Személy-e a Szentlélek?

Mi az a személy? Azt is írjátok le...

Meg azt, hogy honnan és mikor jött a Szentlélek, mi a funkciója és miben hasonlít meg különbözik az Atyától és a Krisztustól.

És le köll-e nyelni vízben vagy sem? (ez nem provokáció).

A kérdésedre a válasz : Nem.

A szent lélek nem személy.

És most filozofáljunk egy kicsit ha van kedved.

kezdem, az egész világot a szellem irányítja. Néha biztos hallottad,hogy X - Y szellemi képessége jó vagy alacsony,stb.

Szóval az embereknek van szellemi képességük amivel felfogják a körülöttük lévő eseményeket,stb.

Ez egy bevezető volt ahhoz amit most akarok mondani. Azért írtam azt és hiszem,vallom,hogy az egész világot a szellem irányítja,mert minden létező dolog, tárgy, előbb szellemi szinten született meg és utána valósult meg a fizikai vagy ha úgy tetszik a való világban.

Itt egy példa : Te mielőtt leírtad ezt a saját kérdésedet, előbb szellemileg valósítottad meg a létezését (kigondoltad a szellemi képességed szintjén) és nekiálltál leírni. Most gondolkozzál el és írd meg, hogy csináltál-e bármit is az életben, úgy , hogy előtte mielőtt cselekedtél volna nem gondoltál rá.

Olvasd végig csak a kérdést, és döntsd el magad! Hosszú lesz :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Itt egy rövidebb változat; :)

„Be kellett teljesednie az Írásból annak,

amit előre megmondott a Szentlélek

Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett

azoknak, akik elfogták Jézust” (ApCsel

1:16; Mt 10:20; ApCsel 10:19-20; 20:23;

Zsid 3:7; 10:15; Jel 22:17).

Jézus azt mondta, hogy elküldi a Szentlelket a

világba, és ő majd leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, az igazság, és az ítélet (Jn 16:8). Nem

kétséges, hogy a Sátán személy, mivel akarattal rendelkezik. Ugyanez elmondható a

Szentlélekről is: akarata szerint osztja a kegyelmi ajándékokat az egyházban (1Kor 12:11);

akarata szerint meghatározta, milyen feltételeknek kell eleget tenni a pogány

keresztényeknek (ApCsel 15:28); az ő akarata érvényesült, amint vezette Pált a missziója

során (ApCsel 16:6-10), és akkor is, amikor kivitte Jézust a pusztába, hogy ott az ördög

megkísértse (Mt 4:1). Ahogyan a Sátánnak ellene lehet állni, ugyanúgy a Szentléleknek is:

amikor nem fogadjuk el a Jézusról szóló bizonyságtételét (ApCsel 7:51), vagy amikor

visszautasítjuk az életünkben a munkáját (1Thessz 5:19).

Ha megnézzük a Szentlelket, mégis azt látjuk, hogy bár be lehet vele töltekezni (ApCsel 2:4)

és meg lehet vele kereszteltetni (ApCsel 1:5), mégis felfedezhetjük a személyiségének

bizonyítékait. A Szentlélek ugyanis beszél (Mt 10:20, ApCsel 1:16, 10:19-20, 20:23, Zsid 3:7,

10:15, Jel 22:17), tanít (Lk 12:12, Jn 14:26, 16:13-15), bizonyságot tesz Jézusról (Jn 15:26) és

arról, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8:16), hazudhatunk neki (ApCsel 5:3), próbára

tehetjük (ApCsel 5:9), káromolhatjuk, és ez egyenlő az istenkáromlással (Mt 12:31-37),

akarattal és belátással rendelkezik (1Kor 12:11, ApCsel 15:28, 20:22), meg lehet szomorítani

(Ef 4:30), ő örökké velünk marad, sőt bennünk lakik (Jn 14:16-17, 1Kor 6:19, 2Tim 1:14),

általa élünk (Róm 8:9), mi pedig közösségben lehetünk vele (1Kor 13:13), esedezik értünk

(Róma 8:26), sőt szeret minket (Róm 15:30).

Amikor egy személytelen fogalmat megszemélyesítünk, tisztában vagyunk vele, hogy

megszemélyesítésről van szó. Amikor azonban a Szentlélekről azt olvassuk, hogy beszél,

akkor a hangját valósággal hallják emberek (ApCsel 10:19-23), és engedelmeskednek neki

(ApCsel 16:6-10). Hogyan lehetséges, hogy egy személytelen erő megtanítson bármire is?

Hogyan szólhatok általa? Hogyan tehet tanúságot? És hogyan lehet egy erőnek ereje?

Hogyan rendelkezhet egy erő akarattal? Hogyan szomoríthatom meg, és okozhatok egy

erőnek bánatot (pl. a gravitációnak)? Egy erő hogyan képes értünk esedezni? Hogyan

szerethet bennünket egy erő, hogyan lehetnek érzelmei? Hogyan lehetek közösségben egy

erővel? Közösségben lehetünk az Atyával és Jézussal (1Jn 1:3), és elfogadjuk, hogy ez egy

szoros, megismerésen alapuló bensőséges kapcsolatra utal (Jn 17:3). Miért ne fogadnánk el

ugyanezt a Szentlélek esetében is, mikor maga a Biblia buzdít minket a vele való közösségre

(1Kor 13:13)? Elfogadjuk, hogy bennünk lakik az Atya (2Jn 9), és bennünk lakik a Fiú is (2Kor

13:5, Ef 3:17, 1Jn 5:12), és nem gondoljuk azt, hogy amiért lakozást vehet bennünk,

betölthet minket, bennünk lakhat, ezért nem személy egyikük sem. Miért nem tekintjük

érvényesnek ezt a logikát a Szentlélekkel kapcsolatban is?

Amikor megkeresztelkedünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, akkor elfogadjuk, hogy

az Atya és a Fiú személyek, miért épp a Szentlélekkel teszünk kivételt? Miért kell a hívőket

egy személytelen erő nevében is megkeresztelni? És egyáltalán, hogyan lehet neve egy

erőnek (Mt 28:29-20)?

-megítél:

„Leöblíti Jeruzsálem vérét ítélő lelkével,

megtisztító lelkével” (Ézs 4:4; Jn 16:8).

-akarata van:

„De mindezt egy és ugyanaz a Lélek

munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek

ajándékát, amint akarja” (1Kor 12:11;

ApCsel 15:28; 16:6-10; Mt 4:1).

-ellene lehet állni:

„Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű

és fülű emberek, mindig ellene szegültök

a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti

is” (ApCsel 7:51; 5:3; Mt 12:32; Ef 4:30).

-betőlt,megszáll

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és

különféle nyelveken kezdtek beszélni;

úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy

szóljanak” (ApCsel 2:4; 4:8, 31).

megvizsgál,megkísért:

„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a

Lélek által; mert a Lélek mindent

megvizsgál, még Isten mélységeit is”

(1Kor 2:10).

-visz:

„Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába,

hogy megkísértse az ördög” (Mt 4:1).

Személy-e a Szentlélek a Biblia szerint...

A Lukács 1:41: "és mikor hallotta Erzsébet a Mária köszöntését a magzat repese az ö méhében és betelék Erzsébet Szent Lélekkel." /Károli/

Betelék Erzsébet Szent Lélekkel....itt felmerül a kérdés, hogy Erzsébet személlyel telt be, vagy erövel.

Pünkösdkor a 120 tanitvány "megtelt Szent Szellemmel." Itt is kérdés, hogy személy ment-e beléjük, vagy erö.

Ezek a Biblia versek azt támasztják alá, hogy a Szentlélek nem személy, hanem Isten hatékony ereje.

A Bibliában mindig ez van, hogy "megteltek Szent Szellemmel /Lélekkel/ ...

de sehol sem írja, hogy megteltek az Atyával vagy a Fiúval ez mind a kettö személy.

Igen, személy, ahogy a fentebb bemásolt igék is mutatják. Nevetséges az a teória, hogy Isten személytelen ereje lenne, amit Jézusnak kellett elküldenie. Azért is, mivel Isten ereje tartja fenn az egész világot, tehát az sehova sem mozdult innen teremtés óta.

Viszont Krisztus valakit elküldött, ahogy meg van írva. És minden esetben személyként beszél róla a Biblia. Az, hogy Jehova Tanúinak más a tanítása az nem lényeg, a Biblia szava számít csak. Ha ők mindezt nem látják, talán mert nem Isten nyitotta meg az elméjüket az Igék megértésére (ez is bibliai tanítás), azon el kéne nekik gondolkodni.

Kedves Kérdező!

Vannak olyan írásszövegek, melyek azt mondják, hogy az emberek ’beteltek’ szent szellemmel, ’megkeresztelték’ vagy ’felkenték’ őket szent szellemmel, ezek a tulajdonságok hogyan alkalmazhatók személyre? Jézusra és az Atyára miért nem alkalmazzák?

Azok az Igerészek, melyeket az 5-ös hozzászóló idézett bizonyítéknak, egyszerű szóképek, amelyek megszemélyesítik Isten szent szellemét, azaz tevékeny erejét, de ugyanígy a bölcsesség, a bűn, a halál, a víz és a

vér megszemélyesítésére is van bőven példa a Bibliában. Mi a teendő ilyenkor? Nyilván nem az, hogy az esetleg önmagába kétértelműen értelmezhető Igerészekből próbálunk messzemenő következtetéseket levonni, hanem összevetjük azokat a teljes írással, így viszont láthatjuk, hogy a szent szellemet "parakletosz" (mellé-hívott)-ként nevezi meg és legtöbbször tárgyi esetben használja. A szent szellemet sehol sem nevezi a Biblia isteni személynek, mint az Atyát vagy a fiút, ezért én csak filozófálgatásnak tekintem, ha valaki ugyanolyan isteni személynek próbálja beállítani, mint amilyen az Atya, mivel ennek nincs bibliai alapja.

És ezen kívül felhívnám a figyelmedet arra a versre is, amelyet nemrég mutattam neked:

(Máté 12:32)

Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban, sem a következőben.

Na itt melyik értelmezés van összhangban a teljes írással? Ha a szent szellemet ugyanilyan isteni személynek tekintjük, mint az Atyát, akkor hogyan lehetséges, hogy az Atya elleni vétek megbocsátható, a szent szellem elleni vétek meg nem? Nem lehet, hogy itt arról az Atya és fiú közötti különbségről van szó, amit te is elismersz, vagyis hogy közötük egyértelmű rangbéli különbség van, tehát Jehova Isten az elsődleges, Ő az, akit Jézus is fejének, Istenének tekint és imád, ilyenformán tehát világos, mit akar mondani az Igerész: mivel a szent szellem forrása maga Isten, a szelleme ellene vétkezni annyi mint ellene vétkezni.