Miért nem tudja megmondani a tudomány 100%-os bizonyossággal, hogy az anyagi objektumok hol vannak és ha mozognak, hová fognak kerülni?

Gabriel ez egy okos reakció! :) Nemcsak a sablonokat fújod, hanem gondolsz is, gratula!

Olyannyira jó kérdés, hogy be kell vallanom: a precíz mechanikáját én sem tudnám leírni annak, ahogy Isten konkrétan kormányozza a világot, mert nem az Ő szemein keresztül látom azt, hanem a saját szemeimen keresztül. De amit eddig tapasztaltam a Vele való kapcsolatból, az az, hogy mi csak a töredékes felsíznét látjuk a dolgoknak, Ő pedig az egész történelmet, minden falevelet a távoli jövőbeli következményeket, mindent lát! Tehát igen, Ő állandó kapcsolatban van a világgal, természetes módon uralkodik a világ felett.

És azt látom, hogy saját életem kellemetlen eseményei is mindig előrelépést jelentettek. Történt velem olyan böszme megpróbáltatás is, amely hajszálhíján felborította a hitem és józan eszem, mert nem tudtam semmiféleképpen megmagyarázni. Vannak ilyen keméyn próbák. Ilyenkor valaki vagy bedobja a törülközőt és ateista lesz, vagy bevallja saját képességei korlátait és egyszerűen csak kitart Isten mellett. Vakhit? Bizonyos szemszögből igen, az ilyen kemény próbák során gyakorlatilag tényleg vakon bízod magad Istenre, mert nem tudsz jobbat csinálni, a másik lehetőség az, hogy nyitott szemmel ugrasz a szakadékba. Ilyenkor nem az ment meg, amit érzel vagy amit okoskodsz vagy amit látsz: ezek mind cserbenhagynak. Ilyenkor csak az ment meg, ha tudsz hinni abban, amit TUDSZ! (Ezért hülyeség a "hiszem ha látom" mondás, mert amit látunk, azt nem kell hinni. A valódi mondás az, hogy "Hiszem, mert tudom.") Ez a hit próbája, hogy kitartasz-e abban, amit tudsz Istenről, és nyílván egy ateista ezt tekinti értelmetlen vakhitnek.

De ha az ember kiállja ezt a próbát, akkor ismét helyreáll minden! Meglátod, hogy tényleg úgy vannak, azok a dolgok, amikben hiszel, amiket tudsz, még akkor is, ha perpill a saját felfogóképességed vagy a dolgok látszólagos állása ezt nem erősíti meg. Ha nem állnának helyre, akkor lehetne azt mondani, hogy a hívők hülyék, valótlan dolgokban hisznek vakon és értelmetlenül. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen próbatételek, rossz dolgok igenis egy nagyobb jó érdekében történnek. Egyszerűen ahhoz hasonlít ez, amikor felhő takarja el a napot. Ilyenkor semmi más nem "bizonyítja" számodra a nap létét, mert nem érzékeled csak a sötétet és a hideget, csakis az, hoyg elhiszed azt, amit tudsz: hogy a nap és a föld közé állt be csak egy felhő, de attól a nap zavartalanul ott van a felhők felett. Végezdhetsz kísérletet, felrepülhetsz a felhők felé, de az esetek többségében nincs erre szükség, mert hiszed, hogy ott a nap akkor is. Mert tudod.

Nem tudom, ez mennyire ad magyarázatot a rossz mutációkra :), de ez a háttér-elv ilyen dolgok megítélésében. Hogy ez ember kitart addig, amíg újra felbukkan a nap és nem hiszi azt, hogy most már sose fog. Mert tudja, hogy a nap állandóbb a felhők járásához képest, és ezt elhiszi akkor is, amikor pillanatnyilag mást tapasztal.

De felmerülhet megint a kérdés, hogy miért nem oylan világot teremtett Isten, ahol ilyen próbatételek sincsenek, ahol csak jó van? Miért a halál mellett nyerjük el az örök életet?

A helyzet az, hogy Ő tényleg olyan világot teremtett, ahol csak jó van! De jelenleg már nem ilyen világban élünk. Ebben vannak defektek, káros mutációk. Miért? Mert az ember nem veszi észre annyira a bukás következményeit. Annak következményeit, hogy nem hitt Istennek. A világ túl jónak lett teremtve ahhoz, hogy az ember észrevegye rossz döntése következményeit. A jó alapvetően legyőzi a rosszat. Ezért kellett megátkoznia Istennek a földet, hogy az ember romlása után észrevegye, hogy nem jó világban él. A világ képes volt megújulásra, egyik biológiai szervezetnek sem szükséges egyáltalán meghalnia, mivel a sejtek cserélődnek, a szövetek regenerálódnak, és ha ez így maradt volna, az ember a végtelenségig ki tudta volna zsákmányolni a világot! Nem akart volna megjavulni, mert nem lett volna rákényszerítve. De ha szembesül a szenvedéssel, ha látja, hogy ha szennyezi a környezetet, akkor állatokat nyír ki, ha látja, hogy az állatok és más élőlények nem élnek vele harmóniába, megharapják, szívják a vérét, megbetegítik, stb., akkor van esély arra, hoyg észbe kap és jól kezd viselkedni. Megóvja a környezetet, mert látja, hogy az tönkre tud menni. Vigyáz emebrtársaira, mert látja, hogy a gyilkosság borzalmas. Stb. Ezeket a dolgokat már megszoktuk, de ha belegondolunk abba, hogy mi lenne, ha egy bukott ember uralná a továbbra is jól működő világot, akkor az lenne a rosszabb alternatíva!

Sajnos csak a világban lévő rossz képes a bukott embert a jó útra visszatéríteni. Ha már magától is csak jót cselekszik az ember, akkor nem lesz többé szükség a rosszra és minden frankón fog működni. Addig sokminden múlik azon, hogy mi mennyire akarjuk azt helyrehozni...