Személy-e a Szentlélek?
válasza:"Tudom, hogy a proszküneó nem csak imádatot jelent, de az Újszövetségben eléggé ebbe az irányba megy át a jelentése, hisz következetesen csak az Atyára és a Fiúra alkalmazzák pozitív értelemben. Ellenpéldaként maximum csak a példabeszédbeli királyokat hozhatnád fel, de igazából az is őket jelenti."
A proszküneó-nak az Újszövetségben is ugyanaz a elentése, mint az Ószövetségben. Hogy nincs annyi ellenpélda, mint az Ószövetségben, ez valószínűleg azért van, mert az Újszövetség sokkal rövidebb, illetve maga a története elvileg sem tartalmaz ilyen példákra lehetőséget (Pál és az apostolok nem vonulnak be királyok elé, mint az ószövetségi Istenfélő emberek).
" miért tilos az állami himnusz és szimbólumok előtt tisztelegni vagy felállni, mitől rosszabb az, mint egy király előtt leborulni?"
Nos, a három héber Ifjú sem hajolt meg a király által felállitott szobor előtt, ami a király tiszteletét jelentette. Felállni nem tilos himnusz alatt, tisztelegni zászló előtt viszont már igen: "Ne csinálj magadnak faragott
képeket, ne imádd és ne tiszteld azokat" mondja Jehova.
Bővebben itt olvashatsz e témában:
"Tehát, akik mindennap imádkoztak, akik védelmezték és tisztázták a kánont, harcoltak a gnosztikusok ellen, hősiesen tűrték az üldöztetéseket és kínzásokat, Jézusért éltek-haltak, azok egyben farkasok is voltak."
Már elmondtam, kik voltak a farkasok: akik letértek a krisztusi tanításról! Hogy pontosan kik és mikor léptek rá a tévelygés útjára, az éngem nem érdekel. Nyomozzz utána te, ha érdekel! Nekem elég a tény, hogy az egyház később hitehagyottá vált, mivel eretnekségeket kezdett el tanítani, és Istenkáromló módon cselekedett.
Napestig lehetne sorolni, hogy hány helyen tértek el a Biblia tanításától, én csak néhány példát említettem, de ha ennyire szeretnéd, mutathatok még párat...
válasza:"Jézus szerint a csodák igazolják a tanítás hitelességét"
Csakhogy ez a szöveg (Márk 16:9-20) egyértelműen betoldás az eredeti szövegbe, hiszen a két közismert legrégebbi görög kéziratban, a Sínai és a Vatikáni-kódexben nem találhatóak!
A betoldást igazolja az is, hogy a szövegük, mely szerint minden hívőt csodatételek jellemeznek – teljesen ellentétben vannak 1Korinthus 12:29-30 ihletett kijelentéseivel:
„Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (Károli) Nyilvánvalóan nem! Nem mindenki tett csodákat, mint pl. Barnabás, Jakab, és Silás sem. A Márk szövegének a (hamis) fényében a gyülekezet történelme során valamennyi hívőről, akik nem tettek csodákat, meg kellene állapítanunk, hogy nem voltak igazán hívők....
Mint már mondtam, a Cselekedetek elején özönével történnek a jelek. A jó hír terjedésével szórványosabban fordulnak elő, majd egyre jobban ritkulnak, és fokozatosan elmaradnak.
A Zsidókhoz írt levél szerzője már a maga idejében is, mint múltról beszél róla. ”akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra. Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsidók 2:3-4)
"Azt mondja, aki nem hisz elkárhozik. Miért kéne hinniük az embereknek a puszta dumától?"
Egyrészt ez is a betoldáshoz tartozik, másrészt a hithez nem feltétlenül szükségesek a csodák, én tudok hinni csodagyógyulások nélkül is, és ezzel nem vagyok egyedül.
"Mert látják a csodákat, a hitelesítő jeleket. Ha nincsenek csodák, akkor nem is biztos, hogy bűn a hitetetlenségük"
Ne ferdíts! Ezt Jézus az akkori farizeusoknak mondta, akik nem fogadták el Jézust messiásnak:
,,Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is."
Jézus csodái az Ő messiási voltát igazolták, ha nem tett volna csodákat, akkor nem tudta volna igazolni, hogy Ő valóban Isten fia, s amit tanít, az valóban Istentől való. De mivel tett csodákat (olyanokat, amiket senki más nem tett addug), ezzel bizonyította, ezért volt a farizeusok bűne megbocsáthatatlan.
"Az elméleted, hogy az utolsó időkben csak a Sátán tesz csodát Isten nem: ez módfelett nagy hülyeség. Ez teljességgel Biblia ellenes. A Sátán úgy akarja megtéveszteni az embereket, hogy hasonló dolgokat tesz, mint Isten. Isten ugyanis csodatevő, mindig is az volt, és mindig is az lesz."
Jézus a 2. eljövetele kapcsán hamis próféták fellépéséről beszél, akik nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék a választottakat is. (Máté 24:24)
Szemléltetésként mondjuk Isten az I. században csoda útján kókuszos mannát hullajt az égből a keresztény gyülekezet megerősítése céljából. Ha ezt kétezer éven át folyamatosan adja, akkor nem fogja Krisztus azt mondani, hogy jönnek hamis próféták, akik által kókuszos manna hullik az égből. Ez csak akkor feltűnő jel, ha az ördög idézi elő, hiszen ha ezt Isten folyamatosan adja napjainkig, akkor ez nem lehet a hamis próféták felismerhetőségének a jele.
Hogy az ördögtől vannak a csodák, igazolja 2Thes 2:9. A csodatevőket elküldi Jézus, nyilván nem véletlenül: Máté 7:22-23. Isten csupán ízelítőt adott az eljövendő világ erőiből - „akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit,” (Zsid 6:5). Máté 24:37 szerint Jézus az epével kevert bort megízlelte. Vagyis megkóstolta. Az eljövendő világ erőibe is belekóstoltak azok, akik megkapták a szent szellem csodatévő ajándékait. Köztük a halottfeltámasztás képességét is. Az ördög szócsövei mindezeket leutánozzák. Nagy jeleket és csodákat tesznek. De a halottfeltámasztást az ördög nem tudja leutánozni.
Jehova tanúi viszont egyáltalán nem tesznek semmiféle csodát, úgy hogy amikor Jézus a visszajövetele idején fellépő hamis prófétákról szól, olyan jegyeket említ, amik nem illenek Jehova tanúira.
A Máté 24:24 azonosítása annyira egyértelmű, hogy vitának erről amúgy sincsen helye. Itt egyértelműen a karizmatikus képességeket felmutatókról beszél, melyeket a Máté 7:22-ben törvénytelenség cselekvőinek határozza meg. Köv. képpen akiknél meg karizmatikus jelek és csodák vannak, törvénytelenséget cselekednek, mögöttük az ördög áll! (2Thess 2:9)
válasza:"Két véglet van. Az egyik ti vagytok: Isten sose tesz csodát."
Ez nem teljesen igaz, mi nem mondjuk, hogy Isten soha nem tesz csodát!
"S bizony vannak ördögűzők, hiteles ördögűzések, amikor tényleg meggyógyul a tomboló megszállott. Amikor visszapofázik a megszálló ördög, de végül kimegy. Azt mondani, hogy ezek mind hamis dolgok?"
Én elsősorban a karizmatikus ördögűzésekről beszéltem. A karizmatikus démonűzések nekem egyáltalán nem meggyőzőek. Ott értelmes, gondolkodni tudó emberek rángatóznak a földön fekve. Az újszövetségi iratok alapján pontosan tudjuk, milyen egy démontól megszállott ember, ahogy mondtad: tombol, örjöng a megszállott, beteg, alva jár stb., ezeket a tüneteket akkor produkálják a páciensek, amikor a démonűzés folyik, ellőtte miért nem?
Vagy mit is keresnek egyáltalán egy keresztény gyülekezetben démontól megszállott emberek? Az Újszövetségben egyetlen példa sincs rá, hogy saját hittestvéreiken végezték volna a démonűzéseket... Miért a karizmatikus gyülekezetekben vannak démontól megszállt emberek? Nálunk pl. miért nincsenek?
De amiről te beszélsz, azok is lehetnek hamisak, simán lehet démoni átverés az egész. Pál azt írja: "a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával"
"Nos igen, vannak hírek halottfeltámasztásokról is. A történelem folyamán több szent is csinált ilyet. Hogy az mind hazugság? Lehet, de inkább hiszek nekik, mint nektek."
Most miért nincsenek halott feltámasztások? Akik most csodákat tesznek, azok miért nem tudnak halottakat feltámasztami?! Erre válaszolj és ne terelj! Talán mert azt az Őrdög nem tud?
" Értem. Tehát Jézus ezt mondja: A halálotok után ne higgyetek a Jézus jelenésekben. Ez így elég röhejes. Nos itt Jézus csak olyan dolgokról beszélhet, amely az apostolokra és utódaikra egyaránt érvényes."
Szerinted, Jézus szerint viszont nem:
,,Mikor tehát meglátjátok a pusztító utálatosságot , amelyről Dániel próféta által szóltak, hogy szent helyen áll (az olvasó éljen tisztánlátással), akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni. Aki a háztetőn van, ne menjen le, hogy kihozza a holmiját a házából, és aki a szántóföldön van, ne térjen vissza a házba, hogy felkapja a felsőruháját. Jaj a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban! Kitartóan imádkozzatok, hogy menekülésetek ne télidőben legyen, se ne sabbatnapon; mert akkor nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé. Bizony, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, nem részesülne megmentésben egyetlen test sem; de a választottak miatt megrövidíttetnek azok a napok. Akkor ha valaki azt mondja nektek: »Íme! Itt a Krisztus!« vagy: »Amott!«, ne higgyétek el. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket meg csodákat tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. Íme! Előre figyelmeztettelek benneteket. Ha tehát azt mondják nektek: »Íme! A pusztában van«, ne menjetek ki; »Íme! A belső helyiségekben van«, ne higgyétek el. Mert ahogy a villámlás napkeletről indul, és fénylik egészen napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának jelenléte is." (ÚVF)
Ezt tehát egyértelműen az utolsó napokra teszi.
"Azt írod erre: "Csakhogy Jézus is és Pál is démoni forrásból származó csodatevésekről figyelmeztet.
Marhaság. Az előző mondat"
Akkor mégegyszer:
,,Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával;
és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek." (2 Tesszalonika 2:9-10)
"Szerintem ez inkább Jézus neve volt, amit használtak Istenre is, mint címet, de Jézus volt az, akit legtöbbször Úrnak neveztek."
Ha csak szerinted van így, akkor az nem sokat ér.
Nos pontosan tudjuk, hogy Jézus idején az Isten legfontosabb és leggyakoribb neve az Úr volt. Mint korábban már kellően tisztáztuk Jézus alkalmazkodott ehhez a szokáshoz, nem csinált belőle problémát.
A keresztények körében Isten legfontosabb neve és címe átment Jézusra, ő lett az Úr. Az Atya legyakoribb címe pedig az Isten lett.
Nos az isten és az úr szinonímák, a vallások szerint minden isten úr is egyben. Így van ez a kereszténységben is: Az Atya is Isten és Úr, s bizony a Fiú is Isten és Úr.
Pál azt mondja, hogy csak egy Istenünk van és egy Urunk, holott minden isten úr, s minden úr isten. Vagyis Pál szerint a mi értelmezésünkben az Istenünk és az Urunk olyan mély egységet alkot, hogy nincs két Isten és nincs két Úr. Az Istenünk nem egy másik Isten, s az Urunk sem egy másik Úr.
Nektek azonban két teremtőtök, két uratok és két istenetek van. Egy tervező teremtő és egy kivitelező teremtő. Egy mindenható Isten, s egy nagyhatalmú isten, egy mindenekfeletti úr, s egy közbenjáró Úr.
Persze mindenható Istenetek és közbenjáró Uratok csak egy-egy van.
A két személy két teremtő, két úr és két isten. Ti a két Isten vallása vagytok, a Nagy Isten és a Kis Isten vallása.
A Nagy Istent bármikor meg szabad szólítani, a Kis Istent csak akkor ha megjelenik. Leborulni azonban bármikor mindkettő előtt lehet. Ha pedig a Kis Isten megjelenik, akkor ugyanaz a dicséret és leborulás jár neki, mint a Nagy Istennek. A Nagy Istennek adott hódolatot imádatnak nevezzük. A Kis Isten előtti ugyanaz a hódolatot azonban nem.
válasza:Mint mondtam, az isten szó is egy cím, akár csak az úr, viszont a teremtőre nem mint címet, hanem névként használja a Szentírás.
"Ha csak szerinted van így, akkor az nem sokat ér. Nos pontosan tudjuk, hogy Jézus idején az Isten legfontosabb és leggyakoribb neve az Úr volt."
Ha az isteni nevet nem használták az elsőszázadi keresztények, hanem kürioszt használtak helyette, akkor ebben igazad van.
A mai napiszöveg épp témába vág:
„A gyom is megjelent” ( Máté 13:26 ).
A második század elején jelent meg a gyom, vagyis a hamis keresztények. A negyedik századra a hamis keresztények sokkal többen lettek, mint a felkentek. Jézus ezt mondta: „Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig” (Máté 13:30 ). Ebből az utasításból kiderül, hogy az első századtól egészen napjainkig mindig voltak felkent keresztények a földön. Ezt megerősíti az is, amit Jézus később mondott a tanítványainak: „én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20 ). Tehát Jézus a vég ideje előtt is minden napon védte a felkent keresztényeket. Ám a gyom ellepte a búzát, ezért nem tudjuk biztosan, hogy ez alatt a hosszú időszak alatt kik tartoztak a felkentekhez. De néhány évtizeddel az aratás kezdete előtt ismét kivehetővé vált, hogy melyik a búzával szemléltetett csoport.
Bővebb:
Elolvastam a cikket, amit mutattál. Úgy látom, hogy magad sem ismerted pontosan felekezeted álláspontját. Eddig egészen másként érveltél.
Másik, hogy maga szervezet is változtatja álláspontját. Ez persze önmagában még nem lenne baj, hiszen valóban vannak tisztázódások. Viszont ha nincsenek biztos igazságok, biztosan letisztult, biztosan szilárd, tévedhetetlen és végérvényes igazságok (úgynevezett dogmák), akkor bármikor bármi megváltozhat, akkor az egész hitrendszer nem szilárd kősziklára épül, hanem a bizonytalan homokra, hiszen az alapok sem biztosak, ott is fenn áll a változás, a tévedés lehetősége.
Én úgy látom, hogy nektek csak egyetlen szilárd dogmátok van: a Vezetőtestület pillanatnyi álláspontjának feltétlen elfogadása. De miért olyan biztos, hogy pont a ti szervezetetek a tiszta búza? Hogy pont a ti Vezetőtestületek a szikla szilárd eligazodási pont? Mi a garancia arra, hogy ti már nem a konkolyos búza vagytok? Semmi.
A cikk szerint az evangelizációs munka. Nos a mormonok is elég aktívak, de minden felekezet tanúskodik többé-kevésbé. Ha egy másik felekezet túlszárnyal bennetek az prédikációs aktivitásban, akkor egyből ti is átmentek oda?
"Mint mondtam, az isten szó is egy cím, akár csak az úr, viszont a teremtőre nem mint címet, hanem névként használja a Szentírás."
Ebben tulajdonképp egyetértünk. Az Isten az Atya, az Úr pedig a Fiú neve lett, de azért mind a kettő Úr és mind a kettő Isten. Az úr és az isten szavak ugyanis szinonimák, minden isten uralkodik, s minden (égi) uralkodó isten.
"Jézus idején az Isten legfontosabb és leggyakoribb neve az Úr volt.
Ha az isteni nevet nem használták az elsőszázadi keresztények, hanem kürioszt használtak helyette, akkor ebben igazad van."
Most ez mi? Kapituláció? Nektek létkérdés, hogy az Isten ne legyen Úr csak Jahve.
Jézus Krisztus az Úr. Vagyis a keresztények Isten legfontosabb és leggyakoribb nevét vitték át Krisztusra. Ezzel a hitvallással azt fejezték ki, hogy Jézus Krisztus olyan, mint az Isten, mint Jahve az Úr, hogy a Fiú az Atyával egylényegű.
Mellesleg én nem mondtam, hogy egyáltalán nem használták a Jahvét. Könnyen lehet, hogy a zsidókeresztények írásban olykor talán ejtésben is használták, de az általános mindenképp az Úr volt. Soha senki nem csinált problémát abból, hogy Jahve helyett Úrt mondtak, nincsenek ilyen viták.
Persze Isten úrságát nem lehet letagadni, ez eleve halálra ítélt vállalkozás. Ki más Úr, mint az Isten? Egyedül Isten az Úr, a legfőbb Úr, az urak Ura. De mivel Isten az úrságát is átadta a Fiúnak, vagyis a Fiú azt is megörökölte, ezért a Fiú is Úr, az urak Ura.
Ha az Atya és a Fiú nem egylényegű, akkor nektek szükségszerűen két uratok van. S mivel minden úr isten is egyben, ezért két istenetek is van, ahogy két teremtőtök is. Mindenható fő Istenetek persze csak egy van, de van egy másik meglehetősen nagyhatalmú al Istenetek is. Mind a kettő a tiétek, mind a kettő isten, mind a kettő úr, mind a kettő teremtő. A két Isten vallása vagytok.
Nekünk azonban valóban egy Istenünk és egy Urunk van. Mert az Atya és a Fiú ugyanaz az egyetlen Isten, ugyanaz az egyetlen Úr, mert ugyanazt az egyetlen isteni Szellemet és ugyanazt az egyetlen uralkodó Lelket birtokolják. Két személy egyben, egy harmadikban, a Szentlélekben.
Márk 16:9-20
Értem, szóval ez egy betoldás, nem eredeti szöveg.
Miből gondolod, hogy a Sinai vagy a Vatikáni kódex már az eredeti szöveg? Azt hiszed, hogy a Sinai kódex előtt nem változott a szöveg?
Ott van például János evangéliuma. Azt hiszed, hogy azt végig János írta? Nos látszik rajta, hogy a 20. fejezet végén befejeződik, a 21. fejezet egy hozzátoldás, amit már bevallottan nem János írt (Jn 21,24). János tanítványai meg akarták megmagyarázni, hogy Jézus igazából nem mondta, hogy János nem fog meghalni, ugyanis ők már tudták, hogy meghalt. Most a 21.fejezet nem Szentírás? Vagy azért az, mert már benne van a Sinai kódexben?
Tudjuk, hogy Lukács az evangéliumában korábbi írásokra támaszkodott. (Lk 1,1-4) Most ki volt az ihletett? Lukács vagy a forrásai, amelyek már elvesztek? Nyilván mind a kettő. Pál is idéz egy Jézustól eredő mondást, ami nincs benne az evangéliumokban. (ApCsel 20,35) S tudjuk, hogy egyáltalán nincs minden leírva:
"Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni." (Jn 21,25)
Tehát voltak ihletett hagyományok, amelyek egyáltalán nem vagy csak később kerültek bele valamelyik már tekintélyes szövegbe. Ilyen János 21.fejezete. Ilyen a házasságtörő asszony története (Jn 8,1-11). Azért mert nem János írta, attól még lehet valódi történet.
Alighanem a márki befejezés is valóban egy hozzátoldás, de olyannal toldották meg, amelyet máshonnan tudtak, s ez látszik is. Tehát valószínűsíthető, hogy ez a jézusi mondás is hiteles.
Szóval melyik az ihletett szöveg? Az amit Márk írt a saját kezével, vagy amit az Egyház végül annak ismert el? Nos, az eredeti márki szöveget senki sem ismeri, csak azt, amit az Egyház végül annak ismert el. Márk egész írása azért lett Szentírás, mert az Egyház ráismert benne a saját tanítására, s ha lettek benne kiegészítések és betoldások csak azért lehetett, mert ugyanazon egyház végül azokat is elismerte, mint saját tanítását.
"Ne akard kihazudni a Bibliából, hogy nekümk egyetlen mindenek feletti Istenünk van!"
Én ugyan nem. Én vallom, hogy az Atya az egyedüli Isten, Úr, Király, Szabadító, Szikla, Jóság, Teremtő, Örökkévaló, Felség, Méltóság, Létező (Jahve), Mindenható, Mindenekfelettvaló, stb. Inkább ti akarjátok kihazudni, hogy mindent átadott a Fiúnak, ezért lényegében ugyanez elmondható a Fiúról is, lényegében ő is mindenekfelettvaló:
"Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette." (Ef 1,20-22)
"Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Ámen." (Róm 9,5)
Jézus mindenek felett való, de nem abban az értelemben, hogy az Atya felett is. Ahogy például Jézus Úr, de nem abban az értelemben, hogy az Atya felett is Úr.
"Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1Kor 15,27-28)
Látod! Pál azt mondja: "minden alá van neki vetve", tehát használja a "minden" szót dacára annak, hogy természetesen van egy kivétel. Ha pedig minden alá van neki vetve, akkor bizony mindenekfelettvaló, noha van egy magától értetődő kivétel.
"Mert a Szentírás világosan tanítja, hogy egy az Isten, aki mindenek feletti, s aki nem Jézus, hanem csak az Atya!"
Miért az nincs benne világosan, hogy az Atya az egyedüli Szabadító, aki nem a Krisztus? Vagy a többi cím? De azért ugye lényegében Jézus is szabadító, mint ahogy mindenek felett való is.
"Talán a háromság dogma azt tanítja, hogy az isteni személyek közül az egyik felette áll a másiknak? Nem! Hiszen mindegyik személy ugyanazt az isteni lényeget birtokolja, egyik sem áll felette a másiknak, egyik sem nagyobb vagy kissebb a másiknál, tökéletesen egyenlőek, pont mint a sziámi ikrek."
Jobb ha nem szakérted, hogy mit tanít a háromság dogma. Számos alkalommal tapasztaltam, hogy hivatalos kiadványaitok is feltűnően ferdítenek, ha ezt tudatosan csináljátok akkor hazugságnak minősül, egyébként csak ostobaságnak. Nem tagadjuk, hogy az Atya, az atyaságával a Fiú felett van, de semmi másban. A Fiú szeretetből és alázatból önként veti alá magát annak, aki őt mindenek fölé helyezte. Lényegében egyenlőek, de az Atya mégis nagyobb, mégis ő a fő, mert minden tőle van, mert ő az Atya.
Lásd Athanasius-i hitvallást:
"Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő"
Ez a rész éppen a lényegi egyenlőségről beszél, s nem a származási különbségekről, amit persze ugyanúgy elismer:
"Az Atya senkitől sem alkottatott, *
sem teremtetett, sem született.
A Fiú csak az Atyától vagyon: *
nem alkottatott, sem teremtetett, hanem született.
A Szentlélek az Atyától és a Fiútól vagyon: *
nem alkottatott, sem teremtetett, sem született, hanem származott.
Egy azért az Atya, és nem hárman vannak atyák,
egy a Fiú, nem hárman vannak fiúk, *
egy a Szentlélek, nem hárman vannak a lelkek;"
Nem tökéletesen egyenlőek. Érted? Mert az Atya az Atya, a Fiú az Fiú. Lényegükben egyenlőek. Érted? Azért egyenlőek, mert az Atya mindent odaad, a Fiú pedig mindent megkap, s azért különbözőek, mert az Atya adja, a Fiú pedig kapja. Érted?
"A Biblia azonban mást tanít, az Isten egyedüliségét, egyetlenségét tanítja"
Nincs két Atya és nincs két Fiú, de az a Atya meg a Fiú az kettő. Éppen, hogy ti tanítjátok a két istent, mert szerintetek a két személy két isten, két úr, két teremtő. Szerintünk azonban a két személy ugyanaz az egyetlen Isten, ugyanaz az egyetlen Úr és ugyanaz az egyetlen Teremtő, mert ugyanaz az egyetlen isteni, uralkodó és teremtő Lélek működik bennük.
"Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
A Fiú tiszteli és szereti az Atyját, aki őt szülte. Elismeri fejének, nála nagyobbnak, mert nélküle semmi volna. Mivel az Isten szó azt jelenti, hogy mindennél nagyobb, ezért az Atya a Fiú Istene. S mivel az imádat azt jelenti, hogy elismerni a legnagyobbat, ezért a Fiú imádja az Atyát.
Azonban jelentősége van annak, hogy nem ezt mondja: Felmegyek a mi Atyánkhoz, és a mi Istenünkhöz. A miatyánk imánál is azt mondja: ti így imádkozzatok' Nem pedig ezt: Mi így imádkozzunk!
A Fiú fiúsága és a mi fiúságunk között lényegi különbség van. A Fiúnak lényegesen másképp Istene az Atya, mint nekünk. Fiú lényegesen másképp imádja az Atyát, mint a teremtmények. Ez a különbség a Jelenések könyvében szinte ordít:
"Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak! Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent: Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen." (Jel 7,9-12)
A Fiú soha nem jön le a trónról, hogy részt vegyen a teremtmények imádatban, épp ellenkezőleg, részt kap az imádatból. Mindenki egyedül az Atyát imádja, de mégis a Fiúval együtt. Az Atya úgy imádatja magát, hogy a Fia mellette legyen és ne a teremtmények között, s a neki járó dicséret a Fiúé is legyen.
Maga az, hogy a Fiú az Atya jobbján ül azt jelenti, hogy a Fiú az Atyával egylényegű, hogy lényegében vele egyenlő. Ezt nagyon is jól ismerték fel az ellenségei:
"A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn 10,33)
"Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel." (Jn 5,18)
"A főpap folytatta: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek? Méltó a halálra! – kiabálták." (Mt 23,63-65)
válasza:"Úgy látom, hogy magad sem ismerted pontosan felekezeted álláspontját. Eddig egészen másként érveltél."
Pontosan azért linkeltem be a cikket, mert megeshet, hogy valamit félre magyarázok. Bár azt most nem egészen értem, hogy miben érveltem másként, sehol sem tagadtam, hogy a gyom közt, vagyis a hamis keresztények között nem voltak igazak, sőt még írtam is, hogy őszinte igazságkeresők minden korban voltak, akik a lehetőségeikhez mérten védelmezték az igazságot. Én azt írtam, hogy az elnyomó farkasok voltak többségben, (eleve azért elnyomóak, mert ők voltak többségben), s a cikkben is ugyanez van.
Szerinted meg az igaz keresztények voltak többségben, akik az elnyomó farkasokat börtönbe zárták, kivégezték (akár máglyán is). De még Bibliát olvasni is csak illegálisan lehetett (amit ugye eleve csak latinul lehetett), mert az egyház azt is megtilltotta (nyilván nem véletlenül, mivel nem akarták, hogy a hívek rájöjjenek, hogy pl. pénzért nem lehet a bűnbocsánatot megvenni, és a többi hasonló hazugsára). Akkor most kik is az elnyomó farkasok?!
"Mi a garancia arra, hogy ti már nem a konkolyos búza vagytok? Semmi. A cikk szerint az evangelizációs munka. Nos a mormonok is elég aktívak, de minden felekezet tanúskodik többé-kevésbé. Ha egy másik felekezet túlszárnyal bennetek az prédikációs aktivitásban, akkor egyből ti is átmentek oda?"
Az a veszély szerintem nem igazán fenyeget. De persze ezért önmagában nem mennék át semmilyen felekezethez sem, ehhez ugyanis a tanításaiknak is Biblián alapulónak kell lennie, ezt viszont egyértelműen a tanúknál tapasztalom a legjobban, ők is fektetik bele ebbe (a Biblia kutatásba) a legnagyobb munkát, ez tagadhatatlan.
Hogy vannak változtatások, illetve hogy nincsenek sziklaszilárd tanításaink, ez már csak a szokásos értelmetlen kritizálások része (utóbbi amúgy is hülyeség). Isten egy folyamatosan fejlődő egyházat támogat, akio készek az őszinte kutatásra, s nem pedig azokat, akik a tévedhetetlenség hamis illúziójában tetszelegnek évszázadok óta, holott jól tudjuk, hogy mennyire nem azok.
"Most ez mi? Kapituláció? Nektek létkérdés, hogy az Isten ne legyen Úr csak Jahve."
Szerintem meg nem az, azt ugyanis (tudomásom szerint) sehol nem jelenti ki a társulat, hogy az újszövetségi iratokban biztosan ki lett hamisítva Isten neve, bár erősen e mellett érvel. Én ezt egyáltalán nem tartom lényeges kérdésnek, szerintem ebben a kérdésben a te érveid helytállóbbak.
"Nekünk azonban valóban egy Istenünk és egy Urunk van. Mert az Atya és a Fiú ugyanaz az egyetlen Isten, ugyanaz az egyetlen Úr, mert ugyanazt az egyetlen isteni Szellemet és ugyanazt az egyetlen uralkodó Lelket birtokolják. Két személy egyben, egy harmadikban, a Szentlélekben."
Nem, nektek három Istenetek van, ugyanis három isteni személyről beszéltek. Ez az isteni lényeg csak a ti filozófálgatásotok, nincs ilyen a Szentírásban. (Egyébként meg ha egy cégnek három tulajdonosa van, ez esetben is három cégtulajdonosról beszélünk, s nem pedig egyről!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!