Személy-e a Szentlélek?

A Márk 16-al kapcsolatban már leírtam, hogy nem csak az a probléma, hogy egy későbbi betoldás, hanem hogy a más, Biztosan ihletett kijelentésekkel kerül ellentétbe.

Nos ugyanez vonatkozik a parázna asszony történetére is, Jézus nem mondhatott ilyet, hiszen ezeknek a verseknek az alkalmazása egy másik verset hatálytalanítana, még pedig azt, hogy a nyáj pásztorainak joguk van a gyülekezetben levőket megfeddni. S akkor hogyan tartanák a gyülekezetet tisztán? Mert az Ő felelősségük és számon lesznek kérve Isten előtt, hogy mi kép vezették, és tartották tisztán Isten népét. Mondván: nem hozhatunk a gyülekezet tagjai felett helyre igazítást, mert a pásztorok is tökéletlenek, és "bűnösök". Εz automatikusan ellentmondásba keveri Isten szavát.

"Márk egész írása azért lett Szentírás, mert az Egyház ráismert benne a saját tanítására, s ha lettek benne kiegészítések és betoldások csak azért lehetett, mert ugyanazon egyház végül azokat is elismerte, mint saját tanítását."

A saját hamis tanítására ismert rá benne az egyház, ezért csapta később hozzá a Szent és ihletett iratokhoz.

" "Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen." (Róm 9,5)"

Már mondtam, hogy ez így szimplán hamisítás, amit a háromság dogma védelme érdekében követtek el!

helyesen:

„és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek (epi pantón), áldott legyen örökké! Ámen.” (Új Világ fordítás)

„és akik közül való Krisztus hústest szerint – legyen áldott érte a mindenek felett (epi pantón ) való Isten az eonokon át! Ámen.” (Konkordáns fordítás)

„és közülük származott, természetes leszármazás szerint a Messiás. Legyen Isten, aki legfőbb minden felett ( epi pantón ), áldott örökké! Ámen.” (Az Új angol Biblia, 1972)

Ezek a fordítások úgy tekintik a ho on szavakat, mint egy független mondat vagy mellékmondat kezdetét, amely Istenre vonatkozik, és áldást mond rá a tőle kapott gondoskodásokért. Itt és a Zsoltárok 68:18. LXX-ben az eulogetos „áldott” állítmány a Theos, „Isten” alany után áll.

Az „A grammar of the New Testament” hetedik kiadás, Andover, 1897.p.551, című művében G.B. Winer a következőt mondja: „amikor az alany alkotja a fő fogalmat, különösen amikor az ellentétes egy másik alannyal, az állítmányt utána lehet, ill. kell elhelyezni.” (Vö. Zsolt 68:18, LXX). Ezért a Róma 9:5-ben a ho on epi panton Theos eulogetos stb. szavak Istenre vonatkoznak, s a szavak sorrendje teljesen megfelelő, sőt nélkülözhetetlen is.”

A Róma 9:5-ben található nyelvi szerkezet részletes tárgyalása megtalálható a „The Aut-horship of the Fourth Gospel and Critical Essays, by Ezra Abbot, Boston, 1888, a 332-438 oldalakon is. A 345-346, és 432 oldalakon írja: „Itt azonban a ho on el van választva a ho khristos-tól a to kata sarka által, amelyet az olvasásnál szünetnek kell követnie, mely szünetet meghosszabbít az a különleges hangsúly, melyet a to szó ad a kata sarka szavaknak, továbbá az őt megelőző mondat önmagában nyelvtanilag teljes és logikailag semmi további kiegészítésre nem szorul, mivel csak a hústest tekintetében volt Krisztus a Zsidók közül való.

Másrészt, ahogy már ezt láttuk (a 334.oldalon), a közvetlenül előtte lévő áldások felsorolását, melyet Krisztus eljövetelének felbecsülhetetlen áldása koronázott meg, természetes módon követi az Istennek szóló dícséret és hálaadás, mint annak a Lénynek, aki mindenek felett uralkodik, mialatt szintén doxológiára (Istent dicsőítő kifejezésre) utal a mondat végén levő Ámen szó.

Az összes nézőpontból, tehát a doxológiai szerkezet könnyűnek és természetesnek látszik… A sarka után levő szünet természetes voltát az a tény is jelzi, hogy pontot találunk ez után a szó után az összes régi MSS (kézirat)- ban, amelyek ebben az esetben tanúskodnak, név szerint az A,B,C.L… (kéziratokat) tudjuk megnevezni, és az A,B,C,L… nagybetűs (kéziratokon) kívül legalább 26 kis- betűs (kéziratot), amelyek pontot jeleznek a sarka után, ugyanazt, amelyet általában tartalmaznak az aionas vagy az Amen szavak után.”

Ezért tehát a Róma 9:5 dicséretet és hálát ad Istennek.

S nem mellesleg ezek a fordítások összhangban vannak az Efézus 4:6-al, vagyis hogy a mindeneknek Atyja az az egy Isten, Aki mindeneknek felette van; Akiről azt olvastuk, hogy hüpszisztosz (Legfelségesebb), hogy „nagy (mega ) Isten”, és hogy Őt nevezi a mennyei/isteni „Felségnek” (megalószünész ) a Biblia – és nem Jézus Krisztust.

Efézus 4:6-ban ugyanez a kifejezés található a következőképpen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, A KI MINDENEKNEK FELETTE (epi pantón ) VAN...” -, [de az nem azonos a Jézus Krisztussal]!!!

Ezt tanítja az Isten ihlette szöveg, és ezzel ellentétesen nem tanít sehol semmit.

„Mert te vagy, URam, a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek.” (Zsoltárok 97:9)

Nyilvánvalóan nem Jézus Krisztus a mindenekfelette örökké áldandó Isten, és ezt az is bizonyít, hogy az eulogetos (áldott) szó az ÚSZ-ben csak a következő helyeken fordul elő: Márk 14:61; Luk 1:68; Róma 1:25; 9:5; 2Kor 1:3; 11:31; Efézus 1:3; 1Péter 1:3. Látható, hogy az, aki a szövegek szerint áldandó-áldott, az az Istenre (JHVH/ Jah/Jahve/Jehovára) vonatkozik, és sohasem Jézus Krisztusra. Ez alól a Róma 9:5 miért lenne kivétel? Csak mert a dogmának ez kedvez(ne)? Bizony hogy nem kedvez!

S hogy a háromság hívők háromság hitüktől vezérelve még hány verset fordítottak félre, arról szintén regényeket lehetne írni... Pedig ha a háromság dogma valóban Bibliai tanítás volna, akkor nem lenme szükség ilyennekre.

"Nem tagadjuk, hogy az Atya, az atyaságával a Fiú felett van, de semmi másban."

Melyik igerész tanítja, hogy Isten csak az Atyaságával nagyobb? Hogy Isten mindenek feletti (tehát Jézus feletti is), arra egyértelmű igei példákat tudok mutatni. Mi tanúk tehát biztosan nem tanítunk hamisat, mert ugyanezt valljuk.

" Ha valakik, hát például a zsidók elég sokat szenvedtek a katolikusoktól, meg általában a keresztényektől s mégis fennmaradtak."

Azt azért tegyük hozzá, hogy a középkorban egy zsidó vagy egy muzulmán embert nem is tekinthettek eretneknek, mivel nem volt keresztény.

"De például az ariánusok, akik Jézus teremtettségét vallottak, mint ti szépen kihaltak"

Az ariánusoknak is volt számos tévtanításuk, de ebben a kérdésben nekik volt igazuk. Jézus teremtmény, ezt már megvitattuk:

„A teremtő bölcsesség Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.” (Példabeszédek 8:22-31, katolikus ford.)

Erre ha jól emlékszem az volt az egyetlen érved, hogy azért nem alkalmazhatjuk Krisztusra, mert a bölcsesség nőnemben van, csak hogy az, hogy a „bölcsesség” szó héber megfelelője mindig nőnemben van, nincs ellentétben azzal, hogy ezt a szót Isten Fiára használják. A „szeretet” szó görög megfelelője abban a kifejezésben, hogy az „Isten szeretet”, szintén nőnemű alakban fordul elő (1János 4:8). Mégis Istenre utalnak vele.

"Csak Jehova-tanúi nem voltak sehol semmilyen nyelv és földrajzi területen."

Igaz Isten tanúi szerintem meg voltak akkor is.

"A sziklaszilárd tanítás hülyeség? De mitől vagy például biztos, hogy nincs Szentháromság? Lehetséges, hogy ebben is tévedtek. Vagy miért vagy benne biztos, hogy a Biblia szent könyv? Lehet, hogy ebben is tévedtek, s igazából a Koránt kéne tanulmányozni."

Ilyen értelemben nektek sincsenek sziklaszilár tanításaitok. Mert attól, tévedhetetlennek hiszitek egyes dogmáitokat, még lehet hazugság!

A Koránról bővebben itt írtunk: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

"Csodálkozom rajtad. Szembe mész a saját bölcs és Istenhez leginkább hű vezetőiddel egy súlyosan eretnek egyházhoz tartozó egyén érvei miatt?"

Teljesen lényegtelen, kinek az érvei miatt. Mindenesetre az én sem tartom logikusnak, hogy valakik az elsőszázadban kihamisították Isten nevét minden eddig talált görög kéziratból, erre nem igazán lett volna okuk.

" Ki fognak közösíteni, mert szembe mész a vezetőtestülettel. A Jehova szó szerintük Isten legdrágább és minden időkre szóló neve, aki ezt elhagyja súlyosan megsérti Istent."

Köszi, hogy így aggódsz miattam. Igen, nem igazán értem, hogy miért kell ennek akkora jelentőséget tulajdonítani, nem egy bizonyos karaktersor használata vezet a megmentéshez.

Ettől függetlenül a név használatával semmi problémám nincs. A használatát sehol sem tilltotta meg Isten, az csak a babona volt a zsidók részéről, hogy nem szabad kiejteni.

Isten népét YHWH nevéről nevezi: 5Mózes 28:10; 2Krónika 7:14; Dániel 9:19; Ámos 9:12; Ésaiás 3:28; 43:7,10, 12; 65:1; ApCsel 15:17; Jeremiás 14:9; 15:16 Népe vallást tesz YHWH nevéről: 1Királyok 8:35; 2Krónika 6:26 Népe féli YHWH nevét: 5Mózes 28:58; Zsoltárok 86:11; 102:16; Nehémiás 1:11; Ésaiás 59:19; Malakiás 4:2 Népe ismeri YHWH nevét : Ezékiel 39:7; Zsoltárok 9:11; 91:14; 83:19; Példabeszédek 30:4; Ésaiás 52:6; Zsidók 8:11 Népe imádja YHWH nevét: Zsoltárok 80:19 Népe szereti YHWH nevét: Ésaiás 56:6; Zsoltárok 5:12; 69:37; 119:132 Népe áldja YHWH nevét : Dániel 2:20; Zsoltárok 72:17; 113:2; 145:21; 2Sámuel 6:18; Nehémiás 9:5 Népe magasztalja YHWH nevét : Zsoltárok 34:4; 44:9; 69:31; 142:8; Jóel 2:26 Népe dicsőíti YHWH nevét: Malakiás 2:2; Ésaiás 25:1; 1Krónika 16:10; Zsoltárok 48:11; 79:9; 113:1-3 Népe hirdeti YHWH nevét : Zsoltárok 22:23; 45:18; 102:22; 105:1-3; Ésaiás 41:25; Jakab 5:10 Népe tiszteli YHWH nevét: Zsoltárok 61:6; 99:3; 122:4; 29:2 Népe megszenteli YHWH nevét : Ésaiás 29:23; Zsoltárok 105:3; 145:21 Népe segítségül hívja YHWH nevét : Zsoltárok 79:6,9; 106:8; 116:13,17; 124:8; 1Királyok 18:24 Népe sosem felejti el YHWH nevét : Jeremiás 23:27; Zsoltárok 20:8; 44:21; 119:55; Mikeás 4:5

A nép Istenhez hű tagjai rendszeresen használták Isten nevét, hiszen hirdették azt, segítségül hívták, erről a névről neveztettek stb. Hogy a nevet nem szabad kiejteni, ez csak egy zsidó babona, igei alapja nincs!

Hogy az ÚVF-ben Istennel kapcsolatban küriosz helyett Jehovát írtak, az pedig csak a Szentírás közérthetőbbségének előnyére vállt, amiről már szintén írtam korábban.

folyt. később

"A fenti mondatat kissé magyarosabban így hangzik: Akiké az Atyák, akiktől Krisztus test szerint van a mindenek felett levő mindörökre áldott Isten."

„Itt azonban a ho on el van választva a ho khristos-tól a to kata sarka által, amelyet az olvasásnál szünetnek kell követnie, mely szünetet

meghosszabbít az a különleges hangsúly, melyet a to szó ad a

kata sarka szavaknak, továbbá az őt megelőző mondat önmagában nyelvtanilag teljes és logikailag semmi további kiegészítésre nem szorul, mivel csak a hústest tekintetében volt Krisztus a Zsidók közül való."

A te fordításodban hol van ez a szünet?

,,a közvetlenül előtte lévő áldások felsorolását, melyet Krisztus eljövetelének felbecsülhetetlen áldása koronázott meg, természetes módon követi az Istennek szóló dícséret és hálaadás, mint annak a Lénynek, aki mindenek felett uralkodik, mialatt szintén doxológiára (Istent dicsőítő kifejezésre) utal a mondat végén levő Ámen szó."

Azok a fordítások a pontosak, melyek a ho on szavakat egy független mondat vagy mellékmondat kezdetének tekintik, amely már Istenre vonatkozik, és áldást mond rá a tőle kapott gondoskodásokért.

Efézus 4:6-ban ugyanez a kifejezés található a következőképpen:

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, A KI MINDENEKNEK FELETTE (epi pantón ) VAN...”

Ha már egy helyen Isten mindenek felettinek van nevezve, akkor nyilván nem Jézus a mindenek feletti, hanem az Atya. Jézus csak a legfelségesebb Isten, az Atya kivével lehet mindenek feletti (vagyis Isten minden teremtménye feletti), de nem abszolút értelemben, mint az Atya, aki mindenható.

"Melyik igerész tanítja, hogy Isten csak az Atyaságával nagyobb? Hogy Isten mindenek feletti (tehát Jézus feletti is), arra egyértelmű igei példákat tudok mutatni. Mi tanúk tehát biztosan nem tanítunk hamisat, mert ugyanezt valljuk."

Azok, amelyek arról szólnak, hogy az Atya mindent átadott a Fiúnak, s hogy az Isten Lelke a Fiúé."

Hogy Isten szelleme a Fiúé is, az valóban benne van a Bibliában, de az csak természetes, hogy ugyanazon szellem munkálkodik a Fiúban is, mint az Atyában. Ettől függetlenül viszont az Atya a legfőbb, legfelségesebb Isten, csakis Őt nevezik annak az ihletett írók. A Fiú fejének, Istenének tekinti Őt még mennybemenetele után is. Ha ezt érted "Atyaság" alatt, akkor oké.

" Mellesleg nem nagyon értem, hogy miért fáj az jobban neked, hogy Krisztus mindenekfelett való, mint hogy egy Urunk van a Krisztus. Ez istenkáromlás kell legyen a számodra. Ki más Úr, mint az Isten? Hogy lehet Krisztus egyedüli Úr? Mert hogy egy második Úr az oké."

Olyan értelemben lehet egyedüli Úr, mint ahogyan Pál meg is magyarázza:

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Csak is egyetlen közbenjáró Urunk van, és csak is egyetlen mindenható Atyaistenünk van (s nem pedig három egymással egyenlő), ezt írta le Pál.

,,nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.” ( 1Kor 8:5)

Tehát egy olyan Istenünk van, akiből vagy akitől van minden, s csak is egy olyan Urunk van, aki által van minden, vagyis aki által Isten mindent megalkotott.

"Nagy peched van, ha a bölcsesség isten első teremtménye, akkor

nem lehet a Fiú az első teremtmény, vagyis nem lehet teremtmény. Az érved önmagad ellen fordul."

Vegyük akkor sorra, hogyan személyesíti meg a bölcsességet:

„Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen . . . Még mielőtt a hegyek megállapodtak, a dombok előtt születtem én mintegy vajúdás közepette . . . Mikor az egeket készítette, ott voltam . . . akkor mellette voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap, s én örvendeztem előtte minden időben . . . és amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik.”

Ez a szakasz nem beszélhet csupán az isteni bölcsességről vagy a bölcsességről mint fogalomról. Miért nem? Mert az itt leírt bölcsesség ’létre lett hozva’, vagyis meg lett teremtve Jehova útjának kezdeteként. Jehova Isten mindig létezett, és mindig bölcs volt (Zsoltárok 90:1, 2). Bölcsességének nem volt kezdete, az nem lett megteremtve, sem létrehozva. Nem ’vajúdás közepette született’. Továbbá az idézetben a bölcsességről az olvasható, hogy beszél és cselekszik, vagyis egy személyre utal (Példabeszédek 8:1).

A Példabeszédek könyve azt írja, hogy a bölcsesség régóta Jehova, a Teremtő mellett volt mint „mestermunkás”. Ez a leírás bizonyosan Jézusra utal. Jelenések 3:14

Kolosszé 1:15-" Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte"

János 1:3

,,Minden őáltala jött létre, és tőle függetlenül semmi sem jött létre. Ami létrejött" Ebben az értelemben mondja a Kolosszé 1:16: „Minden más őáltala és őérte teremtetett.”A Fiú méltán leli kedvét ezekben a művekben, és ebben az értelemben azok „őérte” vannak. Tudjuk, hogy a szülők arra számítanak, hogy gyönyörűséget találnak majd fiaikban és lányaikban, és várakozásaik gyakran be is teljesednek. Ezért olvashatunk a bibliai példabeszédben arról, hogy ’az apa kedveli a fiát’ (Példabeszédek 3:12; 29:17). Jehova Isten is örömét lelte Izraelben, amikor népe hűséges volt (Zsoltárok 44:4; 119:108; 147:11). Ő mind a mai napig örömmel szemléli lojális szolgáinak a hűségét (Példabeszédek 12:21; Héberek 10:38).

Ezek szerint helyénvaló volt, hogy Isten megengedte munkatársának, Jézusnak, hogy kedvét lelje abban, amit alkotott. A Példabeszédek 8:31 azt írja, hogy a Fiú ’örvendezett az ő földje termékeny talajának; és mindaz, amiben kedvét lelte, az emberek fiaival volt kapcsolatos’.

Isten Fiát helyénvaló bölcsességként bemutatni, hiszen ő volt az, aki feltárta Jehova bölcs szándékát és rendeleteit. Emberi létezése előtt Jézus volt Isten Szava, vagyis Szószólója (János 1:1). Olyan leírást is olvashatunk róla, hogy ő „az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Korintusz 1:24, 30). Milyen gyönyörű jellemzése ez Isten Fiának, akit arra indított az emberek iránti szeretete, hogy az életét váltságul adja értük! (János 3:16). Ebben az értelemben mondja a Kolosszé 1:16: „Minden más őáltala és őérte teremtetett.”

János 13:3

,,ézus, annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött el, és az Istenhez megy"

Zsid 2:8

,,Mindent a lába alá vetettél. Mert azzal, hogy Isten mindent alávetett neki, semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve."

1Korintusz 15:27

,,Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett."

"Ha Isten mindenek felett levő, akkor Krisztus már nem lehet az, igaz? Pontosan olyan értelemben nem, ezt elismerem, de szűkített értelemben igen."

Mint Isten minden teremtménye felett lévő, ezt elosmerjük.

"Ezt jól kimagyaráztad. De ha Jézus lehet egyetlen Úr, noha Isten az egyedüli Úr, akkor megszűnik a jogalapod, hogy állandóan az orrom alá dörgöld, hogy az Atya az egyetlen Isten, aki nem a Jézus. Mert ha lehet mind a kettő Úr, akkor Isten is lehet."

Persze, az evidens, hogy isten is lehet, mert ez csak egy cím, mint az úr. És vonatkoztatja is rá a Szentírás (pl. egyszülött isten). Abban az értelemben viszont nem, amilyenben az Atya:

,,Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent/egyetlen igaz Istent (Csia), és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17:3)

Mert olyan értelemben csak egy Istenünk van!

1Pét 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.” (Még Jézus mennybemenetele után is ismételten azt írja a Szentírás, hogy az Atya Jézus Krisztus „Istene”.)

Ha pedig az Atya Istene Jézusnak, Jézus pedig nem Istene az Atyának, akkor Ők nem egyenlőek. Az Atya Jézus felett áll, ez egyértelmű.

" Mindenható Atyaistenünk nekünk is csak egy van, aki nem Jézus, közbenjáró Urunk nekünk is csak egy van, aki nem az Atya. Nincs három Atyánk és nincs három közbenjárónk. Sőt nincs három Istenünk és nincs három Urunk, mert az Atya és a Fiú ugyanaz az egyetlen Isten és ugyanaz egyetlen Úr a Szentlélek által. Az Atya és a Fiú közös és egyetlen Lelke az Isten és az Úr."

Ez már csak filozófia. Ha mindenható Atyaistenből csak egy van, meg legfelségesebb Istenből is csak egy van, akkor ez máris kizárja, hogy ugyanazt birtokolja mindkét személy.

"Nektek azonban van egy Istenetek és egy Uratok, vagyis lényegében két istenetek és két uratok van."

Igen, nektek meg három! Mi két személyről beszélünk és nem egyről, ez igaz.

"Ha pedig a Bölcsesség átvitt értelmű, akkor vajon a megteremtése miért nem az? Vagy Istennek vajúdni kellett, amikor megteremtette a Fiút? A Bölcsesség egy nő, tehát csak átvitt értelemben lehet az Isten Fia. Jézus átvitt értelemben lehet akár az Isten báránya is. De ahogy ebből nem következik, hogy Jézus egy állat, úgy nem következik, hogy Jézus egy teremtmény."

Én sem értem a logikádat... Természetesen itt átvitt értelmű dolgokról beszélünk, metaforákról. Azt mondod a vajúdás átvitt értelmű, de a születés már nem az? A háromság dogma szerint Jézust csak születettnek lehet nevezni, szerintünk viszont pontosan ez az, ami átvitt értelmű, ami ugyanúgy teremtettséget jelent. Ezért is van az, hogy a Szentírás nem csak Jézust nevezi születettnek, hanem más, egyértelműen teremtett dolgot is, pl. hegyeket. Vajon a hegyek születettsége nem teremtettséget jelent?

"Kíváncsi voltam, hogy az angol nyelvű Újvilág fordításotok vajon nőnemben adja-e vissza a Bölcsesség ténykedéseit. Nem csalódtam, bár nem használ hímnemet, de nőnemet sem, hanem az "it-its" névmásokat használja. Remek fordítás, maximálisan szöveghű. Érdemes a fordításait és nyelvi megfontolásait figyelembe venni."

Érdemes, csak nem mindenhol, biztos, hogy vannak abban is fordítási hibák, én ezt eddig sem tagadtam. Róma 9:5 is lehet ilyen, de még mindig az van, hogy ezek száma csak töredéke annak a rengeteg betoldásnak, félrefordításnak, amiket más fordítások tartalmaznak. Ráadásul ezen hamisítások nagyrésze nem meglepőent épp a háromság dogmát hivatott alátámasztani, ez is érdekes.