Személy-e a Szentlélek?

"Jézus arról beszél, hogy a jövőben a Szentlélek azt fogja hirdetni, amit Krisztustól hall, mert minden ami az Atyáé az övé."

Akkor is érthetetlen számomra, miért nem azt mondja: ,"minden, ami az Atyáé, az enyém lesz." Ha még emberi természetében ez nem volt igaz... De tegyük fel, hogy igazad van és ez a mennyei állapotára vonatkozik. Vehető abszolút értelemben a "minden"? Ha a "minden hatalom" nem abszolút értendő, hanem minden teremtmény fölötti uralkodási jogot jelent, akkor ez sem vehető abszolút értelemben, mivel Isten Jézus felett áll.

Ezen kívül a tanítványoknak is azt az utasítást adta, hogy mindent az Atyától kérjenek, ha Jézus ugyanúgy rendelkezik az Atya szellemével, mint ahogyan az Atya, akkor mi értelme ennek? Az Atya a mindenható Isten, a szent szellem forrása, Krisztus viszont nem forrása a szent szellemnek, hanem az Atyától kapja.

"Igen, még Jézusnál is. De csak annyiban, hogy ő az adakozó. Hiszen amit odaadott az már közös, abban már egyenlőek. Ha mindent odaadott, akkor mindenben egyenlőek, kivéve abban, hogy az Atya az adakozó."

De a vers akkorra vonatkozik, amikor már Krisztus a mennyben van, tehát mindent meg kellett kapnia az Atyától, de Jehova mégis Jézus felett áll, mint mindenható és legfelségesebb Isten. Vajon lehetnek e egyenlőek, ha a Biblia csakis az Atyát mondja egyedüli igaz Istennek? A Biblia tanítása az, hogy egy Istenünk van, aki nem Jézus, Ő a közbenjárónk. Ha Jézus Is ugyanolyan Isten lenne, mint az Atya, vagyis mindenható, akkor az ihletett írók ezt írták volna, de mivel ez nem így van és Jézus csak isteni tulajdonságokkal rendelkező lény, de nem egyenlő a minden lét forrásával, ezért világos, hogy nekünk egy Istenünk van. A háromság dogma ezt tagadja, ezért hamis!

"Itt Pál az emberekről beszél, de bizonyos értelemben a Fiú felett is áll."

Természetesen nem igaz, hogy csak az emberekre értendő, Isten valóban mindenkinél nagyobb, nem csak az embereknél, Pál az egész teremtett szellem (és fizikai) világot értette alatta:

Róma 9:5

,,övéik az ősatyák, és tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen."

Persze sok háromság hívő próbálja a verset elferdítve Jézusra vonatkoztatni, de ezzel a teljes írással mennek szembe, mert ha így értelmeznénk, akkor Krisztus lenne a legfelségesebb Isten, és Ő állna az Atya felett.

Távol legyen ez a hamis tanítás! Az Atya a 'hüpszisztosz' (legfőbb, legmagasztosabb, legmagasabban lévő, strong száma: G5310) ezt Pál is leírta (Cselekedetek 7:48; 16:17; Zsidók 7:1), Isten az, aki mindenki felett áll.

"A Fiú nem ebben egyenlő, hanem abban amit megkapott, vagyis minden másban."

De azt állítod, hogy Krisztus valóban mindent megkapott, akkor ezek szerint mégsem? Persze hogy nem, hiszen a mindenhatóságát nem kapta meg, nem is nevezi Krisztust mindenhatónak a Szentírás, csak az Atyát. Ahogy legfelségesebbnek ( hüpszisztosz), mindenek felettinek ( epi panton), stb. sem. Szerinted ez véletlen? Valójában ezeket a címeket mind megörökölte Krisztus is, csak épp az újszövetség írók elfelejtik ezeket rá vonatkoztatni... Persze azzal már ne is foglalkozz, hogy ezeket a címeket logikailag is csak egyetlen személy birtokolhatja...

" "Annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk."

Az ember különb, mint a hangya, ezért különb nevet örökölt tőlük. A Fiú méltósága akárcsak a neve különb az angyalokénál."

Csúsztatsz! Jézus mikor is kapta meg ezt a nevet? A feltámadása után, tehát ez épp azt bizonyítja, hogy eredetileg egyenlő volt az angyalokkal. "annyival lett feljebbvaló náluk, amennyivel különb nevet örökölt náluk" Jézus ki lett emelve az angyaltársai fölé, kinevezéseket kapott, de ez csak azért lehetséges, mert eredetileg nem bírtokolta ezeket és a háromság dogmája itt bukik el, mert az kijelenti, hogy Jézus már a Föld megteremtése előtt is az Atyával egylényegű valóságos Isten volt, holott ez emberi filozófia! Ezért tagadják azt is annyira hevesen, hogy Jézus teremtmény, meg hogy angyali küldetése volt, mert ez sehogy sem passzol a dogmájukhoz. Márpedig Jézusról, mint teremtményről beszél a Szentírás, ez a napnál is világosabb, nem hiába nem reagáltál ezekre az érveimre egyáltalán, hiszen cáfolhatatlanok, mivel a Biblia tiszta tanítását tükrözik, nem emberi filozófiákat!

„Hiszek a Szentlélekben … akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút” írja a niceai hitvallás.

”Sehol sem találunk tanítást arra nézve, hogy a Szent Szellemet imádjuk. A Bibliában egyetlen parancsolatot, és egyetlen példát sem találunk arra, hogy a Szent Szellemet személyesen imádságban meg kellene szólítanunk, vagy Őt közvetlenül imádnunk kellene.” (P. Gibbs, az Isten imádata … című könyve 130. old.)

Persze, hogy nem, mivel a szent szellem nem egy Isennel egyenlő, önálló öntudattal és személyiséggel bíró lény, hanem Isten ereje, amit bármire felhasználhat, s ezzel tisztában voltak az esőszázadi keresztények. Ezt a részt még a niceai hitvallásba is csak később toldották be.

John Henry Newman bíboros, híres katolikus teológus szavai:

„Ismerjük el, hogy a tantételek egész körforgását — melynek az Úr a tárgya — a korai egyház következetesen és egységesen vallotta . . . Egészen más a helyzet azonban a Háromság katolikus tanával kapcsolatban. Nem értem, milyen értelemben mondható el, hogy egyetértés létezett a korai [egyházi tekintélyek] állásfoglalása között . . .

Annak a korai időszaknak a hitvallása egyáltalán nem tesz említést . . . a [Háromságról]. Valóban megemlítenek egy Hármast; de ebben a tantételben semmi olyan titokzatosság nincs, hogy a Három Egy, hogy Ők egyenrangúak, egyformán örökkévalók, mindhárman teremtés nélkül léteznek, mindhárman mindenhatók, mindhárman határtalanok, ilyen állítás nem található ebben a Hármasról szóló tantételben, és soha nem is lehetne kikövetkeztetni belőle.” (John Henry Cardinal Newman: An Essay on the Development of Christian Doctrine, Hatodik kiadás, 1989, 14—18. o.)

Az egyházatyák egyáltalán nem beszéltek egységesen a háromságról (bocsi, de ebből így megint regény lesz...):

Római Kelemen:

„Komoly imával és könyörgéssel esedezünk, hogy a világegyetem Teremtője tartsa meg sértetlenül választottainak pontos számát az egész világon, szeretett Gyermeke, Jézus Krisztus által . . . Felismerjük, hogy te [Isten] egyedül vagy a ’legnagyobb a legnagyobbak között’ . . . Te egyedül vagy a szellemek őrzője és minden test Istene.”

„Ismerje fel minden nemzet, hogy te vagy az egyedüli Isten, és hogy Jézus Krisztus a te Gyermeked.” (The Library of Christian Classics, 1. kötet, Early Christian Fathers, fordította és kiadta Cyril C. Richardson, 1953, 70—71. old.)

Kelemen az Istent (nem csupán az „Atyát”) „a legnagyobb”-nak hívja, és úgy utal Jézusra, mint Isten „Gyermeké”-re. Jézussal kapcsolatban ezt is megjegyzi:

„Mivel visszatükrözi Isten ragyogását, annyival felsőbbrendű az angyaloknál, mint amennyire különbözik a rangja az angyalok rangjától.” (The Library of Christian Classics, 1. kötet, Early Christian Fathers, fordította és kiadta Cyril C. Richardson, 1953, 60-ik old.)

Jézus visszatükrözi Isten ragyogását, de nem egyenlő azzal a ragyogással, éppen úgy, ahogyan a hold is visszatükrözi a napfényt, de nem egyenlő annak a fénynek a forrásával, a nappal. Ha az Isten Fia egyenlő lenne Istennel, aki az égi Atya, akkor Kelemennek szükségtelen lett volna azt mondania, hogy Jézus felsőbbrendű az angyaloknál, mivel ez nyilvánvaló lett volna. Megfogalmazása mutatja azt a felismerését, hogy míg a Fiú felsőbbrendű az angyaloknál, ugyanakkor alsóbbrendű a Mindenható Istennél.

Ignatius:

Ignatius Mindenható Istennek hívja „az egyedüli igaz Istent, az örökkévalót és mindenekfelett állót, mindennek az Urát, az egyetlen-nemzett Fiúnak az Atyját és Nemzőjét”, rámutatva az Isten és az Ő Fia közötti különbségre. (The Ante-Nicene Fathers, I. kötet, 52. old.) Beszél „Istenről, az Atyáról, és az Úr Jézus Krisztus”-ról. (Ugyanott, 58. old.) És kijelenti: „Egy Isten van, a Mindenható, aki az Ő Fia, Jézus Krisztus által nyilvánította ki Magát.” (Ugyanott, 62. old.)

Ignatius rámutat, hogy a Fiú nem volt örökkévaló mint személy, hanem teremtve lett, hiszen a Fiú ezt mondta: „Az Úr [Mindenható Isten] teremtett Engem, az Ő útjainak a kezdetén.” (Ugyanott, 108. old.) Ignatius ehhez hasonlóan ezt mondta: „Egy Istene van a világegyetemnek, a Krisztus Atyja, ’akitől minden dolog ered’; és egy Úr Jézus Krisztus, a mi Urunk, ’aki által van minden dolog.’ ” (Ugyanott, 116. old.) Ezt is írta:

„A Szent Szellem nem a saját dolgairól, hanem Krisztus dolgairól beszél . . . amint az Úr is kijelentette nekünk azokat a dolgokat, amelyeket az Atyától kapott. Ezért mondja Ő [a Fiú]: ’a szó, amelyet hallotok, az nem az Enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött Engem.” (Ugyanott, 53. old.)

„Egy Isten van, aki Fia, Jézus Krisztus által nyilvánította ki magát, aki az Ő Szava, aki a csendből származik és minden tekintetben tetszett Neki [Istennek], aki elküldte őt . . . Jézus Krisztus alárendeltje volt az Atyának.” (The Apostolic Fathers, 4. kötet, Robert M. Grant, 1966, 63. old.)

Úgyhogy ne hidd, hogy csak a háromság dogmára találni bizonyítékot az egyházatyák írásaiban. Sőt az irataik nagyobb részben tagadják a háromság hittételeit:

Dr. H. R. Boer az A Short History of the Early Church című könyvében ezt a magyarázatot fűzi a hitvédők tanításának témájához:

„Jusztin [vértanú] azt tanította, hogy a világ megteremtése előtt Isten egyedül volt, és hogy ott nem volt Fiú . . . Amikor Isten a világ megteremtésére vágyott . . . létrehozott egy másik isteni lényt, hogy megteremtse számára a világot. Ezt az isteni lényt . . . Fiúnak hívták, mert ő született; Logosznak hívták, mert Isten Értelméből vagy Elméjéből lett . . . Jusztin és a többi hitvédő tehát azt tanította, hogy a Fiú teremtmény. Magasrangú teremtmény, elég hatalmas teremtmény ahhoz, hogy megteremtse a világot, de ennek ellenére teremtmény. A teológiában a Fiúnak az Atyához fűződő ezen kapcsolatát alárendeltség-nek nevezik. A Fiú alsóbbrendű, azaz másodlagos, függőségben lévő, és az Atya által létrehozott személy. A hitvédők az alsóbbrendűség elvének a hívei voltak.” (Harry R. Boer: A Short History of the Early Church, 1976, 110. o.)

Dr. Martin Werner a The Formation of Christian Dogma című könyvben ezt mondja a Fiú és az Isten közötti kapcsolat legkorábbi értelmezéséről:

„Ezt a kapcsolatot egyértelműen ’alárendeltség’-nek fogták fel, azaz az alárendeltségnek abban az értelmében, hogy Krisztus alárendeltje Istennek. Bárhol is vesszük szemügyre az Új Testamentumban Jézus kapcsolatát Istennel, az Atyával . . . ez a kapcsolat határozottan alárendeltségi kapcsolatként fogalmazódik meg és akként mutatkozik. Az Új Testamentumban az alsóbbrendűség elvét valló legmeghatározóbb egyéniség — a három úgynevezett szinoptikus evangéliumíró feljegyzése szerint — maga Jézus volt . . . Ez az eredeti nézet szilárdan és kétségbevonhatatlanul képes volt hosszú ideig tartani magát. ’A niceai zsinat előtti időkben minden tekintélyes teológus azt a nézetet képviselte, hogy a Logosz alárendeltségben van az Istennel.’” (Martin Werner: The Formation of Christian Dogma, 1957, 125. o.)

Ezzel egybehangzóan R. P. C. Hanson a The Search for the Christian Doctrine of God című könyvben megállapítja:

„Az ariánus vita kirobbanása előtt (a negyedik században) nem volt olyan teológus a keleti vagy a nyugati egyházban, aki valamilyen értelemben ne tekintette volna a Fiút alsóbbrendűnek az Atyánál.” (R. P. C. Hanson: The Search for the Christian Doctrine of God, 1988, 64. o.)

Dr. Alvan Lamson a The Church of the First Three Centuries című könyvben ezt a bizonyságot fűzi hozzá a niceai zsinat (i. sz. 325) előtt élt egyházi tekintélyek tanításához:

„A niceai zsinat előtt élt Atyák általában, ha nem is egységesen, de támogatták a Fiú alsóbbrendűségét . . . Az a tény, hogy ők a Fiút az Atyától különálló lénynek tekintették, abból a körülményből is nyilvánvaló, hogy nyíltan hirdették a Fiú alárendeltségét . . . Különállónak és alsóbbrendűnek tekintették őt.” (Alvan Lamson: The Church of the First Three Centuries, 1869, 70—71. o.)

Robert M. Grant a Gods and the One God című könyvben hasonlóképpen a következőket mondja a hitvédőkről:

„A krisztusi tan védőiratai, mint amilyen az Új Testamentum is, lényegét tekintve az alsóbbrendűség elvét vallják. A Fiú mindig alárendeltségben van az Atyával, aki az Egyetlen Isten az Ó Testamentumban . . . Ami megtalálható ezeknél a korai szerzőknél, nos az nem a Háromság tana . . . Nicea előtt, a keresztény teológusok csaknem egyetemesen az alsóbbrendűség elvét vallották.” (Robert M. Grant: Gods and the One God, 1986, 109., 156., 160. o.)

A kereszténység Háromsága azt tanítja, hogy a Fiú egyenlő Istennel, az Atyával örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben. A hitvédők azonban azt mondták, hogy a Fiú nem egyenlő Istennel, az Atyával. Alsóbbrendűnek tekintették a Fiút. Ez pedig nem a háromságtan tanítása.

A hitvédők és más korai egyházatyák nagymértékben azt tükrözték vissza, amit az első századi keresztények tanítottak az Atya és a Fiú kapcsolatáról. Figyeld meg, hogyan jut ez kifejezésre a The Formation of Christian Dogma című könyvben:

„A korai keresztény korban nem volt jele semmilyen háromságelvű problémának vagy vitának, ami viszont a későbbiekben erőteljes nézetkülönbséget eredményezett az egyházban. Ennek oka kétségtelenül az a tény, hogy a korai keresztények számára Krisztus . . . a magasságos, angyalokból álló égi világ lénye volt, aki teremtve lett, és akit Isten arra a feladatra választott ki, hogy az idők végén létrehozza . . . az Isten Királyságát.” (The Formation of Christian Dogma, 122., 125. o.)

Tovább vizsgálva a korai egyházatyák tanítását a The International Standard Bible Encyclopedia elismeri:

„Az egyház legkorábbi gondolkodásában az az irányzat figyelhető meg, hogy amikor Istennek, az Atyának a létezéséről beszélnek, elsősorban nem úgy beszélnek róla, mint aki Jézus Krisztus Atyja, hanem mint aki minden lét forrása. Ezért Isten, az Atya a legkiválóbb Isten. Olyan jelzők vonatkoznak rá, mint akinek nem volt kezdete, halhatatlan, változhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető, láthatatlan, nem teremtés útján létező. Ő az, aki a semmiből mindent létrehozott, beleértve a teremtéshez felhasznált anyagot is . . ." (The International Standard Bible Encyclopedia, 1982, 2. kötet, 513. o.)

"A Szentlelket a folyamatos hagyomány Istenként és személyként kezeli. Hogy a niceai hitvallást mikor és mivel módosították ebből a szempontból teljesen lényegtelen."

Érdekes, hogy a Biblia mégis ennek ellenkezőjét tanítja, bocs, de ezzel nem etetsz meg! A szent szellemről úgy beszél a Szentírás, mint ami által a mindenható Isten Jehova/Jahve szól a prófétákhoz, az Újszövetség is azt tanítja, hogy az Atyától származik, akkor miért kéne nekem elfogadni a háromság dogma hazugságait?! Hogy Krisztus felruházta az Atya a szellemével, az miért indokolná, hogy a szent szellem személy, ha egyszer Jézus kijenti, hogy "nem önmagától szól" tehát nem egy önálló öntudattal rendelkező ugyanolyan isteni személy, hanem ugyanúgy Isten erejeként szerepel, ami Isten akarata szerint cselekszik.

A háromság dogma ellenben azt tanítja, hogy ugyanúgy imádunk és dicsőítünk kell, mint az Atyát és a Fiút, mintha egy külön harmadik mindenható Isten lenne, pedig a Szentírás világos tanítása, hogy egy Isten van!

Ezen kívül: "Sehol sem találunk tanítást arra nézve, hogy a Szent Szellemet imádjuk. A Bibliában egyetlen parancsolatot, és egyetlen példát sem találunk arra, hogy a Szent Szellemet személyesen imádságban meg kellene szólítanunk, vagy Őt közvetlenül imádnunk kellene.” (P. Gibbs, az Isten imádata … című könyve 130. old.)

Milyen érdekes, ez nyilván csak azért lehet, mert ez olyan filozófia, melyet ember rakott hozzá a Biblia tanításához.

Az egyszülött kifejezés azt jelenti, hogy a teremtmények közül egyedül Ő mondhatja el magáról, hogy közvetlenül az Atyától származik.

Később folytatom.

"Vagyis a Fiú nem tartozik közéjük. A Fiú a mindenség örököse, Isten képmása és visszatükröződése, aki szavával fenntartja azt a mindenséget, amelyet Isten ő általa teremtett meg. (Zsid 1,1-14) Nagyon meg kell erőszakolni a zsidó levelet, hogy Krisztusban angyalt lássunk. A Fiú teljesen más."

Én azt állítottam, hogy amíg nem nem kapott meg minden hatalmat, vagyis az Ószövetségben angyali szerepe volt, ezt nem cáfoltad semmivel.

"Annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk."

Jézus mikor is kapta meg ezt a nevet?

„amikor emberi formában találtatott, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig, igen, a kínoszlopon való halálig. Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll" (Filippi 2:8-9 ÚVF)

De végül is a közvetlen szövegkörnyezetéből is kiderül, hogy miről van szó:

,,Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk."

Tehát arról, amit a háromság dogma és te állítasz, vagyis hogy kezdettől fogva az Atyaával egylényegű valóságos Isten volt Jézus vagy arról, hogy a Feltámadása után kapott meg minden hatalmat? Természetesen ez utóbbi és a háromság dogmája téved, persze ez teljesen egyértelmű annak, aki ismeri a Bibliát, hiszen az Ószövetség mindig is Jehovát nevezte az egyetlen mindenható Istennek, a legfelségesebbnek, Jézus pedig Mihályként volt jelen.

"Az elsőszülött valakinek az örököse. Isten elsőszülötte Isten örököse, vagyis Isten utáni úr, Isten utáni király. Krisztus minden teremtmény elsőszülötte, vagyis elsőszülött királya, Isten utáni Ura. S ahogy a parasztok királya nem paraszt, úgy a teremtmények elsőszülött királya sem teremtmény."

Dehogynem, a parasztok királya talán nem ember? Krisztus is teremtmény, aki persze örökös is, ezért Isten kinevezte minden teremtménye fölé. Tehát ahogy a Zsidók 1 is írja, ennyiben nagyobb az angyaloknál, de nem azt írja, hogy öröktől fogva valóságos Isten lenne, hiszen akkor magától értetődne, hogy nagyobb az angyaloknál. Nem, Jézus nem egylényegű az Atyával! Mint ahogy már írtam, eredetileg angyal volt, de ki lett emelve az angyaltársai fölé, kinevezéseket kapott, viszont ez csak azért lehetséges, mert eredetileg nem bírtokolta ezeket. A háromság dogmája pedig itt el is bukik, mert az kijelenti, hogy Jézus már a Föld megteremtése előtt is az Atyával egylényegű valóságos Isten volt, de ez hazugság!

"Ha Pál vagy a Szentírás a Fiút teremtménynek vagy angyalnak akarta volna mondani, sokkal egyértelműbben és egyszerűbben is megtehette volna. De nem véletlenül nem mondják annak."

Szerintem így is egyértelműek Pál szavai, ha elsőszülött és az egész teremtésé, akkor része annak, mégpedig abban is az első.

Csak magamat tudom ismételni: a bibliai alapszabály szerint ki/mi aminek/akinek elsőszülöttje, ahhoz tartozik, annak a részese. Annál a bizonyos példánál maradva: az ország első embere, akár a nemzet élén áll, akár első létező a nemzetben - de a nemzethez tartozik - ha a nemzet első embere! Úgy senki nem lehet első a nemzetben, hogy nem tartozik a nemzethez!

Jézus ugyanígy: akár rangban , akár szó szerinti elsőségben elsőszülöttje minden teremtménynek, az egész teremtésnek - de a teremtéshez/teremtményekhez tartozik - ha annak elsőszülöttje! Úgy senki nem lehet elsőszülöttje a teremtményeknek, hogy nem tartozik hozzájuk, vagyis a teremtményvilághoz. Az elsőség/elsőszülöttség ahhoz sorolja az alanyt, ami ben első, akiknek vagy akik közöt t elsőszülött! Egyiptom elsőszülöttjei Egyiptomhoz tartoznak, az egész teremtés elsőszülöttje pedig az egész teremtéshez. (vö. Zsoltárok 135:8)

"Valaminek a kezdete azt is jelentheti, hogy valaminek a feltétele, valaminek az oka."

Éreztem, hogy ezt fogod válaszolni, de a 79-es hozzászólásomban írtakat már nem tudod kimagyarázni! a szoltárok könyve egyértelműen Jézusról beszél és teremtményként azonosítja.