két tanú is állította, hogy te szúrtad le. És a legjobb rész, hogy a hamis tanúzást hogy zárták ki: az első tanúnak kellett dobnia az első követ, a másodiknak pedig a másodikat. Tehát a két tanú indította el a kivégzést, ha ők nem dobták el a követ, akkor elmaradt a kivégzés, még akkor is, ha amúgy már megszületett az ítélet. El lehet képzelni, mekkora felelősség volt ez a tanúkon, ugyanis hamis tanúzás esetén így egy ártatlan ember közvetlen gyilkosává váltak, plusz még a tízparancsolat hamis tanúságtételt tiltó parancsát is megszegték, tehát Isten előtt halmozottan bűnössé váltak... Közismert a történet Jézussal és a házasságtörő asszonnyal, amikor Jézus azt mondja, hogy "az vesse rá az első követ, aki még soha sem vétkezett". Csak általában azt már nem szokták tudni, hogy mi ennek a háttere, miért volt ilyen nagy jelentősége az első kőnek.

Jézus egyébként itt haladja meg leghatározottabban az ószövetségi erkölcsöt, és ezen a jézusi hozzáálláson alapul a humanizmus etikája is. Csakhogy a humanizmus kiveszi a képből nem csak Istent, de az egész keresztény hagyományt is. És ezzel lép bizonytalan, veszélyeket rejtő területre.