Személy-e a Szentlélek?

A pokolban való szenvedés Istenkáromló tanítása ugye a lélekhalhatatlanságra épül. Most nézzük meg, utal-e arra a Biblia, hogy a lélek túléli a test halálát?

Ez 18:4 :

,,Íme, minden lélek az enyém. Ahogy az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém. Amely lélek vétkezik, az hal meg."

„A Bibliában nem létezik . . . a »testtől« független, tisztán szellemi, anyagtalan természetű »lélek« fogalma” (La Parole de Dieu. [Párizs, 1960] Georges Auzou, a Szentírás professzora, Roueni Szeminárium, Franciaország, 128. o.).

„Bár a héber nefes szót [a Héber Iratokban] gyakran a »lélek« szóval fordítják, pontatlan lenne, ha a szó jelentését görög módon értelmeznénk. Nefes . . . alatt sohasem értendő olyan, ami a testtől függetlenül is képes működni. Az Újszövetségben a görög pszükhé szót is sokszor fordítják »léleknek«, de a szónak ugyancsak nem alkalmazhatjuk a görög filozófusoktól kapott jelentését. Általában azt jelenti: ’élet’, ’életerő’, helyenként pedig ’egyén’” (The Encyclopedia Americana. [1977] 25. köt., 236. o.).

Nos milyen állapot a halál a Biblia szerint? Mert azt már tudjuk, hogy bűnösöknek meg kell halniuk. Utal-e arra a Biblia, hogy a halottak képesek fájdalmat érezni?

Préd 9:5, 10: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak . . . Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a seolban*, ahová mégy.” (Ha semmit sem tudnak, nyilvánvaló, hogy fájdalmat sem éreznek.) (*„ Alvilágban”, Kat., KNB; „Seolban”, Kár. [9:12]; „holtak hazájában”, ÚRB; „koporsóban”, Kom. [9:12].)

Zsolt 146:4 : „Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai*” (*„tervei”, Kár., ÚRB; „minden terve”, Kat.; „minden gondolatai”, Szep. [145:4]).

S természetesen az Újszövetség tanítása is ugyanez:

Róma 6:23 : „a bűn zsoldja a halál.”

Bűnhődni kell még a halál után is a bűnért?

Róma 6:7 : „aki meghalt, azt felmentették a bűne alól.”

Kíváncsi vagyok, hogy ezeket az egyértelmű verseket hogyan fogod kimagyarázni, csakhogy védhesd a katolikusok hazugságait...

Most pedig nézzük az ezzel kapcsolatos félrevezető, hamis érveléseitekre a cáfolatokat:

Örök büntetés lesz a gonoszok sorsa?

Máté 25:46, ÚRB: „ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

Csakhogy itt a görögben „levágásba" szerepel, görögül: koʹla·szin. (A The Emphatic Diaglott is ’kivágást’ ír a ’büntetés’ helyett. Az egyik lábjegyzete ezt a magyarázatot adja: „Kola·szin . . . a kolazó szóból származik, melynek ez a jelentése: 1. Lemetsz, például faágat levág, nyes. 2. Elfojt, elnyom . . . 3. Fenyít, büntet. Ha valakit »kivágnak« az életből vagy a társadalomból, vagy elnyomnak, az büntetésnek tekintendő. Így keletkezett ez a harmadik, átvitt értelmű szóhasználat. Az első jelentésre esett a választás, mert jobban illik a mondat második feléhez, s így megmarad az ellentét ereje és szépsége. Az igazak elmennek az életre, a gonoszok pedig az életből való kivágatásra, azaz a halálba. [Lásd még: 2Tessz 1,9. ]”)

2Tessz 1:9, Rav.: „ezek örök pusztulással fognak lakolni ama napon, távol az Úr orcájától és hatalmának dicsőségétől.”

Vajon az "örök pusztulás" örök gyötrelmet jelent, vagy inkább hogy a pusztulásuk örök érvényű?

Júd 7, Kár.: „Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.” (A Szodomát és Gomorrát elpusztító tűz évezredekkel ezelőtt megszűnt égni. Annak a tűznek a hatása azonban tartós maradt, a városokat nem építették újjá. Isten ítélete viszont nem csupán e városok, hanem gonosz lakóik ellen is szólt. Ami velük történt, intő példa. A Lukács 17:29 -ben Jézus azt mondja, hogy ’el lettek pusztítva’, a Júdás 7 pedig rámutat, hogy pusztulásuk örök érvényű.)

Miként értsük a Jelenések könyvében említett ’örök gyötrelmet’?

Jel 14:9–11; 20:10 , Kat.: „ Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének [görögül: basza·ni·szmuʹ ] füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” „ A sátánt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették — itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön- örökké.”

Milyen ’gyötrelemről’ van szó ezekben az írásszövegekben? Figyelemre méltó, hogy a Jelenések 11:10 (Kat.) utal ’két prófétára, aki gyötrelmére van a föld lakóinak’. A gyötrelem e próféták által hirdetett üzenet megalázó leleplezéseinek a következménye. A Jelenések 14:9–11 (Kat.) azt mondja, hogy akik imádják a jelképes ’vadállatot és képmását’, azok ’kénköves tűzben fognak gyötrődni’. Ez azonban nem utalhat öntudatánál lévő személy halál utáni gyötrődésére, mivel „a holtak nem tudnak semmit” ( Préd 9:5 , Kat. ). Mi okoz akkor nekik gyötrelmet, amikor még élnek? Az, hogy Isten szolgái hirdetik, hogy akik a ’vadállatot és képmását’ imádják, azokra ’a lánggal égő kénköves tó’ által szemléltetett második halál vár. A tüzes megsemmisítésük füstje örökre felszáll, mivel a megsemmisítésük örökre szól, és soha nem merül feledésbe. Mit jelentenek a Jelenések 20:10 (Kat.) szavai, melyek azt mondják, hogy az Ördög a ’kénköves, tüzes tóban fog gyötrődni örökkön- örökké’? A Jelenések 21:8 (Kat.) világosan kijelenti, hogy a ’lánggal égő kénköves tó’ „a második halál”. Ha tehát az Ördög ott fog „gyötrődni” örökkön-örökké, az azt jelenti, hogy soha nem szabadul; örökre korlátozva marad, tulajdonképpen az örök halálban. A „gyötrelem” kifejezés (görögül: baʹsza·nosz ) ilyen használata emlékeztet egyebek között a Máté 18:34 -re, ahol ugyanezt a görög alapszót alkalmazzák a ’börtönőr’ kifejezésére.

Mi a „tüzes gyehenna”, amelyről Jézus beszélt?

A Keresztény Görög Iratokban 12-szer fordul elő a gyehenna szó. Az eredeti nyelven ötször közvetlenül kapcsolatban van a tűzzel. A bibliafordítók a geʹen·nan tu pü·roszʹ görög kifejezést a ’pokol tüze’ (Kat., G.—K.), ’tüzes gyehenna’ (Csia, Vida), ’gyehenna tüze’ (Kár., ÚRB, B.—D., KNB, Kám.) formákban adják vissza.

Történelmi háttér: A Hinnom-völgy (gyehenna) Jeruzsálem falain kívül húzódott. Egy időben bálványimádati hely volt, ahol még gyermekáldozatokat is bemutattak. Az első században a Hinnom-völgy Jeruzsálem szemétmegsemmisítő helye lett. Elpusztult állatok tetemeit vetették oda, hogy megeméssze őket a tűz, melyet kénnel vagy terméskénnel tápláltak, hogy segítsék az égést. A kivégzett bűnözők holttesteit is ide vetették — őket nem tartották méltónak arra, hogy tisztességesen el legyenek temetve egy emléksírba. Ezért mondta Jézus a Máté 5:29, 30 -ban, hogy az ’egész testet’ a gyehennába vetik. Ha a holttest az állandóan égő tűzbe esett, az megemésztette, ám ha a tetem a mély szakadék szélére esett, oszló húsát ellepték a férgek, illetve kukacok (Márk 9:47, 48 ). Élő embert nem vetettek a gyehennába, az tehát nem volt az öntudati állapotban való gyötrelem helye.

Jézus arra figyelmeztette hallgatóit a Máté 10:28 -ban, hogy azt féljék, aki „aki a lelket is, a testet is el tudja pusztítani a gyehennában”. Mit jelent ez? Figyeljük meg, hogy itt nem említi, hogy gyötörni fogják őket a gyehenna tüzében, hanem inkább azt mondja, hogy azt féljék, aki „el tudja pusztítani [őket] a gyehennában”. Jézus azzal, hogy a ’lélekre’ külön hivatkozik, itt azt hangsúlyozza, hogy Isten az ember minden életkilátását el tudja pusztítani; így tehát az ilyen ember számára nincs remény a feltámadásra. A „tüzes gyehennára” való utalások tehát ugyanazt jelentik, mint a Jelenések 21:8 - ban leírt ’tüzes tó’, vagyis a pusztulást, „a második halált”.

Honnan ered a tüzes pokol tanítása? Az ókori babilóniai és asszír vallásokban „az alvilágot . . . a borzalmak helyének ábrázolták, amely igen hatalmas és ádáz istenek és démonok uralma alatt állt” (The Religion of Babylonia and Assyria. Boston, 1898, Morris Jastrow, Jr., 581. o.). A kereszténységben vallott pokol tüzes voltára utaló korai bizonyítékok az ókori Egyiptom vallásában találhatók (The Book of the Dead. New Hyde Park, N. Y., 1960, E. A. Wallis Budge előszavával, 144., 149., 151., 153., 161. o.). A buddhizmusban, amely az i. e. VI. századig nyúlik vissza, az idők folyamán kialakultak mind a forró, mind a hideg pokolról szóló elképzelések (The Encyclopedia Americana. 1977, 14. köt., 68. o.). Az olaszországi katolikus templomokban ábrázolt pokoljelenetek az etruszkokhoz vezethetők vissza ( La civiltà etrusca. [Milánó, 1979] Werner Keller, 389. o.).

Ennek az Istent gyalázó tanításnak a valódi gyökerei azonban sokkal mélyebben vannak. A gyötrelem poklával kapcsolatos könyörtelen elképzelések rágalmazzák Istent, és Isten legfőbb rágalmazójától származnak (az Ördögtől, akinek neve azt jelenti: ’rágalmazó’), akit Jézus Krisztus a ’hazugság atyjának’ nevezett ( Ján 8:44 ).

Dióhélyban ennyit a pokolról.

"úgy vélték, ha egy tömeggyilkos megfékezendő, akkor mennyivel inkább egy eretnek, aki ezreket ránthat magával az örök kárhozatba."

Ez a magyarázkodás még akkor sem lenne elfogadható, ha a máglyán elégetett személyek valóban veszedelmes eretnekségeket hírdettek volna, azonban sokkal inkább igaz volt ez a katolikus egyházra (és persze igaz ma is). De mond csak, abban mi volt az eretnekség, ha valaki pl. azt állította, hogy nem a nap lering a föld körül, hanem fordítva? Hol ír erről a Biblia? Várom a kimerítő válaszod.

"De nem úgy van, ahogy írod, mert bizony visszavonta ezeket a téves elgondolásokat és bocsánatot kért a korábbi gyakorlatáért. Senkit nem szabad vallási meggyőződéséért önmagában bántani, s a téves nézetek jóhiszemű hirdetői is üdvözülhetnek."

S arra mégis hány száz év kellett az egyháznak, hogy idáig eljusson? Annak az egyháznak, amin állítólag a pokol erői sem diadalmaskodnak, s amivel állítólag Jézus egyfolytában vele van? De hiszen már az egyház egyszer eljutott ide, hiszen az esőszázadi keresztények nem tettek ilyet, de még az Őket brutálisan támadók ellen sem léptek fel erőszakkal. Persze egyértelmű, hogy nem ugyanarról az egyházról beszélünk. Egyszerűen arról van itt szó, hogy a későbbi hamis egyház meg akarta tartani a hatalmát, s ehhez minden eszközt bevetett. A (szerinte) hamis tanítók bolasztották, gyengítették az egyházat, ezért Őket félre kellett tenni az útból, nehogy a hívek elpártoljanak. Akkoriban még a Biblia olvasása is tilos volt, nem is engették lefordítattni közérthető nyelvre, mert akkor bárki rájöhetett volna, hogy pontosan a katolikus egyház tanít veszedelmes eretnekségeket (mint pl. a búcsúcédulák vásárlása a bűnbocsánatért cserébe).

S hogy az egyház számos ilyen eretnekség tanításával felhagyott (de csak azért, mert a felvilágosodás következtében már egyszerűen tarthatatlanok voltak, s nem is azért, mert a Biblia alapvetően mást tanít, mert azt nagyon is jól tudták Ők mindvégig, magyarul szándékosan vétkeztek, folyamatosan) az nem jelenti azt, hogy az összessel, vagy hogy épp nem talált ki újakat, hiszen az az egyház, amin már egyszer a pokol kapui diadalmaskodtak, nem lehet azonos egy olyan egyházzal, ahol Jézus folyamatosan jelen van. Persze te ezt a marhaságot elhiheted, sőt taníhatod is, de hogy ez jóhiszemű, nem tudatos tévedés lenne... Én nem ítélkezhetek, majd Jézus eldönti.

"Sehogy. Mi van itt félre értve? Az emberek imáinak természetesen van közbenjáró értéke, ami Jézus egyedüli közbenjárói szerepéből forrásozódik. Jézussal együtt mindenki lehet közbenjáró, nélküle pedig senki."

Ugye te is érzed, hogy ez nem elfogadható magyarázat? Ez már megint csak filozófia, aminek semmiféle bibliai alapja nincs! Mutass a Bibliából akár csak egyetlen példát arra, hogy halottak közbenjárását kérték volna imában bárkik is!

S egyébként is, a halottak nem tudnak semmit, akkor meg mi értelme ennek? Az szintén csak a katolikusok hazugsága, hogy a halottak öntudatuknál vannak, mert halhatatlan lelkük van.

"Jehova tanúi azonban azért nem maradtak fenn, mert soha nem is volt ilyen felekezet egészen a XIX. század végéig."

De azért igaz Isten tanúi ugye voltak? Magad mondtad, hogy nem a betű szerinti értelmezés számít, tehát még ha az elsőszázadi keresztények nem is használhatták a Jehova nevet, attól még az igaz Isten tanúi voltak.

"Mellesleg nem hiszek abban, hogy mindenkinek kötelessége házról-házra járással tanúskodnia. A tanúskodásnak sok formája lehetséges, persze lehet úgy is."

Ebben egyetértek, az apostolok nem csak házanként prédikáltak, hanem nyílvánosan (köztereken) és templomokban is:

,,És a templomban és házanként mindennap szakadatlanul folytatták a

tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról."

"A nagy hitehagyás akárcsak az Antikrisztus fellépése és a nagy üldözés közvetlenül Jézus visszajövetele előtt esedékes: "Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)

Ebből a versből egyáltalán nem következik az, amit írsz.

"Pál apostol idején is voltak hitehagyások és voltak antikrisztusok és üldözések, de mi már tudhatjuk, hogy mégsem az volt a végideji nagy hitehagyás és üldözés, sem pedig a nagybetűs Antikrisztus."

D miután a visszatartó erő eltétetett az útból, vagyis az apostolok meghaltak, nem sokkal rá kezdetét vette a hitehagyás.

"Szóval szerinted, akik annyira védelmezték Pál apostol írásait a hamisításoktól és vértanúságig menő bátorságot mutattak az üldözések közepette, ők lennének az elnyomó farkasok?"

Nem, hanem akik kiforgatták Isten szavát és hazug tanításokkal kezdték etetni emberék millióit. Ők az elnyomó farkasok, akik elnyomták az igazságot ill. az azt képviselőket. Azt egy szóval sem írja a Biblia, hogy a hitehagyásnak csak közvetlenül a vég idején kell majd jelentkeznie, Pál azt mondta: a távozásom után.

"A római rítusban a papi tisztség a nőtlenséghez van kötve, vagyis aki meg akar házasodni az nem lehet pap. Ez egy szabály, talán nem jó szabály, mindenesetre nincs tiltva a házasság."

Dehogy nincs! A pappoknak tilltva van, de ennek sincs semmiféle bibliai alapja.

"A csodatevés Isten szokása, sehol nem mondja a Biblia, hogy abba hagyja a csodákat. Arról viszont ír, hogy a hitetlenség lehet oka a csodák elmaradásának."

Érdekes, akkor ezek szerint csak a karizmatikusok hisznek igazán...

Mindenesetre én abban hiszek, amit a Biblia valójában tanít. Először is, meg kell vizsgálnunk, mi szerepe volt a csodáknak. Az isteni jeleknek és csodáknak csakis az emberiség egyes szigorúan körülhatárolt korszakaiban volt különleges feladatuk, és igen nagy időszakok telnek el a Bibliában csodák nélkül.

A csodák négy nagy csoportba sorolhatók: a törvény; a próféták; az Úr Jézus és az apostolok. Ezek a kijelentés történet négy nagy korszakához kapcsolódnak. A csodák fő célja a kijelentések egy egy új korszakának a megerősítése!

Ádám után 2500 évig (Énok, Nóé, Ábrahám idején) nem volt (emberek által végrehajtott) csoda. Mózessel indulnak a csodák. A csodajelek célja kétféle: megítélik a hitetlenséget; a küldött személy isteni igazolásaként működnek. Józsué csodája (Józsué 10:12-14) után 700 év szünet következik, majd Illés és Elizeus csodái jönnek, melyek különleges jelekként működnek az elszakadt hűtlen Izraelnek – de ezeket is elvetették.

Jézus Krisztusig ismét nincs csodatevés több száz éven keresztül. Bemerítő János nem tett csodákat.(vö. János 10:41) Jézus nyilvános szolgálatának kezdetéig nem tett jeleket. (vö. Máté 4:23-24)

Gyógyító csodái azt a célt szolgálták, hogy Messiásként azonosítsák őt. (vö. Máté 11:2-6; János 2:23; 4:48; 5:36; 6:2,30; Csel 2:22) Ő az apostolait kiküldte, hogy tegyenek jeleket. (vö. Lukács 10:1,9,17)

De nem mindenki tett csodákat, mint pl. Barnabás, Jakab, és Silás sem. A Cselekedetek elején özönével történnek a jelek. A jó hír terjedésével szórványosabban fordulnak elő, majd egyre jobban ritkulnak, és fokozatosan elmaradnak. A Zsidókhoz írt levél szerzője már a maga idejében is, mint múltról beszél róla.

”akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra. Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsidók 2:3-4)

Ezt a folyamatot Pál a férfiúvá válás ábrázolásával szemlélteti. A keresztény gyülekezet gyerekkorához tartoztak a szellem csodálatos adományai, melyek a kellő időben – a gyülekezet férfikorba lépő megerősödésekor - megszűntek. (1Korinthus 13:8-11) A gyülekezet csodatételei Isten áldásának bizonyítékaiként szolgáltak, és fontos isteni igazságok megtanítását célozták és nem kifejezetten orvosi ellátás célját!

Tehát de bizony, hogy Ír arról a Biblia, hogy a csodaajándékok megszűnnek!

Pál a nyelveken szólás célját így határozza meg: „A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr (YHVH) . Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek…” (1Korinthus 14:21-22, MBT. ford.)

Vagyis az Isten szavát kigúnyoló, a Krisztust el nem fogadó zsidó nemzet számára volt az ítéletnek a jele! (vö. Ézsaiás 28. rész; Csel 13:41)

I.sz. 70-ben az ítélet végrehajtatott, a jel célja akkor beteljesedett, és onnét nincs tovább nyelveken szólás Istentől. (vö. 1Korinthus 13:8) Hogy épülni lehetett belőle, mint Istent dicsőítő imából, ez kézenfekvő! (1Korinthus 14:4,15; Csel 2:4,8)

Ebből kifolyólag akik ma értelmetlen nyelveken hablatyolnak, azok nem az Isten által történő csodák, hanem az Ördög által történő ócska utánzatok.

Akik ma ’nyelveken szólnak’, azok között vannak olyanok, akik a pünkösdistákhoz és a baptistákhoz, valamint a római katolikus, episzkopális, metodista, evangélikus és presbiteriánus egyházhoz tartoznak. Jézus azt mondta, hogy a szent szellem ’bevezeti a tanítványait a teljes igazságba’ (Ján 16:13 ). E vallásfelekezetek mindegyikének a hívei úgy gondolják, hogy a többi felekezet ’nyelveken szóló’ hívei ugyancsak be lettek vezetve „a teljes igazságba”? Hogyan lehetséges ez, amikor nincsenek mindannyian összhangban a többivel? Milyen szellem képesíti őket a ’nyelveken szólásra’?

A Fountain Trust nevű vallási csoport és az Anglikán Egyház Evangélikus Tanácsának közös nyilatkozata elismeri: „ Azt is tudjuk, hogy hasonló jelenség léphet fel okkult/démoni erők befolyására” (Gospel and Spirit. 1977. április, a Fountain Trust és az Anglikán Egyház Evangélikus Tanácsának kiadásában, 12. o.). A Religious Movements in Contemporary America című könyv (Irving I. Zaretsky és Mark P. Leone szerkesztésében, idézi L. P. Gerlachot) arról ír, hogy Haitin mind a pünkösdisták, mind a vodu vallásainak jellemző vonása a „nyelveken szólás” ([Princeton, N. J.; 1974] 693. o., lásd még: 2Tesszalonika 2:9, 10 ).

Azonos-e a jelenkori ’nyelveken szólás’ azzal, amit az első századi keresztények tettek?

Az első században a szellem természetfölötti ajándékai — beleértve a ’nyelveken szólás’ képességét is — azt támasztották alá, hogy Isten már nem a zsidó imádati rendszert, hanem az újonnan megalapított keresztény gyülekezetet helyesli ( Héb 2:2–4 ). Miután az első században ez a cél be lett töltve, vajon szükséges-e napjainkban újra és újra igazolni ugyanazt?

Az első században a ’nyelveken szólás’ képessége lendületet adott annak a nemzetközi tanúskodómunkának, amellyel Jézus a követőit megbízta ( Máté 28:19; Csel 1:8; 2:1–11 ). Így használják fel ezt a képességüket azok, akik ma ’nyelveken szólnak’?

Amikor az első században a keresztények ’nyelveken szóltak’, az adott nyelvet ismerő emberek megértették a mondottakat (Csel 2:4, 8 ). Ma rendszerint „nyelveken szólás” címén nemde értelmetlen kijelentések törnek ki önkívületi állapotban lévő személyekből?

A Biblia rámutat, hogy az első századi gyülekezetekben a ’nyelveken szólás’ csak két vagy három személyre korlátozódott, akik bármelyik összejövetelen tehették ezt, de csakis „egymás után” szólhattak, és ha nem volt magyarázó, akkor hallgatniuk kellett ( 1Kor 14:27, 28 , ÚRB). Ez érvényesül ma is?

Mint már írtam, a Biblia utal arra, hogy meddig kapják meg a keresztények a ’nyelveken szólás’ ajándékát. A bibliai beszámolóból megtudjuk, hogy a szellemnek ezt és más ajándékait mindig olyan személyek kapták, akikre Jézus Krisztus apostolai rátették a kezüket, illetve olyankor, amikor ők jelen voltak (Csel 2:4, 14, 17; 10:44–46; 19:6 ; lásd még: Cselekedetek 8:14–18 ). Tehát amikor az apostolok és azok, akik ilyen módon megkapták ezeket az ajándékokat, meghaltak, meg kellett szűnniük a természetfölötti ajándékoknak, melyek Isten szelleme működéséből eredtek. Ez a nézet nagyon is összhangban van ezen ajándékok céljával, ahogyan az a Héberek 2:2–4 -ből kiderül.

"A hamis próféták és a hamis messiások csodái éppen azért nagyon megtévesztőek, mert ez Isten szokása. A hamis messiást nem a csodáiról, hanem a beszédéről lehet felismerni."

A Máté 7:22-ben Jézus mégis úgy azonosítja Őket, mint akik csodákat tesznek az Ő nevében (márpedig ilyen csodák csak a karizmatikusok között vannak, kis számban ugyan vannak a természetgyógyászat néhány ágazatában is csodák, de Ők csupán az univerzum intelligens energiáinak a közvetítőiként lépnek fel, nem mondják magukat kereszténynek. Mellesleg még időnként azt is elárulják, hogy ezek az energiák intelligens lényektől, vagyis szellemlényektől (egyértelműen démonoktól) származnak.)

(Máté 7:22-23)

,,Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« 23 De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!"

Mit mond Jézus, hogyan azonosítja a hamis követőit? Olyan emberek sokaságát, akik az Ő nevében démonokat űznek ki, és hatalmas cselekedeteket visznek véghez.

A hatalmas cselekedetek az ez a görög szó: δύναμις (dünamisz) erő, erőmegnyilvánulás, csoda(tevő erő), képesség, lehetőség, hatalom. (Thayer Greek Lexicon meghatározása).

Pontosan olyan emberekről beszél, amilyeneket védsz.. Jézus nevében beszélnek, démonokat űznek ki, csodatevő erőmegnyilvánulásokat mutatatnak fel, és ezek dacára mit mond Jézus?

„Távozzatok TŐLEM Ti GONOSZTEVŐK”.

Miért mondja ezt nekik? Elfelejtik ezek az emberek a legfontosabbat:

Máté 7:21 "Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Mi Isten akarata? Isten akarata az, hogy minden ember megmentésre jusson, Isten akarata az, hogy az evangélium jó híre hirdetve legyen, Isten akarata az, hogy tanítványokat képezzünk, Isten akarata az, hogy Jézus Krisztus követői legyünk, azt az életet éljük, amit ő példaként ránk hagyott.

"Különféle jelenések, látomások mindig voltak: angyal- jelenések, Isten-jelenések, Krisztus-jelenések, szentek jelenései (Pl: Mózes és Illés) Egyes Mária jelenések lehetnek az ördögtől, de lehetnek Istentől is. Ennek megállapítására mindenesetre nem Jehova tanúihoz megyek tanácsért, akik mint tudjuk, nem tévedhetetlenek."

Erre azért válaszolhattál volna: "Ha Jézus nem jelenik meg sem kint (a pusztában, vagy sivatag/ búzamező felett) sem bent, vagyis sehol sem, akkor miért jelenne meg Mária, aki meg soha sem tett egyetlen csodát sem egész földi életében, mivelhogy ilyen karizmát Istentől nem kapott, akkor mire fel csinálna ilyesmit a halála után? Csak mert a katolikus egyház az efezusi diána mintájára, és ráadásul (talán nem véletlenül!) pont Efezusban elkezdte a Mária olyan fokú dicsőítését, amely a százszorosa, ha nem ezerszerese annak, amilyen szerepet Mária betöltött a Biblia szerint?!"

Folyt. később.

" "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!" Ilyen mondatokkal van tele a Biblia. Ez egy ima, egy áldó ima."

Itt kihez szólnak? Istenhez vagy a hittestvéreikhez? Ha a hittestvéreikhez, akkor ez hogyan lehetne ima?!

"Az a legtermészetesebb dolog a világon, hogy mindent attól kérünk, akitől kapjuk. Jézus arra buzdított, hogy kérjünk tőle: "Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt." (Jn 14,14)"

Jézus mindig arra buzdította a tanítványait, hogy imában az Atyától kérjenek. Az általad idézett verset számos fordításban megnéztem, és egy-két kivételtől eltekintve nem tartalmazta egyik sem a "tőlem" kifejezést.

A Sínai kódex közvetlen angol fordítása sem tartalmazza:

[link]

"Amikor az apostolok leborulnak Jézus mennybe menetele után, aligha jelenhetett meg Krisztus máris, vagyis a láthatatlan Krisztus előtt hódolnak, ami a ti fogalmaitok szerint is imának minősül."

Nem minősül annak, mivel egyszerűen nem az van a szövegben. A tanítványok egyáltalán nem imádkoztak. Hódolni pedig még embereknek is lehet a Biblia szerint. A proszküneó nem csak az Atyának és a Fiúnak van fenntartva, ahogy állítottad korábban.

"A Bibliában az "Isten" szó az Atya személy neve, Jézus Krisztus pedig az Isten Fia, az Úr. De ritkán nevezi a Fiút is Istennek, akár egy versen belül is: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."

A János 1:1-ben „a névelő nélküli „theosz” isteni lényeget jelent, míg a „theosz” névelővel az isteni személyre utal.” (Lásd: Dana és Mantley: A Manuel Grammar of the Greek New Testament, - A görög Úsz kézi nyelvtana, 139. lap.)

Hogy elrendezzünk itt minden látszólagos ellentmondást, folyamodjunk szóról szóra a Görög fordításhoz, amint az megjelenik a soralatti olvasásban az Emphatic Diaglott-ban. Olvassuk: „ Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennel, és egy isten volt az Ige . „ Figyeljük meg a mondatot. „ Az Ige volt az Istennel . ” Ez alkalommal az Istenszó elé az ' az ' szó van írva, míg a következő mondatban, ' és egy isten volt az Ige', figyeljük meg ezt, itt az ' isten ' szó elé az ' egy ' szó van írva, ez egy határozatlan névelő. Ez bizonyítja, hogy itt két személyről van szó, akik együtt vannak, és nem olyan két személyről, akik mint egy Isten léteznek. Helyesen: mondja János 1:1,2 : „ Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennel volt, és az Ige Isten volt. Ez kezdetben Istennél volt. ”

A könnyebb érthetőség kedvéért álljon itt egy behelyettesítő példa az Isten és a Logosz közti különbözőség és látszólagos azonosság szemléltetésére:

- János 1:1 – „Kezdetben volt az Ige (a Szó István Főmérnök), az Ige (a Szó István Főmérnök) az Istennél volt (a Jó István Vezérigazgatónál), és isten (jó) volt az Ige (a Szó István Főmérnök)”.

A megkülönböztetett azonosság (a határozott névelős főnév) a Jó Istvánra és a Szó Istvánra vonatkozik – ami megkülönbözteti őket, mint saját személyiséggel bíró lényeket egymástól. De a határozott névelő nélküli főnévi állítmány kiegészitő a Szó István Mivoltára (és nem Ki voltára) vonatkozik, vagyis hogy ő a minősége szerint jó (itt a látszólagos/külsőleges hasonlóság a Jóval), ami tulajdonsága neki, nem megkülönböztetett azonossága, (mint a Vezérigazgatónak a Jósága).

Az Isten (Jehova, az Atya) nem természetét illetően, a természeténél fogva Isten, hanem mert eleve , ÖRÖKTŐL FOGVA MINDÖRÖKKÉ Ő AZ ISTEN, és az istenségéből (ok) fakad a természete, de a Fiúnál fordítva van, neki a természetéből fakad az istensége (okozat) , amit AZ ISTENTŐL KAPOTT. Az isten szó önmagában csak egy cím, amit magas rangú személyekre, még emberekre is használ a Szentírás, természetes, hogy a Fiú kiérdemli ezt a címet, de ettől még a mi Istenünk (mindenható értelemben, akit imádnunk kell) egy:

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2:5)

Ha valaki nem tud különbséget tenni a - JÓ István, és István jó – között, akkor a Jézus istenségét se fogja megérteni soha! Ugyanis a – jóság - az egy minőségi kategória, ugyan úgy mint a theosz is az, határozott névelő nélkül. Ellenben a határozott névelő megkülönböztetett azonosságot , a görög USZ-ben magát AZ ISTENT, A MINDENHATÓT, AZ ATYÁT jelenti, Akit az ÓSZ JHWH/JAHVE/JEHOVA tulajdonnéven ismert, ill. nyilatkoztatott ki. Jézus AZ ISTEN NÉL (az Atyánál, a Jehovánál) volt, és isten (isteni természettel felruházott) volt, vagyis belső tulajdonságaiban az Atya jellemét hordozta.

"Nos, ahogy az Atya teljes értékű Úr és teremtő, úgy a Fiú is teljes értékű Isten és teremtő. Még sincs két Urunk, két Istenünk és két teremtőnk, mert mind két személy ugyanaz az Isten, ugyanaz az Úr és ugyanaz a teremtő. Ugyanazt az egyetlen isteni lényeget, ugyanazt az egyetlen isteni szellemet, ugyanazt az egyetlen teremtő erőt birtokolja mind a két személy."

Akkor ezek szerint két mindenek feletti Isten van (sőt, a háromság dogma szerint 3), nem egy. Habár Jézust nem nevezi a Szentírás sehol sem annak, sőt ugyanazon mondatban sem, amiben az Atyát mindenek feletti Istennek nevezi, ez érdekes... Ráadásul logikailag is lehetetlenség, amit magyarázol, nem létezhet egyszerre 2 mindenek feletti Isten. Ha ugyanazt az isteni lényeget birtokolják, akkor miért nem tudsz egyetlen olyan verset sem mutatni nekem, ahol Istennel kapcsolatban szerepel a kettő vagy a három? Miért mindig csak az egy? Talán mert valóban egy Istenünk van? Merthogy csak azért, mert a versekben mindig az isteni lényegre vonatkozna az egy, azt csak a háromság dogma tanítja, a Biblia ilyet nem tanít. S ezt persze minden olyan vers is cáfolja, melyben a személyük együtt van említve, hiszen pontosan ezekben a versekben kellene tisztázódnia, hogy nekünk ki az Istenünk, illetve hány van belőle (egy, kettő vagy esetleg három?). Na de ezek a versek nem a háromság hívőket támogatják... Nagyon nem!

"Ne szólítsd meg a közbenjáródat gondolkodást - nem tehetek róla - de csúcs hülyeségnek és betegesnek érzem."

Imában mégsem szólították meg egyszer sem a hűséges tanítványok, hanem csak is a Atyához szólt az imájuk. Szerinted ezzel csúcs hülyeséget csináltak és betegesek voltak... Ahogy gondolod.

A proszküneóval kapcsolatban:

Az Ógörög—magyar szótár szerint az „imádni” formában visszaadott görög pro·szkü·neʹó szó jelentése ez: „leborul és a földet csókolja; leborulva hódol, térdreborulva tisztel, imád, üdvözöl” (Budapest, 1984, Soltész Ferenc, Szinyei Endre, 571. o.).

Talán ilyeneket nem tettek volna Isten hű szolgái emberek előtt? Dehogy nem! Ezt a szót találjuk a Máté 14:33- ban, amely leírja, hogyan viselkedtek Jézussal a tanítványai; a Héberek 1:6-ban, amely azt mutatja meg, mit tesznek Jézus irányába az angyalok; a görög Septuaginta fordításban az 1Mózes 22:5-ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7-ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23-ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

Máté 18: 26-os példázatban is ez a szó szerepel, ahol egy szolga ura felé irányuló hódolatát fejezi ki. Ezek szerint emberi uralkódók előtt is leborultak (vagyis hódoltak) Isten hű szolgái. (Arról pedig már bőven írtam korábban, hogy mi dönti el, hogy mikor szerepel a szövegben imádat és mikor hódolat.)

"s ha nincs ott láthatóan senki, akkor a saját (beteges) fogalmaid szerint is imának minősül, hiszen megszólítod."

Nem minősül imának, ez csak ugyanaz a tiszteletmegadás, amit Isten hű szolgái emberi uralkódók előtt is megtettek. Hogy nincs ott Jézus, annak csak a te "beteges" felfogásod szerint kell jelentőséget tulajdonítani, attól, hogy nem volt velük, még kifejezhették tiszteltüket, hálájukat iránta. Az ima azonban ettől teljesen különbözik (lásd például amikor Jézus imádkozni tanította a követőit), ott nincs jelentősége a testtartásnak sem.

"Teremteni csak Isten tud, és a Fiú tud. Még mindig nem válaszoltál a kérdéseimre. Nektek hány Uratok és hány teremtőtök van?"

Az Ószövetségben nevezték Istent úrnak (Adonáj) is, (főleg mivel Isten nevét babonásan féltek kiejteni)... Az Újszövetség tanítása szerint azonban egyetlen Urunk az Jézus, Jehova az Istenünk, aki az Urunk felett áll.

Hogy teremtőnek lehet e nevezni Jézust, nos a Szentírás sehol sem nevezi annak, s olyan értelemben nem teremtő, mint az Atya, viszont Isten általa (Őt használva) teremtett, ilyen értelemben Jézus is teremtő.

"Nem! Három mindenek feletti személy van, de csak egy mindenek feletti Isten. Az "Isten" szó ebben a megfogalmazásban nem az Atya személyneve, hanem a három személy által birtokolt egyetlen isteni lényeg elnevezése."

De ha mégis csak az Atyát nevezik mindenek feletti Istennek, a Fiút pedig ugyanazon versben nem, ez azt kell, hogy jelentse, hogy, csak is az Atya birtokolja ezt az isteni lényeget, illetve Ő maga ez az "isteni lényeg". A Fiú nem bírtokolhatja, mert akkor Őt is annak nevezné az ihletett író, de nem ez történik és a háromság hamis dogmája ezzel el is vérzik.

Azt írod 3 mindenek feletti szenély van, de azt már nem veszed észre, hogy ezzel mekkora következetlen marhaságot próbálsz beleerőltetni a Szentírásba. Világos, hogy Jézus nem lehet mindenek feletti, ha egyszer már az Atyát annak nevezi a Szentírás, mert az Atya felette áll. Az Atya viszont lehet mindenek feletti Isten, mert Ő a Fiú felett áll. Tehát felette tényleg nem áll senki, a Fiú felett azonban igen.

"A teremtés példájánál maradva: teremtő az Atya is és teremtő a Fiú is. Még sincs két teremtő"

A probléma az érveddel az, hogy egyáltalán nem mondja a Szentírás, hogy nekünk egyetlen teremtőnk van, illetve maga a "teremtő" szó sem egy olyan értelmű kifejezés, melyet csupán egyetlen személy birtokolhat.