Hisztek Isten létezésében?

Jó, akkor tisztázzuk.

1. ÉN EMBER VAGYOK.

2. A GONDOLKODÁSOM LOGIKÁN ALAPSZIK, A LOGIKÁM PEDIG A TERMÉSZETES VILÁGRA ALAPSZIK.

3. ÉN NEM VAGYOK KÉPES ISTEN MÉLYSÉGÉT FELFOGNI.

4. ISTEN LÉTÉRŐL MEGGYŐZŐDTEM.

5. A MEGGYŐZŐDÉSEM ALAPJA AZ, HOGY KERESTEM, KUTATTAM ISTENT (PL. BIBLIÁT TANULMÁNYOZTAM), ÉS ISTEN KINYILATKOZTATTA MAGÁT.

ISTENRŐL:

1. ISTEN NEM TERMÉSZETES LÉNY.

2. ISTEN LOGIKÁVAL NEM ÉRTELMEZHETŐ.

3. ISTEN MEGISMERÉSÉNEK EGYETLEN ÚTJA AZ ISTEN LÉTÉNEK TANULMÁNYOZÁSA (BIBLIA!!!), MELYNEK SORÁN ISTEN KINYILATKOZTATÁST TESZ MAGÁRÓL AZ ŐT KERESŐ EMBERNEK.

4. A HIT KINYILATKOZTATÁSON ALAPSZIK.

#114

Isten az embert úgy teremtette meg, hogy szabad akarata van. Ezt a szabad akaratot az ember rosszra használta, ezért egy bizonyos mértékig elvásztotta magát Istentől. Ezt nevezzük bűnnek.

Nos mivel Isten az élet forrása, ezért az ellene való vétek következménye, az élet ellentéte, tehát a halál lesz. Ez azt jelenti, hogy a bűnös ember a test halála után kárhozatra jut, azaz nem juthat be Isten jelenlétébe, mert bűnös a lelke.

Pontosan ezért kellett meghalnia Jézusnak. A bűn zsoldja a halál. És ezt a halált vállalta magára Jézus Krisztus, a megtestesült Ige. Jézus megnyitotta az utat a menny felé a bűnös embernek, ezért is mondja a Bibliában: "Senkisem mehet az Atyához, hanemha énáltalam." Jézus magára vállalta helyettünk a halált, a bűn következményét. Az már mindnekinek a saját döntése, hogy elfogadja ezt az áldozatot, vagy nem. Lehet azt mondani, hogy "nem kértem meg rá". Persze. Én sem kértem meg rá, mégis leírhatatlanuk hálás vagyok érte. Lehet úgy is dönteni, hogy nem fogadom el. A Te döntésed. Ha viszont nem fogadod el Jézus keresztáldozatát, nem fogsz tudni mentesülni a bűn alól, kizárod magad a kegyelem alól, és így nem léphetsz majd be az Isten jelenlétébe, miután a földi pályafutásod véget ért, és bármilyen kellemetlen, a pokol vár rád. A döntés mindenkinek a saját kezében van.

#145

1. A fizikai valóságban minden létező lehetségesen változhat, de ténylegesen csupán akkor, ha valami változtatja, de az a változást is csak egy másik változótól kapta. Vegyük példának a mozgást (fizikai ért.). Ha egy test mozog, azt egy mozgásban lévő akármi mozgatta meg, de ami megmozgatta a testet, azt is megmozdította valami. Csak az tud valamit megmozdítani, akinek képessége van a mozgatásra, és ez által a mozgásra is, hiszen a mozgás azt jelenti, hogy a képesség átültetődik a ténylegességbe. Az ok-okozati sorozatnak egy olyan alapra van szüksége, amely egyúttal befejezi a sorozatot. Ez logikailag csak akkor lehetséges, ha egy olyan okot keresünk, amely önmaga lényegétől fogva nincsen alávetve a fizikai természetnek, hanem a fizikai természet ura, tehát nem vizsgálható közvetlen, de a kapcsolatuk az okság alapján nyilvánvaló. Fontos megjegyezni, hogy a fizikai világ megvalósító és alakító természet (forma vagy morphe) és a megvalósulásához szükséges előfeltételekből (matéria vagy hülé) áll. Isten egy olyan alakító természet, amelynek léte nem valósult meg, hanem mindig is volt, és léte abszolút, vágy és cél nélküli, tehát nincs meg benne az, amelytől változna. Így Isten az a változtathatatlan Változó, amely a változás sorát elindítja és befejezi.

Minden okozatnak van oka. Az okozat mindig másodlagos, ok nélkül nem létezik, de a fizikai valóságban az okozat oka egy másik ok okozata is. Ugyanakkor az okok sora nem mehet a végtelenbe: kell legyen egy első ok, ami minden mást okoz.

A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne, akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden, és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell előznie. (Így elvetendő a „semmi” olyan értelemben, mint a létezés előtt fennálló megvalósíthatatlan és alakíthatatlan előfeltételek, mert az azt okozná, hogy Istennek szüksége van a teremtéshez valamire, amely egyértelműen ellentmondáshoz vezet.) Tehát minden valamiből ered, és mivel ez nem mehet visszafele a végtelenségig, fel kell tételezni egy első eredetet. Egyszerűbben szólva: minden, ami van, pusztulásra képes. Ha minden a pusztulás felé tartana, akkor a világ már rég nem lenne. Minden pusztulás mögött van egy erő, ami létben tartja a pusztulásra képes létezőket. Ő szükségszerűen van, nem pusztul.

Minden dologban van több és kevesebb. Minden dolog csak különböző mértékben jó és szép. Ezeket egymáshoz tudjuk hasonlítani:"szebb", "jobb", stb. Az viszont önmagában értelmetlen, hogy valami jó vagy szép. Hiszen mihez képest szép vagy jó?. Kell, hogy legyen egy fix valami, ami a jóságot, szépséget, igazságot, okosságot a legtökéletesebben birtokolja, s minden más csak kevésbé, tőle eredően. Minden jóságot, szépséget, igazságot nem maguktól bírnak a létezők, mert mind csak részben, törekedékesen birtokolja, egyik sem abszolút jó, vagy szép. Ezért szükségszerűen kell hogy legyen egy abszolút szép, jó, igaz,...

Az értelmetlen dolgoknak egy célkitűző megismerőre van szükségük ahhoz, hogy egy célt képesek legyenek elérni. Amik nem rendelkeznek értelemmel, azok is célirányosan mozognak: valaki célt adott nekik, és vezeti a cél felé. Pl. nem véletlenszerűen repülnek a madarak Afrikába és vissza. Ha nem maguktól irányulnak célra, kell hogy legyen egy intelligens létező, aki célra irányítja őket.

#148

Fejtsd ki légyszíves, mely részek logikátlanok az utóbbi leírásomban, és indokold, hogy miért logikátlanok.