Nagyon nehéz lett volna Istennek rögtön a végítélet utáni állapotokkal kezdeni a teremtést?
Ez egy hablaty, a Bibliát ókori emberek írták, a saját szemszögükből és mára nagyon is anakronisztikus.
Ellenben valóban meglehetősen jól fogták meg a dolgot, mert sok minden részben még ma is értelmezhető, vagy az emberek olyan unalmasan egyformák a rosszaságban is.
Most akkor a szemet szemért elv érvényesül az általad hozott példában, amint a vétlen gyilkost száműzik?
Kérdező, sok mindenben veled értek egyet, de szerintem egy fontos szempontot figyelmen kívül hagysz. Mégpedig azt, hogy a törvények, illetve az erkölcsi rend gyors és önkényes megváltoztatását a te felfogásod alapján nem lehet kivédeni. A 20. századi önkényuralmi rendszerek például új erkölcsi rendet és törvényeket vezettek be, és ha valaki nem hisz egy isteni eredetű vagy hagyományokon alapuló erkölcsi rendben, hanem minden erkölcsi elvet és szokást viszonylagosnak tart, az milyen alapon ítéli el ezeket, és milyen alapon tehet bármit is, ha ismét ilyen "új rend" réme bukkanna fel?
Nem kell ahhoz feltétlenül hívőnek sem lenni, hogy azt mondjuk, a Biblia (a megfelelő keretben értelmezve persze) alapvető erkölcsi forrás lehet minden korban. Ugyanígy, az iszlám világban a Korán is az lehet. A megfelelő értelmezési keret itt nagyon fontos, mert mondjuk az iszlám esetében világosan láthatjuk, hogy hová vezet az eltorzult értelmezési keret.
A humanizmus és felvilágosodás értékrendje a keresztény értékrenden alapul ugyan, de elvágta a keresztény gyökereket, önállósította magát, így ki van téve az önkényes változásnak.
És egy érdekesség: A megkövezést barbár és embertelen szokásnak tartják, és bizonyos szempontból az is. De gyakran úgy állítják be, mintha bármikor, bármilyen bűnért megkövezhettek volna valakit, akár ártatlanul is. Na, ez nem így volt. És az ószövetségi törvény szerinti eljárás sokkal hatékonyabban zárta ki az ártatlanok elítélését, mint a mai rendszer. Először is halálbüntetést csak a legsúlyosabb bűnök esetében szabták ki (amiket a házasságtörésen kívül ma is annak tekintünk), másodszor pedig az ítéletet csak minimum két tanú egybehangzó vallomása alapján szabhatták ki. Ráutaló bizonyítékot nem fogadtak el, tehát ha mondjuk kijöttél egy sátorból véres késsel a kezedben, és bent találtak egy leszúrt holttestet, akkor még nem ítélhettek el, csak ha két tanú is állította, hogy te szúrtad le. És a legjobb rész, hogy a hamis tanúzást hogy zárták ki: az első tanúnak kellett dobnia az első követ, a másodiknak pedig a másodikat. Tehát a két tanú indította el a kivégzést, ha ők nem dobták el a követ, akkor elmaradt a kivégzés, még akkor is, ha amúgy már megszületett az ítélet. El lehet képzelni, mekkora felelősség volt ez a tanúkon, ugyanis hamis tanúzás esetén így egy ártatlan ember közvetlen gyilkosává váltak, plusz még a tízparancsolat hamis tanúságtételt tiltó parancsát is megszegték, tehát Isten előtt halmozottan bűnössé váltak... Közismert a történet Jézussal és a házasságtörő asszonnyal, amikor Jézus azt mondja, hogy "az vesse rá az első követ, aki még soha sem vétkezett". Csak általában azt már nem szokták tudni, hogy mi ennek a háttere, miért volt ilyen nagy jelentősége az első kőnek.
Jézus egyébként itt haladja meg leghatározottabban az ószövetségi erkölcsöt, és ezen a jézusi hozzáálláson alapul a humanizmus etikája is. Csakhogy a humanizmus kiveszi a képből nem csak Istent, de az egész keresztény hagyományt is. És ezzel lép bizonytalan, veszélyeket rejtő területre.
Ezt már pedzettem én is, de bizonytalan vagyok ebben.
Nem ismerem az ókori zsidók igazságszolgáltatását, a rómaiakét viszont vázlatosan igen, bár nem pontosan emlékszem már a tanultakra, egyes korokból.
Annyi bizonyos, hogy a rómaiak igazságszolgáltatása jól kidolgozott volt, de elég szigorú.
A barbárnak tartott népektől messze igazságosabb volt, végül is a római jog folytonossága a mai igazságszolgáltatás a keresztény világban.
Elég sokfajta halálos ítélet volt, különböző bűnökre. A leggyakoribb a bárddal való lefejezés volt, ez volt a lictorok jelvénye is, bárd, rőzsekötegben. A kard is átvehette a szerepet, katona esetén, de speciális ítéletek léteztek: a gyújtogatót elégették, az árulót a tarpeji szikláról taszították alá, a szentségtörőt befalazták, vagy elevenen eltemették.
A rabszolgák büntetése volt a kereszt, így Jézus kereszthalála kétséges, hacsak nem rabszolga volt valójában. A kereszthalált csupán Diocletianus császár terjesztette ki két és fél évszázaddal később a lázadókra.
Szóval sok halálos ítélet született, de római polgárra az nem volt érvényes, azok esetében az ítélet automatikusan száműzetésre változott, amit csak a császár írhatott felül esetenként.
A császár leggyakrabban csak üzent valakinek, hogy legyen öngyilkos, ez kedvezmény volt, mert akkor a család megtarthatta a vagyonát.
Ez főleg a császárkorra érvényes.
Ezt sok helyen tanítják is, megfelelő háttérrel alátámasztva és lényegében a római jog hatott a Bibliára és nem fordítva. Mellesleg az államvallássá történő előrelépés után sem lépett fel semmilyen módon az egyház a birodalmi igazságszolgáltatással szemben, ahogy a középkorban sem.
A középkorban még könnyebben osztották a halálos ítéletet, pitiáner bűnökre, lopásban visszaesőkre, akár csekély értékre is, azért voltak rendkívül változatosan kegyetlenek a kivégzések, akasztás, kerékbe törés, olajban főzés, stb, mert a halál kínjával tudták csak kifejezni a büntetés nagyságát, a szenvedés fokával. Az egyház nem ellenezte, sőt, az égetésekkel még rá is tett a kegyetlenségre.
A humanizmusnak is vannak már hagyományai, nem csak a római jognak, mert én azt tartom, sőt a nemzetközi igazságszolgáltatás is igazából hagyománynak, így a keresztény bibliai jogszolgáltatás semmit sem számít, se nekem, se a jogászoknak és nem is számított soha.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!