Személy-e a Szentlélek?

"Senki nem vitathatja, hogy az Atya és a Fiú két különböző személy és hogy a Fiú az Atyától született, vagyis sem személyükben, sem származásukban nem egyenlőek, hanem minden másban, azaz a lényegükben."

De ezt a hazugságot a háromság dogma tanítja, nem a Biblia! Az Atya nagyobb a Fiúnál, hatalomban, és tudásban is. Jézus Istenének tekinti és imádja Őt, akkor szerinted csak származásbeli különbség van köztük? Mutass arra példát, hogy ez fordítva történik!

"Az Atya nagyobb a Fiúnál, mert ő adott neki mindent, a Fiú egyenlő az Atyával, mert valóban mindent megkapott tőle. Hol írják, hogy ez a minden nem abszolút értelemben értendő?"

,,Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek." (1Korintusz 15:27-28)

Jézus Istentől minden hatalmat megkapott a teremtett világ felett, de az Atya ekkor is felette áll, tehát az Atya nem tartozik bele a mindenbe, ezért nem vehetjük abszolút értelemben a "mindent". Egy mindenható Istenünk van, aki nem Jézus, hanem Jézus Istene és Atyja, erre azt mondod, hogy Ők egyenlőek, de a Szentírás ennek épp az ellenkezőjét tanítja.

"Jézus is Alfa és Ómega (Jel 22,13), az első és az utolsó (Jel 1,17)."

De nem abban az értelemben, mint Jehova:

,,Ezenkívül ő minden más előtt van, és általa hozatott létre minden más, 18 és ő a feje a testnek, a gyülekezetnek. Ő a kezdet, a halottak közül az elsőszülött, hogy azzá legyen, aki mindenben az első" (Kolosszé 1:17-18)

Jelenések 1:17-18

17 Mikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott. Ő pedig rám tette jobb kezét, és ezt mondta: „Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, 18 és az élő; és halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai."

Jézus volt az első olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel, és az utolsó, akit Jehova személyesen támasztott fel ilyen szellemi életre. De ezzel nem lesz egyenlő az Atyával, viszont mutatok neked ezzel kapcsolatban egy-két érdekességet:

Jel. 1:8 Kár.:

"Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég , ezt mondja az Úr , a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható."

Nestle:

"Ἐγώ εἰμι τὸ Ἄλφα καὶ τὸ Ὦ, λέγει Κύριος, ὁ θεός , ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν καὶ ὁ ἐρχόμενος, ὁ παντοκράτωρ"

A "kezdet és vég" nincs az eredeti szövegben, az Úr helyett pedig ez van "Κύριος, ὁ θεός" ( vagyis az Úr, az Isten).

tehát a helyes fordítás:

"Én vagyok az Alfa és az Omega, mondja az Úr, az Isten , aki van és aki volt és aki lesz, a Mindenható!"

A 11. versben pedig az "Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó" mondat szintén egy betoldás.

"Krisztus is mindenható, mert minden hatalmat megkapott (Mt 28,18), de nem abban az értelemben, hogy az Atya felett is hatalma van. Hogy akkor nem mindenható?"

Mind a héber Sad·daj′, mind a görög Pan·to·kra′tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az Atyára használják ( pl. 2Móz 6:3; Jel 19:6 ). Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel kapcsolatban, dehát ez logikus is, hogy csak egyetlen mindenható Isten létezhet.

"Egy mindenható Isten van: az Atya, s egy mindenható örököse: az Úr Krisztus. Egy a Forrás és egy az Örökös, nincs két forrás és nincs két örökös, az egyik Isten, másik Úr, de lényegében mind a kettő Isten, ahogy mind a kettő Úr. Ezt jelenti ez a vers. Az, hogy csak az Atya mindenható, ez egyáltalán nincs benne, ez csak belemagyarázás."

Nekem pedig a te szövegelésed tűnik belemgyarázásnak, ha lényegében mind a kettő egyformán Isten és úr is, akkor hogy lehet, hogy az újszövetségi írók mindig Jehovát nevezik Istenünknek, Krisztust pedig Urunknak? Mert ha igaz lenne a fejtegetésed, akkor arányosan lenne mindkét cím alkalmazva mindkét személyre, e helyett egyértelmű rend van a Szentírásban. A család feje a férfi, a gyülekezet feje Krisztus, Krisztus feje pedig az Isten, mondja Pál, s ez a Biblia tanítása, nem az egylényegűség önkényesen meghatározott filozófiája.

„az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” ( Ján 17:3)

Ha egylényegűek, hogyhogy csak az Atyát nevezi a Szentírás egyedül igaz Istennek, legfelségesebb Istennek, mindenhatónak?

"Krisztus is egy szellem (bár neki teste is van)"

Ezt nem értem, most akkor az Atyának nincs teste, Krisztusnak meg van, ezt mi alapján állítod?

"Az Újszövetség szerint Isten lelke Krisztus lelke, Krisztus ugyanúgy rendelkezik felette, mert minden, ami az Atyáé az övé is. Igen, mert Isten mindenét odaadta a Fiúnak, az egész valóját, az egész szellemét, így mindenük közös, mindenük egy."

Hogy ugyanúgy rendelkezik felette, ez megint nem bibliai tanítás. Abszolút értelemben csak is az Atya rendelkezik a szellemével, hiszen Ő a forrása, ahogy az egész teremtett világ, Krisztus is tőle van. Isten azonban jónak látta, hogy a teremtést Krisztus által hajtsa végre, ehhez nyílván az Atyától kapta az erőt, s ugyenez az Újszövetség tanítása is, Krisztus az Atya szellemét árasztja ki, ugyanazt a szellemet, ami által a csodákat hajtotta végre. Ő azonban világosan elmondta, hogy nem a maga erejéből teszi ezeket, hanem az Atyától kapja hozzá az erőt, feltámadása után is Az Atyától kapja, s ez fordítva sosem történik, nem a Fiú ad az Atyának a szelleméből, hanem ellenkezőleg.

Hogy Isten szellem, ezért az egész lénye fölött rendelkezik Krisztus is? Ezt az eretnek hazugságot semmiképp sem fogadom el, csakis a háromság dogmája kényszeríthet ilyen tanok elfogadására, a teljes Írás tanítása viszont az, hogy az Atya Krisztus felett áll, Krisztus alárendeltje neki, s ezt számos Igerésszel lehet alátámasztani, a te filozófálgatásodat viszont csak egy-két szövegkörnyezetéből kiragadott vagy épp meghamisított versel, ez azonban nem korrekt érvelés, egy őszinte igazságkereső mindent a teljes írás fényében vizsgál, s nem csak a neki tetsző verseket veszi figyelembe.

Márpedig a teljes írás fénye rávilágít, hogy a "minden ami az Atyáé, enyém is" mondat azt jelenti, hogy közös a szellemük, de nem olyan értelemben, hogy a Fiú bármiben is az Atya felett állna, az Atya a szent szellem kimeríthetetlen forrása, hiszen mindenható, tehát számára nincsenek korlátok. A Fiú nem mindenható Isten, mindene az Atyától van, mint ahogy az egész teremtett világ is az Atyától van, ezt tanítja a Biblia, a többi már csak a köré épített emberi filozófia, amit a háromság dogma tanít, nem a Biblia!

,,Halld, Izrael! Az Jehova, a mi Istenünk az egyetlen Jehova!" ( MTörv 6,4 )

Ézsaiás 43:10-13

„Ti vagytok az én tanúim+ — ez Jehova kijelentése —, igen, szolgám, akit kiválasztottam, + hogy ismerjetek+ és higgyetek bennem, + és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. + Előttem Isten nem formáltatott, + és utánam sem lett egy sem. + 11 Én, én vagyok Jehova, + és rajtam kívül nincs megmentő.” + 12 „Én szóltam, megmentésről gondoskodtam, és hallattam azt, + amikor nem volt idegen isten köztetek.+ Így hát ti vagytok az én tanúim+ — ez Jehova kijelentése —, és én Isten vagyok. + 13 Én mindenkor ugyanaz vagyok, + és senki sincs, aki megszabadítana kezemből.+ Cselekedni fogok, + és ki fordíthatja azt vissza?”

S az Újszövetség sem tanít mást, minthogy Jehova az Istenünk, akiből csak egy van, aki Krisztus Istene is.

"Logikus és tetszetős magyarázat, hogy a Szentlélek az Atya és a Fiú egysége és egyesülése. A Szentlélekben mindenük egyesül, mindenük eggyé válik még a személyük is."

Ez hülyeség, Ők egységben vannak, ez igaz, de ettől nem válnak egyé, nem lesznek egyenlőek, s a személyük sem lesz egy. Ezért írtam korábban, hogy a személyiséget a psüche írja le, nem a pneuma. Nyílván Istennek is van szellemi teste, hiszen akkor miért írja a Biblia, hogy ember nem láthatja Őt, mert belehalna? Vagy miért volt szüksége felhőkre, meg füstre, hogy eltakarja magát az Izraeliták elől? Azt sem értem, hogy hogyan mondhatod, hogy Krisztusnak van teste, Istennek meg nincs, ha ez igaz lenne, akkor Krisztus nagyobb lenne, mint az Atya, hiszen ha Isten a mindenhol jelen lévő szent szellem lenne, ahogyan állítod, és Krisztus rendelkezik felette, akkor pont az ellenkezőjét kapjuk a Szentírás tanításának...

"Van ugyan képletes megszemélyesítés a Bibliában, de érthetetlen, hogy a Szentlélek esetében miért ilyen sokszor"

Mert egyszerűen Isten ereje sokkal többször van a középpontban, mint más élettelen fogalmak.

"Mi értelme van például megszomorítani a Szentlelket, vagy közösségben lenni vele?"

Magát Istent megszomorítani, illetve magával Istennel közösségben lenni. Isten szelleme Isten akaratától függően cselekszik.

"S természetesen a folyamatos keresztény hagyomány is úgy beszél a Szentlélekről, mint egy harmadik személyről."

Nem érdekel a "keresztény" hagyomány, ezt már megbeszéltük. Rengeteg tévtanítást hagyományozott tovább egészen napjainkig a kereszténység. Éngem csak is az evangéliumírók és az apostolok levelei érdekelnek.

"Sehol nem nevezi Krisztust se angyalnak, se Mihálynak a Biblia, hanem egy angyalokhoz se fogható méltóságnak. Ez az aprócska tény téged nem zavar az azonosításban?"

Sehol sem mondja a Biblia Krisztusról, hogy nem arkangyal (főküldött). A Bibliai Isten teremtésének kezdetének nevezi.

"Elég, hogy mind a kettő háborúzik és angyaloknak parancsol?"

Elég, ha egy és ugyanazon háborúról van szó, márpedig Armageddonkor Krisztus vezeti az anagyalok seregét, Ő lesz a mi szabadítónk, s természetesen Dániel könyve is róla beszél, nem tulajdonítja Isten népének szabadítását egy Krisztusnál alacsonyabb rangban álló angyalnak.

Az arkangyal csak egyes számban fordul elő a Bibliában, hogy lehet, hogy a Biblia csak egyetlen főangyalról beszél, mindig csak Mihályt említi, s más arkangyalokat soha sem? Illetve Krisztusnak nem volt szerinted semmilyen feladata az Ószövetségben? Hiszen akkor még nem kapott meg "minden hatalmat", nem lehet, hogy ekkor Mihály arkangyalként tevékenykedett? Vagyis Isten engedelmes szolgája volt ekkor is, szerintem nagyon is logikus ez a tanítás.

A Szentlélek egyértelműen személy (hypostasis) az eredeti keresztény tanítás szerint.

Igaz, hogy ez a teológiai szakkifejezés nem szó szerint szerepel a Szentírásban, de maga Krisztus is egyértelműen személyként beszélt a Szentlélekről az utolsó vacsorán. (János evangéliuma 14. és 15. fejezetében több helyen.) Ezt csak az nem veszi észre aki nagyon nem akarja észre venni :)

"Mondjuk furcsa, hogy akkor például miért olyan nagy horderejű, hogy Krisztust nem nevezi mindenhatónak. Nem elég, hogy minden hatalom neki adatott? Úgy tűnik, hogy számodra csak az a logikus, ami te doktrínádat támasztja alá."

Csakhogy az én állításomat konkrét Igerésszekkel tudom alátámasztani, vagyis hogy a "minden hatalom" alatt Isten minden teremtménye felett való uralkodási jogot kell érteni, te viszont még mindig nem mutattál olyan verset, mely egyértelműen cáfolná, hogy Jézus azonos Mihállyal.

# 73

"Igaz, hogy ez a teológiai szakkifejezés nem szó szerint szerepel a Szentírásban, de maga Krisztus is egyértelműen személyként beszélt a Szentlélekről az utolsó vacsorán."

Már megint csak a kiragadás... Mint mondtam, egy őszinte kutató a Szentírás minden részét figyelembe veszi, nem csak azt, ami (látszólag) alátámasztja állítását. Csak az a gond az állításotokkal, hogy a teljes írás tanítása szerint a szent szellem Isten akaratától függően működik, az Ószövetségben úgy ír róla a Szentírás, mint ami által szól Isten a prófétákhoz, ha pedig ott nem külön személyt, hanem magát Istent jelenti, akkor ugyan mi indokolná, hogy máshol meg külön személyt jelentsen? A háromság dogma?

A szent szellem az Újszövetségben sem külön személy, hanem Istentől származó erő, mely erővel, különböző csodatevő képességekkel látja el a keresztényeket, viszon ennek forrása a mindenható Isten, vagyis az Atya. Az Ő akaratától függően működik, ezt tanítja az Újszövetség is.

"Az a baj, hogy már megint regényeket írogatunk."

A baj az, hogy már megint a háromság hamis dogmáját véded elvakultan, foggal-körömmel, pedig tudhatnád az eddigi eszmecseréinkből, hogy ha háromságot bizonyító álérveket látok, akkor erős késztetést érzek magamban azok cáfolására. Szerintem ha őszinte igazságkereső lennél, simán beláthatnád, hogy nem Istentől jövő tanítás ez, hanem az ördögtől való! Nem véletlen, hogy akik ezt a dogmát vallják, azok egyáltalán nem cselekszik Isten akaratát, sőt egyenesen Istengyalázó tetteket követtek el híveik a történelem folyamán... A "gyümölcsök" nem hazudnak, Isten szavában válogathatsz az álláspontodat látszólag alátámasztó versek között, de ezt semmivel sem tudod kimagyarázni, amit Jézus egykor megmondott: Mégpedig hogy a jó fa jó gyümölcsöt, a rossz fa rossz gyümölcsöt fog teremni."

"A Fiú nem azért veti magát alá az Atyának, mert az Atya nagyobb hatalmú és nagyobb tudású. Viccesen szólva az Atya nem győzi le őt sem szkanderban, sem sakkban. Mindig mindenben döntetlent játszanak, az Atya minden tudást és erőt átadott a Fiúnak."

Ez az egész úgy, ahogy van hazugság! Melyet mire is alapozol? Egy-két kiragadott, önmagában esetleg félreérthető versre, de a háromság hívőktől ez megszokott, hiszen a Biblia valódi tanítáával nem tudják védeni álláspontjukat, muszáj nekik kiragadott versekkel "bűvészkedniük", mert a teljes írás leleplez minde hamis tanítást!

Azt mondod mindenét átadta a Fiúnak, ezért Jehova semmiben sem nagyobb a Fiúnál, csak az Atyaságában? Ezt erre a versre alapozod, igaz?

,,Mindaz, ami az Atyáé, az enyém." (János 16:15)

De ha a szövegkörnyezetet is figyelembe vesszük, az megmutatja, hogy szó sincs itt arról, amiről beszélsz! Először is Jézus ezt emberként mondta, még a feltámadása előtt, tehát még nem támasztotta Őt fel az Atya hatalmas szellem személyként, s még nem is lett neki átadva (az ugyancsak nem abszolút értelemben értendő) "minden hatalom." vehető akkor abszolút értelemben, amit mondott? Az Atya csak az Atyaságában volt nagyobb egy olyan személytől, aki kissebb az angyaloknál, vagyis egy embertől? Semmiképp sem! Ő soha nem mondta magát semmiben sem egyenlőnek az Atyával, sőt mindig kifejezte, hogy a tetteit az Atyja ereje által viszi végbe, és hogy az Atya nagyobb nála.

„Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.” - mondja Jézus a János 10:29-ben.

Persze ez nem azt jelenti, hogy Jézus csak addig volt kossebb az Atyától, amíg ember volt:

„Egy az Isten és mindeneknek (pantón , WHNU) , Atyja, a ki mindeneknek (pantón, WHNU), felette van és mindenek (pantón, WHNU) , által és mindnyájatokban (paszín , WHNU) munkálkodik.” (Efézus 4:6)

Az Atya tehát Jézus felett áll továbbra is, Ő a legfelségesebb, az egyedüli igaz Isten, ez teljesen nyílvánvaló, Jézus megkapott minden hatalmat Isten minden teremtménye fölött, de az Atya felette áll.

"Az Atya pusztán csak az atyaságával nagyobb, azért mert a Fiú önként aláveti magát annak, aki neki mindent odaadott és alávetett."

Szó sincs erről! A Fiú nem egyenlő az Atyával, a mindenható Istennel. De akkor miben veti alá magát? A választ Zsidók 2:7-9 adja meg:

„Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.”

Vagyis az Atya dicsőségben és tisztességben a Maga szintjére emelte a Fiút:

„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” (Jelenések 5:12-13)

Nos, a Fiú ezen tisztesség és dicsőségbeli állapotában veti magát alá az Istennek. De hogy nem volt soha öröktől fogva lévő Isten, az Atyával egylényegű (tehát lényegében ugyanaz az Isten, bár személyében más), azt az is bizonyítja, hogy az angyalok alá lett vetve, köv. képpen az angyalok szintjéről indult, vagyis eredetileg angyal volt. Ezt erősíti meg Zsidók 11:4, 9 is, tehát pont azok a versek is, melyekkel épp ennek ellenkezőjét próbáltad bizonygatni:

„Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. … Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”

"társaid fölé" - tehát ez azt jelenti, hogy eredetileg egyenrangú volt az angyalokkal, tehát Ő maga is agyal volt, mivel az angyalok voltak a társai ( metokhúsz, WHNU) - ahogyan a Genezáreti tavon halászók is egymás társai (metokhoisz , WHNU) voltak – vö. Lukács 5: 7-, annyival lett feljebbvaló náluk, amennyivel különb nevet örökölt náluk, vagyis a feljebb valóságát nem azzal indokolja meg, hogy ő örökkévaló Isten volt, és akkor evidens, hogy feljebbvaló az angyaloknál, hanem ki lett emelve az angyaltársai fölé, és kinevezéseket kapott, mint pl. amit már említettél:

,,Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.”

Sőt, mi több, a dicsőség és tisztesség koronája is Övé, tehát a felmagasztalás jutalma is az emberként mindhalálig való hűségének volt köszönhető (amelyben engedelmességet tanult – vö. Zsidók 5:8), és nem mert eredetileg azzal rendelkezett, mint örökkévaló Isten. Volt ugyan dicsősége azelőtt is az Atyánál, amivel elégedett volt (vö. János 17:5), de Isten attól nagyobb dicsőségre méltatta:

„De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse.” (Zsidók 2:9-10, katolikus ford.)

Korábban már Írtam, hogy Jézus az Ószövetségben angyali szerepet töltött be (Mihályként), s ez a teljes írás tanításával is összhangban van. Pál is tett rá célzást, hogy angyal volt:

„És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust. … És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.” (Galata 4:14; 1Korinthus 10:4)

A háromság dogmája tehát már itt elvérzik, hiszen kijelenti (idézet következik a niceai hitvallásból, amit a háromság hívők egyaránt igaznak fogadnak el:

"Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény"

Tehát úgy állítja be Jézust, mintha Ő az atyával egyenlő, ugyanolyan valóságos Istenként létezett volna már a világ kezdete előtt, azt is eretnekségnek kiáltva ki, hogy a Fiú teremtmény lenne... Márpedig a Fiú teremtmény és a háromság dogma téved, ami csak azért lehetséges, mert emberi filozófia, nem bibliai tanítás!

A következő válaszomat azzal folytatom, hogy felsorolom, mik bizonyítják, hogy a Fiú teremtmény.

A háromság hívők azzal próbálják cáfolni, hogy a Fiú teremtmény, hogy idézik azon verseket, melyek Jézust egyszülöttnek nevezik, de az „egyszülött” szónak csak az egyik felére összpontosítanak, az „egy”- re, a „szülött”-re nem, mintha az „egy szülött” szó a születést magában nem foglalná, hanem csak az „egyetlen”-séget...

Na de nézzük az ÚSZ-ben ennek a szónak az előfordulásait s jelentésüket:

„Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen (monogenész, WHNU) egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.” (Lukács 7:12) (Nyilván egyetlen is volt, meg született is az özvegy asszony fia.)

„És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába; Mert vala néki egy egyetlen (monogenész, WHNU) leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt.” (Lukács 8:41-42) [Nyilván az egyetlen leány is született valamikor, és nem csak egyetlenje volt Jairusnak.]

„És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, soknép méne elébe. És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem (monogenész, WHNU) :” (Lukács 9:37-38).

Itt szintúgy.

Izsákkal kapcsolatban olvashatjuk:

„Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet (monogené , WHNU) vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, (Zsidók11:17).

A háromság hívők erősen csúsztatnak, amikor azt mondják, hogy A görög Ószövetség ugyanezt a szót használja, amikor Izsákot Ábrahám „egyetlen” fiának nevezi, bár több is volt. Csúsztatás, hiszen Sárától csak egyedül Izsák fia született, tehát egyszülött fia volt neki, amelyik az áldozat kapcsán egyáltalán szóba jöhetett.

Pál azt mondja Jézusról a Kolossé 1:15- ben: „prótotokosz paszész ktiszeósz (WHNU) ” = „minden teremtmény elsőszülöttje” (Káldi Neovulgáta ford.). Hogy merülhet fel egyáltalán Jézus Krisztussal kapcsolatban a teremtmény szó, ha ő nem az?!! Miért hozza Pál összefüggésbe őt a teremtéssel , ha ő nem teremtmén y ?!! Pálnak ez az összepárosítása nyilván tudatos és NEM VÉLETLEN!!! Bibliai szóval élve Istentől ihletett/sugalmazott.

A háromság hívők szerint itt az elsőszülöttség nem szó szerint az elsőséget jelenti, hanem rangot , hogy ő „az elsőszülött [jogaival rendelkezik] az egész teremtés fölött” anélkül persze, hogy ő maga teremtmény lenne. Egy hasonlattal élve: '„az ország első embere” nem az első létező magyar, hanem a nemzet élén álló személy, akit ilyen rangra emeltek'. (Szalai, uo.) Pl. Dávid is, bár családjában az utolsó fiú volt, amikor Isten elsőszülöttséget ad neki, a királyok közötti rangjáról beszél. (vö. Zsolt 89:28, LXX) Izraelt pedig kiváltságai miatt nevezi elsőszülöttjének (vö. 2Mózes 4:22) Ezen analógia szerint a Kolossé 1:15 azt jelenti, Jézus elsőszülött az egész teremtés fölött, de ő maga nem teremtmény.

Hogy a dogma álláspontja nagyon félrevezető, a következők indokolják:

A szöveg nem mondja, hogy a teremtmények fölött (?) lenne elsőszülött . A fölött - / h/üperanó - szó van Efézus 1:21; 4:10; és Zsidók 9:5-ben is, jelentése: felül, magasan van helyileg, messze felette áll vkinek rangban. Ha Efézus 1:21 szerint Jézust az ő Istene <<ezek szerint Jézusnak van Istene, és nem ő az Isten, lásd l7. vers! >> minden fejedelemségen felül ültette, akkor Pál azt is írhatta volna, hogy Krisztus elsőszülött minden teremtmény felett, de a felett szót a Kolossé 1:15-ből kihagyta. Ha máshol mondja, itt meg nem, nyilván mert itt másról van szó!!!

Ha megfigyeljük, a Bibliában az elsőszülöttek az elsőszülöttségükkel a hovatartozásukat is kifejezték! (vö. 2Mózes 12:12; Zsidók 11:28)

Isten Izraelt elsőszülött fiának nevezi, ez az elsőség pedig a pogány népek között számított elsőségnek (2Mózes 4:22; vö. Róma 2:9), hiszen az üdvösség {= megmentés} a zsidók közül támadt (vö. János 4:22; Csel l3:26), és mivel minden népnek megadatott, hogy Isten fiai közé számlálódhasson (vö. Jel 2l:3,7), így Izrael elsőszülöttsége az egyetemes emberi család, mint fiak közé való tartozását, azok között való elsőségét fejezi ki.

Isten Dávid királyt elsőszülöttjévé tette, mégpedig a földi királyokhoz való viszonyában, azoknál feljebbvalóvá. (vö. Zsoltárok 89:28) Dávid királykénti elsőszülöttsége a földi királyok közé sorolja őt, mint aki azok fölé emeltetett méltóságban (a feljebbvaló szó itt is ki van írva (lásd 1685. kiadás, Károli ford.), mint Efézus 1:21-ben a fölött! ), tehát bár Dávid rangban felettük állt - Isten nézőpontja szerint -, de mégis közéjük tartozott, egy feljebbvalóvá tett király volt a királyok közt.

A Róma 8:29 szerint Jézus elsőszülött volt a sok atyafi (testvér) között, akiknek az ő ábrázatához hasonlóvá kellett lenniük, tehát Jézus testvér volt a testvérek között, hiszen nem szégyellte őket testvéreinek hívni. (vö. Zsidók 2:11-l2) és mivel ő volt az, aki a mintát adta, akihez a többieknek hasonulniuk kellett (vö. Róma 6:5), így lehetett elsőszülött , vagyis első a testvérek csoportjában.

Jézus a halottak között is elsőszülött volt, és ez csak úgy lehetett, hogy maga is halott volt (3 napig), és Isten halhatatlan szellemi életre elsőként támasztotta fel, ilyenformán a halottkénti elsőszülöttsége besorolja őt a halottak közé , ahonnét elsőként jött ki. (v ö. Kolossé 1:18; Jelenések 1:5)

Mindezeknek fényében nézve a Kolossé 1:15 szerint Jézus elsőszülöttje minden teremtménynek/az egész teremtésnek, ami arra mutat, hogy ő is a teremtéshez, a teremtményekhez tartozik, vagyis TEREMTMÉNY!!!

Ha ez igaz volna: „ő az egész teremtés fölött az örökös," akkor ezt az örökösséget miért kellett ilyen áttételes módon kifejeznie Pálnak: „az egész teremtés elsőszülöttje”, mikor ugyanezt egyszerű és nem ilyen utólagos magyarázatra szoruló módon is ki tudta fejteni máshol, lásd:

„utolsó időkben szólott nékünk Fia által, A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette.” (Zsidók 1:1-2) Mindennek örököse – így egyszerűen, - és nem: az egész teremtés elsőszülöttje, vagyis örököse – ha valaki nem értené. Viszont ha már elsőszülött, mégpedig az egész teremtésé, akkor része annak, mégpedig abban is az első.

A bibliai alapszabály szerint ki/mi aminek/akinek elsőszülöttje , ahhoz tartozik, annak a részese. Annál a bizonyos példánál maradva: az ország első embere, akár a nemzet élén áll, akár első létező a nemzetben - de a nemzethez tartozik - ha a nemzet első embere! Úgy senki nem lehet első a nemzetben, hogy nem tartozik a nemzethez!

Jézus ugyanígy: akár rangban , akár szó szerinti elsőségben elsőszülöttje minden teremtménynek, az egész teremtésnek - de a teremtéshez/teremtményekhez tartozik - ha annak elsőszülöttje! Úgy senki nem lehet elsőszülöttje a teremtményeknek, hogy nem tartozik hozzájuk, vagyis a teremtményvilághoz. Az elsőség/elsőszülöttség ahhoz sorolja az alanyt, ami b e n első, akikn e k vagy akik k ö z ö t t elsőszülött! Egyiptom elsőszülöttjei Egyiptomhoz tartoznak, az egész teremtés elsőszülöttje pedig az egész teremtéshez. (vö. Zsoltárok 135:8)

Visszatérve Pálra, világosan mondja ki Krisztusról, hogy mindenekben ő legyen az első (nem pedig felsőt mond! (vö. Kolossé 1:18) Tehát Krisztus /Logoszként-Igeként) a teremtmények között is az első , de nyilván nem a saját teremtésében az első , nem a saját teremtésének az elsőszülöttje - hiszen ez logikailag is lehetetlen, de nem is erről van szó, hiszen ha mindent ő teremtett (nála nélkül semmi sem jött létre, ami létrejött, - vö. János 1:3), saját magát nem teremthette – hanem Isten teremtésében az első, I sten teremtésének a kezdete. (vö. Jelenések 3:14) Márpedig ha Isten Teremtőként (vö. Máté 19:4) valaha is teremtetett valamit, abban Krisztus az első (vö. Kolossé 1:18)

Vagyis Isten a teremtését az Igével/Logosszal kezdte meg, ő volt az ELSŐ, aki Isten (jelképes) 'méhét megnyitotta', ő jelenti Isten teremtői folyamatának a kezdetét. Teremtés esetén meg teremtmények jönnek létre, tehát Jézus minden kétséget kizáróan TEREMTMÉNY! Nem véletlenül van Jézus „ egyszülött ”-nek is nevezve, hiszen tudjuk, hogy az Atya Fia, aki Tőle született. Az „ egyszülött” azt jelenti, az egyetlen, aki ezen a módon (közvetlenül az Atyától) született, az elsőszülött pedig arra utal, hogy az első lény, aki Istentől született.

A háromság szószólói a Jelenések 3:14 kapcsán Hogy itt Isten teremtésének megkezdőjeként kell értelmezni a verset Krisztusra, nem szószerint, de az itt szereplő görög szó, az arkhé, egyértelműen Jézus kezdeti, kezdettől (nem öröktől) fogva való létezésére utal. A „kezdet” szó használata mindig valamilyen kezdetre utal. Pl.: „De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva ( arkhész, WHNU) én velem vagytok.” (János 15:27) – Az apostolokkal való együttlét kezdetéről beszél Jézus.

A „kezdet” szó megjelenik a föld alapítása, vagy Krisztus evangéliumának kezdete kapcsán is. (vö. Zsidók 1:10, Márk 1:1) De ugyanezt olvashatjuk Jézus Krisztussal kapcsolatban is:

„A mi kezdettől fogva ( arkhész, WHNU) vala, amit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. … Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva ( arkhész, WHNU) van. Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.

Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettől fogva (arkhész, WHNU) van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.” (1János 1:11; 2:13-14)

Hogy a kezdettől fogva lenni, nem azt jelenti, öröktől fogva lenni, az az Ördög kapcsán is kiderül. Vagy netán van olyan elvakult háromság-hívő, aki szerint az Ördög öröktől fogva bűnben leledzik, nem pedig a bűnbeesésének kezdetétől???!

„A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva (arkhész, WHNU) bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1János 3:8)

Bűnözésének van egy kezdeti pillanata, amióta a bűnben van. Amikor tehát azt olvassuk: „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének (arkhé, WHNU) kezdete” (Jelenések 3:14), akkor biztosak lehetünk abban, hogy Jézus az Isten teremtésének a kezdetével azonos, vagyis vele kezdődik az Isten teremtése. Az Atya öröktől fogva van, Jézus viszont kezdettől fogva.

Folyt köv.

Íme még egy bizonyíték arra, hogy Jézus teremtmény:

„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát - és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.” (Példabeszédek 8:22-31

A háromság hívőknek em érdekük hogy a Példabeszédek 8:22-tőt Krisztusra alkalmazzák, ezért az érdekeikhez mérten is magyarázzák azt. Azt állítják, hogy a szöveg nem Krisztusról beszél, hanem a bölcsességet személyesíti meg, költőien fejezi ki, hogy Isten bölcsen teremtette meg a világot (vö 3,19-20). De pl. az MBT. fordítás készítői a 8:23 szövegéhez beteszik Kolossé 1:17 idézetét: „ Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt. … Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” Itt pedig az egyház fejéről van szó (18. vers), vagyis Jézus Krisztusról.

„A Példabeszédek könyve elmondja nekünk Isten Fiának születését, és azt a kapcsolatot, amelynek Ő Istennel örvendhetett a világ teremtése előtti időben. Habár Őt úgy említik mint "bölcsességet", mégis világos, hogy az a mondat Isten Fiáról beszél. Hiszen az I. Kor. 1:24-ben is Krisztus mint "Isten bölcsessége" van megnevezve.” (Melyik Isten? - Golgotha. uw. hu)

A Példabeszédek fenti idézetét Krisztusra alkalmazóknak az a véleménye, hogy ez a szakasz azért is különleges, mert nyíltan szól Krisztus testtélétele előtti, mennyei születéséről. Krisztus itt az Atyának tulajdonítja a teremtés művét, ugyanakkor azt is megemlíti, hogy ebben a munkában Ő mellette volt, mint Kézmíves, azaz mint a teremtés gyakorlati kivitelezője. A terv az Atyától származott, ezért Ő a Teremtő, de a kivitelező a Fiú volt. Ugyanezt Pál így foglalja össze:

„A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek;” (Kolossé 1:15-16)

Az Isten Atyasága nem csak szerep szerinti, ezzel összhangban világosan le van írva, hogy a Példabeszédek 8:22–31-ben leírt bölcsesség Isten mellett volt mint „mestermunkás” , amely kifejezés arra a szellemteremtményre utal, aki Jézussá lett, és szorosan együttműködött Istennel a teremtés folyamán (Vö. Kolosszé 1:17; Jelenések 3:14).

Itt a leírás a bölcsességről nem csak mint fogalomról beszél, hiszen az itt leírt bölcsesség ’ létre lett hozva’ , vagyis meg lett teremtve Jehova útjának kezdeteként. Isten mindig létezett, mindig bölcs volt, bölcsessége nem lett megteremtve. (vö. Zsoltárok 104:24)

Az ószövetség görög fordítása, a szeptuaginta [LXX ford.] az ektiszen (teremtett) szót használja itt, és az 5Móz 4:32; 32:6; Malakiás 2:10-ben is, ami megerősíti, hogy a Fiú igei formájában Isten legelső teremtménye volt. „ fényes hajnalcsillag.” (vö. Jelenések 22:16) Így lehetett Isten „ az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének ( arkhéja , vagyis) kezdete” (Jelenések 3:14), „az egész teremtés elsőszülöttje.” (Kolossé 1:15)

Látható, hogy az ektiszen szó LXX-ben található előfordulásai mögött a teremtésre lehet, sőt szükséges következtetni. Ha csak ezt nézzük, akkor a megszemélyesített bölcsességet Isten teremtette útjai kezdetén – ahogy ezt a katolikus fordítás is visszaadja:

„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint

legelső művét.”

Katolikus fordítás lábjegyzete írja (ami pedig alapvetően háromság-párti kellene legyen...):

„Az Ószövetség-ben ily módon lefektetett tant az Újszövetség döntően tovább fejleszti azáltal, hogy Krisztus személyére alkalmazza. Jézust a bölcsességnek, Isten bölcsességének mondja (Mt 11,19, párh.: Lk 11,49; vö.: Mt 23,34-36; 1Kor 1,24-30). Miként a Bölcsesség, úgy Krisztus is részt vesz a világ teremtésében és fönntartásában (Kol 1,16-17). - Végül a János- evangélium előszava az Igét a teremtő Bölcsesség vonásaival ruházza fel, és Krisztust az egész János-evangélium úgy mutatja be, mint az Isten bölcsességét (Jn 6,35). Innét érthető, hogy a keresztény hagyomány Justinus óta Krisztust látta az ószövetségi Bölcsességben."

Nos, ha így látta, jól látta. Az Újszövetség valóban világosan tanítja, hogy Jézus az Isten bölcsessége.

"Tudod, az Isten Fia megtestesült, vagyis emberré lett: "S az Ige testté lett, és közöttünk élt." (Jn 1,14) Tudod, Jézus feltámadt és felment a mennybe. Neki tehát van megdicsőült emberi teste. Az Atyának azonban nincs. Isten ugyanis nem test, hanem lélek, vagyis szellem."

Krisztus is szellem, hiszen feltámadásakor szellemi testet öltött magára:

Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett." (1Korintusz 15:45)

Az 1Korinthus 15:50–53 szerint a hús és vér alkotta romlandó test nem örökölheti a romolhatatlanságot, sem az égi Királyságot.

Jézus szellemszemély, ahogyan az Atya is, ha testet kívánnak ölteni, testet öltenek, ennyit tudhatunk ebben a témában a Szentírásból.

"Én meg semmit se értek ebből. Miért lenne nagyobb az, akinek teste van? A szellemi lények nagyobbak a testieknél."

Krisztusnak teste is van, Istennek meg csak szelleme ami felett Krisztus ugyanúgy rendelkezik, ezt állítod, de ez nem bibliai tanítás!

"Jézus a királyok királya, urak ura, alfa és ómega, első és utolsó. A Fiú minden címet és méltóságot megörökölt az Atyától."

Nem, sem mindenhatónak, sem legfelségesebbnek, sem egyedüli igaz Istennek, sem kezdet nélkülinkek azaz öröktől fogva valónak nem nevezi Őt a Szentírás, s ebből kifolyólag Alfa és Ómegának sem abban az értelemben, mint az Atyát. Korábban már leírtam milyen értelemben "első és utolsó" Jézus.

"A Fiú is mindenható, hiszen minden hatalmat megkapott, s mindent megtehet, amit az Atya."

Tényleg? Hogyan, ha a Szentírás szerint az Atya felette áll? Nem lehet mindenható, mert attól nem lesz ugyanolyan mindenható Isten, hogy az Atya kinevezte Őt minden teremtménye fölé Királynak (ami ráadásul csak egy bizonyos ideig tart). A mindenhatóság nem csak ebben áll, ettől nem lesz ugyanolyan korlátlan hatalma, mint Istennek.

"Isten szellem, Isten szelleme pedig Krisztus szelleme, minden ami az Atyáé a Fiúé is. Tetszik nem tetszik, ez van a Bibliában. A Fiú az Atya teljes hatalmával, teljes erejével, teljes tudásával, mindenével rendelkezik."

Ez csak a mese folytatása, mint ahogy már mondtam, semmivel sem tudod ezt a hazugságot bizonyítani, csak egy-két kiragadott versel, amiket a saját szájízednek megfelelően értelmezel, de a teljes írás leleplezi az ilyen hamis tanításokat! Jézus nem egyenlő az Atyával.

"Hát ez az, hogy nem mindig, hanem csak általában. Az Atya is urak Ura és a Fiú is. Isten az Atya, és Isten a Fiú is."

Ne ferdítés! Ahol együtt van róluk szó, mindig az Atyát nevezik meg Istenünknek az ihletett Írók, (kivétel Tamás kijelentése, ami nyilván hirtelen érzelmi felindultságból fakadt, de ezt nem lehet sok más ihletett kijelentéssel párhuzamba állítani!!). Hogy Jézust nevezik e istennek? Persze, mivel természetéből adódóan kiérdemelte ezt a címet:

„Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” - Kolossé 2:9)

Nyilván nem azt érti a szöveg, amit ki szeretnél olvasni belőle, hogy Krisztus ugyanolyan valóságos (születetlen) Isten volt, mint az, aki őt elküldte, sőt ő ugyanaz volt (született mivolta ellenére). Ez egy spekulatív filozófia, amit nem tanít a Szentírás. Ha mindkettőről kijelented, hogy valóságos Isten, akkor Istent magát hazudtolod meg, hogy Rajta kívül van még egy másik (Nála nem kisebb) személy is (vö. Ézsaiás 43:10; János 14:28), aki ugyanolyan szuverén Istent, mint ő. Ezt a háromság dogma tanítja, a Biblia pedig azt, hogy Jézusnak isteni tulajdonságai vannak, amilyen mértékben őt Isten felruházta, és amilyen mértékben a hatalommal Isten megajándékozta.

"S miért kéne egyforma arányban használni, ha névként is funkcionálnak ezek a címek?"

S szerinted az a véletlen műve, hogy az újszövetségi ihletett írók Krisztust nevezik Urunknak, Jehovát Istenünknek?

"Hát persze, meg az őrtorony kiadványai. Szerintem a második századi vértanú írók jobban ismerhették az apostoli hagyományt, mint egy XX.századi alapító"

A szent szellem nem személy, nekem ez teljesen nyílvánvaló az Őrtorony kiadványaitól függetlenül is! Egyébként meg az eredeti téma erról szólt:

„Hiszek a Szentlélekben … akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút”

Tehát a te igazadat a vértanú írása sem bizonyítja, ezt csak jóval később toldották be a niceai hitvallásba. [Pontosan azt írja P. Gibbs, az Isten imádata … című könyvében, hogy a szent szellem imádására nem kaptunk parancsot, tehát anélkül teszik a saját szakállukra, úgy hogy etekintetben is teljes a zűrzavar a kereszténységben, mármint a Szentlélek imádását illetően:

”Sehol sem találunk tanítást arra nézve, hogy a Szent Szellemet imádjuk. A Bibliában egyetlen parancsolatot, és egyetlen példát sem találunk arra, hogy a Szent Szellemet személyesen imádságban meg kellene szólítanunk, vagy Őt közvetlenül imádnunk kellene.” (130. old.) ]