Az ateisták/materialisták szerint mi a jó és rossz mércéje?

Nézzük, mi is történt itt.

Adott egy emberi fogalom (vagy valaki tud - nem hisz! - róla, hogy a fogalom másé is?), a kérdezőnek van egy véleménye, de bizonytalan, tehát más emberek véleményével kívánja összehasonlítani.

Sok véleményt ismerhetünk meg, a kérdező ellentmondást vél felfedezni. Miben nyilvánul meg ez az ellentmondás?

Vannak, akik (különböző szóhasználattal, más megfogalmazásban bár, de) mércének a felcserélhetőséget tartják. A jó-rossz egy tárgy (amit én hozam létre), vagy egy cselekvés minősítése. Egy cselekvés (vagy eredménye) kellemes, vagy kellemetlen fiziológiai élményt jelent mind a cselekvőnek, mind aki felé a cselekvés irányul. Ha egyfelől mindkét fél számára kellemes, másfelől a fordított irányban is ez a helyzet, akkor azt jónak tekintjük, az "élmény" kellemetességének mértékében jobbnak, vagy kevésbé. A megfordítottja az ellentétes irány, tehát a rossz fokozatai. A semleges élmény a "se nem..." esete.

Itt emberi fogalmak és az emberi gondolkodás módja, az ember számára általában és hosszú távon "hasznos", vagyis az ember kellemes élményeinek szaporodása a mérce. A szaporodás a jó, a csökkenés a rossz. (Persze a hétköznapi életben nem ennyire elvont, de itt a "végső" ok volt a kérdés).

Vannak, akik más módon közelítik meg a kérdést. Itt is van egy tipikus eset. Valaki leírta a megfordíthatóságot nagyon plasztikusan és röviden. A következő nem azt vizsgálta, hogy az állítás igaz-e vagy sem, hanem rögtön az jutott eszébe - olvastam valahol, Jézus. Ez a megközelítésmód operál ugyan emberi fogalmakkal, logikával, miegymás, ha rákényszerítik, de az ő meggyőződése, amiből mindent levezet: a hit. Neki van egy "szabálykönyve" aminek a keletkezése is benne van e "szabálykönyvben, "éppen ezért" mindent onnan kell kiolvasni. Ott - többek között - meg van határozva a jó fogalma, nos az a jó. Vitatni nem lehet, mert az a szabálykönyv igazságtartalmának kétségbevonása. Elemezni is csak olyan mértékig lehet, amíg azt a szabálykönyv engedi. Az "olvasói" eltérő mértékű ismeretekkel rendelkeznek úgy általában. Aki kevesebbel, jobban szó, sőt betű szerint veszi, mert kisebb az absztrakciós képessége. Aki többel, igyekszik összefüggő ellentmondásmentes egésszé formálni a lehetőségeken belül. Ha túlságosan intelligens "ellenféllel" találkozik, igyekszik az ellentmondásokat elkenni.

Ahol a hit és az emberi racionalitás (keményebb szóhasználattal, de nem pontosan a vallás és ateizmus) eltérő megközelítésmódjából adódik az eltérés, azt nem lehet összehozni. A köznapi élet nagyon sok jelenségében ennek nincs nagy szerepe, tehát ott jól megfér a kettő. De itt éppen a megközelítésmódot firtatják.

Nem szeretnék filozófiai eszmefuttatásba bonyolódni, csak a kérdés nehézségének illusztrálására említem: az "abszolút" és a "relatív" mint fogalmak e kettő közül melyik kategóriába tartoznak - mert valahová tartoznak? Pedig van rá válasz.

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:51

Nem a kérdésedre válaszolok, inkább az egyik megállapításodra reagálok, mivel szerintem az téves.

<<Ha túlságosan intelligens "ellenféllel" találkozik, igyekszik az ellentmondásokat elkenni.>> - írod.

Az még nem jutott eszedbe, hogy vannak olyanok, akik jobban átlátnak bizonyos dolgokat, ezért nem tartják ellentmondásnak azt, amit mások igen? Vagy hogy lehetnek látszólagos ellentmondások, amiket fel lehet oldani? Tehát nem "elkenni", hanem a helyükre rakni a dolgokat.

Ha pedig így nézzük, akkor az az "ellenfél" már nem is biztos, hogy "túl intelligens", inkább csak kevésbé tájékozott / tapasztalt, vagy még egy rakás más ok is elképzelhető.

Ezt öt nappal kérdezték meg a tiéd előtt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

Itt is csak azt tudom elmondani, amit ott. Mérlegelem, hogy amit tenni készülök, annak örülnék-e, ha velem tennék. Ha igen, akkor az jó, ha nem, akkor nem. Ennyi az egész. Nem szúrok le senkit éjjel az utcán, mert számomra rossz lenne, ha engem leszúrnának, viszont felajánlom a segítségem egy nagy kofferral utazó nőnek/öregnek/bárkinek aki nem boldogul, mert hasonló helyzetben örülnék a segítségnek, tehát az jó. Persze van egy "gazdaságossági" mellékzöngéje is a dolognak, például nagyon örülnék neki, ha csak úgy a zsebembe nyomnának egy húszezrest, mégsem osztogatom el a pénzem, mert valamiből nekem is élnem kell.

Hogy ezt belátja-e valaki, az pedig már neveltetés kérdése, nem vallásé.

Persze a jó alapvetően relatív, mivel a kultúra határozza meg. A maorik kultúrájában például elfogadott volt a kannibalizmus, míg máshol a mai napig levágják a kezed, ha lopáson érnek. Ők azt az erkölcsi mércét kapták, leginkább vallásos/hitbéli alapokon. Például, ha eszel az ellenségedből, az ereje beléd száll. De a vallásos amerikai nagybirtokosok is ugyan úgy tartottak rabszolgát, mint az ateisták tették (volna), és náluk sem részesültek különb elbánásban.

Az a fajta jó, ahogyan én is értékelem a dolgokat pedig már a szekuláris humanizmus létrejöttével és elterjedésével indult útjának.

A jó és a rossz mércéje, ateistaként:

1.) Jogszabályok!

2.) Neveltetés alapján eldöntött kérdések

Ha nézem a katolikus tízparancsolatot, akkor amit nem tartok be az két téma: isten és a szex. Egyikben nem hiszek (bizonyíték híján) a másikban pedig nem hiszek a tapasztalatai és biológiai ismeretek tükrében.

Ugyanakkor a jó/rossz mércénél vegyük elő a gyónás kérdését is. Teszel valamit, meggyónnod és annyi? ez eléggé jó? szerintem bűnbocsánatot ne a papok osztogassanak, hanem bocsásson meg az, aki ellen vétettél.

A gazdaságosságról a potyautas-szindróma jutott eszembe.

Erről pedig a szociálpszichológia némely megfigyelései, főleg a konformitás, a társas befolyásolás (~ serkentés vagy ~ lazsálás).

Összeszedtem néhány linket, ha valakit érdekelnek ezek a dolgok:

Potyautas-szindróma [link]

Konformitás: [link]

Konformitás - Asch kísérlete [link]

Társas lazsálás [link]

Csoportjelenségek

[link]

Stanfordi börtönkísérlet (Zimbardo)

[link]