Személy-e a Szentlélek?

"De amint például az "egyedüli szabadító" (Iz 43,11) vagy az "egyedül jó" (Lk 18,19) címek nem zárják ki a Fiú szabadító és jó voltát, így nem zárja ki az összes többi cím a lényegi egyenlőséget."

Itt már csak az a kérdés, hogy mit értünk lényegi egyenlőség alatt. Az egylényegűség tana lehet igaz, ha valóban az értjük alatta, amit a Biblia tanít.

Pl. vehetjük úgy is, hogy a Fiú nem a mi Istenünk, hanem isteni természetű lény, mert az ihletett írók ezt a szót, mint címet használják rá, nem úgy mint az Atyára, aki AZ Isten. S ebben az esetben a Biblia valódi tanítását tükrözné vissza. De a háromság hívők, beleértve téged is, nem ezt értik alatta, hanem hogy a Fiú ugyanolyan valóságos Isten, mint az Atya. Vagyis nem a Biblia világos tanítását vallják, mely szerint egy Isten van, hanem megfilozófálják maguknak, hogy három van.

"Igen az Atya az egyedüli mindenható, hiszen a Fiúnak nincs hatalma az Atya felett, az Atya a fő s nem a Fiú. Viszont minden hatalmat megkapott tőle, az Atya a mindenhatóságát a Fián keresztül gyakorolja, a világot is általa teremti. Tehát mindenre képes amire az Atya, de nincs az Atya felett, vagyis lényegében mindenható." Tehát így szeretted volna írni.

Azt írod, hogy a Fiúnak nincs hatalma az Atya felett, de azt már nem írod le, hogy ez fordítottan nem igaz, vagyis hogy az egy "mindenek feletti" Isten a Fiú felett áll, tehát valóban mindenható. S ebből következőleg nem is ugyanazt az isteni lényeget birtokolják. A Fiú megkap minden hatalmat az Atyától a teremtett világ felett, de ettől még nem lesz egyenlő az Atyával.

"A te istened keményen megbünteti a tévedőket. Kivéve ha Jehova tanúja, mert akkor a piramisokból kiindulva bármekkora hülyeséget is állíthat."

Ez nem igaz, de ne térj el a tárgytól! Igen, a Biblia Istene keményen megbünteti a tévedőket, ezt tanítja a Biblia. Ezt nem tudod cáfolni. Az egyház is, amit védsz, pontosan azt tanítja, hogy egy igaz út van, hiszen magát egyedüli üdvözítő egyháznak titulálja, s ezzel önmagában semmi probléma nem lenne, mert a Biblia is egyféle igazságot tanít, egy igaz útról beszél, amit kevesen találnak meg, a világ nagyrésze a ,,széles úton", a pusztulás útján halad, Jézus is ezt tanította:

Máté 7:13, 14 , ÚRB: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”

Jel 21:8 , ÚRB: „a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.”

Júd 5, ÚRB: „Emlékeztetni akarlak pedig titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy amikor az Úr a népet egykor kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította.”

Máté 24:13

„aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Tehát a végső megmentés nem akkor dől el, amikor valaki elkezd hinni Jézusban.)

Fil 2:12 , ÚRB: „ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket.” (A Filippi 1:1 -ből megtudjuk, hogy a levél a Filippiben levő „szenteknek” [ÚRB] szólt. Pál ösztönözte őket, hogy ne legyenek túlságosan magabiztosak, hanem gondoljanak arra, hogy végső megmentésük még nem vált bizonyossá.)

Péter mondja:

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először MI RAJTUNK kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?” (1Péter 4:17, Károli ford.)

S ehhez olvasd még hozzá a Jelenések könyve első fejezeteit, ahol az van leírva, hogy feddte meg az elsőszázadi (egyetlen egyházhoz tartozó) keresztény gyülekezeteket.

A probléma ott van, hogy ez az egyház felhígította Isten szavát hamis tanításokkal, így a pusztulásba vezeti a híveit, nem az igazság felé.

A "bármelyik felekezetnél megtalálhatom az igazságot" nem krisztusi gondolkodás, de a "semelyik felekezethez sem kell tartoznom, hogy az igazságban legyek" sem krisztusi gondolkodás.

Az elsőszázadi keresztény gyülekezetek is egyetlen vallást képviseltek, egy hitben voltak. Ez pedig csak úgy lehetséges ma is, ha egyetlen felekezethez tartozunk.

„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal. 3,28)

„És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.” (1Kor 7,17) „Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róm. 12,5)

„Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.”(Ef 4,4)

„Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.” (1Kor 12,28)

„Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra , legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” (1Kor 1,10)

Ezek az idézetek világosan mutatják, hogy az I. században a szent szellem vezetése alatt álló és különböző városban (pl. Róma, Filippi, Kolossé, Galata, stb.) lévő gyülekezetek ahhoz az egyetlen egyházhoz tartoztak, amely „Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett.”

És nem egyházakról beszél, mint ahogy most van több száz egymásnak ellentmondó tanokat valló keresztény felekezet.Vajon amit a Baptistáknál tanítanak, az megegyezik azzal, mint amit mondjuk a reformátusoknál vagy a katolikusoknál?

Mert Pál azt írja: „És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.” (1Kor 7,17. Tehát ami érvényes Filippiben, az Érvényes Kolosséban is.)

És aztán a Zsid. 10:25-ben ezen gyülekezetek tagjainak van írva, hogy ne hagyjanak fel az összegyülekezésükkel, ,,mint ahogy szokásuk némelyeknek hanem buzdítva egymást, annyival inkább amennyire látjátok közeledni ama napot"

Ezek tehát azt bizonyítják, hogy Istennek ma is van egy népe (mint ahogy volt már az Ószövetségben is és volt az elsőszázadban is), amelynek a követői Isten akaratát cselekszik és egy tanításban vannak (mivelhogy a szent szellem nem a szektásságot, hanem az egy testhez való tartozást munkálja), a többi mind hamis.

Folyt. köv.

"Rengeteg szamárságot írsz, őszintén csodálkozok, hogy lehet ennyit összehordani. Nem azért nem reagálok mindenre, mert nem tudok, hanem mert képtelenség ennyi mindenre."

Meglehet, igazad van. De hogy minden szamárság, amit írok, szerintem az is képtelenség.

Igen, Péter az apostolok közt is kulcsfontosságú személy, az apostolok is mint vezetők, kulcsfontosságú személyek, s ezek a tisztségek egy bizonyos formában valóban örökölhetők, de nem abban a formában, nem úgy, ahogyan a későbbi hitehagyott egyház próbálja beállítani.

,,A római Pápának ugyanis hivatalából fakadóan -- mert Krisztus helyettese és az egész Egyház pásztora -- teljes, legfőbb és egyetemes hatalma van az Egyház fölött, melyet mindig szabadon gyakorolhat." (katolikus katekizmus)

A probléma itt van, mert ha igaz lenne a monarchikus (egyszemélyes vezetés), akkor nem azt olvasnánk, hogy Pál apostol „Milétusból pedig Efezusba küldvén, előhivá az anyaszentegyház v é n e i t” (Csel 20:17, Káldi ford.; vö. Fil 1:1), hanem azt, hogy előhívta a monarchikus felépítésű gyülekezet egyszemélyes vezetőjét, ahogy ezt a katolikusok levezetik Péter egyszemélyes vezetői hatalmából. Ami természetesen nem igaz, hanem csak egy utólagos kitaláció. Péter ugyan kulcsfontosságú személy volt, de ez nem azt jelenti, hogy ha dönteni kellett valamiben, akkor a vezetők (apostolok) nem egységesen hozták meg a döntést, hanem kizárólag Péterre bízták... Ez az, ami hülyeség!

És hogy hogy Jézus csak egyetlen szentatyát ismert: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben,” (Ján 17:11)?! És hogy lehet, hogy a katolikusok meg minimum kettő ' szentatyát' ismernek, szent atyából meg annyit, ahány katolikus pap csak létezik a világon? Csak nem beült a második 'szentatya' a sok szent atyával, a papokkal az Isten templomába, és istenkáromló módon istenként, 'szentatyaként' mutogatja magát?!

szp72, csak nem rajtuk teljesedik be az alábbi prófécia?!

„Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a KÁRHOZAT FIÁNAK, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2Thesz 2:3-4, Káldi Neovulgáta ford.)

A kanonikus könyvek többször is figyelmeztettek arra, hogy a küszöbönálló hitehagyás majd megrontja a korai keresztény gyülekezeteket. A hitehagyás valójában már az első században elkezdődött, de az apostolok fékezték a terjedését (Cselekedetek 20:30; 2Tesszalonika 2:3, 6, 7; 1Timóteusz 4:1–3; 2Péter 2:1; 1János 2:18, 19; 4:1–3 ). Maga Jézus is figyelmeztette a követőit erről a veszélyről.

Dr. Pápai Lajos megyéspüspök írja a Szent Péter székfoglalása Rómában című rövidke értekezésében: „Ezért írta Iréneosz: "...megalapozva és megépítve az Egyházat, a boldog apostolok átadták Linusznak a püspökség megbízatását, (...) Anaklétosz őt követte. Utána, a harmadik helyen, az apostoloktól kezdve, a püspökség Kelemenhez jutott."

Azt azonban már nem tette hozzá a püspök (testvér), amit a Haag-féle katolikus lexikon mond Linuszról: „Rómában élő keresztény férfi, a köszöntését Pál tolmácsolta Timóteusnak (2Tim 4,21). A róm. hagyomány szerint Szt. Péter 1. utóda a pápaságban.” Vagyis hogy csupán katolikus hagyományról van szó. A katolikus hagyományok közt meg aztán vannak éppenséggel olyan leírások is, amelyek teljességgel megütik a pogány babonaság szintjét (vagy inkább színvonaltalanságát). Lásd pl.:

"A hagyomány szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő ~ ap-nak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek mint Mária övét.” (Magy. Katolikus lexikon: Tamás apostol)

„Krisztus könnyeit őrizték ereklyeként 1490 körül a selincourti premontrei apátságban, szent Péter karjával, szent András apostol lábának egy darabjával és boldog Margit szíjjával együtt, amint azt Guill Matifas apát 1490. október 5-én kelt okirata bizonyítja.” (Riant: Exuviae Sacrae Constantinopolitanae. II. köt. 170-171. l.)

MÁRIA INGE

Aachenben és Chartresban az ingét őrzik. „Nem kérdem hogyan jutottak hozzájuk, mert bizonyos, hogy az apostolok és koruk igaz keresztényei nem voltak olyan balgák, hogy ily képtelenséggel foglalkozzanak. Vessünk azonban egy pillantást az ing alakjára. Megadom magam, ha bárki első pillanatra fel nem ismeri szemérmetlenségüket. Mikor Aachenben az inget mutogatják, rúd végére kötik s úgy viszik mint egy hosszú fehér papi karinget. Ha Mária óriás lett volna, akkor sem hordott volna ekkora inget. S hogy még jobb színe legyen a dolognak, néha mutogatják szent József harisnyáját, mely legfeljebb gyermeknek vagy törpének lehetne jó. Régi szabály az, hogy a hazug vigyázzon arra, hogy mit hazudik, mert különben rajtakapják. Ebben az esetben nem igen tartották szem elöl ezt a szabályt, mert nem törődtek azzal, hogy milyen arány van a férj harisnyája és a feleség inge között. Menjenek hát s csókolják megilletődve ezeket az ereklyéket, amelyek még az igazság látszatát is nélkülözik.” (Kálvin János értekezése az ereklyékről. 1543. Franciából fordította Ceglédi Sándor. (Kálvin János művei. III. Pápa, 1907.)

„Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja: Tudok tetteidről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok, és hazugnak találtad őket.” (Jel 2:1-2)

De Pál is írt ezekről az apostol utánzatok ról:

„De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.” (2Kor 11:12-15)

Tehát hamis és álapostolokról van szó az újszövetségi írásokban, ami nem véletlen.

A katolikus papok, akik magukat Krisztus parancsával nyíltan szembeszegülve atyának nevez(tet)ik úgy fogalmaznak, hogy „az igaz hogy János apostol élt legtovább, Péter székét mégsem ő örökölte és ez apostoli gyakorlat volt. Péter székét ez etruszk származású Szent Linus örökölte 68-79-ig. Ahogy az apostolok számára természetes volt, hogy Júdás helyett megválasztották Mátyást, ugyanilyen természetességgel megválasztották Péter helyébe Linust és a római Egyház elsőbbségét kezdettől fogva tartották. Vagyis János sohasem örökölte Péter székét és soha nem volt pápa.” (Szt. Imre plébánia)

Honnan veszik, hogy apostoli gyakorlat volt Péter apostol állítólagos székére (püspöki hierarchikus hivatalára) megválasztani egy apostoli kinevezéssel nem rendelkező személyt, Linuszt, megelőzve és kijátszva így a még elő apostolokat, köztük Jánost?

És honnan veszik azt állítani, hogy emberek választották meg Mátyást és nem maga az Isten? Honnan veszik magukat atyáknak nevezni? Honnan veszik azt állítani: „A római katolikus anyaszentegyház apostoli , mert az apostolok hitét vallja és mert az apostolok utódai kormányozzák.” (BIBLIAI TÖRTÉNETEK A KATEKIZMUS IGAZSÁGAIVAL, Hittankönyv az általános iskolák III-IV. Osztályának katolikus tanulói számára, Szent István Társulat, Budapest, 1968. 112.old.)

Az elsőszázadi keresztények senkit nem hívtak egyházi megszólítás szerint atyának (Máté 23:9), ugyanakkor arra sincs semmiféle bibliai bizonyíték, hogy Jézus olyan egyházat alapított volna, amelynek Róma lett volna a központja. Jézus mondja apostolainak, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből , hanem miután a szent szellemet megkapják, lesznek néki tanúi Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, stb... tehát Róma elsőbbségéről szó sincs az írásokban. (Cselekedetek 1:4,8)

Az igaz, hogy idővel egy erős gyülekezet fejlődött ki Rómában (vö. Róma 1:8), viszont amikor Pál levelet ír a római gyülekezetnek, közel 30 személyt a nevén nevezve üdvözöl, de Pétert, aki a római gyülekezet élén állt volna, nem is említi se a levél elején, se a végén. (Róma 1:6-7; 16:1-16)

Majd i. sz. 60 és 65 között Pál hat levelet írt Rómából, de egyáltalán nem szólt Péterről; ez alighanem világos utalás arra nézve, hogy Péter (sem személyesen, sem testületileg) nem volt ott. (2Timótheus 1:15–17; 4:11.) Pál római ténykedéseiről a Cselekedetek könyvének a vége szól, de ismét csak nem említi meg Pétert (Cselekedetek 28:16, 30-31).

A legenda szerint Péter Rómában is tevékenykedett, és ott szenvedett mártírhalált. Rómában a Szent Péter bazilika alatt végzett legutóbbi ásatások Péter sírját illetően meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak- állítja egy katolikus lexikon, csak azt nem közli, hogy mik ezek a meggyőző bizonyítékok. Mivelhogy erre Isten Szavában a Bibliában semmiféle bizonyíték nincs, márpedig aki üdvözülni szeretne, arra kell hogy építse az életvitelét, nem pedig egy utólagosan kitalált, illetve dokumentált katolikus hitvédelemre.

Jakab levelében olvassuk:

„Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.” (1:22-25)

Tehát a szabadság tökéletes törvényébe (amit Krisztus által kaptunk) kell belenéznünk (nem pedig a katolikus hagyományokba), és az ige (a Krisztus által közvetített tanítás) szerint kell cselekednünk (és nem a római katolikus hagyományok szerint). Különös tekintettel arra, hogy a katolikus hagyományok számtalan és igen alapvető dolgokban mást mutatnak, mint a Szentírás (nem véletlen, hogy a történelem folyamán ez az egyház annyi "rossz gyümölcsöt" termett ill. terem ma is).

Fel kell tehát nőnie a katolikusoknak ahhoz, hogy az istentől sugalmazott Szentírást tegyék az első helyre, különben a hagyományaik messze viszik őket a Bibliai kinyilatkoztatástól, és ezáltal az abban megtalálható, üdvösségre vezető úttól!

"a Biblia Istene keményen megbünteti a tévedőket, ezt tanítja a Biblia. Ezt nem tudod cáfolni."

Úgy értem, akik tévelyegnek, mert akik kiigazítják tévedéseiket, azokat nem. Akik viszont megmaradnak a hamis egyházak hazugságaiban, azok helyében nem lennék.

"A különbség csak annyi, hogy az elnökötök megbízatása nem megy vissza Péterig, hanem csak az alapítóig, aki többek között az egyiptomi piramisokból arra a következtetésre jutott, hogy ő az igazi egyház egyetlen hiteles vezetője."

Ha voltak téves dolgok, akkor azok csak arra voltak jó, hogy bebizonyítsák alázatosságukat, hiszen ahogy az idő haladt előre, tisztult a megértés, a tanítás, a kivitelezés. Hiszen készek voltak változtatni.

De ha valaki veled kapcsolatban azt emlegeti, hogy csecsemőkorodban hányszor becsináltál, és bűzt árasztottál, akkor felvetődik a kérdés, hogy az illető nem-e akar lejáratni, igaz? Hiszen nem a mai énedből ítél, hanem abból az időből, amikor még nem voltál kiforrott egyéniség?! Remélem érted az analógiát...

"Épp elég bizonyítékot felhoztam: "Hívd segítségül a nevét!", "Uram Jézus vedd magadhoz lelkemet!", "Háromszor kértem az Urat", "Jöjj el Uram Jézus!", s persze az ApCsel 14,23."

Ezek egyike sem jó bizonyítéknak, mivel egyiknél sem imáról van szó, korábban ezt már megmutattam.

Csel 14:23 egyértelműen Jehováról szól, ezt a szövegkörnyezet is világossá teszi, hiszen véggi Őróla beszél.

"Viszont te egyetlen egy példával sem tudod igazolni, hogy Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy "Jézus nevében" fordulatot teszek a végére. Nincs ilyen ima a Bibliában, noha persze lehet így is imádkozni."

Mi ezzel fejezzük ki Jézus közbenjárói voltának elismerését.

Egyébként nem igaz, hogy mindig csak a "Jézus nevében" fordulatot tesszük a végére, de minden imában megemlítjük, mint közbenjárót, ez igaz.

,,és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által” Ez a jeruzsálemi hívek imájának végén is ott van.

Mindenestre neked kell bizonyítanod, hogy Jézushoz is lehet imádkozni, nekünk világos, hogy a mintaima azért adta, hogy ezt a mintát kövessük. Keresztény = Krisztus követő, szóval mi ebben is Krisztust követjük, aki az Atyához imádkozni tanította a követőit, nem pedig saját magához.

Nem vagy objektív, hanem félrehúzol a látásmódodban, ez tisztán látszik. Az őszinte kutatáshoz alpvető feltétel, hogy az ember elfogulatlan legyen.

"Jehova legyen hozzám irgalmas. De mint hallom tőled, nem igen fog, mert Jehova szigorúan veszi a tévedést. Mondjuk az én Istenem irgalmasabb és normálisabb"

A tévedést megbocsájtja, az viszont szigorúan veszi, ha valaki szándékosan megmarad egy vallás hazugságaiban. Hogy a "te Istened" nem ilyen, az azt mutatja, hogy tévelyegsz:

,,Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azonkívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!" (Galata levél 1:9)

Az elsőszázadi keresztények nagyon is ragaszkodtak a Biblia igazságaihoz, teljesen elhatárolták magukat a hamis tanításoktól. Más evangélium, pl. Hogy Jézus a megfeszítése óta egyfolytában szenved a kereszten, vagy hogy halálunk után vagy a mennybe megyünk vagy a pokolban szenvedünk.

De természetesen nem csak az evangéliumról, vagyis az örömhírről van itt szó, hanem minden más hamis tanítás ugyanúgy elfogadhatatlan Isten szemében.

Olvastad a Jelensek könyve elején, hogy Jézus miként feddi meg az elsőszázadi keresztény gyülekezeteket?

"Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak."

Ezzel azt akarod mondani, hogy a Biblia igazságát nem lehet objektíven megérteni? Hogy a Biblia nem egyféle igazságot tanít, hanem homályban tart minket? Érdekes, akkor mi volt e könyvnek a célja? Hát nem pont az, hogy az igazságban legyünk? De ha a Biblia egyféle igazságot tanít, akkor akik egy rakás hamis tanítást vallanak és kitartóan ragaszkodnak hozzájuk, nem élhetnek azzal a kifogással, hogy Ők tudatlanok voltak! Inkább nem figyeltek oda Isten Szavára, mert akik odafigyelnek Isten ihletett szavára, azok nem maradnak meg a hazugságban.

"A Fiú az Atya teljes Lelkét, teljes lényegét és mindenét birtokolja"

Több száz ihletett kijelentés cáfolja ezt, de már belefáradtam, hogy ezekből érveljek neked a háromság ellen...

"Csak azt nem értem, hogy ez miért pont egy késői alapítású szervezet. Hol volt az igazság évszázadokon át?"

A Bibliában. S a történelem folyamán voltak, akik nem is fogadták el az egyház hazugságait, de ugye tudod mi járt annak, aki nagyon vergődni merészelt az egyház hazugságai ellen?

Viszont Jehova megmondta: ,,A kevés ezerré lesz, a kicsiny pedig hatalmas nemzetté. Én, Jehova, felgyorsítom ezt a maga idejében.”

"Az okos emberek nem szoktak egyedül dönteni, még ha a hatalmuk meg is van hozzá. A katolikus hit szerint a pápa elvileg teljhatalommal kormányoz, de a történelem folyamán a legfontosabb kérdéseknél a pápa szinte mindig összehívott egy tanácskozást , egy úgynevezett zsinatot és arra bízta a döntést."

Ha neked ez elfogadható magyarázat... Viszont kiemelném: "A katolikus hit szerint a pápa elvileg teljhatalommal kormányoz" A katolikus hit szerint, de a Biblia szerint Péter nem volt teljhatalmú! Sőt, volt rá példa, hogy meg is kellett feddni, de a pápát vajon ki feddheti meg, ha hamisat tanít?

"Alapvetően onnan, hogy Jézus megígérte, hogy lesz egy örökéletű szervezet, amellyel mindennap vele lesz a világ végéig. A Katolikus Egyházban meg van ez a folytonosság, a Jehova tanúinál nincs."

Ne ferdíts kérlek szépen, Jézus nem ezt ígérte meg, hanem:

,,Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Vagyis feltételekhez kötötte a velük levést. Milyen feltételekhez? Pl. hogy mennyenek, tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből valót, nos a katolikusok már itt elbuknak. Egyértelmű, hogy nem folytatják azt a tanítványképző munkát, amit az elsőszázadiak. Illetve még az is feltétel, hogy tanítsák meg őket mindarra, amit Jézus tanított. A katolikusok eleget tesznek ennek? Nem! Így Jézus nem is a katolikusokkal van, hanem azokkal, akik valóban Isten akaratát cselekszik.

Az ihletett írók egyébként is megjövendölték az egyház hitehagyását, elolvastad a verseket, amiket írtam? Azok között szerepel pl. ilyen is:

,,ezek tiltják a házasságot, megparancsolják az eledelektől való tartózkodást, melyeket az Isten arra teremtett, hogy hálaadással részesedjenek belőle azok, akiknek van hitük, és pontosan ismerik az igazságot." (1Tim 4:3)

"ezek tiltják a házasságot" = a cölibátust tanító katolikus egyház

"megparancsolják az eledelektől való tartózkodást" ez pedig inkább az iszlám, ami elég sok minden fogyasztását tíltja...

"Mert Jézus szigorúan megtiltotta ugye? De azért mégis vannak atyák (1Kor 4,15)"

,,Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van."

Ide az van írva, hogy NE HÍVJATOK!

Igen, Pál magát atyának nevezi, mégsem hívatta magát Atyának sem ő, sem más felelős tisztséget betöltő keresztény a gyülekezetben. Ne mondta senki, Pál atya, vagy Péter atya. Ellenben a katolikus papok így is hívatják magukat!

Ugyanez a helyzet ezzel is:

,,Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus." (Máté 23:10)

A Vezető testület is magát vezetőnek nevezi, mégsem hívatják magukat vezetőknek. Nem mondja senki sem Amerikában sem máshol, "vezető testvér" (mellesleg Amerikában eleve "felelős testület" a hivatalos elnevezésük, ez csak a magyar nyelvben lett "vezető testület").

"Én is így gondolkodok a saját felekezetemről. Nem igazán értem, hogy például a Mária inge hagyomány mitől nagyobb baromság a piramis hagyománynál."

Nekünk nincs piramis hagyományunk, mindent, amiről kiderült, hogy hamis, elvetettünk:

"Vizsgáljatok felül mindent , a jót tartsátok meg , mindenféle rossztól óvakodjatok! " (1 Tesst 5:21)

Ez a piramis dolog egyébként is csak Russelnek volt egy téves elképzelése.

A katolikusoknak ellenben van egy rakás hamis tanítása, a mihez ragaszkodik körömszakadtig ez az egyház. Csak hogy néhányat említsek, az elsőszázadi keresztények nem kértek semmiféle előre meghatározott összegeket imádságokért, és nem éltek kötelező cölibátusban.

Nem imádkoztak Máriához (vagy akármilyen kegyképéhez) térdet hajtva, nem tartották közbenjárónak Krisztushoz, és nem is buzdítottak senkit arra a példájukkal, hogy Máriához, vagy halottakhoz imádkozzanak, még Jézushoz sem, hanem csak a mennyei Atyához, a legfőbb Úrhoz, stb. a Jézusra hivatkozva. Legalább is is a Bibliában ez van! (Cselekedetek 4:24-30)

Aztán az is ide sorolható, hogy Krisztus nyilvánvaló és egyértelmű tiltása ellenére) atyának hívatják a papokat és szentatyának a pápájukat, vagy hogy előre meghatározott összeget kérnek a misében a papi imáért. Hogy Jézus a megfeszítése óta egyfolytában szenved a kereszten, hiszen az áldozata egy folyamatos áldozat (?) és nem egy befejezett áldozat (Zsid 9:24-28), és folytathatnánk a sort napestig, hogy mikor és mivel csalják meg Krisztust, és tévesztik meg a híveket, akik mivel csupán laikus bibliaismerettel rendelkeznek, nincs is erkölcsi erejük ellentmondani a katolikus tévelygéseknek, hanem inkább örömmel elfogadják, és igaznak tartják azokat.

Elvégre igen kellemes egy kényelmes valláshoz tartozni; elmennek a misére, befizetik az előre meghatározott összegeket, elmondják a gyóntatószékben büntetésből kirótt imákat (ami teljesen abszurd, hogy az imát büntetés lerovására használják!), azután ezzel kész és vége.

Elmennek az egyház által kötelezővé tett ünnepekre, de hogy a hitüket megosszák másokkal és hogy ők maguk tanítványokat képezzenek Krisztusnak, azt már nem. Sokkal egyszerűbb a magatehetetlen csecsemőt vízzel lelocsolni, mint egy önálló döntéshozatalra képes személyt megtanítani azokra a bibliai tanításokra, amiket sok katolikus maga sem ismer, mert egész életében csak a katolikus imakönyveket olvasta, meg a rózsafüzért morzsolgatta, de arra már nem volt igénye, hogy kiiskolázza magát a Bibliából, a Krisztus tanításából.

Hanem rábízta magát a katolikus papra meg a katolikus egyházra, amely úgy tett katolikus kereszténnyé tömegeket, hogy csecsemőkorukban vizet öntött a fejükre. Mintha úgy lehetne valakit lakatossá tenni, hogy csecsemőkorában a fejére tesznek egy lakatot, nem pedig amikor már önként választja a lakatos mesterséget, akkor megtanítják rá egy alapos kiképzés által.

Csecsemőkeresztelés? Ami a keresztelés kapcsán teljesen kizárja a csecsemőt:

1. Nem tud megtérni - „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára.” (Csel 2:38);

2. Nem tud Istenben hinni - Kornéliusz „Vallásos és istenfélő volt egész háza népével együtt”. (Csel 10:2), vagyis a háznépben a csecsemők nem lehettek benne, hiszen azok nem lehetnek istenfélők!

3. A hitét nem követi Istenben való öröm: „Aztán házába vezette őket, asztalt terített nekik, s örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett.” (Csel 16:34) Az egész háznép tud örülni az istenhitnek, de a csecsemő nem.

4. Nem tud tanítvánnyá lenni: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Máté 28:19-20)

Krisztus tanítása magába foglalja a megtérést a hitet a jó lelkiismeretet és ezek után válnak tanítvánnyá és veszik a keresztséget, vízbe temetve az óembert aki meghalt a bűnnek. Ezek egy csecsemőnél ki vannak zárva, és aki nem tesz eleget ezeknek a feltételeknek nem alkalmas a keresztségre. Mint ahogy egy csecsemő sem.

Visszatérve a lényegre, tehát a legsúlyosabb bűn, hogy ragaszkodnak a hamis tanításokhoz, amiket a Biblia leleplez, de ezekhez a hazugságokhoz mégis sok-sok évszázada ragaszkodik az egyház.

"Azt is hallottam, hogy korábban hittétek a Szentháromságot, vagyis gyakorlatilag bármikor bármi megváltozhat."

Hidd már el, hogy neked jelenleg nem ezzel kell foglalkoznod! Igen, Jehova tanúi nem szeretnének a tévedhetetlenség hamis illúziójában tetszelegni, hanem készek változtatni nézeteiken. Ezzel semmi probléma nincs, mert az igazság megismerése a Biblia szerint is fokozatosan kell, hogy végbemenjen, nem pedig egycsapásra.

Tudomásom szerint a tanúk sosem vallották a háromságot, olyan viszont volt, amikor Jézus imádata elfogadott volt. De már régen felismerték, hogy a proszküneó kétértelmű kifejezés.

"Ezek arra bizonyítékok, hogy kérték a Fiút."

Már korábbi hozzászólásaimban erről is volt szó:

,,Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Korinthus 12:8-9)

Ehhez a bibliavershez MBT. fordítás idézi Máté 26:39: „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”

Nyilván mindketten, Jézus is és Pál is Istenhez könyörögtek imádságukban. Mindazonáltal az itt használt görög kifejezés parekalesza (WHNU) egyszerűen odahívást, bátorítást, buzdítást, kérést, könyörgést, segítségül hívást, megvigasztalást jelent, és soha nem jelent imádkozást.

Ha az összes igehelyet megnézi valaki, ahol a görög szövegben (WHNU) ez a szó szerepel, láthatja, hogy sehol nincsen szó imádkozásról, hanem legtöbbször intésről, kérésről. Vajon ha Pál apostol kérése ima lett volna, akkor mit mondjunk Isten kéréséről: „Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne ( parakalúntosz, WHNU) általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Korinthus 5:20) Vajon Isten kérése imádkozás lenne az emberekhez az apostolok által? Semmiesetre sem! Pál kérése szintúgy nem feltétlenül volt imádság, hanem egyszerű kérés.

1Timótheus 2:1-2 segít jobban megérteni a dolgot. Itt ezt olvashatjuk:

,,Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Vajon ebben a mondatban hol szerepel a fenti görög szó? A könyörgésnél, az imádságnál, az esedezésnél vagy a hálaadásnál? Nem, hanem a kérésnél , ami nyilvánvalóan nem jelent imát.

Fenti mondatban részleteiben ezt olvashatjuk:

„Arra kérlek (parakaló) mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket (deészeisz) , imádságokat (proszeukhasz), esedezéseket (enteuxeisz) és hálaadásokat (eukharisztiasz) minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Nos Pál amikor az Urat kérte, akkor a parekalesza (WHNU) szót használta, mint fenti versben a (parakaló -t, WHNU , amely egyértelműen kérést jelent és nem imát! Kérni pedig ima nélkül is lehet, Jézustól is kértek ( parekalún, WHNU) sok mindent, még a démonok is kérték Jézust, hogy mehessenek a disznónyájba, és ez a kérés nem volt egy hozzá intézett ima. (Máté 8:31)

István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban. (vö. Csel 7:59; 25:11-12,21; 26:32; 28:19)

Vagy Pál a császárhoz imádkozott volna??

"Ugye az apostolok leborulva hódoltak a mennyben eltűnt Jézusnak. Vagyis akkor imádták."

Persze, meg embereket is imádtak, ugyanis a Szentírás magas rangú személyek előtti mélységes tiszteletadásra is ugyanezt a szót használja.