Egyes ateisták miért kezelik kész tényként Isten nem létezését?

Zuhanó repülőn és süllyedő hajón nincsenek ateisták....

Amúgy szerintem sokkal okosabbnak képzelik magukat, mondván, hogy abban, hogy nincs Isten sokkal biztosabbnak lehet lenni, mert a kereszténység olyan megfoghatatlan (meg a vallás, mindegy melyikről beszélünk). Tanulták a tényeket biológiaórán, és az logikusabb, meg azt hiszik, hogy... hogy is mondjam... hogy ami kézzel fogható az biztos. De szerintem van az ateizmusban valami nagyképűség, (olyan majd én megmondom mindenkinek, már 2000 éve mindenki téved, nincs is Isten), de mielőtt bárkit megbántanék:

mindezt úgy mondom, hogy se hittem soha Istenben, van oylan ismerősöm, aki engem ateistának nevezett, de én ezt se szeretem, mert tulajdonképpen ez is hit valami nemlétében, és amúgy is mire fel vagyunk olyan okosak (én magam is akár)?

Amíg nem bizonyítják be valamiről hogy létezik, addig az nem létezik, ennyi.

Ha nem nevelnék bele minden szerencsétlen kisgyerekbe a kereszténységet, máris nem lenne ennyi vallásos ember...

Az első vagyok:

Na akkor mégiscsak leírom. Semmi nagyképűsködés nincs abban, hogy nem hiszek olyanban, amire nem hoztak még fel hihető bizonyítékokat. Az, hogy valaki hisz benne, még nem jelenti azt, hogy igaz (gondolj csak arra, hogy a Föld lapos). Elég sok Bibliában szereplő dolgot megcáfoltak már (a világ kb.6000 éves talán) az évek során. Ez alapján felmerül a kérdés, hogy ha ezekben tévedett a Biblia, akkor a többi mennyire megalapozott? A válasz az, hogy semennyire.

De ez csak azt jelenti, hogy a Biblia nem tekinthető szavahihetőnek (jogilag legalábbis így mondanák), és ettől még lehet, hogy van Isten, ezt nem tudom.

De az biztos, hogy a Földön történő dolgokhoz semmi köze sincs. Azaz ránk nincsen hatása. Különben miért lenne annyi igazságtalanság, miért lenne annyi katasztrófa, miért sújtana annyira sok hívő embert a sors, miközben más, nem hívő emberek pedig mindent elérnek? Mi ez az igazságtalanság? Miért nincs annak foganatja, hogy ki mennyire hisz?

"Amíg nem bizonyítják be valamiről hogy létezik, addig az nem létezik, ennyi."

kezd az energiamegmaradás törvényével. sok sikert hozzá, ugyanis nem lehet. max cáfolni lehetne tapasztalati úton, de az ügyebár senkinek nem érdeke. meg ha valaki talál valamit, az mérési hiba, meg áltudomány.

Én a magam részéről azért kezelem tényként a Bibliai "Isten" nem létezését, mert amit ott leírnak róla, az egyszerűen abszurd. Ezzel együtt nem vetem el annak a lehetőséget, hogy olyan isten(ek) létezhet(nek), amely(ek)nek köz(ük/-e) sincs semmilyen emberi valláshoz (lévén mindegyik túl emberi, és túlságosan is illik ahhoz a népcsoporthoz, amelyik hisz benne), de gyanítom, hogy ezeket nem igazán érdekeljük.

De visszatérve a Bibliaira, lévén az a legnépszerűbb, meg róla szól a kérdésed is, csak pár dolog, ami így eszembe jut:

- Kereken leírják róla, hogy állandó, hogy soha nem változik - ehhez képest a Bibliában többször is meggondolja magát, "megbán" dolgokat. Önellentmondás.

- Aztán, "megbánás", ha már szóba jött... egy _MINDENTUDÓ_nak beállított Istennél? Aki pontosan tudja a jövőt is előre, tudja, mi mivel fog járni? Ha tudja előre, hogy később meg fogja bánni, miért megy bele, és miért nem csinálja eleve úgy, hogy jó legyen, holott megtehetné, lévén MINDENHATÓ is? És nem, erre nem válasz a "szabad akarat", mert a MINDENTUDÁSban az is benne van, hogy tudja, mikor mit fogsz dönteni vagy választani szabad akaratodból, tehát tud előre számolni vele, és MINDENHATÓ lévén tud úgy terelgetni, hogy szabad akaratodból jó döntést hozz.

- Ebből következően tehát egy ilyen Isten lehetne A Tökéletes "Szülő", akinél SEMMI nem mehet félre soha, aki TÖKÉLETES gyermekeket nevelhetne: ilyen Istennél fogalmilag kizárt mindenféle "angyallázadás" meg "bűnbeesés", mivel előre tudja, mi hogyan lesz, tehát intézheti a dolgokat úgy, hogy mindezt elkerülje, és mindenki boldog legyen szabad akarattal is.

- Aztán: állítják róla, hogy szerető és megbocsátó, de ehhez képest maga jelenti ki magáról, hogy féltékeny és bosszúálló, valamint végigmészároltatja a népével a világnak azt a részét, amit bejárat velük. Szeretet? Tessék? Abszurd.

És bár kijelenti, hogy a vétkeket "csak" 3-4 nemzedéken át torolja meg, az "eredendő bűnről" mégis azt állítják, hogy mindmáig tart (legalább e téren felvilágosultabbak a muszlimok).

- Aztán MINDENHATÓ Istennek mi szüksége bármiféle áldozatra? Főleg vér- és emberáldozatra (Jefte lánya, Jézus)? Ha meg akar bocsátani, megbocsát, ha meg nem, akkor nem? Abszurd.

Sorolhatnám még nagyon hosszan, de lényeg a lényeg: nagyon abszurd, önellentmondásos, ellenszenves, és túlságosan is emberi. Számomra mindez arról árulkodik, hogy a Bibliai "Isten" is csak egy azok közül, amiket az emberek megálmodtak maguknak szerte a bolygón, és ugyanannyira valóságos is, mint azok.

Egy igazi Isten ennél összehasonlíthatatlanul józanabb, értelmesebb, előrelátóbb, felvilágosultabb, és _valóban_ szerető, megbocsátó lenne.

"mindezt úgy mondom, hogy se hittem soha Istenben,"

Akkor neked még mentséged sincs, alapból tökfej vagy.

És nem kétezer éve....

Kérdésre: Onnan, hogy baromság, nem variálom túl. Csupa valószínűtlen logikátlan és különben is felesleges dolgokból épül az egész, mégha a logikának egyesek teljesen más értelmet is adnak.

17:18-as vagyok újra, csak egy gyors önkorrekció:

"Ha meg akar bocsátani, megbocsát, ha meg nem, akkor nem? Abszurd."

Ez így akart kinézni:

"Ha meg akar bocsátani, megbocsát, ha meg nem, akkor nem, nemde? Abszurd (az áldozat szükségessége bármihez). "

Kétféleképpen tanuljuk: a hit alapján van Isten, a biológia alapján Evolúció van.

Állítólag ezer évekkel ezelőtt az ember "buta" volt és a természeti jelenségek közül amit nem tudott megmagyarázni, azt áthárította egy felsőbb lényre és ez lett Isten (bár Egyiptomban olyan építmények vannak, amelyeket ma sem tudunk megcsinálni - tehát nem biztos, hogy buták voltunk).

Én Teremtő(k)ben hiszek! Tudok rá saját elképzelést is, ha kíváncsi vagy rá leírhatom.

Ez a Teremtő nem azonos az Istennel.