Megrögzött ateistaként gyakran kifigurázom a vallást és a vallásos embereket. Szerintetek rossz amit teszek?

A módszered rossz!

Előttem többen leírták: a hit azon alapszik, hogy ésszel nem kérdőjelezik meg (már ha van). Ők abban hisznek, de nem tudják, vagy nem merik maguknak bevallani, hogy miért.

Figyeld meg, általában a kevés önbizalommal rendelkezőkből, vagy magányosokból, magukra nem találtakból áll össze a hívők tábora. Nekik a vallás - bármelyik - a "ments vár". Ott érzik jól magukat, van kivel beszélgetni, elmondhatják örömüket, bánatukat és kapnak rá valamilyen választ. Ezért nem őket okolom, hanem a rendszert.

Nos a módszer: egy kicsit pszichológusnak kellene lenned. A "lelki sérült" embereket nem szabad kifiguráznod - a hívők szerint megalázod őket. Az ilyen embereknek kell egy kis biztatást, egy kis löketet adni a hitük erősítésében és ezért mindig csak kérdezzél!!

A saját vallásukat biztosan jól ismerik és ha ezzel kapcsolatban "felkészülten" érdeklődsz, akkor előbb - utóbb kiderül, hogy mit nem tudnak. Akkor mondhatod neki, hogy illő lenne felkészülni mielőtt leáll vitatkozni veled. Legközelebb, ha találkozol vele már megkérdezheted, hogy felkészült-e és folytathatod-e a vitát.

Akkor többet nem fogsz vele találkozni.

Kedves Kérdező!

Attól függ kinek a szemszögéből nézzük Isten oldaláról akkor nem, mivel nem tudsz ártani neki a hitetlenséged ellenére létezik és számÁra semmilyen hatással nem bír viselkedésed, őt nem az emberek találták ki.

A te szemszögedből nézve már kicsit más a helyzet magadnak elég ártó ez a magatartásforma és nem mentesíted magad a számonkéréstől azért mert ateistaként élted le az életed.

Ma éppen a Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelének magyarázatát hallgattam és éppen az ilyen helyzetre vonatkozó igét tudok neked idézni.

Rómaiakhoz írt levél 2,6-12:

6. A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:

7. Azoknak,a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget,tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;

8. Azoknak pedig,a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak,búsulással és haraggal.

9. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének,zsidónak először meg görögnek;

10. Dicsőség pedig,tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek:

11. Mert nincsen Isten előtt személyválogatás.

12. Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el:és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg.

Shalom

Istentől ne félj! Mert mindent megbocsát - hiszen szerető, gondoskodó atya. Isten előtt mindenki egyforma!!! Mindegy, hogy hogyan éltél.

Egyébként igazad van, a hitétől nagyon nehéz megválni mindenkinek. Hátha még a "tarisznyája" is üres. A papokat és tanítványaikat az isten "szájába adott" bűnös élet eszméi és a megfélemlítések tartanak kordában. Egy középkori közmondás szerint "Akiben a vallás tanai bűntudatot ébresztenek, az élete végéig lelki nyomorék".

Lehet, hogy te is már túljutottál ezen és ezért vagy ateista. Én meg kiegészítettem egy szép magyar közmondást és aszerint élek "Segíts magadon Isten is megsegít...segítettem magamon, én vagyok az Isten." Még nem szólt érte.

Kedves ateisták, bárcsak tudnátok, hogy miről, mi ellen vitáztok! Ez így olyan szalmabáb érvelés...

Szerintem sok ateista sokkal inkább lelki sérült, mint egy hívő. (Még magára Darwinra is igaz lehet ez, mivel sohasem tudta túltenni magát 10 éves kislánya halálán!) Sokan közülük valami nagy lelki trauma miatt "tagadják" egy szerető Isten gondolatát, mivel azokban az egyházakban, melyekről tudomása volt neki, semmiféle épkézláb és hihető magyarázatot nem adtak arra, hogy miért van a szenvedés a földön.

Pl. gyakran olyan - még bibliailag is hazug - mesékkel "vigasztalják" szegény gyászoló anyát, vagy apát, ha elveszíti kicsi gyermekét, hogy "Isten magához vette őt", "jobb neki ott", stb.-stb.

Ezek és sok más tanítások, hazugságok és egy kegyetlen, szívtelen Teremtőt láttatnak általa.

A valóság tényleg az, hogy mint sok hívő, az ateisták túlnyomó többsége is érzelmi alapon dönt a kérdésben - magyarán hiszékenyek.

Erről is szól a tudományos igényességgel megfogalmazott és levezetett tanulmány, amit az első oldalon ajánlottam,

Tudás, hit, hiszékenység címmel!

Érdemes elolvasni, mielőtt itt beszélnénk a semmiről.