Személy-e a Szentlélek?

Az emberek hitének növekedése egyáltalán nem volt egyenesen arányos a csodatevő képességek megszerzésével, az elsőszázadi keresztények között nem mindenki tett csodákat, hanem csak azok, akik ezt képességét/adományt megkapták, de ez egyáltalán nem az egyén hite tette függővé:

„Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (Károli)

Nyilvánvalóan nem! Nem mindenki tett csodákat, mint pl. pl. Barnabás, Jakab, és Silás sem. Az elképzelésed szerint a gyülekezet történelme során valamennyi hívőről, akik nem tettek csodákat, meg kellene állapítanunk, hogy nem voltak igazán hívők – ez pedig teljes értelmetlenség lenne! Már ebből is nyilvánvaló, hogy a csodaajándékoknak volt egy külön céljuk, de persze nyilvánvaló ez még sok más dologból is, amire még később ki fogok térni.

"Mint mondottam: vannak áldottabb időszakok és vannak nagyobb hitű emberek. De akkor ezek szerint Jehova-tanúinál egyáltalán nincsenek imameghallgatások. Szerintem ez elég gáz."

Ez a támadásod sem ér semmit sem, mivel a csodatevések nincsenek olyan üsszefügésben az imameghallgatással, mint amilyent te beleképzelsz.

"Mi köze a nyelveken szólásnak a teljes igazsághoz? Amikor az apostolok pünkösdkor nyelveken beszéltek, már tudták a teljes igazságot? Ez hülyeség, Péter például jóval később tudta meg, hogy szabad tisztátalan állatokat is fogyasztani."

Nem, te itt igen dúrván mellé beszélsz. Jóhiszeműségből feltételezem, hogy csak félreértettél. Én itt arról beszéltem, hogy amely felekezetekben szerinted Isten műveli a csodákat, azok szöges ellentétben állnak teológiailag egymással. Nos a Biblia pontosan erre figyelmeztet minket. A Zsidók 2:4-ben található jelek (szémeion); csodák (terasz); és erők (dünamisz) jönnek elő újra a Krisztus második eljövetelét megelőző korban, ahogyan már azok megvoltak a gyülekezet létrejöttének kezdetén is az I. században, a szent szellem munkálkodása nyomán. Csakhogy ezúttal a forrásuk nem az igaz Isten, hanem a háttérben megbúvó Sátán! (vö. 2Thessalonika 2:9)

A karizmatikus felekezetek azért is vannak ahányan annyifélék, és az Efézus 4:3 szerinti szent szellem egységét nem tudják felmutatni! Szakadásban vannak az első perctől kezdve, csak Magyarországon legalább egy tucat van belőlük, ami persze csöppet sem zavarja őket, hiszen magát mind igaznak tartja. Ahogy 2Korinthus 11:14-15 is mondja:

„Ez nem is csoda; hiszen maga a Sátán is olyanná változtatja el magát, mintha a világosság angyala volna. Nem valami különös dolog tehát az, ha a Sátán szolgái is olyanná változtatják el magukat, mintha az igazságosságnak (krisztusi kegyességnek) szolgái volnának; de a végük olyan lesz, amilyent cselekedeteik szerint érdemelnek.” (Dr. Budai ford.)

Nézetük szerint „teljesen felesleges hogy a Gyülekezet, mely egy szellemi test, egyetlen felekezetbe tömörüljön, egy egyházvezetői testület alá. Izrael is 12 törzsből állt, és a törzsek nem olvadtak össsze, hanem őrizték saját egyediségüket, karakterüket, saját értékeiket, mint egy önálló identitással is bíró törzs, család, mely egy nagy egésznek kisebb egysége.” (karizmatikus álláspont)

De mint már korábban mutattam, ha Pál apostol írását nézzük, az teljesen ellentétes ezzel a felfogással. Nyilván mert ők az ószövetségi helyzetet propagálják, de ma az újszövetségi gyülekezet felépítése a mérvadó:

„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gal. 3,28)

„És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.” (1Kor 7,17)

„Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róm. 12,5)

„Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.” (Ef 4,4)

„Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.” (1Kor 12,28)

„Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra , legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” (1Kor 1,10)

Ezek az idézetek világosan mutatják, hogy az I. században a szent szellem vezetése alatt álló és különböző városban (pl. Róma, Filippi, Kolossé, Galata, stb.) lévő gyülekezetek ahhoz az egyetlen egyházhoz tartoztak, amely „ Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett.”

És nem egyházakról beszél, mint ahogy most vannak karizmatikus egyházak, pl. A Hit Gyülekezete; Pünkösdi Evangéliumi Közösség; Élő Ige Gyülekezet; Krisztus Szeretete Egyház; Magyarországi Késői Eső Gyülekezet; Budapesti Autonóm Gyülekezet; Őskeresztyén Apostoli Egyház; Új Jeruzsálem Gyülekezet; Boldog Isten Gyülekezete; stb., na és az összes különböző külföldi felekezet.

Vajon amikor Németh Sándor mint gyülekezeti vezető kihirdet egy rendeletet, akkor az végigfut az összes többin is és ott is érvényes? Mert Pál azt írja: „ És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.” (1Kor 7,17. Tehát ami érvényes Filippiben, az Érvényes Kolosséban is.)

Természetesen erről szó sincs. Ami érvényes a karizmatikus Hit Gyülekezetben az nem érvényes Jim Sanders ugyancsak karizmatikus gyülekezetében – és fordítva. (Na meg a többi karizmatikus gyülekezetben sem!)

És ez azért van, mivelhogy ezek mind egymástól különálló karizmatikus szekták. Vagyis karizmatikus mozgalomról beszélhetünk, amelyek karizmatikus szektákból állnak, amiknek egymáshoz annyi közük van, hogy magát mind a szent szellem által vezetettnek tartja. A szent szellem azonban a szektásságot nem munkálja, hanem az egy testhez való tartozást munkálja. Úgy hogy a karizmatikus mozgalom szektákból való állása azt mutatja, hogy mögöttük nem a szent szellem munkálkodik. Ennyiféle – egymással nem egyesülő – felekezet nem lehet azonos azzal, amely mércét Pál apostol meghatározott a Krisztus (egy)testére vonatkozóan.

"A csodatevő karizma, a csodatevő hit birtoklása nem feltétlenül jár együtt Jézus legfontosabb parancsának teljesítésével, a szeretettel"

Csakhogy Jézus is és Pál is démoni forrásból származó csodatevésekről figyelmeztet (nyilván mert az Istentől jövő csodaadományok be lettek szüntetve, lévén céljukat betöltötték):

,,Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával" (2 Tesszalonika 2:9)

S ezek tévesztenek meg "sokakat" (a karizmatikusokat, s láthatóan téged is). Viszont azt is láthatjuk, hogy a tudatlanságuk itt sem lesz mentség számukra, mivel ha Őszintén kutatnák a Szentírást, felismernék ezeket.

folyt. köv.

"Ördögöt különben sem lehet kiűzni az ördöggel, jobb ha nem káromlod a Szentlelket"

Csakhogy a karizmatikusoknál nem ördög/démonűzés folyik, hanem a tudatlan személyek épp az ilyen démonűzések alkalmán fogadják magukba a démont. Ez nem démonüzéd, hanem démoni megtévesztés! Nem véletlen, hogy mindegyik karizmatikus egyházi gyakorlatban közös cél, hogy a páciens ilyenkor váljon passzívvá, üresítse ki magát (lásd az ugyancsak démoni hátterű természetgyógyászatban az önszuggesztióra való késztetést, vagy a hipnózisra való ráhangolódást), hogy aztán a démon benne elvégezhesse a maga tisztátalanná tevő munkáját. Ennek egyik legfeltűnőbb jele a hanyatt esés, amely a Bibliában az elbukást szimbolizálja . (vö.1Mózes 49:18; 1Sámuel 4:18; Zsoltárok 35:4; Ésaiás 28:13)

A karizmatikus gyülekezetekben külön felfogó embereket kellett állítani, mivel a (báránybőrbe bújt) pásztor tüzes érintésétől hanyatt dőlnek, mint a zsák. A mormonok első emberét, a vallásalapító Joseph Smidth-et is hanyatt döntötte a neki megjelent démon az erdei pusztaságon, amely helyről Jézus kifejezetten megmondta, hogy nem lesz megtalálható! (vö. Máté 24:26)

De ugyanakkor a Biblia azt is világosan megmondja, hogy a szent szellem jelenlétében arcra borul az ember, és ezt a Szentírás más helyeken is megerősíti. „Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé.” (Dániel 10:9; vö. 1Korinthus 14:25; 1Mózes 17:3; 3Mózes 9:24; 4Mózes 16:22; 1Király 18:39; Ezékiel 1:28; Dániel 8:17; Máté 17:6; 26:39; Jelenések 7:11; 11:16)

Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk éberek és józanok (1Thessalonika 5:6), nem pedig olyanok, akik nevetőgörcsöt kapva vonaglanak a földön , mint a karizmatikus gyülekezetekben szokás, akik ezt szent nevetésnek tartják, amit szerintük Isten ad nekik.

Csakhogy akiknek már megüvegesedtek a szemeik, azok nem ismerik fel magukról, hogy démonoktól megkötözöttek. És ha már belementek egy kézrátételes beavatásba, onnantól kezdve bábukká válnak, akiknek élőszavas utasításokat ad – szerintük az Úr -, az Úr szerint meg a démonok! (vö. Máté 24:24; 1Timótheus 4:1)

A karizmatikusok olyan messzire mentek már a saját nézeteik szerinti elvárásaikban, hogy szerintük nekik a testi gyógyulás alanyi jogon jár. Ezt bizonyítják F.F. Bosworth: Krisztus a gyógyító – című könyvből vett idézetek:

„A beteg ember számára annak biztos tudása, hogy Isten meg akarja őt gyógyítani , az a „mag”, amelyet el kell vetni az elméjében és szívében… Ha valaki azokkal a hitet romboló szavakkal imádkozik, hogy „ha ez a Te akaratod”, valójában nem elveti, hanem kitépi a „magot”…

Ha életet és gyógyulást akarsz nyerni Istentől, szánj rá időt, hogy megtaláld a Szentírásban azokat az Igéket, amelyek ezeket az eredményeket ígérik…Az Egyháznak többé nem szabad azzal a hitet romboló kifejezéssel imádkoznia a betegekért, hogy, ' ha ez a Te akaratod ' . (Kiadó: Hit Gyülekezete, l993. 17-18; 20; 63. oldal.)

Ezek a rövid, de velős idézetek mutatják, hogy a karizmatikusok szinte kikotyvasztják a saját elvárásaikat a Bibliából. Már nem is bízzák Isten akaratára a gyógyulást, ha Ő esetleg akarja, mert – mi az hogy ha ??? Isten nem 'ha' akar, hanem biztosan akar!!! Gyakorlatilag Istennek diktálják (!) a gyógyítás ritmusát, ami egyenesen elképesztő.

Talán Krisztus nem úgy kérte: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42, Károli; vö. Máté 6:10) És a leprás nem úgy szólt Krisztushoz, hogy ha akarod, megtisztíthatsz engem?! (Máté 8:2) Hát akkor hogy merészel bárki is Istennek diktálni? „ Holott ezt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jakab 4:15)

És mit akar , hogy mit cselekedjünk? Talán a hittestvérünk gyógyítását várja el tőlünk? Nem, hanem a betegsége esetén a meglátogatását, a többi pedig az Isten dolga! (vö. Máté 25:36,40)

És itt vérzik el a katolikus egyház az összes karizmatikus felekezettel együtt, hiszen ezen a ponton nagyon jól ki lehet mutatni a démoni hátterüket. Ugyanis ha beizonyítást nyer, hogy ezen feleketetek démoni megtévesztés áldozatai, ráadásul még védik is a hamisat, akkor az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ezek mind hamis egyházak. Nos az Újszövetségben található gyógyulási csodák között egyetlen esetben sincs hívőkről szóló feljegyzés! De pl. a karizmatikusok vagy a katolikus berkekben ismert Mária-jelenéseknek tulajdonított csodagyógyulások közt annál több.

Ezzel szemben Jézus első századi tanítványai maguk is szenvedtek bizonyos betegségekben, melyekből nem gyógyultak meg csoda útján. Maga Jézus is azt mondja: beteg voltam. (Máté 25:36)

Pál apostol testi betegséggel bajlódott, és a Galata 4:13-ban így ír: „Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.”

Itt görög szövegben az asteneia szó szerepel, ami erőtlenséget/betegséget jelent. (vö. Apcsel 28:9) Epafróditus szinte a halálhoz közeli beteg volt, nem valami bűne miatt, de Pál mégsem gyógyította meg csoda által. (Filippi 2:25-30) Timótheusnak egy kevés bort ajánlott a gyomorbántalmaira, és nála (és Trófimusnál) sem alkalmazott csodagyógyítást. (1Tim 5:23; 2Tim 4:20) Gájusnak testi felgyógyulást kíván János, de itt sincs csodagyógyítás. (3János 2.)

Korunk hitgyógyítói miért nem ebben a szellemben tekintik a hívők betegségeit? Az a szellem, amely az I. században nem a hívők gyógyítására adta a gyógyítás ajándékát – most mégis ebből a célból adná? Vagy nem is ugyanarról a szellemről van szó? Bizony hogy nem!

Ezt bizonyítja az a beszámoló is, amely Kerekes Sándor pünkösdista pásztor önéletrajzi könyvében olvasható:

„Egy aranyosgyéresi testvér, név szerint Farkas János, hideglelésben beteg lett és imádkozott, hogy az Úr gyógyítsa meg. Az Úr azt mondta neki: „Vigyél 500 lejt a tordai gyülekezeti ház építésére, és meggyógyítalak.” Egyik nap ott látom ezt a testvért a pénzzel és azt mondja: - „Ezret adok Uram, csak múljon el a bajom. Hozok 500-at ide, a többit odaadom, ahol tudom én, hogy szükség van rá.” És azonnal elmúlt a hideglelése.” (Hatvan év – Istennel átélt tapasztalat, Agapia kiadó, 118.old.)

Vajon Jézust olyannak ismerjük, aki pénzért gyógyít??? (vö. Zsoltárok 145:16; Máté 10:8) Nem inkább olyannak, aki a hamis szellem általi csodatévőket kirekeszti Isten országából?! Mert hogy ilyen dolgokat ( prófétálás, ördögűzés, hatalmas csodatettek nyelveken szólások) egyértelműen a hamis szellem által munkálkodók cselekszenek, hiszen pontosan maga Jézus sorolja ezeket a dolgokat (a csodatévő erő kísérő jelenségeit) törvénytelennek!!!

„Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” (Máté 7:21-23)

Másik érdekesség, hogy az eredményesség fokát a csodagyógyítók egyértelműen a hittől teszik függővé. Az amerikai illetőségű Kenneth Hagin csodagyógyász mondja: „Kézrátételt gyakorlok a Gyülekezet fejének, Jézus Krisztusnak utasítására, és az érintkezés és átvitel törvényének engedelmeskedve. Kezeimmel való érintés segítségével árad át Isten gyógyító ereje… Ime!… Ha hittel fogadjátok, mindnyájatokat meggyógyít.” (Christianity Today, 1987. Júl.10. 50.old.)

De vajon a gyógyulni vágyó (magát kereszténynek valló vagy kívülálló – neki teljesen mindegy) hite jogos követelmény? Nem, bár arra valóban volt precedens, hogy Jézus tanítványainak a saját kishitűségük miatt nem sikerült meggyógyítaniuk egy epilepsziás fiút. (Máté 17:14-20)

Más alkalommal Jézus meggyógyított egy sántát, aki még azt sem tudta, hogy kicsoda Jézus. (János 5:5-9, 13) Letartóztatásának estéjén pedig meggyógyította a főpap szolgájának levágott fülét, noha ez az ember tagja volt az őt elfogni szándékozó csoportnak, mely azért jött, hogy letartóztassa. (Lukács 22:50-51) Bármilyen betegségről is volt szó, Jézus sohasem vallott kudarcot. Mindig sikeres volt és soha nem kért érte ellenszolgáltatást. (Máté 15:30-31; Lukács 6:19)

De az apostolok is ugyanilyen eredményesek voltak, amikor kicsinyhitűségük nem csorbította a szent szellem munkáját. (vö. Csel 5:15-16) Korunk csodagyógyítói viszont igen gyakran felsülnek, a gyógyulások sokszor csak átmenetiek, vagy pszichoszomatikus jellegűek és feltűnés hajkurászástól telítettek. Mintha a keresztény hitnek a legfőbb vonása lenne a testi gyógyulás.

De az igazi megmérettetésnél alul maradnak, hiszen a belőlük áradó szellem halottat támasztani nem tud, miként tudták ezt azok, akik valóban Isten szent szellemével rendelkeztek (vö.2 Király 4:37; Lukács 8:54-55; János 11:43-44; Csel 9:40; 20:9-10).

Szóval nem félek attól, hogy a szent szellemet káromolnám, hiszen a bibliai bizonyítékok egyértelműek.

Az is egyértelmű, hogy az elsőszázadi keresztények a gyógyítás ajándéka mellett Istentől megkapták a halottfeltámasztáshoz való erőt is a szent szellem (Isten hatékony ereje) által, tehát együtt működött az evangélizálás, a gyógyítás és a halott feltámasztás:

”Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Máté 10,7-8)

Korunk csodagyógyítói pedig sem nem prédikálják tevékenyen Isten mennyei országát (Jézus Krisztus királyságát), de halottat sem tudnak feltámasztani, ugyanis ezt az ördög nem tudja végrehajtani, amazt meg nem akarja végrehajtani. Nem csoda, hogy a követői (az általa erőt nyertek) hasonlóképpen cselekszenek:

,,Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végük az ő cselekedeteik szerint lészen.” (2 Kor. 11,14-15)

Emlékezzünk csak vissza, hogy az egyiptomi fogság idején a fáraó mágusai még a botnak álcázott kígyóikkal utánozni tudták Mózes Isten által véghezvitt csodáját, de amikor a port tetvekké változtatta, ezt már ördögi trükkel megoldani nem tudták. (vö. 2Mózes 8:18) Felsültek, mint ahogy korunk karizmatikus hitgyógyítói is hasonlóképpen felsülnek a halott feltámasztás tekintetében, hiszen bennük „más szellem” munkálkodik. (vö. 2Korinthus 11:4)

Ha erről kérdezi őket valaki, akkor hímeznek-hámoznak, és előadják, hogy bizony van náluk halott feltámasztás. Hogy hol? Hát nem valamely városi kórház intenzív osztályán, hanem pl. egy mentőautó rejtett félhomályában, vagy valami eldugott brazíliai falu nádkunyhójában, amiről persze (állítólag) videofelvétel is készült. Csak az nem világos, hogy miért kell ezért olyan messzire menni? Ha csak ott működik a 'szent szellem', akkor itt milyen szellem működik? Vagy talán inkább sehol sem a szent szellem működik?!

Nem véletlenül mondja Jézus a mai kor prófétálóinak, manipulatív ördögűzőinek, hatalmas csodatettek végzőinek: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” (Máté 7:21-23, Káldi Neovulgáta) Itt a görög anomia szó található, és Jézus ezt a csodatévő erő és kísérőjelenségei végzőire alkalmazza, vagyis semmi más okot nem hoz fel az elítélésükre, csak ezt. Hiszen Isten visszavonta karizmáit, amint azok betöltötték céljukat . (vö.1Korinthus 13:8)

Isten csak ÍZELÍTŐT adott az eljövendő világ erőiből, ami nem tart kétezer éven át napjainkig. (Zsidók 6:5)

"Jó nagy hülyeségeket beszélsz. Magad is tudod, hogy Jézus számtalanszor megjelent, és az apostolok elhitték."

Magad is tudod, hogy Jézus ezeket a vég idéjével kapcsolatban mondta, nem közvetlenül feltámadása utánra, ne ferdíts!

"Mivel Mária adott Krisztusnak testet, ezért Mária Krisztus testének az Egyháznak kezdete és előképe. A Katolikus Egyház tanítása szerint, Isten Márián keresztül mutatta meg az Egyház jövőjét. Ahogy megdicsőült Mária úgy fog megdicsőülni az Egyház is. János a látomásaiban nem véletlenül látja az Egyházat a megdicsőült Mária alakjában. (Jel 12,1-6)"

Ez pedig nem elfogadható válasz a kérdésemre, hanem kb. amit vártam, kimagyarázás.

Mit is lát egyébként János? Tényleg azt, amiről beszélsz?

"A tudományos világkép nem összeegyeztethető a bibliai világképpel. Ennek egyik első felismerője Galilei volt, aki szerint a Biblia erre vonatkozó részeit jelképesen kell érteni, s meglehetősen kigúnyolta azokat, akik szó szerint vették. Az inkvizítorok a Bibliát védték, úgy gondolták, hogy Galilei kutatásai nem elég bizonyítékok a képletes értelmezéshez, ezért megtiltották neki, hogy nézeteit közé tegye. Mivel nem engedelmeskedett, ezért könyvét visszavonatták, őt magát szobafogságra ítélték, ahol azonban tovább folytathatta kutatásait.

Ez mind szép és jó, csak épp már megint nem válasz a kérdésemre! Akkor mégegyszer:

"De mond csak, abban mi volt az eretnekség, ha valaki pl. azt állította, hogy nem a nap kering a föld körül, hanem fordítva? Hol ír erről a Biblia?"

Tehát Konkrét Igerészt légyél szíves idézni!

Az pedig megintcsak hülyeség, hogy a Biblia tudományos kérdésekben nem pontos, bár vannak benne szimbolikusan értendő kijelentések is, de tévedések nem, lévén Istentől ihletett könyv.

" "S arra mégis hány száz év kellett az egyháznak, hogy idáig eljusson?"

Mégis hány száz évig volt például a válás engedélyezve a Bibliában? Vagy a többnejűség? Vagy a varázslók kivégzésének parancsa? Vagy a bálványimádók elleni hadviselés?"

Addig, amíg Jézus színre nem lépett, onnantól persze gyorsan megértették a tanítványai, hogy mit szabad és mit nem. A katolikusoknak ez valamiért mégsem akart menni...

"Az Újszövetségben is írva van, hogy az államhatalom Isten akaratából viseli a kardot, akinek az a dolga, hogy elijesszen a rossztól. (Róm 13,1-4) Szerinted olyan egyszerű meghatározni, hogy mit tehet az államhatalom és mit nem, mikor ott voltak az ószövetségi kemény példák?"

A probléma az, hogy nem az Ószövetségben vagyunk. A keresztények majdnem hogy semmi közük az államhatalmakhoz, Ők "nem részei e világnak."

"Egyik mondatoddal azt állítod, hogy szándékosan vétkeztek. Másik mondatoddal azt állítod, hogy nem ítélkezhetsz."

A keresztényeknek különbséget kell tenniük igaz és hamis között, tehát egy bizonyos értelemben ítélkezniük kell. Meg kell ítélniük, hogy egy adott egyház vezető igazat mondanak e, vagy pedig veszedelmes eretnekségeket. Ha így vesszük, te is ítélkeztél, hiszen úgy ítélted meg, hogy az akkori egyházvezetők nem szándékosan vétkeztek. Nos nekem ennek az ellenkezőjét sugallják a bizonyítékok, de a végső bíró természetesen Jézus lesz.

A halottak sorsával kapcsolatban nem hiszem, hogy kellene válaszolnod. Korábban olvastam a linkelt kérdésed, de alapvető tévedésben vagy. Mi nem tanítjuk, hogy minden keresztény halott lenne, a felkentek (144 ezer), tehát az apostolok is élnek, Ők már feltámadtak Krisztus jelenlétének idejétől kezdve. Ez az első feltámadás.

A többi halott azonban a második feltámadásra vár a hádeszben (az emberiség közös sírjában).

E témával kapcsolatban pedig ahogy láttam, nagyjából kzs illetve a másik válaszoló (elfelejtettem a nevét) érveivel értek egyet, de ha majd lesz még időm, írok ezzel kapcsolatban is.

"Konkrétan kik is voltak azok a farkasok?"

Azok, akik fokozatosan eltértek a krisztusi tanításoktól (tehát nem feltétlenül kellett ennek hirtelen bekövetkeznie), de a lényeg, hogy ezek fokozatosan elnyomták az igazságot.

"Az apostolok alatti üldözés és hitehagyás azonban mégsem a végideji nagy üldözés és hitehagyás volt, mert nem jött vissza Krisztus. Sehol nincs szó teljes hitehagyásról."

Pontosabban nem az apostolok ideje alatt volt ez a hitehagyás, hamem az apostolok után, hiszen eleve az apostoluk utáni időkre volt megjövendölve. Hogy nincs szó teljes hitehagyásról? Dehogy nincs! Elnyomó farkasokról jövendölt Pál, akik az igazságot elnyomják. Pontosan ilyen a katolikus egyház, elnyomó farkasokból áll az egész (lásd "eretnek" üldözések), de szerencsére az igazságot még így sem lehetett teljesen elnyomni, Isten a maga idejében gondoskodott róla, hogy akarata megvalósuljon.

"Tökéletesen ugyanez az elv érvényesül az Úr esetében is. Az Atya az egyedüli Úr. Az urak Ura, vagyis a legfőbb Úr. Jézus korában ez a cím volt Isten legfontosabb neve."

Szerintem ez inkább Jézus neve volt, amit használtak Istenre is, mint címet, de Jézus volt az, akit legtöbbször Úrnak neveztek.

Ugyanez a helyzet az isten címmel is, azt is használja a Szentírás emberekre is, MINT CÍMET, de ettől még nekünk egy Istenünk van, aki nem Jézus, hanem csak az Atya. Ha ugyanazon versben szerepel az Atya és a Fiú, sohasem a Fiút nevezik Istennek, mindig csak az Atyát.

,,Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Akkor hány Istenünk van szp72?

Jézus a János 20:17-ben azt mondta: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”

Hány Istenről beszélt itt Jézus? egyről? kettőről? Vagy esetleg háromról? Ugye egyes számban beszélt?

"Amikor Pál arról beszél, hogy csak egy Istenünk van: az Atya, és csak egy Urunk: a Krisztus, akkor egyáltalán nem azt akarja mondani, hogy a Fiú nem Isten, s hogy az Atya nem Úr. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az Atya másképp Isten, mint a Fiú, s a Fiú is másképp Úr, mint az Atya."

Ezzel egyet értek.

"Az Atya és a Fiú közös Lelke által egy az Isten, közös és egyetlen Lelkük teszi őket egyetlen Úrrá és egyetlen Teremtővé. Olvastam egy két fejű, de egy testű sziámi ikerről, akik tudnak kocsit vezetni. Két kocsivezető személy van, de csak egyetlen kocsivezető. Mind két személy ugyanaz az egyetlen kocsivezető."

Ne akard kihazudni a Bibliából, hogy nekümk egyetlen mindenek feletti Istenünk van! Tudom, hogy ezt követeli meg tőled a háromság dogma, de azért ezt mégsem kéne... Talán a sziámi ikrek közül az egyik felette áll a másiknak? Mert a Szentírás világosan tanítja, hogy egy az Isten, aki mindenek feletti, s aki nem Jézus, hanem csak az Atya!

Talán a háromság dogma azt tanítja, hogy az isteni személyek közül az egyik felette áll a másiknak? Nem! Hiszen mindegyik személy ugyanazt az isteni lényeget birtokolja, egyik sem áll fellette a másiknak, egyik sem nagyobb vagy kissebb a másiknál, tökéletesen egyenlőek, pont mint a sziámi ikrek. Lásd Athanasius-i hitvallást:

"Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő"

A Biblia azonban mást tanít, az Isten egyedüliségét, egyetlenségét tanítja.