Személy-e a Szentlélek?

" Isten hátát látni azt jelenti, hogy nem igazán látni, nem pedig azt, hogy testi értelemben vett háta van. Ez jó nagy hülyeség."

Már miért is jelentené azt? Mert a dogmádnak ez kedvezne? A Biblia szerint más szellemteremtmények is szellemi testben jelentek meg a földön, maga Jézus is, akkor miért nem mondható ez el ugyanúgy Istenről is?! Nyilvánvaló, hogy Ő is ugyanúgy volt jelen a zsidók között, hogy itt Mózes jelképesen beszélt volna, annak az ég világon semmi értelme nincs, ugyan miért tette volna? Hiszen leírhatta volna szószerint is, hogy Isten láthatatlan.... Meg egyébként is, Mózes azt írja le, amit Isten mondott, szószerint Istentől idéz, úgy fogalmazza meg ezen sorokat, hogy ez teljesen világos, mindig hozzáteszi, ha valamit Isten mond, pl:

"Jehova még ezt mondta: „Van itt egy hely mellettem, állj a sziklára. Míg elhalad a dicsőségem, a kőszikla mélyedésébe foglak helyezni, és védelmezőn be foglak takarni tenyeremmel, míg elhaladok. Utána elveszem tenyeremet, és látni fogod hátamat. De arcomat nem láthatod.”

Ezek szerint Isten mégsem ezt mondta? Vagy mégsem mondott ilyent? Vagy ha mégis ez mondta (természetesen nem vett hamis idézeteket Isten szájából), akkor Isten is csak jelképesen beszélt? Ezek szerint Mózes kérése is csak jelképes volt? Valahogy nem akar logikus lenni az egész, amiről beszélsz... Ha Mózes hallotta Isten hangját a füstoszlopból és látni akarta Őt, akkor erre miért felelt volna neki Isten ilyen jelképesen? Hülyeség az egész! Szerintem te sem gondoltad át ezt komolyabban...

"Istent is minden gond nélkül lehet látni látomásszerűen. Látta Ábrahám, látta Mózes, látta Izaiás, látta Ezekiel, látta István, látta János. De ez a látás nem színről színre látás, ez csak jelképes látás."

Úgy van, Ők nem közvetlenül látták Istent, Mózesnél viszont közvetlenül volt ott Isten, ezért is kellett füstoszloppal eltakarnia magát.

"Isten nem ember alakú, még ha emberi alakban jelenik is meg. Isten nem ember, még ha emberszerűen is beszél róla a Szentírás."

Pedig a Biblia szerint a saját képmására teremtette az embert... Persze azt én sem mondtam, hogy Isten ember.

"A Fiút mivel emberré lett, természetesen lehet látni testi alakban is s nem csak látomásszerűen."

Akkor nem volt emberi testben, amikor megjelent Pálnak, hanem szellemi testben volt. Olyanban, amilyen az angyaloknak és Istennek is van. Tudod, nem hús-vér, mert test és vér nem örökölheti Isten királyságát.

"Jézust a magyarban lehet Isten követének nevezni, de angyalnak már nem. Görögül ha lehetne is "angelosznak" mondani, a Biblia még se teszi egyetlen egyszer sem, talán épp a félreértések elkerülése végett."

Dehogy nem, nevezi Őt a Biblia mélység angyalának, arkangyalnak is, szóval ne mondd, hogy sehol sem nevezi annak. A Bibliai sehol sem mondja, hogy Jézust nem lehet angyalnak nevezni, másmilyen értelemben mint az angyaltársait, de ezt mi sem tagadjuk.

"Jézus könnyedén lerázhatta volna az istenkáromlás vádját, csak annyit kellett volna mondania: én csak egy angyal vagyok. De hát nem mondta."

Nyilván mert Ő nem csak egy angyal, hanem angyalok parancsolója. A mennyben Ő vezeti az angyali seregeket, ez benne van a Bibliában, a jelenésekben amikor az Ördögöt legyőzi és letaszítja a Földre. A jelések könyve később pedig Jézusról beszél úgy, mint aki a mennyei angyali seregek élén áll. Egyértelmű, hogy a két személy egy és ugyanaz. Főleg, hogy Dániel könyve szerint Mihály fog minket megszabadítani a vég idején, de az angyalok seregét ekkor a Jelenések szerint Jézus vezeti. Dániel szerint mégsem Jézus a szabadítónk, hanem csak egy angyal, mondják a háromság hívők...

Később folytatom.

"Mint mondottam a föld megdicsőül. A mennyország eljön a földre. A föld maga is mennyország lesz. Tehát az új föld egészen más lesz, mint a mostani, ahogy az emberek is egészen mások lesznek, mint a mostani. "

Semmiféle "mennyország" nem jön el a földre, az a szellemteremtmények lakhelye, a föld pedig az embereké, ezt tanítja a Biblia! Természetesen a föld újjá lesz teremtve édeni állapotra, az igaz.

" Amit belinkeltél cikket az egy nagy hülyeség. Jézus egyértelműen beszél: akik feltámadnak, nem házasodnak, hanem úgy élnek, mint az angyalok. Nem beszél semmilyen földi meg égi reménységről, mert az egy és ugyanaz."

Egy frászt ugyanaz, a Biblia egyértelműen tanítja, hogy van égi reménység. Krisztus azt mondja felkent követőinek, hogy királyokként fognak uralkodni, de honnan is?

,,ha elmegyek, és helyet készítek nektek [az égben], ismét eljövök, és magamhoz fogadlak titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek . . . , mert elmegyek az Atyához” ( János 14:2, 3, 12).

Ha Krisztus királysága az égben van és a 144 ezer társ örökös is vele együtt onnan fog uralkodni, akkor nagyon is elképzelhető, hogy Jézus rájuk utalhatott, a cikk nem hülyeség, hanem logikus érvelés. Elolvastad? Mert most abból fogok idézni:

" „Akiket méltónak tartanak arra, hogy elnyerjék. . . a halottak közül való feltámadást”. A Biblia a hűséges felkentekről mondja a következőket: „méltónak tartanak benneteket az Isten királyságára” (2Tessz 1:5, 11 ). A váltság alapján ők igazságossá lettek nyilvánítva, így Isten szemében nem bűnösként halnak meg (Róma 5:1, 18; 8:1 ). Róluk írja a Szentírás, hogy boldogok és szentek, és hogy Isten méltónak tartja őket az égi feltámadásra ( Jel 20:5, 6 ). Ezzel szemben a földre olyanok is fel fognak támadni, akiket a Biblia „igazságtalanoknak” nevez (Csel 24:15 ). Róluk vajon el lehet mondani, hogy méltók a feltámadásra?

„Meg sem halhatnak többé”. Jézus nem azt mondta, hogy nem fognak meghalni többé. Ő így fogalmazott: „meg sem halhatnak többé”. Más fordítások ezt így adják vissza: „többé már nincsenek alávetve a halálnak”; „a halálnak nincs többé felettük hatalma”. Ha a felkentek a földön mindvégig hűségesek maradnak, halhatatlan égi életet kapnak, azaz vég nélküli, elpusztíthatatlan életet ( 1Kor 15:53, 54 ). A halálnak nincs többé hatalma azok felett, akik az égbe támadnak fel."

Így van, ezt más Igeversek is alátámasztják:

Jel 20:4, 6: „láttam trónokat, és ott voltak azok, akik leültek rájuk, és hatalmat kaptak az ítélkezésre . . . Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.”

Viszont akik a földön lesznek, azokról is elmomdható ugyanez? Ugye nem, hiszen jól tudjuk, hogy lesz egy második ítélethozatal, amikor azok lesznek elpusztítva, akik már egyszer fel lettek támasztva, mégis az Ördögöt választották, amikor az újra el lett engedve egy kis időre.

"Miért az égi feltámadásról beszélt Jézus, amikor a szadduceusok minden bizonnyal a földi feltámadásra gondoltak? Jézus nem mindig arra adott választ, ami az ellenségei fejében járt. Például amikor a zsidók jelt vártak tőle, ezt mondta: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felállítom.” Jézus bizonyára tudta, hogy ők a szó szerinti templomra gondolnak, „ő azonban testének templomáról beszélt” (Ján 2:18–21 ). A képmutató szadduceusok nem hittek sem a feltámadásban, sem az angyalokban. Így Jézus feltehetően nem érezte szükségesnek, hogy válaszoljon nekik (Péld 23:9; Máté 7:6; Csel 23:8 ). Valószínű, hogy inkább az őszinte tanítványainak akart elmondani részleteket az égi feltámadásról, elvégre rájuk az égi feltámadás várt.

Miért azzal zárta Jézus a válaszát, hogy megemlítette Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, akik a földre fognak feltámadni? (Olvasd el: Máté 22:31, 32 .) Figyeljük meg, hogy Jézus a patriarchákról szóló gondolatait ezekkel a szavakkal vezette be: „Ami a halottak feltámadását illeti”. Ezzel a kifejezéssel akár témát is válthatott. Ezután Mózes írásaira hivatkozott, amelyeket a szadduceusok a saját bevallásuk szerint elfogadtak. Jézus azokat a szavakat idézte, amelyeket Jehova az égő csipkebokornál mondott Mózesnek. Be akarta bizonyítani a szadduceusoknak, hogy a földi feltámadás biztos, hiszen ez Isten szándéka ( 2Móz 3:1–6 )."

De mint mondtam, az még semmit sem bizonyítana, ha Jézus valóban a földre feltámadtakról beszélt volna itt. Az még ugyanúgy nem zárja ki a kétféle feltámadást.

"Az Újszövetség már egy kicsit módosított új égről, új földről, új Jeruzsálemről beszél. (Jel 21,1-22,5) Se hold, se nap, se éjszaka, se templom, mert az Isten és a Bárány mindent beragyog, akik örökre velünk maradnak. Persze itt sem kell mindent szó szerint érteni, az az élet egyszerűen elmondhatatlan."

Persze, hogy ezt is félremagyarázod... Lássuk mi az "Új Jeruzsálem", hogyan kell ezt értelmeznünk:

„És a szent várost, az Új Jeruzsálemet is láttam alászállni az égből, az Istentől, felkészítve, mint a férje számára felékesített menyasszony” ( Je 21:2 ).

A Bárány menyasszonya: Hogy mi az Új Jeruzsálem, azt más bibliaversek segítségével lehet meghatározni. Olyan, ’mint egy menyasszony ’. János később ezt írja: „az egyik a hét angyal közül. . . így szólt hozzám: »Jöjj ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét!« A szellem erejével elvitt hát egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, mely az égből, az Istentől szállt alá, és az Isten dicsősége volt rajta. Úgy ragyogott, mint egy igen értékes drágakő, mint egy kristálytisztán ragyogó jáspiskő” (Je 21:9–11 ).

Kinek a menyasszonya az Új Jeruzsálem? Az Isten Bárányáé, Jézus Krisztusé, aki kiontotta a vérét, és feláldozta magát az emberekért ( Jn 1:29; Je 5:6, 12; 7:14; 12:11; 21:14 ). Mi tehát az Új Jeruzsálem? A megdicsőített keresztény gyülekezet tagjai együttvéve. A Biblia a földön lévő gyülekezetet egy ’tiszta szűzhöz’ hasonlítja, akit bemutatnak Krisztusnak (2Ko 11:2 ). Egy másik helyen Pál apostol a keresztény gyülekezetet egy feleséghez hasonlítja, akinek a Férje és a Feje Krisztus (Ef 5:23–25, 32 ).

Ezenkívül a Jelenések 3:12 szerint maga Krisztus a gyülekezetről szólva azt mondta, hogy megígéri annak, aki győz, hogy felírja rá ’az ő Istene nevét és az ő Istene városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből, az ő Istenétől száll alá, és az ő új nevét’. Egy feleség felveszi a férje nevét. Tehát azok, akik a Báránnyal a Sion-hegyen állnak – szám szerint 144 000 -en –, és azok, akiknek a homlokára van írva a Bárány neve és az ő Atyjáé, kétségkívül ugyanaz a csoport, vagyis a menyasszony (Je 14:1 ).

Miért nem lehet az „Új Jeruzsálem” egy közel-keleti város?

Az Új Jeruzsálem égi, nem földi, hiszen „az égből, az Istentől” száll alá (Je 21:10 ). Ezt a várost tehát nem emberek építették a Közel-Keleten, az i. sz. 70-ben elpusztult ókori Jeruzsálem helyén, és nincsenek szó szerinti utcái vagy épületei. A Biblia szerint a menyasszony, azaz a felkentek földön élő tagjainak ’az állampolgársága az egekben van’, és reményük van „romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre”. „Ez az egekben van fenntartva számotokra” – mondta Péter apostol (Fi 3:20; 1Pt 1:4 ).

I. e. 537-ben, amikor a zsidók maradéka visszatért Jeruzsálembe a babiloni száműzetésből, Jehova „új egeket és új földet” teremtett (Ézs 65:17 ). Az „új egeket” nyilvánvalóan az a kormányzati rendszer jelentette Jeruzsálemben, melynek Zorobábel (Dávid egyik leszármazottja) volt a kormányzója és Józsué a főpapja ( Ag 1:1, 14; lásd: ÉG: Új egek és új föld ). Az Új Jeruzsálem és Krisztus – aki ennek a jelképes városnak a trónján ül – alkotja az „új egeket”. Ők az ’új föld’ felett uralkodnak, mely a földi emberi társadalmat jelenti.

Azt, hogy az Új Jeruzsálem tényleg egy égi város, János egy másik látomása is bizonyítja. Csak egy jelképes városnak lehetnek akkora méretei és olyan ragyogása, mint az Új Jeruzsálemnek. Négyzet alakú az alapja, minden oldala kb. 555 km, vagyis a kerülete 2220 km, mely 12 000 stadionnak felel meg. Mivel a város kocka alakú, a magassága ugyanannyi, mint a szélessége és a hosszúsága. Emberek építette város nem nyúlhat ilyen magasan a világűrbe. A várost körülvevő fal magassága 144 könyök (64 m). Maga a fal jáspisból készült, és 12 alapkövön fekszik, melyek gyönyörű drágakövek: jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdonix, szárder, krizolit, berill, topáz, krizoprász, hiacint és ametiszt. Erre a 12 alapkőre rá lett vésve a Bárány 12 apostolának a neve. A gyönyörű falon belüli város sem kevésbé tündöklő, mivel azt olvashatjuk róla, hogy „színarany volt, tiszta üveghez hasonló”, és a város széles útja is „színarany volt, mint az átlátszó üveg” (Je 21:12–21 ).

Egy uralom, mely szent és áldásos: A városba, a pompás falon belülre 12 kapun lehet bejutni. A fal mindegyik oldalán három kapu van, melyek mindegyike egy-egy gyöngyből készült. Noha a kapukat soha nem zárják be, „ami nem szent, és aki utálatosságot és hazugságot gyakorol, az egy sem lép be abba semmiképpen, csak azok, akik be vannak írva az élet tekercsébe, mely a Bárányé”. Ez egy szent város, ám még sincs látható temploma, ahol imádatot lehet bemutatni, mivel „Jehova Isten, a Mindenható annak temploma, és a Bárány”. „És a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy ráragyogjon, mert az Isten dicsősége világította be, és a Bárány volt a lámpása.” A nemzetek feletti uralma áldásos, mivel a „világosságánál járnak majd a nemzetek” (Je 21:22–27 ).

"Az még érdekesebb, hogy te ezen fennakadsz, aki még Istennek is testet tulajdonít."

Nem hús-vér testet. A háromság hívők viszont a test feltámadásában hisznek, mintha lenne bármi szükség is a fizikai testre a mennyben...

"Az a test és vér ami most van valóban nem, az az átszellemült test amelyik feltámad az viszont igen."

"Átszellemülni" azok fognak, akik éledben maradnak a Armageddonig és a 144 ezerhez tartoznak. Akik meghaltak, azok eleve szellemi testben lesznek újjátetemtve.

"Isten a mennyben van, vagyis nincs mindenhol ott, ahogy állítod, maragyunk ennyiben."

Ezt mégis hogy érted? Ez oltári hülyeség. Isten mindent lát (Péld 15,3), előle nem lehet elbújni (Zsolt 139,5-12), benne élünk mozgunk és létezünk (ApCsel 17,28)."

És pont ezt kell szószerint vennünk, igaz? Szószerint Istenben vagyunk? Nos én úgy értem, hogy Isten nincs mindenhol ott, ahogy a Biblia és Jézus is tanítja: a mennyben van, ilyen egyszerű. Volt, amikor lejött a népéhez, volt, amikor csak lléshez jött le:

"Felkelt tehát, evett és ivott, majd annak a tápláléknak az erejével ment negyven nap és negyven éjjel egészen az igaz Isten hegyéig, a Hórebig

Ott bement egy barlangba, hogy ott töltse az éjszakát. És íme, Jehova szózatát hallotta, amely így szólt hozzá: „Mi dolgod itt, Illés?” 10 Erre ő ezt mondta: „Bizony féltékeny vagyok Jehováért, a seregek Istenéért; mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig karddal ölték meg, úgyhogy csak én maradtam meg. Az én lelkemet is keresik már, hogy elvegyék.” 11 De az így szólt: „Menj ki, állj meg a hegyen Jehova előtt.” És íme, Jehova elvonult arra, és egy nagy és erős szél hegyeket szaggatott és szirteket tördelt Jehova előtt. (Jehova nem volt a szélben.)" (1 Királyok 19:8-11)

"Isten időtlensége jól levezethető a Bibliából."

Legyen, csakhogy én most nem erről beszéltem. Ha Isten időn kívül áll, akkor ezt Jézusnak is tudnia kellett, vagyis ha tényleg igaz a háromság és Ő is vele egyenlő mindenható isten volt emberré válása előtt (amiről szintén tudnia kellett, ha ez igaz), akkor nem mondta volna, hogy csak az Atya tudja azt a bizonyos napot, mert akkor rajta kívül még két személynek is tudnia kellett volna. Nevezetesen a Fiúistennek és a Szentlélekistennek. Jézus mégsem beszélt ilyenről, nyilván mert mindent tudó, mindenható Isten csak egy van. Ha valaki nem mindenttudó, abból egyenesen következik, hogy nem is mindenható, és akkor az sem igaz, hogy ugyanazt az isteni lényeget birtokolják.

" Isten a mennyben van, de ez nem azt jelenti, hogy valahol fent, hanem, hogy nem a mi világunkban, nem a mi látható anyagi tér-idő világunkban."

Pontosan, ezzel egyetértek.

"És mit jelent, hogy ha fent van, akkor nem lent? Nem lát mindent, és meg kell néznie, hogy pontosan hogyan van? Mint mondjuk Ábrahám történetében, amikor megnézi Szodoma és Gomorra gonoszságát? Isten információt gyűjt? Nagyobb lesz a tudása? Isten alá van vetve a változásnak?"

Természetesen én sem mondtam, hogy mindent szószerint kell vennünk, ez inkább csak annyit jelent, hogy a figyelmét Szodoma és Gomora gonoszságaira fordította, vagyis el kezdett foglalkozni velük.

Viszont azt, hogy Mózesnek a sátornál megjelent Isten, továbbra sem értem, hogy miért nem lehet szószerint venni, ha ez jelképes, akkor az Izraelizák vezetése a pusztában is csak jelképes, valójában nem is vezette őket Füstoszloppal, sőt a Vörös tenger szétválasztása meg hasonló csodák sem történtek meg valójában, nem vehetjük ezeket szószerint...stb...

"A földi romlandó érzéki test alakul át romolhatatlan, égi, szellemi testté, akár meghalt akár nem"

A 144 ezer felkent esetében igen.

"Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált."

Pál pontosan itt beszél a kétféle reménységről. A romlatlanság és a halhatatlanság nem ugyanaz, a felkentek öröklik a halhatatlanságot, a Földre feltámadottak pedig a romlatlanságot, vagyis azt az állapotot, amilyen az ember bűnbeesése előtt volt. Ádám és Éva eredetileg romolhatatlan testet kapott, nem öregedtek, nem betegedtek meg, stb..

"A mennyei Jeruzsálem leszáll a földre, Isten pedig az emberekkel lakik. A menny és a föld egyesül."

Talán ha nem ragadnál ki itt sem verseket, hanem a teljes írás tanítását néznéd, nem jutnál ilyen téves következtetésekre.

A „leereszkedik” (gör: katabino/ szót magyarázva Dr. Varga Zsigmond J. az Újszövetségi görög-magyar szótárában ezt írja az 510. oldalon: „elvontan … minden jó adomány... felülről száll alá ” (Jakab 1:17; vö. még Jelenések 3:12; 21:2, 10)

Kiss Sándor az Újszövetségi görög-magyar szómagyarázatában pedig ezt írja a katabino-t elemezve a 472. oldalon: „alászállni – a jelenidejű melléknévi igenév azt jelzi, hogy amennyei Jeruzsálem alászállása folyamatos esemény / már most is „történik”/.”

Tehát egyértelmű, hogy ezt nem szószerint kell vennünk, ha jól megfigyeljük, az új Jeruzsálem leszáll, de nem mondja, hogy a földre száll le. Ugyanígy 1Thesszalonika 4:16 szerint is leszáll /katabaino/ az Úr Krisztus, de itt sem mondja, hogy a földre szállna le!

A „leszállás” jelképes értelemben azt is jelentheti, hogy 'attól indul ki' valami, pl. tökéletes ajándék (vö. Jakab 1:17); ítélet (vö. 1Mózes 11:7); szabadítás (vö. ApCsel 7:43); életre keltés (vö. Róma 10:7)

A Jelenések 21:2, 10 is azt monja: „Isten t ő l szállott alá a mennyből ”, vagyis itt Isten különleges gondoskodása nyilvánul meg azon ígéretek szerint, hogy Ábrahám szellemi magvában / az új Jeruzsálem által/ megáldatnak a föld összes népei. (vö. ApCsel 3:25)

Mert Isten velük lesz és letöröl a szemükről minden könnyet. (vö. Jelenések 21:3-4)

Talán az új Jeruzsálem nem Isten tökéletes ajándék- gondoskodása az emberiség javára? Dehogynem! Ahogy Zsidók 11:40 írja: „Isten mi felőlünk /a mennyei elhívású Ábrahám magva felől/ valami jobbról /jobb szövetségről, mely királyi- uralkodási jogot biztosít – vö. Zsidók 7:22; Jelenések 20:6/ gondoskodott, hogy nálunk nélkül /akiket áron vettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül – Jelenések 14:4; Jakab 1:18/ tökéletességre ne jussanak" /a földi örök élet reménységűek, akik számára Isten várost készített, mégperdig az ,,új Jeruzsálemet” – vö. Máté 25:34, Zsidók 11:16/.

A Jelenések 21:3 görög szövege szerint a királyi szék felől / Károli úgy fordítja: „az égből” / nagy szózat hallatszott, mely ezt mondta: „Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik”.

Balázs Károly Újszövetségi Szómutató Szótárában a SÁTOR szó magyarázatánál írja: „A „szent sátor” ósz. fogalmi köréhez csatlakozó jelentéssel, mely a templom elődje, a szövetség külső jele, a szent nép találkozásának és Istennel való együttlétének /vö. Jelenések 21,3 is!/ helye.” (870. old.)

Isten sátora az emberekkel van, ez tehát /a fentiek értelmében/ azt jelenti, hogy Isten jelenlétének minden áldása kiárad az engedelmes emberiségre, és erre utal az a kifejezés is, hogy velük „lakozik” /görögül szkénoó/.

Ugyanez a görög szó található a Jelenések 7:15-ben is: „kiterjeszti sátorát” felettük.

Ezt többféleképpen is fordítják: „sátorával takarja be őket” (Csia) „Sátrat von rájuk” (Vida) „betakarja és védi őket” (Egyszerű * ) „felettük sátoroz” (Dr. Masznyik) „sátort terjeszt ki felettük” (D. Raffay) „felvonja fölöttük sátorát ” (Gedeon Társ. Károli)

A minden nemzetből való megszámlálhatatlan nagy sokaság (vö. Jelenések 7:9) tehát megegyezik a Jelenések 21:3-ban említett emberekkel, akiknek a szemeiről az Isten eltöröl minden könnyet. (vö Jelenések 21:4; 7:17; 22:1-2) Istennek az emeberek között való lakozása azonban nem jelenti azt, hogy Isten elhagyta volna a mennyet, hiszen a Jelenések további részében olvashatjuk, hogy Ő továbbra is a királyi széken ül. (vö. Jelenések 21:5)

Sőt, Isten és a Bárány királyi széke ugyanaz, ami továbbra is a mennyben van. (vö. Jelenések 22:1,3) És nyilván a társkirályoké ugyanúgy ott van! Ebből a mennyei királyi székből jön ki az élet vize, mely folyóvizen innen és túl volt az élet fája, mely gyümölcsöt hoz a földön élő és minden nemzetből származó emberekre. (vö. Jelenések 22:1-2; 21:24, 26)

Isten /és Krisztus/ királyi széke szó szerint soha nem jön le a földre, ez hatalmas tévelygés, hisz így olvassuk: „A menny nékem ülőszékem, a föld pedig lábaim zsámolya.”

(ApCsel 7:49, vö. Zsoltárok 115:16a) Ha lejönne, Isten a saját kijelentéseivel kerülne ellentétbe, ez pedig ki van zárva hisz Isten maga mondja: „Mert én Jehova meg-nem változom” /Malakiás 3:6, Komáromí fordítása, 1718) És uganezt olvashatjuk Jakab 1:17-ben is: „Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Pál írja a 2Kor 5:1-ben: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (Ökumenikus fordítás) Lásd még: Lukács 16:9.

Itt az örökkévaló szó mögött a görög AIÓION szó található, melynek jelentése: - nagyon hosszú ideig tartó; örökkévaló (múltra és jövőre vonatkozóan egyaránt).

Ha Pál apostol a mennyei házat örökkévalónak mondja, akkor a mennybe jutó választottak helye nagyon hosszú ideig, sőt örökkévalóan a menny lesz. Természetszerűleg tehát nem a föld, hiszen nem a földet jelöli meg Pál apostol Istentől készített hajléknak, hanem a mennyet. A menny pedig a szellemvilágot jelenti, nem pedig az anyagi földi világot! (vö. Máté 5:34-35)]

Ha a mennybe jutók (akik az Új Jeruzsálemet, Krisztus menyasszony-osztályát jelentik) szó szerint leszállnának a földre (miután elkezdődik Krisztus milleniumi uralkodása, közvetlenül az ítéletnap után), akkor ez az örökkévaló időszak igencsak rövid időt jelentene. Ez esetben ugyanilyen rövid ideig tartó lenne az ugyancsak örökkévalónak mondott: örök élet (vö. János 17:3; Róma 2:7; 1János 5:11, 13); Isten dicsősége (vö. 1Péter 5:10); Isten szelleme (vö. Zsidók 9:14); örök üdvösség (vö. Zsidók 5:9); örök veszedelem (vö. 2 Thessz 1:9); a láthatókkal (földiekkel) ellentétben a láthatatlanok (mennyei dolgok), vö. 2Kor 4:18; örök Isten (vö. Róma 16:26), stb.

Mindazok a népszerű és széles körben ismert nézetek, melyek szerint Krisztus a földi Jeruzsálemben fogja újra felállítani az izraeli királyságot, nincsenek összhangban a Biblia tanításával. Ugyanis az ősi Izrael egész földi áldozati elrendezése (amiről már volt szó az előbbiekben) előképe volt annak a mennyei elrendezésnek, amelyben Krisztus főpapként szerepel Isten előtt:

„Ezek a papok (az ároni papság) a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked (...) Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.” (Zsidók 8:5; 10:1, MBT. ford.)

Ha Krisztus királysága a földön lenne felállítva, akkor a földi, ároni papi elrendezés, ami 1500 évig volt érvényben, nem lehetett volna a mennyei dolgoknak az előképe, ahogy a Biblia tanítja. Tehát Krisztus messiási 1000 éves királysága az égből fog uralkodni. Nem véletlenül írja Pál a Zsidók 3:1-ben:

„Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:” (Zsidók 3:1). Vagy Péter apostol az 1Péter 1:3-4- ben:

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra"

Márpedig ha örök otthonuk lesz a mennyben, akkor nem lehetséges, hogy újra visszajöjjenek a földre, és itt uralkodjanak. Ezzel a nézettel kapcsolatban egy forrásmű ezt írja:

„Hová kerülnek a hívő keresztyének? A post- tribulacionisták azt tanítják, hogy amikor Jézus megjelenik a levegő-égben, a hívők feltámadnak, hogy Vele találkozzanak, aztán hirtelen tesznek egy 180 fokos fordulatot és visszajönnek a földre. Akkor Jézus felállítja földi királyságát. Ezen oda-vissza forgatókönyv furcsasága mellett az elméletnek van még más baja is. Úgy tűnik, hogy ellentmondásban van a János 14-ben leírtakal.

Mikor Jézus a felházban bejelentette, hogy elmegy a tanítványoktól, ezzel együtt meg is erősítette őket, hogy távozása kapcsolatban van azzal, amit Neki a hívők érdekében tennie kell, - hogy t.i. Örökkévaló lakóhelyet készít számukra. Megmondta nekik, hogy eljön majd értük, hogy elvigye őket oda. Ha Jézus nem visz el minket az elragadtatáskor, hogy vele legyünk, akkor mi lesz az Atyja házában levő helyekre vonatkozó ígéreteivel?” (What Can Know About the Second Coming? -Mit tudhatunk Jézus visszajöveteléről?; Resources For Biblical Communication, 23. old./ Rádiós, Biblia, Iskola, MERA)

Tehát együtt a kettő, földi és mennyei reménység azonosítása nem lehetséges. Akik a mennybe jutnak, azoknak az üdvözülési helyük a mennyország, akik pedig a földet öröklik, azok a földön fognak örökké élni.

"Nem nevezi, csak ti találjátok ki. A kacifántos érvelésetek annyiszor kudarcot vallott már, hogy szerintem nem kéne ezeket sem bizonyító erejűnek tekinteni."

Erre gondolsz?

1Tesszalonika 4:16 úgy ír a feltámasztott Úr Jézus Krisztus hangjáról, mint ami arkangyalnak a hangja, ebből pedig arra következtethetünk, hogy ő az arkangyal. A vers úgy mutatja be őt, mint aki „parancsszóval” száll le az égből. Logikus hát, hogy a parancsszót kifejező hangot egy olyan szó írja le, amely nem kisebbíti vagy csökkenti azt a nagy hatalmat, amelyet ma Krisztus Jézus mint a királyoknak Királya és az uraknak Ura mondhat magáénak (Mt 28:18; Je 17:14). Ha az „arkangyal” megjelölés nem Jézus Krisztusra, hanem más angyalokra vonatkozna, akkor az ’arkangyal hangjára’ történő utalás nem volna helyénvaló. Ez esetben olyan hangról szólna a leírás, amely kisebb hatalmat képvisel, mint Isten Fiáé.

Van viszont még egy vers, ami összefüggésbe hozza Jézus hangját az arkangyal hangjával, mégpedig a János 5:28-29, mely szerint a halottak Jézus hangjára fognak feltámadni, az 1 Tesszalonika 4:16-ban Pál pontosan ezt a feltámadást írja le, a halottak arkangyal hangjára, vagyis Jézus hangjára támadnak fel.

Szerintem ez logikus érvelés, csak ti próbáltok mindent kimagyarázni, mert nem illik a háromság dogmához!

"Mihálynak is mondhatta volna magát, de annak sem mondta. A kör bezárult."

Szerintem ez nem bizonyít semmit. Mihály csak egy a számos név/cím közül, amit használ rá a Szentírás. Nyilván azt látta a legjobbnak, ha Isten fiaként mutatkozik be nekik.

Térjünk egy kicsit vissza Isten nevére.

2Timótheus 1:18 írja: „Az Úr engedje meg neki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon.” A Westcott és Hort szövegben mindkét helyen a küriosz szótári alak található. Ha ezalatt mindkét helyen Jézust kellene érteni, akkor ez a szöveg azt mondaná, hogy 'Jézus engedje meg neki, hogy irgalmasságot találjon Jézusnál” - ami elég groteszkül hat és értelmetlen is. Viszont az, hogy adja meg az Úr /Jézus/, hogy irgalmasságot találjon Jehovánál, így máris van értelme a kijelentésnek, és az Újvilág fordítás így is hozza, ami egy szöveghű fordítás.

Szerinted az eredeti kéziratokban itt sem szerepelt Isten neve? És sehol máshol sem olyan helyeken, ahol ugyanazon szövegrészben szerepel Jehova és Jézus is Úrként?

"Nem beszél csak belemagyarázod. A romolhatatlan és a halhatatlan ugyanaz."

Akkor fölösleges volt Pálnak kétféle kifejezést használnia, elég lett volna egy is. Érdekes...

"A menny jön le a földre. A menny és a föld egyesül, a különbsége megszűnik. A földi Jeruzsálem és a mennyei Jeruzsálem ugyanaz lesz. A mennyei lakás és a földi lakás ugyanazt jelenti majd."

Igen, pontosan ezt cáfoltam meg előző kommentjeimben.

"Nem értek semmit abból, amit magyarázol. Jézus az angyalai kíséretében tér vissza a földre, nagy csindarattával. Az arkangyal, mint valami hírnök kikiáltó Krisztus előtt érkezik. A kiáltása Krisztus érkezésére vonatkozik s nem a halottak feltámadására."

Ferdítesz, félremagyarázol, csakhogy cáfolhass, de nem fog menni :)

Mint mondtam, a Jn. 5:28-ban az ő szava (gör. "phóné" jelentése: hang kiálltás) és az arkangyal szava (gör. "phóné" jelentése: hang kiálltás) ugyanaz a kifejezés, és értelemszerűen ugyanahoz a személyhez is tartozik: Jézushoz.

Ha mélyebbre megyünk, abból ez mégegyértelműbb lesz, ugyanis az 1Thes. 4:16 versének ezen részében található 3 kifejezés a "keleuszma" szó szerint vezényszót, parancsot jelent, az "arkangelosz phóné" pedig az angyalok vezetőjének szavát jelenti, ezután olvashatunk a "theosz szalpinx", ami isteni kürtöt jelent, és nem "ezután", hanem "kai" vagyis közvetlenül "ekkor", ennek hatására támadnak fel a halottak, vagyis az Krisztus szavára, ahogyan arról Jn. 5:28-ban olvashatunk. A háromság hívők szerint a halottak mégsem Krisztus hangjára, hanem egy nálánál alacsonyabb rangú angyaléra támadnak fel a halottak...

Kis infó még e témában:

A Józsué 5-ben Jézus úgy mutatkozik be, hogy "én az Úr seregének fejedelme vagyok". Héberül: "sar cábá JHWH", illetve a Szentírás más részein is többször használja Jézussal kapcsolatban a fejedelem szót. Mihály pedig szintén úgy mutatkozik be, mint Isten népének fejedelme, sőt ,,nagy fejedelm"-ként is említi a Biblia.

A háromság hívők ugyan sokszor felhozzák a Dán 10:13-at, ahol azt olvassuk, hogy Mihály EGYIKE az előkelő fejedelmeknek, de ezzel valójában nem cáfolnak semmit, ugyanis az ott szereplő héber kifejezés, az "ehád risón 'sar" amit fordíthatunk így is: "egyetlen fővezér", vagy "egyetlen első fejedelem", ugyanaz a kifejezés, ami a Józsuéban volt.

" "Szerintem ez logikus érvelés, csak ti próbáltok mindent kimagyarázni, mert nem illik a háromság dogmához!"

Nem logikus, hanem egy erőltetett hülyeség."

Erőltetett hülyeség inkább az, hogy Jézust nem lehet teremtettnek nevezni, csak születettnek, mikor ez csak egy metafora, ráadásul nem csak nevezi születettnek az ihletett írás, hanem más teremtményt is.

Erőltetett hülyeség inkább az, hogy a gyermeket már csecsemő korban még kell keresztelni. Vagy erőltetett hülyeség még Mária imádása ( mivel az ima az imádat része). De a szentekhez való imádkozás úgyszintén. Vagy erőltetett hülyeség még az is, hogy a papok magukat atyának hívatják, holott az elsőszázadi keresztények vezetői egyáltalán nem hívatták magukat atyának, Jézus kifejezetten megtiltotta! Persze erre mondhatod, hogy márpedig arra van példa, hogy Pál magát egyfajta értelemben atyának nevezi, de ettől még nem hívatja magát Pál atyának, igaz?

És még lehetne folytatni a sort, hogy hány erőltetett hülyeséget tanít a katolikus egyház... Az utóbbi időben tervezgetem, hogy komolyabban belekezdek katolikus kritikák olvasgatásába, de valahogy sosincs hozzá kedvem...

jav. meg kell keresztelni, bocsi!

Isten nevével kapcsolatban mégsem vagyok abban annyira biztos, hogy az eredeti kéziratok nem tartalmazták.

A The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX ( Septuaginta ) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH- t) kyriosz -szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.”

Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel. De ha még a zsidók is leírták Isten nevét, Ők miért ne tették volna? Hiszen „Az úsz-i szerzők sokszor és sokféleképpen idézik az ÓSz-et. 275 alkalommal a LXX-t...” (Haag lexikon: Ószövetségi idézetek) Ahol pedig az Ószövetségben Isten neve volt, azt nem helyettesítették küriosszal, Ők nem akarták, hogy a személyek összekeseredjenek. Ez inkább a későbbi háromság dogmát valló egyház célja lehetett, mondván Ők úgyis egylényegűek, nem mindegy akkor, hogy most az adott helyen az isteni lényeg melyik megnyilvánulási formájáról van szó?!

Példa:

A Jelenések könyve Jézust (az Urat) egyértelműen a Mindenhatónak nevezi: .Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő /erkhomai/ : a Mindenható (1:8). Mondják a háromság hívők.

A szövegkörnyezet viszont egyértelművé teszi, hogy kiről is van szó. Egyrészt az "aki eljövendő" kifejezés egyértelműen Jézusra utal, hiszen nem az Atyát, és nem is a Szentlelket várjuk vissza.” (Tóth Károly: A szentháromság titka)

Hogy ez az értelmezés mennyire sántít, rávilágít Jelenések 11:17 szövege: „Ezt mondván: Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő / erkhomai/ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.”

Itt az „Uram” mögött a Westcott-ban a küriosz van, de nem Jézusra vonatkozik, hanem Jehovára, hiszen a 15. versben ez van: „A világ királysága a mi Urunknak / küriosz/ és az ő Krisztusának királysága lett, ...” (Új világ ford.) Értelmetlen lenne úgy érteni, a mi Urunknak /Jézusnak/, és az ő Krisztusának.

Aki tehát eljövend, a Mindenható, az Jehova Isten, és hogy itt a Jel 1:8-ban a Westcott szövege kürioszt mond, az még nem jelenti, hogy Jézusról lenne szó, hiszen a szövegösszefüggés ezt nem támasztja alá!