Miért van az, hogyha valami rossz történik (árvíz, rákos gyerekek, természeti katasztrófák, tisztességes és/vagy hivő emberek szenvednek) akkor az nem Isten verése, ha pedig valami sikerül azt neki kell megköszönni?

Iszonyú primitív kérdés...

Isten nem Juli néni a sarki boltból, hanem egy kbszott nagy erő!

Vágod?

Mellesleg szerintem már arra sem emléxik, hogy az univerzum melyik sarkába mikor mit teremtett...

Nem kell.Csinald ahogy akarod.Bar szamomra eleg perverz dolognak tunik,hogy magamat veregessem vallba,es magamnak legyek halas.

Keresztyenkent abban hiszek,hogy Isten jo.O nem buntet,es nem ver.Ha valami rossz tortenik,az

a.,lehet,hogy csak az en nezopontombol rossz

b.,lehet,hogy a sajat hulyesegem csapodik vissza ram

c.,lehet,hogy a vilagban levo gonoszsag mukodik.

Ha valamit jol csinalok,azt en csinaltam,es buszke vagyok ra egy bizonyos szinten,de attol meg Isten az,aki megalkotott,tehat kozvetve O tette lehetove azt,amit elertem.Ezert adok halat elsosorban Neki.

Én nem vagyok hívő, de úgy tudom, az a nézet áll, hogy Isten azokat próbálja meg, akiket szeret, tehát igenis ez az ő verése, de azért teszi, hogy segítsen nekik a hitük megerősítésében... vagy valami ilyesmi

Persze ez vallásonként különbözhet, de a keresztényeknél ez áll tudtommal.

Hogy a kérdésre válaszoljak:mert a mélyen vallásos embernek

kell valamilyen felsőbb támasz,ami irányít,jutalmaz,büntet,és ha ilyesmik(fent említett példák) történnek képesek a dolgokat Istennek tulajdonítani aszerint hogy milyen hatással van az életükre.(Mert az ilyen emberek

általában keresnek valami indokot a rossz történésekre.)

Amúgy meg én papíron katolikus vagyok de az én istenem

nem büntet,csak AZT AKIT KELL.És ez fontos.Azt bünteti akit kell,nem pedig népeket pl.árvízzel.(Bibliai özönvíz:

mert nem lehet mindenki hülye.......)

Az első nem mondott hülyeséget, bár elég brutálisan fogalmazott.

Isten nem egy szakállas öreg bácsi a felhőn, aki majd eldönti kinek milyen sors jut és ha durci, akkor jönnek a természeti katasztrófák.

Isten az Origó, a középpont minden kezdete és vége, minden és semmi együtt, kívül esik a jó és a rossz polaritásán, ez csak az emberek találmánya. Nem igazán meghatározható, csak a megnyilvánulásait érzékeljük (mi is ilyen megnyilvánulások vagyunk). Nem hoz helyettünk döntéseket, nem vagyunk az akaratlan, élettelen bábjai. A teremtés ma is zajlik, általunk is. A szabad akarat által teremtjük a saját sorsunkat és az emberiségét. A sors pedig olyan, mint egy tanterv. Kapjuk de rajtunk áll, mit hozunk ki belőle.

Szerintem is meglehetősen primitív kérdés.

Ráadásul meg is fordíthatnánk!

Tegyük fel inkább úgy a kérdést:

- Miért van az, hogy ha valami rossz történik, az emberek egyből siránkoznak, hogy miért büntet az Isten (tán nem is létezik?); de ha jó történik, azt elfelejtik megköszönni és csakis önmagukra büszkék?! Miért csak a bajban jut az emberek eszébe Isten?

Egy ehhez kapcsolódó szólás: A lövészárkokban nincsenek ateisták.