Személy-e a Szentlélek?

A Biblia a teremtés elsőszülöttjének nevezi Jézust, tehát maga is teremtmény, a háromság dogma ezt tagadja, mert nem illik bele a dogmába.

"Az ember elsőszülötte ember, állaté állat, Istené tehát Isten."

A Biblia egy Istenről tanít, nem kettőről, márpedig ha igaz lenne, amit a háromság dogma tanít, két valóságos Istenről beszélne:

„Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb ( eləjôn, a szó görög átírata pedig monosz üpszisztosz) az egész föld felett” (Zsolt 83:18 )

A monosz megjelenik más helyeken is, és ahol megjelenik, sosem jelent többesszámot, hanem egyes számot: Lásd: Máté 4:10: „csak neki” ; 24:36: én Atyám egyedül”; Ján 5:44: „egy Istentől” ; 12:24: „ csak egymaga” ; 17:3: „egyedül igaz Isten” ; Róma 11:3: „én egyedül” ; 2Timótheus 4:11: „egyedül Lukács” ; Zsidók 9:7: „csak maga a főpap” /stb./.

Ha valaki azt gondolná, hogy a monosz /egyedül/ minden további nélkül jelenthet akár három személyt is ha Istennel van kapcsolatba hozva, akkor ennek a János 17:3-ban is igaznak kell/ene/ lennie, de ez esetben Jézus azt mondta volna, hogy az jelenti az örök életet, ha megismerik a háromszemélyű egyedül igaz Istent, és a Jézus Krisztust. Az „és” még a három személyen felül értendő, tehát akkor négy személyt kellene megismerni, ami egy teljesen értelmetlen kijelentés lenne. Hanem úgy van értelme a szövegnek, hogy az egyedül igaz Isten az egyetlen /monosz / személyt jelent, ahogy a Zsoltárok 83:19-ben is egyetlen Istent jelent egyetlen személyben.

Ézsaiás 43:10-11): 10 „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —,igen, szolgám, akit kiválasztottam, hogy ismerjetek és higgyetek bennem, és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem."

5Móz 6:4 Halld Izrael: az Jehova, a mi Istenünk, egy Jehova!

A Szentírás tehát egyetlen Istenről beszél:

„Mert így szól a magasságos /héberül rúm / és felséges, /héberül násá/ a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57:15)

Azt mondja: „aki” és nem „akik” /háromság/, továbbá: „akinek neve” és nem „akiknek nevei” /háromság/, továbbá „lakom” és nem „lakunk” /háromság/, továbbá „megelevenítsem” és nem „megelevenítsük” /háromság/. Végig következetesen egyes számot mond.

Mikeás 6:6 írja: Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos /héberül márÔm / Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!” Istennek elébe menni / egyes számban, s nem többes számban – háromság/.

„Ímé, mily fenséges /héberül śáḡab / az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?” (Jób 36:22) Az Ő ereje / egyes szám/, vagy az Ő erejükben /többeszám, háromság/? Ő tanít /egyes szám/, vagy Ők tanítanak /többes szám, háromság/? Nyilvánvalóan itt sem háromságról beszél!

Ézsaiás 52:13-ban mondja Isten: „Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos /héberül rúm /, felséges /héberül násá/ és dicső lesz nagyon.”

Ez a Fiára vonatkozik, és arra, ami a jövőben fog vele történni: „Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.” (MBT. ford.)

Nyilván azért, mert olyan nevet fog /jövő időben!/ kapni Istentől, amely minden név fölött való. (vö. Filippi 2:9-11) S mellyel mindaddig még nem rendelkezett, ellenben a háromság dogma szerint ezzel már eleve rendelkeznie kellett volna, hiszen Istennek csak az Atyaságában kellene nagyobbnak lenni, semmi másban.

Összegezve az eddigieket, világos bizonyítást nyert, hogy az ÓSZ-ben a héber szövegek alapján a Legfelségesebb Isten nem háromszemélyű, hanem egyetlen személyben szerepel! S természetesen az Újszövetség tanítása is ugyanez, hiszen bizonyos címek ott is mindig következetesen az Atyára vonatkoznak, de ezt már bizonyítottam.

Apcsel 16:17: „Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos /görögül üpszisztú / Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.” A magasságos Isten alatt itt sem Jézus Krisztus jelenik meg, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen mindenhol következetesen ezzel a ténnyel találkozhatunk.

Zsidók 7:1: „Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges / görögül üpszisztú / Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,” (vö. 1Mózes 14:18-20) Láthatjuk, hogy a Felségest és a Magasságost ugyanabból a görög szóból fordítják, tehát ugyanarról az Istenről van szó.

Ráadásul a Sálem királyára mondja a 7:3-ben: „hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.” Vagyis az Isten Fiát Sálem királyával hozza párhuzamba, azzal hasonlítja össze, mégpedig az örök papság kifejezésének okán. (vö. Zsidók 5:6,10; 6:20; 7:17)

Csakhogy a Legfelségesebb Isten az nem pap, és soha nem is volt az. De háromszemélyű sem volt soha. Krisztus viszont pap, de ő sem három személyű, s ne nem is valóságos Isten.

"Aki egyenlő vele az atyaságot kivéve. (Fil 2,6)"

Még mindig nem fogtad fel, hogy ez a vers is a háromságot cáfolja?

Károli fordítás: Fil. 2:6: "A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő"

A helyes fordítás pedig:

,,aki istennek alakjában létezve (birtokolva isten formáját) nem tartotta megragadni valónak (sóvárgás tárgyának/zsákmányként) az Istennel való egyenlőséget"

Mivel a zsákmány (rablás tárgya) tárgyi esetben van, az újabb tagmondat bevezetése a "hogy"-al pedig teljesen hibás. Krisztus tehát soha sem volt ugyanolyan valóságos Isten, mint az Atya, sohasem volt vele egyenlő és soha nem is törekedett erre. Te viszont azt mondod, hogy egyenlőek, csak a személyükben, az Atyaságban van különbség köztük, ez nyílvánvaló hazugság

„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.” (2Korinthus 2:17)

Szerintem te se legyél olyan, aki a saját szájízének megfelelően elferdíti bizonyos versek jelentését, különben hamis imádatra való felbujtás lesz ellened a vád! (vö. Galata 5:10)

Itt van pl. Jób és három barátjának esete. Velük kapcsolatban olvashatjuk Isten kijelentését a Jób könyve 42:7-ben: „Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” Nos, ha a háromság tantétel nem felel meg az 'Isten felől való igazán szólás'-nak, akkor nem-e felgerjed az Isten haragja ebben az esetben is? A válasz csak az lehet, hogy bizony felgerjed! Nem vehetjük hát félvállról ezt a tantételt, hanem komoly alapossággal utána kell néznünk annak, hogy valóban biblikus-e, ahogyan állítják, vagy csupán az igék manipulálásáról van szó /mint annyi más esetben/?!

Hogy mennyire érzékenyen érintette Istent a róla szóló hamis beszéd, mutatja, amit azután mondott: „csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.” (42:8) Ha netán kiderülne, hogy nem a Bibliából vett tan a Szentháromság, akkor annak igen rettenetes következményei lehetnek, hiszen egy teljesen más képet festenek ezáltal Istenről, és így az igaz imádatot is meghamisítják!

A kereszténység általános felfogása szerint minden időben, minden ember számára a titkok titka maga Isten és az isteni háromság, de pontosan ennek a "titoknak" a nem egyforma megismeréséből és elfogadásából vannak a különböző vallásos csoportok, amikből számtalan hitbeli vita született. Hogy miért? Mert emberi filozófiáról van szó, nem Istentől jövő tanításról, az ugyanis mindig világos és egyértelmű! Felmerül a kérdés, hogy a háromsághívők vajon honnét veszik, hogy a titkok titka maga Isten, Aki háromszemélyű, de mégis egy? A Bibliából vennék, de úgy veszik onnét, hogy az igazságot nem szemből közelítik meg, hanem hátulról és oldalról...

Folyt. köv.

"Akit éppúgy tisztelnek, dicsőítenek (Jel 5,13) és imádnak (Zsid 1,6), mint az Atyát."

Jézus Krisztus tanítása az Atya imádatára irányult, "az igazi imádók (proszkunétész) szellemben és igazságban imádják az Atyát" (Ján 4:23)

A Zsid 1:6-al is csak manipulálni próbálsz, hogy Isten ugyanúgy imádatta volna a Fiút, csakhogy a proszkuneó szó önmagában magát nem magyarázza, az önmagában lehet hódolat is (Jel 3:9), vagy Luk

24:52). De a proszkunétésszel összekötve csak az atyához visz bennünket. A Ján 4:21-24 szövegösszefüggése az igaz imádók imádatáról beszél, és ott nem a Fiú a központi személy, hanem az Atya egyedül!

Ez tehát a Biblia tanítása: SZELLEMBEN ÉS IGAZSÁGBAN IMÁDNI AZ ATYÁT Jézus Krisztus által, ,,mert egy az Isten, és egy a közbenjáró is Isten és ember között."

A módszer, amit a háromság hívők alkalmaznak, hasonlít az I. századbelihez, amikor is „Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána ” (Lukács 6:7), vagyis Jézus után. Sőt: „Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében” (Lukács 20:20).

A háromsághívők (a kereszténység vezetői és szócsöveik) is azt lesik, hogy hol találnak olyan igéket, amikkel állításukat bizonyíthatnák, hogy hol tudnák megfogni a bibliai kinyilatkoztatást, amely világosan tanítja, hogy csak egyetlen Isten van, /Akinek az - egyedüli - akaratából van minden – vö. Jelenések 4:11/és nincsen több. Ezt Isten maga is mondja, nem csak mondják Róla! (vö. Ézsaiás 44:8; 45:5) Mivel Jézus közbenjáró Isten és az emberek között, nyilvánvaló, hogy nem ő az Isten! (vö. 1Timótheus 2:5; Efézus 4:6)

Ennek ellenére keresnek olyan igéket, ahol a Jézus istenségét tárgyalja a Biblia /pl. János 1:1,18; Kolossé 2:9, stb./, és azt úgy értelmezik, hogy ezek a szövegek feljogosítják őket arra, hogy azonosságot állapítsanak meg Isten és a Fia között.

Hiszen Jézus azt mondta, hogy „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10:30) Aztán hogy mi is egyek legyünk az ő egységükhöz hasonlóan, az már nem lényeges – szerintük –, azt már nem sűrűn idézgetik, mert még kiderül, az Atya és Fia közti egység nem azonosság, hanem elvi egység, nem szó szerinti, hanem átvitt értelmű. Esetünkben ugyanúgy! (vö. János 17:22; Róma 12:5; 1Korinthus 1:10; 3:8; 10:17; 12:12-13)

Szemrebbenés nélkül állítják, hogy Jézus sohasem volt kisebb, mint Isten. Azonban elfelejtik, hogy Istent nem lehet gonoszsággal megkísérteni (Jakab 1:13), Jézust pedig megkísértette az Ördög! (vö. Máté 4:3-11)

Azután azt is állítják, hogy Jézusnak azért volt Istene az Atya, mert ő akkor emberi testben volt. (vö. János 20:17) Aztán hogy a megdicsőülése után is az Istene maradt, az már nem lényeges. (vö. Jelenések 3:12) S mert emberi testben volt, azért volt nagyobb nála az Atya. (vö. János 14:28) S nem azért, mert az Isten nagysága abszolút! (vö. János 10:29; Zsidók 6:13)

Önkényesen magyarázzák a köztük lévő egylényegűséget, csak hogy oda lyukadjanak ki, ahová ők akarnak. De a Legfelségesebb Isten kijelentésen megbuknak, a Magasságos Isten kijelentésen elvéreznek. Mert mindent nem lehet kimagyarázni. Mert mindent nem lehet kiforgatni. A hamis tan előbb utóbb összeütközésbe kerül olyan bibliai kijelentésekkel, amelyeket nem vettek figyelembe.

Akik szeretik Isten Igéjét és őszinte szívvel közelednek hozzá, azoknak nem érdekük, hogy a saját filozófiájukkal megerőszakolják a bibliai kijelentéseket, hanem igyekeznek azokat tiszteletben tartani és azokról másoknak hű képet nyújtani.

„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.” (2Péter 3:14)

"Ha egy cégnek van egy teljhatalmú vezetője, s van egy helyettese, aki telj hatalmat kap az egész cég felett, akkor a helyettes nem teljhatalmú vezető?"

A mindenhatóság az én szótáramban azt jelenti, hogy bármit megtehet, korlátlan hatalmú, Jézus nem egyenlő hatalomban Jehovával, hanem az Ő akaratát cselekszi, az Ő igazságos irányadó mértékei szerint fog uralkodni (a teremtményei felett és nem felette!!).

"Tegyük fel, hogy nekem van igazam. Te akkor minek neveznéd a Fiú hatalmát? Tehát ha a Fiú minden hatalmat megkapott az Atyától, de mégis elismeri őt fejének? Én úgy mondanám: Az Atyáéval lényegében azonos hatalom. A Fiú lényegében mindenható. Nem teljesen úgy, mint az Atya, csak lényegében."

Olyant nem ír a Szentírás, hogy Jézusnak bármiféle hatalma lenne Isten felett, olyant viszont ír, hogy az Atya a legfelségesebb Isten, azt is, hogy mindenek feletti, s mindezeket az égi viszonyukkal kapcsolatban. Az Atya tehát Jézus felett áll, s a Biblia egy Istenről tanít. A többi már csak filozófia!

[link]

S nem csak válaszaimból mazsolázgatsz, hanem a Bibliából is csak a neked tetsző verseket ragadod ki, a teljes írást pedig figyelmen kívül hagyod. Persze leírtam már ezt korábban is, hogy a háromság hívők máshogy nem is tudnak érvelni, csak így, hiszen a Szentírás egésze leleplezi ezt a hazugságot.

Nézd, ha ennyire terhedre van a vita, akkor talán le is zárhatjuk. Fölöslegesen fogjuk tovább győzködni egymást, ahogy írni szoktad, megismertük egymás érveit, sőt mi több, kívülről fújjuk őket. Nem tudjuk így meggyőzni egymást, nekem továbbra sincs semmi kétségem afelől, hogy a háromság dogma hamis, a Szentírás világos tanítása, hogy egy Isten van, aki mindenható, mindenek feletti (tehát Jézus feletti is), Jézus pedig csak a feltámadása után kapta meg a hatalmat, hogy királyként uralkodjon a teremtmények fölött, a szent szellem nem személy, akit külön ugyanúgy imádnunk kéne, hanem Isten tulajdonának nevezi a Szentírás, ennyi, ezt tanítja a Biblia. Mi ehhez nem tettünk hozzá semmit, a háromság hívők viszont felhígítottátok Isten szavát emberi filozófiákkal, hát majd learatják amit vetettek.

Máté 7:21 ,,Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."

Jézus tehát azt fogja nézni, amikor eljön, hogy ítéletet tartson, hogy ki cselekszi Isten akaratát. Mi Isten akarata? Isten akarata az, hogy minden ember megmentésre jusson, Isten akarata az, hogy az evangélium jó híre hirdetve legyen, Isten akarata az, hogy tanítványokat képezzünk, Isten akarata az, hogy Jézus Krisztus követői legyünk, azt az életet éljük, amit ő példaként ránk hagyott. Jehova tanúi arra törekszenek, hogy ennek minnél jobban eleget tegyenek, hirdetik a jó hírt, tanítványokat képeznek, s a Krisztus által tanított elköcsi irányadó mértekeket szigorúbban veszik, mint akármelyik másik vallás, ezeket a tényeket nem lehet letagadni! Isten szavát ki lehet forgatni, el lehet ferdíteni, de a "gyümölcsök" magukért beszélnek, s bizony én a tanúknál találtam meg mesze a legtöbb jó "gyümölcsöt", vagyis krisztusi tulajdonoságot.

Azért reagálok még az írásaidra:

"A Biblia Isten elsőszülöttének is nevezi, tehát a szabályod szerint akkor Istennek kell lennie. Itt miért nem érvényesíted a szabályodat? Ez kivétel? Nem lehet inkább, hogy a fenti tételed a kivétel?"

Az isten szó önmagában csak egy cím, egy rang, Jézus természetesen birtokolja, hiszen az Atya felruházta Őt isteni tulajdonságokkal. De ettől még Jézus nem a mindenható Istenünk, akiből csak egy van. A szentírás nem véletlenül az Atyát nevezi Istenünknek.

"A teremtmények elsőszülötte tehát nem feltétlenül jelent teremtményt. A teremtett lények is szülött lények, Jézus Krisztus is szülött lény, de nem teremtmény."

A Zsidókhoz írott levél szerint annyival kiválóbb náluk, amennyivel különb nevet örökölt az övéknél. Jézus is teremtmény, Isten teremtménye, aki olyan címek birtokosa lett, mint "erős isten" vagy "királyok királya", tehát ennyiben különb az angyalonál.

" "Szemrebbenés nélkül állítják, hogy Jézus sohasem volt kisebb, mint Isten."

Nem tudom, hogy tudatosan mondasz valótlanságokat, vagy tényleg ennyire tájékozatlan vagy. Az előbbit hazugságnak is szokták mondani."

Tudod ott általánosságban beszéltem a háromság hívőkről, de a szövegkörnyezettel együtt ez kiderül.

Lehet, hogy te rád ez épp nem igaz, de ettől függetlenül elég sok olyan háromság hívő emberre találkoztam már, akik ebben hittek. Sőt olyanra is van példa, aki szerint a mindenható Isten, Jahve vett fel emberi testet, s jött le közénk Jézusként (lásd Asperrimus).

"Krisztus abban egyenlő az Atyával, hogy mindent megkapott tőle, nem pedig abban, hogy ő adja az Atyának."

Továbbra is nyitva áll a kérdés, hogy ha állításod szerint valóban mindent megkapott, akkor a Szentírás miért csak egyetlen Istenről beszél, miért mondja ezt Jehova? ,,én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem." Ha egyszer a háromság dogma szerint ugyanolyan vele egylényegű valóságos Isten Jézus is?

Vagy miért csak az Atyát nevezik mindenhatónak, legfelségesebbnek, mindenek felettinek stb., merthogy mind az Ószövetség, mind az Újszövetség mindig következetesen az Atyára használja ezeket a címeket. Persze ismét leírom, hogy ezek a címek logikailag is csak egyetlen személyre vonatkozhatnak, de ez ne is zavarjon...

Igen, mivel Isten halhatatlan, ezért volt szüksége a háromság hívőknek kitalálni ezt a mesét, mert ha Jézus is ugyanolyan valóságos Isten, akkor Ő nem halhat meg, ennek ellenére 3 napig halott volt...

A háromság hívő egyházak közös jellemzője, hogy nem a háromság dogma az egyetlen tévtanításuk, van ott még egy rakás másik is, nem hiszem, hogy ebben az egyben meg igazuk volna. Te is előjöttél ezzel a hülyeséggel, hogy minden keresztény a mennybe megy, holott szó sincs erről! Aki ismeri a Bibliát, az felismeri, hogy két osztályról van szó: egy égi reménységről (144000), akik királyként fognak uralkodni Krisztussal (az Apostolok pl. ebbe az osztályba tartoznak), és egy földiről, akik megkapják örökségül a földet, hiszen a Biblia több helyen is kijelenti, hogy az igazságsak öröklik a földet, meg azt is, hogy örökké rajta fognak lakozni. Persze az evidens, hogy nem lehet minden egyes hűséges keresztényből király...

Azon elgondolkoztál már, hogy akkor minek alkotta Isten a Föld nevű bolygót? Csak erre a pár ezer évre, amíg az üdvösség és elkárhozás forgatókönyve lezajlik? Na de mi is volt az Ő szándéka, mit írnak le Mózes első könyve első fejezetei?