Az ateisták/materialisták szerint mi a jó és rossz mércéje?

ajánlom Sam Harris-t, a témában a legjobb előadó, és ez talán az egyik legjobb előadása.

http://www.youtube.com/watch?v=Hj9oB4zpHww&feature=player_em..

> miről lehet eldönteni, hogy valami jó-e vagy rossz?

Rossz az, ami árt másoknak.

> És abszolút-e, vagy relatív?

Relatív.

Materialistának tartom magam. Hogy "ateista" vagyok-e, nem tudom.

Végletekig leegyszerűsítve így szól a "hitvallásom": Ne tégy mással olyat, amit magadnak nem kívánsz.

dellfil

Nincs olyan hogy jó és rossz, ezt csak a kisgyerekeknek magyarázzák így. Olyan nincs ami mindenkinek jó és olyan sem ami mindenkinek rossz.

De tudom mire akarsz kilyukadni: az ateisták mi alapján döntik el, hogy mit kell cselekedniük. Ugyan az alapján mint a vallásosak. Elsősorban józan paraszti ész, másodsorban nevelés (ha vallásos emberről beszélnénk akkor a harmadik helyen állna a vallás).

A magam részéről ateista vagyok.

Objektíve nyilván nem létezik jó és rossz, mivel ezek emberi fogalmak, a világ meg részecskék és energia végtelen halmaza, amiket meg a fizika, a kémia és a valószínűség törvényeszerűségein kívül nem nagyon érdekel más.

Szubjektíve azonban, a mi felfogásunkban, világszemléletünkben természetesen létezik, igen, számunkra, mivel foglalkozunk vele. És hogy kinek mi a jó és a rossz, azt egyrészt a saját személyes értékítélete, másrészt pedig a dolgok következményei döntik el.

Egy példa: az Ószövetség tele van olyan, Istennek tulajdonított dolgokkal, amitől nekem a gyomrom kifordul, és amikhez képest még Sztálin, Hitler és Mao is csak játszótéren erőszakoskodó kiskölyköknek tűnnek: népirtások, gyermekgyilkosságok, nemi erőszak ISTENI JÓVÁHAGYASSÁL, ISTENI RENDELÉSRE, vagy épp, az első két kategória esetében akár SZEMÉLYESEN ISTEN ÁLTAL ELKÖVETVE. SZERINTEM ez velejéig romlott gonoszság Isten részéről, de a hívők szerint meg teljesen rendben van, mert csak a bűnösökkel bánt így, meg ugye az ember eleve is bűnös, és különben sem kérheti számon Istent, stb. stb. stb., tehát neki minden megengedett, tőle minden "jó". A hívők szerint. Szerintem meg nem. Most akkor kinek van igaza? Mindenkinek és senkinek - mindenkinek a saját rendszerében, és senkinek, mert ugye eleve szubjektív dolgokról beszélünk.

Ami viszont _esetleg_ hozhat _némi_ objektivitást a dologba, az a _következmények_ kérdése, amelyek adott esetben felmenthetnek első pillantásra rossz cselekedeteket és fordítva, utólag is besározhatnak látszólag jó dolgokat. Viszont itt meg már még képlékenyebbek a határok, hogy ki mit tart elfogadhatónak, és mennyire szentesítheti a cél az eszközt. A fent említett ember-diktátorok pl. mind meg voltak győződve róla, hogy az egészet a jó ügyért csinálják, és hogy a rengeteg mészárlás és kegyetlenség csak szükséges rossz ahhoz, hogy végül egy békés, boldog, tökéletes világot építhessenek fel. Őket elítéljük ezért - Istent érdekes módon nem ítélik el a hívők, pedig ő is ugyanígy gondolkodott és járt el a Biblia szerint.

Érdekes dolgok ezek, nemde? :)

ateista vagyok, és szerintem egy ember addig nem cselekszik rosszul, amíg más(ok)nak nem árt azzal, amit csinál, semmilyen módon.

szerintem könnyebb így megítélni a dolgokat, mint úgy, h vajon tetszik-e Istennek, amit tett.