Személy-e a Szentlélek?

"Na ne mondd! Legfeljebb ti azonosítjátok. Ez a szokásos hülyeség."

Csak azért tartod hülyeségnek Jézust egy angyallal azonosítani, mert nem illik bele a háromság dogmába ez a tanítás, pedig már világosan elmondtam, hogy az "angyal" szó nem természetet, hanem hivatalt jelöl, hiszen jelentése: küldött. Az angyal tehát természete szerint szellemi lény, feladata szerint angyal. Jézus arkangyal, az "ark" előtag főt, legfőbbet jjelent, vagyis Jézus főangyal, a legfőbb küldött:

Ez 34:24 Károly … Én pedig, az Úr, leszek nekik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam.

Márpedig mikor az írás Dávidra utal, akkor egyértelmű, hogy a Messiás előképét érti alatta. Ezt bármely komoly Biblia kutató elfogadja és elismeri, hogy az "Én szolgám Dávid" az a messiás prófétai előképe.

Ez 37:24 És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik.

A király itt is a Messiás-Királyra vonatkoszi és a pásztorra való utalás is. A Messiás Király pedig nem más, mint Jézus a Krisztus. Jehova felkentje, amit a Jézus neve prófétailag jelent.

,,De még elmondom neked, hogy mi van feljegyezve az igazság könyvében, és nincs senki sem, aki erős támaszom volna mindezekben, csak Mihály , a ti fejedelmetek." (Dániel 10:21)

,,És abban az időben feláll Mihály , a nagy fejedelem , aki a te néped fiaiért áll . És olyan nyomorúságos idő lesz, amilyen egészen addig még nem volt, mióta nemzet létezik. Abban az időben a te néped megmenekül, mindenki, aki be van írva a könyvbe." (Dániel 12:1)

A mi nagy fejedelemünk tehát Mihály, aki nem más, mint Jézus, ez ezen versek összevetéséből is egyértelműen kiderül.

Jézus azonos a mélység angyalával, Abaddonal is, ezt egyértelmű bizonyítékok támasztják alá: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Jézus tehát szellemszemélykén van a mennyben.

Isten az imameghallgató, és senki más:

„Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. … Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,” (Zsoltárok 65:2-3; 10:17)

„De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!” (Mikeás 7:7)

Maga Jézus Krisztus kiváló példát mutatott minden kereszténynek, amikor Istenhez imádkozott, és azt tanította, hogy az imádságot az Atya felé intézzük:

„És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.” (Lukács 6:12)

„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;” (Máté 6:9).

Pál apostol sem tévesztette el az imádság célszemélyét:

„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, ” (Filemon 1:4)

„Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez,” (Róma 15:30)

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Filippi 4:6)

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;” (1Thesszalonika 1:2).

A Jelenések könyvében sincs más útja az imának:

„És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe .” (Jelenések 8:4)

A Gyülekezet sem imádkozott Krisztushoz, hanem az Istenhez:

„Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.” (ApCsel 12:5)

Tehát a teljes írás világossá teszi, hogy Istenhez kell imádkoznunk.

„Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: (…) Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” ( 1Korintusz 1,2; 2Korintusz 12,8-9)

Vajon Krisztus nevének segítségül hívása (a gyülekezet és Pál apostol részéről) az őhozzá való imádságot jelentené? Korántsem! Nézzük meg, hogy az I. századi pünkösdkor szent szellemtől felkent keresztény gyülekezet kihez imádkozott, és hogyan hívta segítségül Krisztus nevét?

„Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. … Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által .” (ApCsel 4:24, 29-30)

Egyértelmű, hogy az Istenhez, mint Úrhoz imádkoztak, akárcsak Jelenések 6:10-ben:

„És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?”

Káldi fordítás lábjegyzete így kommentálja ezt az igehelyet:

„Megjegyzendő: hogy a vértanúk nem önmagokért kérték az isteni boszút, hanem, hogy az Isten igazsága megdicsőíttessék, hogy az Istent féljék és megtérjenek. Ez, úgymond sz. Ágoston, a vértanúk igazságos és könyörűletteljes boszúja, kérni az Istent, hogy a bűn országa, mely őket üldözte, szűnjék meg.”

Lukács 18:7 is Istent hozza fel a bosszú kapcsán: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?”

Tehát az Úr, az az Istent jelenti, és nem Krisztust. Ami pedig Krisztus nevének a segítségül hívását jelenti, semmi sem támasztja alá, hogy ez a hozzá történő imádkozásban valósult volna meg. Hanem a reá való hivatkozásban. Ugyanis a Mózesi törvény alatt Jehovához közbenjáró nélkül lehetett imádkozni, de Krisztus főpapságával új korszak kezdődött, ő lett a közbenjáró, akinek a nevében lehetett Istenhez, az Atyához közeledni:

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. ” (János 14:6)

Jézus nevében imádkozni az Istenhez, ez jelenti a Jézus nevének a segítségül hívását, és az ősgyülekezet is ezt csinálta, amikor Jézusra hivatkozott: „ hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. ” (ApCsel 4:30)

„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. … És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa .” (Efézus 5:20; Kolossé 3:17)

Pál maga így hívta segítségül Krisztus nevét:

„Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében , hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.” (ApCsel 16:18)

Pál apostol soha nem imádkozott Jézus Krisztushoz, hanem imádságait mindig Istenhez intézte:

,,Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.” (ApCsel 16:25)

„Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben; Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;” (Efézus 1:16-17)

„Hálát adok az Istennek , a kinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal, Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;” (2Timótheus 1:3-4).

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;” (1Thesszalonika 1:2)

Ami pedig az Úrhoz való könyörgést illeti: ,,Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Korinthus 12:8-9)

Az itt használt görög kifejezés parekalesza (WHNU) egyszerűen odahívást, bátorítást, buzdítást, kérést, könyörgést, segítségül hívást, megvigasztalást jelent, és soha nem jelent imádkozást.

Ha az összes igehelyet megnézi valaki, ahol a görög szövegben ez a szó szerepel, láthatja, hogy sehol nincsen szó imádkozásról, hanem legtöbbször intésről, kérésről. Vajon ha Pál apostol kérése ima lett volna, akkor mit mondjunk Isten kéréséről: „ Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne ( parakalúntosz, WHNU) általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Korinthus 5:20) Vajon Isten kérése imádkozás lenne az emberekhez az apostolok által? Semmiesetre sem! Pál kérése szintúgy nem volt imádság, hanem egyszerű kérés.

1Timótheus 2:1-2 segít jobban megérteni a dolgot. Itt ezt olvashatjuk:

„Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Vajon ebben a mondatban hol szerepel a fenti görög szó? A könyörgésnél, az imádságnál, az esedezésnél vagy a hálaadásnál? Nem, hanem a kérésnél, ami nyilvánvalóan nem jelent imát.

Fenti mondatban részleteiben ezt olvashatjuk:

„Arra kérlek (parakaló) mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket (deészeisz), imádságokat (proszeukhasz, WHNU) , esedezéseket (enteuxeisz) és hálaadásokat (eukharisztiasz) minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.”

Nos Pál amikor az Urat kérte, akkor a parekalesza szót használta, mint fenti versben a parakaló -t, amely egyértelműen kérést jelent és nem imát! Kérni pedig ima nélkül is lehet, Jézustól is kértek ( parekalún) sok mindent, még a démonok is kérték Jézust, hogy mehessenek a disznónyájba, és ez a kérés nem volt egy hozzá intézett ima (Máté 8:31).

S persze István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban (Csel 7:59; 25:11-12,21; 26:32; 28:19).

A szent szellem nem személy, legalább is abban az értelemben nem, ahogy ti képzelitek. Azér van a több helyen megszemélyesítve a Szentírásban, mert alatta magát, az Atyát kell érteni, mivel az Ő akarata szerint működik.

Isten szellem, Jézus is szellem, az Angyalok is szellemek, Sátán és démonai is szellemszemélyek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs semmilyen értelemben testük. Az angyalok sokszor tették láthatóvá magukat, nem hús-vér emberi testben, hanem szellemiben (pl. Bálámnak, amikor megjelent).

Az Atya szelleme Jézus szelleme is, de azt már tisztáztuk, hogy a szellem nem személyiséget jelent, szóval nem tudom miért akarsz mindenáron belemgyarázni egy harmadik személyt... Ez egyszerűen filófia, amire semmi szükség!

Persze mindenkiben ott van Isten szelleme, az egész teremtett világban, bennünk is és pont ezért nem tekintjük személynek, bár az "erő" sem kifejezetten jó kifejezés rá, de jobb hijján mi Isten tevékeny erejének nevezzük. De végül is nem fontos megnevezni sem, a lényeg hogy nem tartjuk személynek.

"A Krisztushoz intézett imádságunk is Isten imádatához tartozik, annak a szerves része."

Már azt is leírtam, hogy a közbenjáróság nem azt jelenti, hogy a Fiúhoz kell imádkoznunk. Amikor ezeket a szavakat mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” Jézus nem arra gondolt, hogy Isten helyett hozzá kell majd imádkozni. Inkább arra utalt, hogy ő az, aki megnyitja az utat, hogy egy újfajta módon közeledhessünk Jehova Istenhez.

Az apostolok nem imádkoztak Jézushoz, Jézus is azt tanította, hogy csak az Atyához imádkozzunk. Jehovához kell imádkoznunk, hiszen a Biblia Őt nevezi az "ima meghallgatójának". De ha az Ószövetségben Ő volt, akkor az Újszövetségben is Ő, hiszen Jézus nem lépett Isten helyébe!

Az Ószövetségben is mindig Jehova hallgatta meg a hűséges szolgái imáit (1Sámuel 1:9–19; Zsoltárok 65:2 ). Viszont attól fogva, hogy Izrael Isten szövetséges népe lett, azoknak, akik azt akarták, hogy Isten meghallgassa az imáikat, el kellett ismerniük Izraelt az ő választott népeként. És később, Salamon idejétől fogva el kellett ismerniük a templomot mint olyan helyet, melyet Isten választott ki arra, hogy ott mutassák be az áldozatokat ( 5Mózes 9:29; 2Krónikák 6:32, 33 ). De ez az imádati forma csak ideiglenes volt. Ahogyan arról Pál apostol írt, az Izraelnek adott Törvény és a templomnál bemutatott minden áldozat „az eljövendő jó dolgok árnyéka, nem pedig maga a dolgok lényege” volt (Héberek 10:1, 2 ). Az árnyéknak át kellett adnia a helyét a valóságnak (Kolosszé 2:17 ). I. sz. 33 óta egy személynek a Jehovával ápolt kapcsolata többé nem a mózesi törvényhez való ragaszkodásától függ. Inkább azon alapul, hogy az ember engedelmeskedik-e annak, akire a Törvény irányul, vagyis Krisztus Jézusnak ( János 15:14–16; Galácia 3:24, 25 ).

"Ha valamit kérni akarsz valakitől, akkor kénytelen vagy a közbenjárótól is kérni, ha közvetlenül nem teheted. Kérésünk végső címzettje nem a közbenjáró, vagyis végső soron nem tőle kérünk, hanem rajta keresztül, de lényegében tőle is."

Nem, ez nem igaz! Egyetlen példával sem tudod az állításod alátámasztani, akkor miért ragaszkodsz hozzá?!

„Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. (…..) Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által .” (ApCsel 4:24, 29-30)

Az esőszázadi keresztények nem úgy imádkoztak, hogy az Atyához is, meg Jézushoz is, Hanem csakis az Atyához. Vagy akkor Ők nem Jézus nevében imádkoztak? Jézus nevében imádkozni tehát nem azt jelenti, amit magyarázol.

"Mit nevezel imának? Hogyan határoznád meg? Az ami csak a legfőbbnek jár?"

Pontosan, az ima Istennel való kapcsolat:

Máté 6:6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked." (Máté 6:6)

,,Ó, Ima Meghallgatója, teeléd járul minden test." (Zsoltárok 65:3)

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé” ( Filippi 4:6 ).

„Kérlek benneteket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztusra s a Szentlélek szeretetére, legyetek segítségemre: imádkozzatok értem Istenhez,” (Róma 15:30)

„És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe .” (Jelenések 8:4)

„Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.” (ApCsel 12:5)

A teljes írás szelleme rávilágít arra, hogy imádkoznunk z Atyához kell.

"Ugyanúgy megszólítják és ugyanúgy segítségül hívják. Ugyanúgy kérnek tőle"

Ez sem igaz, Jézus világosan megmondta, hogy kéréseiket imában Isten felé intézzék!

"Az örök élet az, ha hiszel annak, akit Isten küldött, ha megteszed, amit mond. Többek között ha megkeresztelkedsz és eszed az ő testét és iszod a vérét."

Ami nem egyenlő a szószerinti emlékjegyek fogyasztásával, mert annak teljesen más szerepe van.

Folyt. köv.