Személy-e a Szentlélek?

" "a test és vér itt a szellemi táplálékra utal"

Hát nem éppen:

"A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital." (Jn 6,55)

Tehát szerinted ezt szószerint kell venni?

,,Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (Korintusz 10:21)

,,Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. " (Máté 6:24)

,,Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt." (János 17:3-4)

,,Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." (1Korintusz 15:45)

Szerintem világos, mint a Nap, hogy miről van itt szó, de te dudod... (Mèg annyit ehhez, hogy itt nem a két évvel később bevezetett Úrvacsorán felkínált szó szerinti emlékjegyekről van szó, tehát a kovásztalan kenyérről és borról, és nyilvánvalóan nem is említheti ugyanabban az.összefüggésben Jézus, amit csak két évvel később vezet be, a tanítványoknak ekkor még fogalma sem volt az emlékjegyekről.)

"Krisztus mivel ember, ezért teste emberi test."

Csak addig volt emberi teste, ameddig a Földön volt, és csak akkor, amikor megjelent a tanítványoknak, az viszont egyértelműen kiderül az evangéliumokból, hogy Ő itt már szellemi lény volt, s olyan (emberi) testet öltött magára, amilyent akart.

"A szellemi test, amit magyarázol fából vaskarika, olyan nincs."

Értsd ahogy akarod, a lényeg, hogy a mennyei lények szellem személyek, a Földi lényeknek pedig hús-vér fizikai testük van. Hogy a szellemei lényeknek ne lenne testük? Nos a Biblia erről nem beszél, csak arról, hogy mi nem érzékeljük (látjuk) őket, ettől persze még vannak, Sátán és démonai is ide vannak letaszítva a Földre (akik szintén szellem személyek), a démonok pedig belebújhatnak emberekbe, ezt tudjuk.

"Átszellemült test van, ennek van értelme. A szellemi test, amiről Pál beszél, az természetesen az átszellemült test, az emberek feltámadt teste, másmilyen szellemi test nem létezik."

Hol beszél Pál szellemi testről?

Korintusz 15

50. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

Itt pontosan arról van szó, amiről beszélek. Pál itt két csoportról beszél, a földi reménységüekről, akik romolhatatlan testben támadnak fel (ugyanolyan testben, mint amilyen Ádámnak volt a bűnbeesés előtt), és az égi réménységűekről (144 ezer), akik Jézus társuralkodói lesznek.

1Korintusz 15

38Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

Vannak mennyei és földi testek, kell még ennél neked egyértelműbb bizonyíték?!

Később folytatom...

Az imádatot nem lehet ennyire félválról venni, ahogyan a háromság hívők teszik. Ez, amit csináltok, így bizony hamis imádatra való felbujtás! Az alábbiakban egy összesítést láthatsz az imádásággal kapcsolatos kifejezéseket illetően, amiket a Szentírás tartalmaz és kizárólag az Atyához szólnak. ( A felsorolt görög szavak visszaellenőrizhetők Balázs Károlynak a Nestle-Aland-féle komputer konkordanciával összevetett, sorszámozott, teljes [minden görög szót minden helyen bemutató] Újszövetségi Szómutató Szótárával.)

A proszeukhé (imádság-4235) mindig Isten felé, nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei: A tanítványoké (Máté 21:22); Jézusé (Lukács 6:12; 22:45); az apostoloké (Cselekedetek 1:14; 6:4); a hívőké (Cselekedetek 2:42); Kornéliusé (Cselekedetek 10:4,31); a gyülekezeté (Cselekedetek 12:5); Pálé (Róma 1:10; Efézus 1:16); a keresztényeké (Filippi 4:6; Kolossé 4:2); az özvegyé (1Timótheus 5:5); Illyésé (Jakab 5:17); az elhívott szenteké (Jelenések 5:8;8:3-4).

A proszeukhomai (imádkozik-4236) szó kapcsolódási helyei: Jézus imádkozása (Máté 14:23; Lukács 6:12); a zsidó népé (Lukács 1:10); farizeusoké (Máté 6:5; Lukács 18:10); az apostoloké (Cselekedetek 1:24; vö. 15:8; 9:40); Saulé (Cselekedetek 9:11); Kornéliusé (Cselekedetek 10:30); a hívőké (Cselekedetek 12:12) a férfi és nő imája (1Korinthus 11:4-5); a nyelveken szólóé (1Korinthus l4:13); a keresztények egymásért való imája (Kolossé 1:3; 4:3; 1Thessalonika 5:25; 2Thessalonika 3:1; Zsidók 13:8); szenvedőé (Jakab 5:13); Illyésé (Jakab 5:17-18).

A (h)iketéria (sz.sz. [hogy] elérjen-mentést; azaz: menekülésért esedezés, -2428), Jézus fordul így Atyjához, ld. Zsidók 5:7-ben.

A proszküneó (imádni, hódolni-4252). Az imádat ebből a szóból van fordítva. Hogy Krisztus esetében melyik értelmezés helyes, magából a szóból nem dönthető el, mivel jelent Istennek kijáró imádatot (Máté 4:9-10; János 4:20-24; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4,10; 22:8-9), és embereknek adható hódolatot is. (Jelenések 3:9; Máté 18:26) Ami eldönti a kérdést, az a proszkünétész (imádók-4253) szó, amely egyértelműen az Atyához kapcsolja az imádatot. (János 4:23) Krisztus imádására így nincs bibliai alap, ennélfogva az Atya imádata az egyedül igaz és elfogadható imádat a Krisztus által – nem pedig az Atya és a Fiú és a szent szellem hármasságának imádata. Krisztusnak csupán hódolat adható. (Máté 8:2; Lukács 24:52; János 9:38; Zsidók 1:6)

Az eukhariszteó (hálaadás-2168). Imádságban mindig Isten felé, és soha nem Jézus felé szól! Kapcsolódási helyei: Jézusé (Máté 15:36; 26:27; János 11:41); farizeusé (Lukács 18:11); Pálé (Cselekedetek 27:35; 28:15; Róma 1:8; 7:25; 1Korinthus 14:18; Efézus 1:16-17; Filippi l:3; Filemon 4); a keresztényé (Róma 14:6; 1Korinthus 14:17; Kolossé 1:12; 3:17); Páléké (2Thessalonika 1:3; 2:13); a véneké (Jelenések 11:17). (Hálát érezni vki iránt, köszönetet mondani). Pál és a gyülekezet köszönete Aquilának és Priscillának (Róma 16:4); A Lukács 17:15-18-ban a leprás arcra borult Jézus lábainál, hálát adott (köszönetet mondott), de a dicsőséget Istennek adta. Az eukharisztia (hálaadás, ha Istennek szól, az imádat egyik formája-2169), nem Jézus felé irányul. Kapcsolódási helyek: A nyelveken szólóé (1Korinthus 14:16); a hívőké (2Korinthus 9:11-12; Filippi 4:6; Kolossé 4:2-3; 1Thessalonika 3:9; 1Timótheus 4:3-4); teremtményeké és angyaloké (Jelenések 4:9; 7:12). (Hálás érzület, ha embernek szól), Félix, júdeai tiszttartó felé. (Cselekedetek 24:3)

Az anthomologeomai (hálát ad-437); csak Istennek. (Lukács 2:38)

A kharisz (hála, melyet a kegyelem vált ki – 5385). Lehet ima része, de lehet csupán a hála érzése, - ima nélkül. Kapcsolódási helyek: hála érzés (Lukács 17:9); hála Istennek (Róma 6:17; 1Korinthus 10:30; 15:57; 2Korinthus 2:14; 8:16; 9:15); hála Istennek a Jézus Krisztus által (Róma 7:25); hálás (kharisz) szívvel énekelni Istennek (Kolossé 3:16); hála érzése Krisztus felé (1Timótheus 1:12); hála érzése Isten felé (2Timótheus 1:3).

Az ekhó (bírni, birtokolni valamit, van neki valamije, hálás vki iránt, a hála birtoklása, van hálája-2192). Nem imában való hálaadásról van szó. Kapcsolódási helyek: a szolga felé (Lukács 17:9); Pál hálája Krisztus felé (1Timótheus 1:12); Pál hálája Isten felé. (2Timótheus 1:3) Lásd. Varga Zsigmond J. Újszövetségi görög-magyar szótár, 402.old. Kiadó: Református Zsinatiroda Sajtóosztálya, Budapest., 1992.)

A deészisz (könyörgés-1162), csak Istenhez, Jézushoz sehol, hisz földi szolgálata alatt ő is Istenhez könyörög. Kapcsolódási helyek: Zakariásé (Lukács 1:13); Annáé (Lukács 2:37); János tanítványaié (Lukács 5:33); a hívőké (Cselekedetek 1:14; 2Korinthus 9:14; Efézus 6:18; Filippi 1:19; 4:6; 1Timótheus 2:1); Pálé (Róma 10:1; Filippi 1:4; 2Timótheus 1:3); az özvegyasszonyé (1Timótheus 5:5); Jézusé (Zsidók 5:7); az igaz hívőké (Jakab 5:16; 1Péter 3:12).

Az aiteó (kérés-154) nem jelent feltétlenül imában való kérést! Jézus mondja a János 14:14-ben: „Ha kértek engem () a nevemben, én azt megcselekszem.” Amikor Zebedeusék kérték Jézust, nem imádkoztak hozzá. (vö. Máté 20:20,22) A szamáriai asszony kérése sem ima lett volna. (János 4:10) Bárki kérheti Jézus segítségét anélkül, hogy azt imádkozás keretében tenné, ugyanakkor az Istenhez intézett ima is tartalmazhat kérést. (vö. erótaó)

Az aitéma (kérés-155). Isten felé hálaadással. (Filippi 4:6; 1János 5:15); a zsidóké Pilátustól. (Lukács 23:24)

Az erótaó (kérés, kérdezés -2065). Lehet imában vagy azon kívül. Jézustól kértek – ima nélkül (Máté 15:23; Márk 7:26; Lukács 4:38; 7:3; 11:37; János 4:31,40); Jézus kérése: (Lukács 5:3); Jézus imában való kérése az Atyától: (János 17:9,15,20); zsidók kérése Pilátustól (János 19:31); arimátiai Józsefé (János 19:38); a sántáé (Cselekedetek 3:3); a nem zsidóké (Cselekedetek 10:48); a hadbíráké (Cselekedetek 16:39); Pálé (Cselekedetek 23:18; Fillippi 4:3); a testvéré 1János 5:16b); Jánosé (2János.5).

A deomai (könyörgés, kérés-1189. Istennel kapcsolatban lehet az ima része, egyébként nem feltétlenül imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Istentől (Máté 9:38; Lukács 10:2; 21:36; Cselekedetek 4:31; 8:22,24; 10:2; Róma 1:10; 1Thessalonika 3:10); Jézustól (egyik sem ima része: Lukács 5:12; 8:28,38; 9:38); Jézus könyörgése (Lukács 22:32); a tanítványoktól (Lukács 9:40); Fülöptől (Cselekedetek 8:34); az ezredestől (Cselekedetek 21:39); Agrippától (Cselekedetek 26:3); a korinthusiaktól (2Korinthus 5:20; 10:2); Páléktól (2Korinthus 8:4); a galataiaktól (Galata 4:12).

A parakaleó (kérés, szólítás, stb. – 3770). Istennel kapcsolatban lehet imának a része, egyébként nem tartozik az imához. Kapcsolódási helyek: Jézusé (Máté 26:53); Jézustól való kérés (Máté 8:5,31,34; Márk 1:40; 6:56); szolgák egymás közt (Máté 18:29); atya a fiát (Lukács 15:28); kérés Páltól (Cselekedetek 16:9; 21:12); Félixtől (Cselekedetek 24:4); Fesztusztól (Cselekedetek 25:2); Isten kérése (2Korinthus 5:20); Titusztól való kérés. (2Korinthus 8:6)

Az exomologeó (vallást tenni, dicsérni, azzal, hogy hitet tesz vki mellett-1843). Lehet ima, de nem feltétlenül az. Kapcsolódási helyek: bűnmegvallás, nem ima (Máté 3:6; Márk 1:5; Cselekedetek 19:18; Jakab 5:16); Isten megvallása, önmagában nem ima, bár lehet Isten felé intézett ima része (Róma 14:11); Krisztus megvallása, önmagában nem ima (vö. Cselekedetek 2:32; 17:3; Róma 10:9-10), bár lehet Isten felé intézett ima része. (Fillippi 2:11); Jézus dicsőíti az Atyát, hitet tesz mellette, lehet ima, vagy annak része. (Máté 11:25; Lukács 10:21; Róma 15:9; vö. Zsoltárok 18:50, Károli f.)

A (h)omologeó (vallást tenni-3570), nem ima részeként. Kapcsolódási helyek: Jézus vallástétele embereknek (Máté 7:23); Jézus vallástétele az Atyának, lehet akár ima része is (Máté10:32b; Jel 3:5); emberek vallástétele Jézusról (Máté 10:32; Lukács 12:8; János 9:22; 12:42; Róma 10:9-10; 1János 2:23; 4:15); a bűn megvallása (1János 1:9, nem mondja, hogy imában és Krisztusnak, - Varga Zsigmond szerint: „Isten ítélőszéke előtt”- i.m 680. old.); Isten nevének megvallása, dicsérete. (Zsidók 13:15)

A (h)omologia (a hit megvallása, hitvallás-3571). Nem imáról van szó. Kapcsolódási helyek: Krisztus megvallása (2Korinthus 9:13; Zsidók 3:1; 4:14); a reménység megvallása (Zsidók 10:23); a hit megvallása. ( 1Timótheus 6:12)

Az epikaleó (segítségül hív, tanúnak hív, jogi nyelven fellebbez vkihez-1941). Isten nevének segítségül hívása leginkább imában történik (vö. 1Királyok 18:24,36-37), de előfordul Istenre való hivatkozás is – ima nélkül: „tanúm az Isten” (2Korinthus 1:23). Krisztus nevének segítségül hívása viszont nem hozzá intézett imát jelent, hanem reá való hivatkozást (vö. Cselekedetek 4:30; Zsidók 7:25), ill. közvetlen megszólítást. (vö. Máté 15:25; Márk 9:22,24)

Kapcsolódási helyek: Isten nevének segítségül hívása (Cselekedetek 2:21, vö. Jóel 2:32; Róma 10:12-14; 2Korinthus 1:23); Krisztus nevének segítségül hívása (1Korinthus 1:2; Cselekedetek 9:14,21; 22:16); István közvetlenül szólította meg a felemelt és megdicsőült Úr Jézust, amikor segítségül hívásával megvallotta őt (kinyilvánította a benne való hitét), mint aki képes őt (szellemét) elfogadni, van joga felette kedvező ítéletet hozni. (Cselekedetek 7:59) Ez után borult szólásra Isten elé, a Máté 5:44-ben olvasható tanítás szellemében: imádkozzatok üldözőitekért. A gyülekezet Istenhez intézett imájában Jézust vallotta meg, amikor reá hivatkozott, hogy Isten általa ad jeleket és gyógyítást. (Vö. Cselekedetek 4:30) Ilyenkor Jézus személyének elismerése valósul meg, annak elfogadása, hogy Jézus az Istentől küldött Messiás, akiben van az üdvösség, a benne való hit, megvallás és követés által. A kifejezés előfordul még Pálnak a császárra való hivatkozásánál, akit segítségül hívott (magasabb törvényes fórum közbelépését kérte ügyében, ami mutatja, hogy adott esetben egy keresztény bírósághoz fordulhat jogai érvényesítéséért vagy védelemért - (de sohasem hittestvérei ellen 1Kor 6:6); vö. Cselekedetek 25:11-12,21; 26:32; 28:19.

A boétheó (esedezik, segítséget kér-997). Közvetlen megszólítás, nem ima. Kapcsolódási helyek: Jézushoz (Máté 19:25; Márk 9:22,24); Pálhoz (Cselekedetek 16:9); izraelitákhoz (Cselekedetek 21:28); a segítés ténye. (2Korinthus 6:2; Zsidók 2:18; Jelenések 12:16)

Az eulabeia (kegyesség,istenfélelem-2124). Krisztus- félelem, mint olyan – nem létezik! Az Isten félelem mögött mindig az Atya, Jehova félelme van. (Zsidók 5:7; 12:28)

Az eulabeomai (istenfélelmet érző-2125). Csak az Istent tisztelő Nóéval fordul elő. (Zsidók 11:7)

Az eulabész (kegyes, istenfélő-2126). Krisztusról nincs említés. Kapcsolódási helyek: (Lukács 2:25; Cselekedetek 2:5; 8:2; 22:12); Krisztust a kereszténység valóságos Istennek tartja, - ezzel ellentétben és ezt cáfolandó az istenfélő kifejezést az Újszövetség sehol nem hozza kapcsolatba Jézussal, holott, ha valóban Isten volna (olyan egyedülálló módon, mint az Atya, vö. 1Kor 8:6; Róma 11:36) , akkor ennek rá is vonatkoznia kellene, csakhogy nem vonatkozik sehol!

Az eulogeó (áld, áldott-2127). Krisztus áldottsága nem bizonyíték a hozzá intézett ima jogosultságához. Kapcsolódási helyek: Istent (Lukács 1:64; 2:28; 24:53; Jakab 3:9); embereket (Lukács 1:28; 24:50; Zsidók 6:14; 7:1,6; Lukács 6:28; Róma 12:14; Cselekedetek 3:26; Efézus 1:3); Krisztust (Máté 21:9; 23:39; Lukács 13:35; János 12:13). Hálát ad Istennek. (Máté 14:19; 26:26; Márk 6:41) Áldás mondás/dícséret felajánlás (1Korinthus 4:12; 14:16; 1Péter 3:9); áldott királyság (Márk 11:10); kenyér és halak (Márk 8:7; Lukács 9:16); áldás pohara. (1Korinthus 10:16)

Az eulogétosz (áldott-2128), csak Istennel van kapcsolatba hozva. Kapcsolódási helyek: Márk 14:61; Lukács 1:68; Róma 1:25; 9:5; 2Korinthus 1:3; 11:31; Efézus 1:3; 1Péter 1:3. A kereszténység egyik nagy tévtana, hogy a Róma 9:5-öt Krisztusra alkalmazza, holott az összes többi idézet se vele kapcsolatos, akkor az miért szólna róla? [Lásd még: a Róma 9:5 „mindeneknek felett (epi pantón) örökké áldandó Isten”-ről beszél, az Efézus 4:6 pedig azt mondja: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette (epi pantón) van.” Kettő mindenek felett lévő Isten pedig nem létezik, hanem csak egy, Akiről azt olvassuk Zsidók 6:13-ban: „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.” Tehát egyetlen Isten van, Akinél nincsen nagyobb, ez pedig az Atya, Aki feje a Krisztusnak. (vö. 1Kor 11:3) Nem véletlenül mondta Krisztus, hogy az Atya nagyobb nála. (Vö. Ján 14:28; 10:29) És nem csak azért nagyobb, mert Krisztus éppen emberi formában volt, és azért mondta (ahogy a háromsághívők önkényesen kitalálják), hanem mert egyedül Ő önmagából való Lény, egyedül Neki van öröktől fogva való önélete (vö. Zsolt 90:2), Ő az egyetlen élő valóság, minden egyéb élet már csak fenntartott élet, Kívüle minden más élet már csak éltetett élet, a Fiúé is. (vö. Ján 5:26) Nem véletlenül fogalmaz Jézus a Máté 12:42 szerint úgy, hogy nagyobb van itt Salamonnál. Hiszen ennek csak akkor van értelme, ha nem Ő az Isten, mert értelmetlen dolog lenne azt bizonygatni, hogy az Isten nagyobb, mint az ember, amikor ez nyilvánvaló, kézenfekvő, magától értetődő (evidens). Hanem akkor van értelme, ha Krisztusnak nagyobb bölcsesség, dicsőség, hatalom és rang adatott Istentől, mint Salamonnak.]

Az eulogia (áldás-2129). Krisztus áldása nem bizonyítja, hogy őhozzá imádkozni kellene, hiszen emberek is részesülnek ugyanilyen áldásban. Kapcsolódási helyek: Krisztus evangéliuma áldása (Róma 15:29); áldás Krisztusnak, ami nem jelenti azt, hogy istenítették (Istennel, az Atyával azonosították) volna őt a mennyben, hiszen a földön is csupán prófétának tartották, aki cselekedetben és szóban hatalmas volt az Isten előtt (Jelenések 5:12;13; vö. Lukács 24:19); Istent áldani (Jakab 3:10; Jelenések 7:12); Isten áldása (Efézus 1:3; Zsidók 6:7; 1Péter 3:9); áldás pohara (1Korinthus 10:16); hála-áldozat/adomány-ajándék (2Korinthus 9:5); Ábrahám áldása. (Galata 3:14)

Az eukhé (kívánság, könyörgés, fogadalom, imádkozás-2171). Nincs kapcsolatba hozva Krisztussal. Előfordulási helyek: Hitből fakadó imádság Isten felé (Jakab 5:15); Pál kegyességi, fogadalmi felajánlása. (Cselekedetek 18:18; 21:23)

Folyt. köv.

Az eukhomai (kívánság, könyörgés, imádkozás-2172). Jézussal nincs kapcsolatba hozva sehol. Kapcsolódási helyek: imádságban kérni Istentől (2Korinthus 13:7,9); kívánság Istentől (Cselekedetek 26:29); kívánság (Cselekedetek 27:29; Róma 9:3; 3János 2); imádkozni másokért. (Jakab 5:16; vö. 14-15)

A paraklészisz (vigasztalás, könyörgés, buzdítás, intés-3774). Előfordulási helyek: A „minden vigasztalás Istene” nem Krisztusra vonatkozik. (Róma 15:5; 2Korinthus 1:3-7); Isten és Krisztus vigasztalása (2Thessalonika 2:16); vigasztalás ( Lukács 2:25; 2Korinthus 7:4,7,13; Filemon 7; Zsidók 6:18); a szent szellem vigasztalása (Cselekedetek 9:31); az írások vigasztalása (Róma 15:4); intés (Cselekedetek 13:15; 15:31; 1Korinthus 14:3; 2Korinthus 8:17; Filippi 2:1; 1Thessalonika 2:3; Zsidók 12:5); buzdítás. (1Timótheus 4:13; Zsidók 13:22)

A paraklétosz (pártfogó, közbenjáró, segítő-3775). Nincs buzdítás a hozzá való imára. Kapcsolódási helyek: első vigasztaló (közbenjáró-segítő) Krisztus (1János 2:1); más vigasztaló a Krisztus helyett küldött szent szellem (János 14:16,26; 15:26; 16:7); > vö. Istentől lehet kérni szent szellemet, és azt bárki kaphat, aki kér. (Lukács 11:13)<

Az enteuxisz (közbenjárás-1783). Nem Krisztushoz kapcsolódik. (Vö. 1Timótheus 2:1; 4:5)

Az entüngkhanó (közbenjár-1793). Nem Krisztushoz való könyörgésről van szó, hanem Krisztusnak értünk való közbenjárásáról. Kapcsolódási helyek: (Róma 8:34; Zsidók 7:25); a szent szellemről (Róma 8:27); Illésről (Róma 11:2); a zsidókról. (Cselekedetek 25:24)

A doxa (dicsőség-1391). Sok minden(ki)re vonatkozik, de a Krisztushoz való imádságot nem bizonyítja. Kapcsolódási helyek: az Atyáé (Máté 16:27; Róma 6:4); Jehováé (Lukács 2:9; Róma 11:36); Istené Lukács 2:14; Cselekedetek 7:2; Róma 1:23; Jelenések 4:9,11; 7:12); Krisztusé (Máté 19:28; 1Korinthus 2:8; Jelenések 5:12-13); Izraelé (Lukács 2:32); Salamoné (Lukács 12:27); embereké (János 5:44); kéruboké (Zsidók 9:5); korona (1Péter 5:4); Isten fiaié (Róma 8:21); férfié (1Korinthus 11:7); titoké (Kolossé 1:27); nap-hold-csillagoké. (1Korinthus 15:41)

A doxadzó (dicsőít, tisztel vkit-1392). Kedvező, nagyra becsülő véleményt hangoztat vkről, de nem szükségszerűen kapcsolódik imához. Kapcsolódási helyek: emberek (Máté 6:2); az Isten (Máté 9:8; 1Péter 4:11); az Atya (János 14: 13); az Atya neve (János 12:28; Jelenések 15:4); Jehova szava (Cselekedetek 13:48; 2Thessalonika 3:1);Jézus (János 8:54; Cselekedetek 3:13); a szolgálat (Róma 11:13); egy testtag (1Korinthus 12:26); Nagy Babilon. (Jelenések 18:7)

Az euszebia (kegyesség, istenfélelem, Isten iránti odaadás-2150). Istenfélelem 1Timótheus 2:2; az Isten (és nem Krisztus) iránti odaadás szent titka. (1Timótheus 3:16) – Ehhez tartozik annak felismerése, hogy Krisztus Isten akarata szerint töltött be minden reá vonatkozó igazságot (vö. Máté 3:15); Timótheus istenfélelme (1Timótheus 4:7-8); az istenfélelem tanítása (1Timótheus 6:3; 5-6, 11); látszata (2Timótheus 3:5). Istenfélelem (Titusz 1:1; 2Péter 1:3,6,7; 3:11); Krisztus az istenfélelemmel kapcsolatos szövegösszefüggésekben fel sem merül!

Az euszebó (istenfélelőn élő, cselekvő-2151). Cselekedetek 17:23; 1Timótheus 5:4; (Vö. Cselekedetek 10:2,7)

Az euszebész (hitbuzgó-2152). Az isteni (nem krisztusi) önátadásban élők megszabadítása. (2Péter 2:9)

Az euszebósz (kegyesen, jámboran, istenfélő módon-2153). „Akik istenfélően akarnak élni Kr.Jézusban” – és nem fordítva: 'akik krisztusfélően akarnak élni Istenben' - tehát az istenfélelem nem egyenlő a krisztusfélelemmel, - az isten-félelem mögött nem Krisztus áll, hiszen nem Krisztus az Isten, hanem az Atya, Jehova. (2Timótheus 3:12) Isten-félelemmel éljünk. (Titusz 2:12)

A pipto (földre esik,(imádságnál-hódolatnál-hálánál) térdre borul, leborul-3998). Imádattal kapcsolatos: (Máté 4:9; 26:39; 1Korinthus 14:25; Jelenések 4:10; 5:14; 7:11; 11:16; 19:4); hódolatnál: Máté 18:26,29; Cselekedetek 10:25); leborul Jézus lábainál (hálaadás/köszönetképpen) a gyógyulásért (Lukács 17:16; a köszönet még nem jelent feltétlenül imát – vö. Róma 16:4); énekléskor (Jelenések 5:8); angyal előtt téves indítékból (Jelenések 19:10; 22:8)

A gonü (térdelés-1119). Istennel kapcsolatban imával (Róma 14:11) párosul. Jézusé (Lukács 22:41); Istváné (Cselekedetek 7:60); Péter Jézus előtti letérdelésénél nem mondja a szöveg, hogy imádkozott volna (Lukács 5:8), viszont a Cselekedetek 9:40-ben kifejezetten mondja (lásd: proszeukhomai-4236). Pálnak az Atya előtti térdhajlása (Efézus 3:14) visszavezethető az Istenhez intézett imáira (Cselekedetek 20:36; 21:5), viszont a Jézus nevére való térdhajlás (Filippi 2:10) azt a megvallást igényli (Isten és az emberek előtt), hogy Jézus Úr az Atyának, az Istennek a dicsőségére – de azt nem mondja, hogy ezt imában kellene Jézusnak megvallani, hanem más esetekben azt olvassuk, hogy az emberek előtt kell ezt megvallanunk (a benne való hitünket). Emberekhez viszont nem imádkozunk. (vö. Róma 10:9-ll; Lukács 9:26; 12:8-9; 1János 2:23) Hasonlóképpen a Jelenések 5:8-13-ban a vének leborulása is dicséretet jelentett Jézus számára, és a hatalom, gazdagság, bölcsesség, erő, tisztelet, dicsőség és áldásra való méltóság megvallását, de az imádatot mégsem neki adták, hanem az Istennek, - ez a Jelenések egyéb helyei kapcsán egyértelmű. (Lásd: 4:10; 5:14; 7:11; 11:1,16; 14:7; 15:4; 19:4) Végül szó van még a római katonák csúfolódó térdhajtásáról (Márk 15:19), az ellankadt térdek fölegyenesítéséről. (Zsidók 12:12), és a Baálnak való térdhajtásról, ami viszont bálványimádatot feltételez, hiszen Istennek tartották Baált. (Róma 11:4)

A gonüpeteó (letérdel-1120). A letérdelés Jézus előtt egyértelmű, de az ima nem. Pl. egy gazdag, ifjú elöljáró az eléje való letérdelést kérdezéssel (nem imával) kötötte össze. (Márk 10:17) Egy leprás letérdelve kérte a gyógyulást (Márk l:40), egy epilepsziás fiú apja ugyancsak letérdelve kérte, hogy irgalmazzon a fiának. (Máté 17:14) A szöveg nem mondja, hogy itt imádkoztak volna, mint ahogy pl. Jézus térdre esésénél ez nyilvánvaló volt (vö. Lukács 22:41), vagy Péternél és Pálnál. (Cselekedetek 9:40; 21:5) A római katonák térdre esése viszont kicsúfolást jelentett. (Máté 27:29)

A proszpipto (leborul-4263). A Krisztus elé való leborulás (Márk 3:11; 5:33; 7:25; Lukács 5:8; 8:28,47) vajon azt igazolja, hogy ő volt az Isten? Nem, hiszen ugyanez a leborulás van a börtönőr részéről Pál és Silás előtt, akik nyilvánvalóan nem voltak azonosak Istennel! (Cselekedetek 16:29) [De maga Jézus sem azonosította magát Istennel! Vö. Márk 10:18]

A (h)ümneó (himnuszt énekel-5114). Csak Isten felé. (Máté 26:30; Márk 14:26; Cselekedetek 16:25; Zsidók 2:12) A (h)ümnosz (himnusz-5115). Csak Isten felé. (Efézus 5:19; Kolossé 3:16)

A megalószüné (felség-3172). Csak Istenhez kapcsolódik. (Zsidók 1:3; 8:1; Judás 25) Krisztusról nem állít ilyesmit az Ige.

Az aineszisz (dicséret-133). Csak Isten felé: (Zsidók 13:15)

Az ainosz (dicséret-136), csak Isten felé: (Máté 21:16; vö. Zsoltár 8:2; Lukács 18:43)

A szebomai (Istenként imád/tisztel, istenfélő-4476). Krisztusra nem vonatkozik. (Vajon miért nem, ha ő az Isten?) Istent (Máté 15:9; Márk 7:7); Isten félése (Cselekedetek 13:43,50; 16:14; 17:4,17; 18:7,13); hamis Isten. (Csel 19:17)

A latreia (Istennek végzett szolgálat-2999). Jézushoz nem kapcsolódik. (János 16:2; Róma 9:4; 12:1; Zsidók 9:1,6)

A latreuo (szolgálat-3000) az USZ-ben a Fiúval nincs kapcsolatba hozva sehol! (vö. Máté 4:10; Luk 1:74; 2:37; 4:8; Csel 7:7,42; 24:l4; 26:7; 27:23; Róma 1:9,25; Fil 3:3; 2Tim l:3; Zsid 8:5; 9:9,l4; lO:2; l2:28; l3:lO; Jel 7:l5; 22:3-4; l4:l; Máté 5:8)

A leitúrgosz (szolga-3011). Krisztus Isten igaz szolgája (Zsidók 8:2), Isten viszont senkinek nem szolgája, és nem is vett szolgai alakot magára, mint Krisztus. (vö. Filippi 2:7); Isten szolgái (Róma 13:6; Zsidók 1:7); Pál, Jézus Krisztus szolgája (Róma 15:16)

Összegezés: A fenti kifejezések egyike sem támasztja alá, hogy Jézushoz, mint valóságos (az Atyával egyen-rangú) Istenhez imádkoznunk kellene. Olyan szöveg nincs a Szentírásban, amely olyan imát mutatna be Krisztus felé, mint amilyent bemutat az Atya, Jehova felé. Lásd pl. Salamon, Jézus és a gyülekezet imáját. (2Krónika 6:14-42; Máté 6:9-13; Cselekedetek 4:24-30).

Az „aléthinosz proszkünétész” (igazi imádók) kifejezés Jézus szájából hangzott el, aki az Atyához kapcsolta az igazi imádók imádatát, köv. képpen, aki mást imád az Atyán kívül, az nem tartozik az igazi imádók közé! (János 4:23) Jézus azokat tudja megmenteni, akik általa(rá hivatkozva) járulnak (közbenjáró által – 1Tim 2:5) Isten elé, és nem őeléje (Krisztus elé), mint valóságos Isten elé (hiszen akkor újabb közbenjáróra lenne szükség, mivelhogy Isten elé közbejáró nélkül nem lehet menni - János 14:6; Zsidók 7:25) „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk…” (Máté 6:9) – nem pedig: 'mi Anyánk (Mária)' , vagy 'mi Urunk (Jézus)', vagy 'közbenjárónk (szent Antal, meg a többiek)'.

Hogy a kereszténység egyházai ennek ellenére mégis buzdítanak a Jézus Krisztushoz való imádságra, ez azt mutatja, hogy a Biblia alapvető tanítását az imáról (imádságról) nem értették meg, ennélfogva helytelen istentiszteletet gyakorolnak, amikor Jézushoz és más személyekhez imádkoznak, illetve a hozzájuk való imádságra buzdítanak!

A háromság dogma szerint ugyanúgy imádnunk kéne Jézust és a Lelket, ahogyan az Atyát. Valójában viszont nagyonis világosan/érthetően tanítja a Biblia, hogy imádatunk tárgy kizárólag az Atya. Éppolyan világosan, mint ahogyan azt is, hogy Isten nem háromság, hanem egy!

„Helyesen állapította meg E. H. Fosdick amerikai teológus, hogy a világ kétféle módon akarta Jézust megsemmisíteni: először úgy, hogy keresztre feszítette; másodszor úgy, hogy imádni kezdte. Jézus viszont tanítványainak nem azt hagyta örökségül, hogy „imádjatok engem", hanem azt, hogy „jöjjetek utánam", „kövessetek engem" (Mt 4,19/a).” (Dr. Rezi Elek: „Uram taníts minket imádkozni!" - Megjelent a 2009. évi Unitárius Kalendáriumban)

Az hogy a Fiú (Jézus) Istennek van nevezve néhány helyen, az egy minőséget jelent a görög nyelvtan szerint, amely nem ugyanazt fejezi ki a HO HTEOSZ-szal, mint a THEOSZ- szal. Határozott névelővel megkülönböztetett azonosságot jelent, anélkül minőséget/tulajdonságot:

"Éppen ezért Jézusról lehet mondani, hogy hogy θεός, ami nem azonos a másik megjelöléssel: ó θεός. A "theosz" határozott névelő nélkül csak annyit jelent, isteni, isteni módon van." (dr. Vanyó László: Dogmatörténet, A BUDAPESTI RÓMAI KATOLIKUS HITTUDOMÁNYI AKADÉMIA KIADVÁNYA, Bp. 1977. 202. old. - idézet Sz.P- től)

Dr. Varga Zsigmond írja az Újszövetségi görög-magyar szótárának 638. oldalán: "egy sajátosan született lény, aki azonban jellegénél fogva isteni, ... egyetlen olyan isteni lény, aki nemzés-születés eredményeként létezik (eltérően ... az Atyától.)"

"a névelő néküli "theos" isteni lényeget jelent, míg a "theos" névelővel az isteni Személyre utal." (Dana és Mantley: A Manuel Grammar of the Greek Testament, - A görög ÚSZ kézi nyelvtana, 139. lap.)

Nem véletlenül fordítja a János 1:1-et a Kecskeméthy-féle fordítás: „És isten volt az íge” (1931).

Tehát a Jézus Istenségéről szóló igék (különösen Tamás érzelmi túlfűtöttségéből adódó kijelentése, amely eltér az összes többi ezzel kapcsolatos ihletett kijelentéstől - vö. Ján 20:28) nem keverendők össze azzal, amit a Biblia az egyedül igaz Istenről mond.

Jézus szó szerint azt mondta: "TŐLE vagyok" - (Ján 7:29). Soha nem állította, hogy ő lenne az Isten! (vö. Márk 10:17-18)

Úgy volt ő az Isten- NÉL (prosz - Ján 1:1), ahogy a hegy- NÉL (prosz - a disznócsorda - Márk 5:11), és ahogy a tűz-NÉL (prosz - volt Péter - Márk 14:54). Ahogy Péter nem volt a tűz, ahogy a disznócsorda nem volt a hegy , ugyan úgy Jézus nem volt az Isten (HO THEOSZ)!

(A prosz kötőszóval kapcsolatban írja Dr. Varga Zsigmond J: "Mellett; -nál, -nél... vkinél lenni Mt 13,56; Mk 6,3; 9,19; 14,49, Lk 9,41; Jn 1,1,; 1Thessz 3,4; 2Thes 2,5; 3,10; 1Jn 1,12;" (Újszövetségi görög-magyar szótár, 824. old.)

Ebből kifolyólag a Krisztus imádása, és az Istennel való azonosítása a kinyilatkoztatás fényében egyértelműen céltévesztés! Ahogy az Evangéliumi Kiadó "KRISZTUS ISTENSÉGÉRŐL" című füzete mondja:

„Ha Krisztus nem Isten, akkor az Ő imádása bálványimádás lenne.” (6. old.)

Ilyen céltévesztés miatt lett Kornélius is helyreigazítva, amikor helytelen, valakit a személyében túlbecsülő indítékból borult le Péter előtt (vö. Csel 10:25-26), mint ahogy Páléknak is áldozni akart a Zeusz (Jupiter) templom papja, miután Lisztrában meggyógyítottak egy születésétől fogva sánta papot a Krisztus által elnyert csodatévő erővel. (vö. Csel 14:8-15)

Ők azt hitték, hogy Pál és Barnabás személyében az istenek jöttek le emberi alakban, mint ahogy a háromsághívők is tévesen azt hiszik és vallják, hogy Krisztus személyében az Isten jött le emberi alakban. Lásd:

„ Az Ő (Jézus Krisztus) megjelenésével öltött Isten első ízben konkrét, az emberek számára kézzelfogható formát.” (Benedikt Peters/Bruno Schwengeler: 100 kérdés a Bibliáról, Ethos KFT. Budapest, 1. kötet, 39. old.)

Azután ezeknek a lisztraiaknak meg lett mondva, hogy térjenek az élő Istenhez (vö. Csel 14:15), ugyanígy szükséges, hogy a Krisztus istenségét abszolutizálók is térjenek az élő Istenhez, és Őt imádják a Jézus Krisztus által, nem pedig az Atyát is, meg a Fiút is, meg a szent szellemet is egy emberek által kifaragott képű szentháromság-féle megközelítés által.

Pontosan ezzel összhangban lett helyreigazítva János apostol is. Amikor az angyal közvetítette neki a próféták Istenének (Jel 22:6) igaz szavait, akkor úgy esett az angyal lábai elé, hogy a kelleténél több értékelést mutatott ki a személye iránt, az általa hordozott üzenet hatására. Azonban a közvetítők, akik csupán isteni fényhordozók, és nem önnön fényüket hordozzák, jogosan terelik a figyelmet a fény forrására, a Mindenható Istenre és Atyára, hogy egyedül Őt illeti a tiszteletteljes hódolatnak egy olyan foka, amely meghaladja a közvetítő személyének a státuszát. (vö. Jel 19:10; 22:8-9)

És ezzel természetes összhangban az angyalok nyilván nem imádták Krisztust (vö. Zsid 1:6), hanem hódoltak neki, mivelhogy ha Isten az angyalokat Jézus imádatára buzdítja, az angyalok meg nem Jézus imádatára buzdítanak, hanem Isten imádására (vö. Jel 19:10; 22:9), akkor az angyalok mást mondanak mint Isten, és akkor jókora ellentmondás lenne a Bibliában.

És hogy Jézus - ezzel ellentétben - nem igazította helyre az eléje boruló apostolokat, ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy az apostolok Jézus személyét nem értékelték túl az indítékaikban, nem gondolták, hogy benne magát az Istent tisztelhetik, akit nekik imádniuk indokolt. Ők tudták, hogy nem az Isten megtestesülése előtt borulnak le imádatra, hanem az Isten Fia előtt hódolatra, akit tisztelnek és szeretnek és nagyra értékelnek.

A szent füstölőszer, mint az imádat képe (vö. 2Móz 30:34-38) Isten elé megy jó illatú tömjénfüstként, a szentek imádságait tartalmazva. Ahogyan az Isten a fogadója a szentek imájának (vö. Jel 5:8; 8:3-4), ugyanígy van ez az imádattal is! (vö. Máté 4:10) A Báránynak dicsének szól csupán (vö. Jel 5:9; lásd: 1Sám 18:7), és áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom, de az imádat mégis egyedül az Istené!

Az igaz imádat tehát a Jézus Krisztus általi Atyaimádatban valósul meg, minden más imádat, amely nem ezt a módot követi, az szükségszerűen bálványimádás (idegen tűz füstölögtetése az oltáron, - vö. 3Móz 10:1-2), mivelhogy eltéveszti az imádat célszemélyét, a Legfelségesebb Istent.

"Jézus viszont már tudta, hogy teste és vére bizonyos formában valóban megehető. Ő már elhatározta, hogy megalapítja ennek a kultuszát. Elvileg most is odaadhatná ezt a kenyeret, elvileg most is lehetne enni belőle, de mint a megbotránkozás is mutatja, nem igazán alkalmas a pillanat, nem igazán van erre most befogadóképes ember, nem igazán képes ezt hinni senki. Majd később egy szűkebb körben egy ünnepélyesebb módon."

Ez így üres filozófia barátom, semmi több. Én megadtam a bibliai választ, versekkel alátámasztva, én ahhoz az értelmezéshez tartom magam, persze te nyugodtan tartsd magad a hamis filozófiákhoz...Ha már lúd, akkor legyen kövér, igaz? A háromság dogma mellé szépen beilliek ez is....

Számomra viszont teljesen nyílvánvaló, hogy ha Jézust szolgáljuk, az ő asztalánál eszünk:

Lukács 14

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.

16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;

17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!

És mi történik a vacsorán? Mi az eledel? Szószerint kell e értenünk e mondatokat?

János 4

31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.

33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.

Tehát mégegyszer mi az eledel?

"Számomra az az egyértelmű, hogy Jézus ugyanarról az ehető és iható testéről és véréről beszél, amelyet az utolsó vacsora óta a keresztények valóban megesznek és megisznak."

Persze-persze... Mert ugye minden Keresztényből király lesz, akik itélkezni fognak? Merthogy a szószerinti emlékjegyek fogyasztása pontosan az erre való szövetségkötést jelenti, ezt Jézus világosan elmagyarázza. A Biblia azt tanítja, hogy azok száma, akik Jézus társuralkodói lesznek, 144 ezer, én a Bibliának hiszek.

" A mennyei test, nem az angyalok teste, hanem az emberek teste. Csak el kell olvasni. És nincs itt semmi földi testben feltámadó emberekről szó. A földi testet el vetik, mint a magot, az elhal, és egészen más mennyei testet kap."

Ez szintén csak az írások kiforgatásával bizonyítható. A teljes írás viszont szerencsére leleplezi az ilyen hazugságokat. Ádámnak és Évának milyen teste volt? Mennyi vagy hús-vér emberi?

„Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak ” ( Zsoltárok 37:29; és ugyanezt a Jelenések 21:3, 4. is megerősíti)

Akik a Földet öröklik, azoknak pontosan ugyanolyan testük is lesz, hiszen csak a bűn következménye, hogy megörekszünk és meghalunk. Akik viszont az égben lesznek (144 ezer), ahol Jézus is van, s társuralkodói lesznek, azon személyek vajon ugyanilyen testben lesznek? Természetesen nem, hiszen test és vér nem örökölheti Isten királyságát, itt róluk beszélt Pál, Ők szellemszemélyként a mennyben lesznek, az lesz az Ő lakhelyük.

Folyt köv.

" Igazából nem nagyon értem, hogy szerintetek mit jelent imádni."

Mert nem világos számodra a Biblia tanítása. Ha megnézzük a Bibliában az áldozatról szóló kijelentéseket, azt láthatjuk, hogy az áldozatot – az igaz imádat fő részét -, csakis a Biblia egyedül igaz Istenének, a mennyei Atyának adták. Olyant sehol nem olvashatunk, hogy Jézus Krisztusnak bárki is áldozatot mutatott volna be, mint a szentháromság-egy Isten 2. személyének. Ránk ugyanez kell hogy vonatkozzon.

„Akkor arra a helyre, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.” (5Mózes 12:11, Károli ford.)

„Mert velük szövetséget kötött az ÚR, és ezt parancsolta nekik: Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik! Az URat féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, mert ő hozott föl benneteket Egyiptomból nagy erővel és kinyújtott karral. Tartsátok meg a rendelkezéseket, az istentisztelet módját, a törvényt és a parancsolatot, amelyeket megíratott számotokra, és teljesítsétek azokat mindenkor; más isteneket pedig ne féljetek!” (2Királyok 17:35-37, MBT. Ford.)

„Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az ÚRnak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek.” (2Krónika 2:3, MBT. ford.)

„Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.” (Róma 12:1, kat. f.)

„Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. ” (Eféz 5:1-2, kat. f.)

„Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. ” (Zsidók 7:27, kat. f.)

„Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek , hogy az élő Istennek szolgáljunk.” (Zsidók 9:13-14, kat. f.)

„Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát, azaz ajkunk gyümölcsét, amely az ő nevét magasztalja. A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek.” (Zsidók 13:15-16, Káldi Neovulgáta f.)

„Akihez járultatok, az élő kőhöz, amelyet - bár az emberek elvetettek - Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Péter 2:4-5, kat. f.)

Az igaz imádathoz nagyonis hozzátartozik, hogy Istennek tetsző lelki (szellemi) áldozatokat ajánljunk fel, tehát azt az igazságot valljuk, amit a Biblia valóban tanít az egy igaz Istenről. A háromság hívők "fogyatékos áldozatot" mutatnak be az által, hogy az igaz imádatba belekalkulálnak emberi filozófiákat.

" "Uram Jézus vedd magadhoz lelkemet!","Jöjj el Uram Jézus!","Háromszor kértem az Urat", "Hívd segítségül a nevét!". Ezek és persze az ApCsel 14,23 világosan egyértelművé teszik, hogy imádkoztak a Fiúhoz is. Az persze hülyeség, hogy ezt csak látomásban tették."

A minta ima azzal kezdődik, hogy: Máté 6:9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,..."

1Timóteusz 2:5

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Jn 14:6

,,Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."

Az igaz imádók Jézus által közelednek az Atyához, amíg Jézus nem adta örök érvényű váltságul magát értünk, tehát nem volt a közbenjárónk, addig az igaz imádók az oltáron (szentélyen) keresztül közeledtek (égő áldozat bemutatása által, ami fedezi a bűnt) Jehovához (mindig Jehovát imádták, sohasem Jézust, ezt az Ószövetség támasztja alá). Nos Jézus az Újszövetségben ugyanezt a szerepet vette át, de mint ahogyan az Izraeliták imádata is mindig Istenhez szólt (s nem az áldozathoz), ugyanígy a mi imáink is mindig Istenhez szólnak. A Biblia nem is tanít mást, a hűséges keresztények csakis az Atyához imádkoztak.

Az általad felhozott példák pedig nem mondanak ellent a teljes írásnak. István vértanúnak Jézushoz intézett kijelentése sem jelent imát, vagy imádatot, hiszen a görög epikaleó szó egyszerűen segítségül hívást jelent, amit Pál is alkalmazott a császárral kapcsolatban. (vö. Csel 7:59; 25:11-12,21; 26:32; 28:19) A Jézus nevének a segítségül hívása sem jelenti azt, hogy őt, mint az Úr Istent (imádatunk tárgyát) kellene segítségül hívni. (vö. Csel 4:24,30; 1Kor 1:2; 2Tim 2:22)

A Jelenések 22:20: „Ámen. Jöjj el, Uram Jézus.” sem jelent feltétlenül Jézushoz szóló imát. Az Ámen szó (imán kívüli) megerősítésre (úgy legyen) is van használva. (vö. 1Király 1:36; Jeremiás 28:6) Az Ámen szó isteni kijelentésre válaszul is elhangzik, pl. Jeremiás 11:5-ben, amely hasonlóképpen (megerősítésként) a hozzájárulás bizonyságaként hangzik el. A „jöjj” ima nélkül előfordul pl. Lukács 7:3; János 4:49; 1Korinthus16:22-ben. A János 3:5-ben Jézus mondja: „Ámen, Ámen, mondom neked” - aminek az imához semmi köze!