Személy-e a Szentlélek?

"Mutass egy helyet, ahol kétféle reménységről beszélnek."

Tessék:

Jelenések 5:9 És új éneket énekelnek: „Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, 10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.”

A számuk persze korlátozott, 144 000, ennyi az elpecsételtek száma, ez szintén benne van a Jelenések könyvében.

Persze számtalan Igerész beszél még róluk:

„Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva számotokra.” (1Péter 1:3-4)

„Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és főpapját, Jézust:” (Zsidók 3:1)

Miért mondja, hogy mennyei hivatás?! Csak nem arra célzott ezzel, hogy van földi is? Ugye nem?

„Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.” (2Korinthus 5:1-2)

Érdekes módon a tanúk között akik felkentek, mind ugyanezt érzik, erős vágyuk van a mennybe, érzik, hogy nem ide tartoznak. Persze mondhatod, hogy csak kitalálják, de számomra hiteles emberek.

„Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött?... Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd?” (1Korinthus 6:2-3)

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.” (Jelenések 20:6)

Tessék, itt pedig a a többi keresztény (földi örökösök):

,,És más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók; őket is elő kell hoznom, és figyelni fognak a hangomra, és e g y nyáj lesznek e g y pásztorral." (János 10:16)

A 144 ezer pedig "kicsin nyájként" van azonosítva a Bibliában. Mi ez, ha nem kétféle reménység?

Tessék:

„Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához (Jézus Krisztusról beszél) hasonló volt; az öregkorú (a Jahve/Jehova Istenről, a mennyei Atyáról beszél) felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és (Jézus Krisztus) királyi uralma nem semmisül meg... A Felséges szentjeinek a népéé (a 144 ezeré, a kicsiny nyájé, a szellemi Izraelé, Krisztus menyasszony gyülekezetéé) lesz az ég alatt minden ország királyi uralma, hatalma és nagysága. Ez a királyi uralom örök uralom lesz, neki szolgál majd, és neki engedelmeskedik minden hatalom.” (Dániel 7:13-14, 27, MBT ford.)

Az ég alatti országokról szóló kijelentés pontosan arra mutat, hogy nem mindenki fog a mennyei királyságba kerülni, hanem létezik egy földi örök élet reménység is a mennyei mellett, akik fölött uralkodni fognak Krisztus elhívott papjai, a 144 ezer.

"Nem nagyon értelek, a Mt 25,31 szövege világos. Krisztus lejön a földre minden angyallal. A királyi székét is lehozzák, amibe beleül és megkezdi minden ember ítéletét"

Az Ő eljövetele nem látható módon történik, ez csak jelkép, Krisztus világossá tette, hogy Őt szószerint többé már nem látja a "világ":

Ján 14:19 : „Egy kis idő még, és a világ nem lát engem többé, de ti [Jézus hűséges apostolai] látni fogtok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jézus korábban megígérte apostolainak, hogy ismét eljön, és elviszi őket az égbe, hogy vele lehessenek. Láthatják őt, mivel hozzá hasonlóa szellemteremtmények lesznek.)

"erkhomai", ez a görög szó szerepel az általad idézett versben, viszont Jézus eljövetelével kapcsolatban megalálható itt is: Máté 10:23: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend /erkhomai /.” (Vö. Máté 16:28)

Ez az eljövetel is teljességgel szellemi természetű volt (és nem szószerinti), amint ezt a Máté 17:1-2 versei is mutatják.

A Máté 11:3-ban János kérdése Jézus eljöveteléről az akkori időszakra vonatkozott, és nem a második eljövetelére. A Máté 11:14 próféciája hasonlóképpen. (vö. Máté 11:19)

Máté 24:30: „És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni /erkhomai / az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.”

Ez a meglátás összhangban van a Máté 26:64-ben található kijelentéssel: „Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni /erkhomai / az égnek felhőiben.” Ebben az esetben is a fizikai látásmód ki van zárva, ugyanakkor Jézus azonosította magát a próféciákban megjelenő Messiással, hogy a bizonyságtétele hangsúlyt kapjon a zsidó vallásvezetők rá vonatkozó téves azonosításának felelősségét kihangsúlyozva és leleplezve. Viszont Isten megadja ezt a szellemi meglátást és felismerést az arra méltóknak! (Vö. János 3:2)

De például még itt is ugyanaz a szó szerepel :

Lukács 17:20-21: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő /erkhomai / el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő /erkhomai / el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” Itt sem szó szerinti /szemmel rögtön látható/megfigyelhető eljövetelről van szó, hanem áttáteles módon: Ábrahám szellemi magvának alapjait alkotó személyek a testi zsidóságból kerültek ki. Ugyanúgy Jézus sem itt vagy ott van/lesz, amikor eljön, hanem az eljövetelének a hatásai terjednek ki észrevehető módon – miként egy óceánmélyi földrengés is látható szökőárt válthat ki, de maga a földrengés eljövetele láthatatlan az emberi szemek számára.

Mit jelent az, hogy Jézus „ugyanilyen módon” tér vissza, ahogy az égbe ment?

Csel 1:9–11 : Jézus az apostolai szeme „láttára felemeltetett, és egy felhő takarta el őt a szemük elől. És amint szemüket az égre szegezték, miközben távozott, íme, ott állt mellettük két férfi fehér ruhában, és így szóltak: »Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok.«” (Figyeld meg, hogy itt azt mondja a bibliavers, hogy „ugyanilyen módon”, és nem azt, hogy ugyanilyen testben. Milyen volt a mennybemenetelének ’módja’? A 9. vers arra utal, hogy eltűnt a szem elől, és távozását csak a tanítványai látták. A világ általában véve nem vett tudomást a történtekről. Ugyanilyen lesz Krisztus visszatérése is.)

Mit jelent az, hogy „eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt”?

Jel 1:7 : „Íme! Eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, azok is, akik átszúrták; és a föld minden törzse veri magát bánatában miatta.” (Lásd még: Máté 24:30; Márk 13:26; Lukács 21:27 .)

Mire utalnak a ’felhők’? A láthatatlanságra. Ha a repülőgép sűrű felhőben vagy a felhők fölött repül, a földről általában nem látják az emberek, jóllehet motorjának a hangját hallhatják. Jehova ezt mondta Mózesnek: „eljövök hozzád sötét felhőben.” Mózes nem látta Istent, de a felhő jelezte Jehova láthatatlan jelenlétét ( 2Móz 19:9 ; lásd még: 3Mózes 16:2; 4Mózes 11:25 ). Ha Krisztus az égben láthatóan jelenne meg, logikus, hogy nem láthatná „minden szem”. Vajon látható lenne Európában, Afrikában és az amerikai kontinensen, ha például Ausztráliában jelenne meg?

Milyen értelemben fogja ’minden szem meglátni őt’? A földi eseményekből felismerhető lesz, hogy ő láthatatlanul jelen van. A János 9:41 szavai sem a betű szerinti szemekkel való látásra vonatkoznak, amikor azt olvassuk: „Jézus ezt mondta nekik [a farizeusoknak]: »Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Ámde most azt mondjátok: ,Látunk’, ezért a bűnötök megmarad.«” (Vesd össze: Róma 1:20 .) Krisztus visszatérése után néhányan kinyilvánítják hitüket; felismerik jelenlétének jelét. Mások figyelmen kívül hagyják a tényeket; amikor azonban Krisztus mint Isten ítélet-végrehajtója a gonoszok ellen fordul, hatalmának megnyilvánulásából még ők is felismerik majd, hogy a pusztulás nem emberektől, hanem az égből származik. Tudni fogják, mi történik, mivel jó előre megkapták a figyelmeztetést. ’Verni fogják magukat bánatukban’ a rájuk következő események miatt.

Kik azok, „akik átszúrták”? Jézus kivégzésénél szó szerint a római katonák voltak. Ők azonban már rég halottak. Így tehát csak olyan személyekről lehet szó, akik ezekben a utolsó napokban hasonlóképpen helytelenül bánnak Krisztus igaz követőivel, így mintegy ’átszúrják’ őket (Máté 25:40, 45 ).

Elmondható-e igazából valakiről, hogy „eljött” vagy „jelen van”, ha nem látható?

Pál apostol azt mondta, hogy ’testben ugyan távol, de szellemben jelen van’ a korintuszi gyülekezetben (1Kor 5:3 ).

Jehova azt mondta, ’lemegy’, hogy összezavarja Bábel tornya építőinek a nyelvét (1Móz 11:7 ). Ezenkívül azt mondta, ’lemegy’, hogy kiszabadítsa Izraelt Egyiptomból. És Isten biztosította Mózest, hogy ’ő maga fog elmenni’, hogy bevezesse Izraelt az Ígéret földjére ( 2Móz 3:8; 33:14 ). De egyetlen ember sem látta Istent ( 2Móz 33:20; Ján 1:18 ).

"Ez persze nem azt jelenti, hogy a mennyet elhagyja, épp ellenkezőleg, maga a menny jön le, az ég és a menny egyesül, ég és a föld kettőssége és különbsége megszűnik."

Ezt a katolikus teológia tanítja, a Biblia viszont azt, hogy a menny is örök és a föld is örök. Illetve még azt is, hogy a föld újjá lesz teremtve, de ez nem azt jelenti, hogy azonos lesz a mennyel.

"Gondolom azt kell szó szerint venni, ami titeket igazol, ami pedig mást azt pedig képletesen."

A lényeg az lenne, hogy ne kiragadva, ellentmondásosan értelmezzünk egy-egy verset, nehogy Isten igazságait nem ismerve a saját igazságunkat /nézőpontunkat/ igyekezzünk érvényesíteni, az Isten igazságát meg figyelmen kívül hagyjuk. (vö. Róma 10:3)

Ami azt illeti "Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg" ebben igazad van, nem vehetjük szószerint, mert az Újszövetség egyértelműen örök életről tanít.

"Isten királyi széke lejön a földre, látni fogjuk az arcát nem csak lábát, sőt mi magunk is ülhetünk a trónján Jézussal."

Filozófáj csak kedvedre... Sőt angyaloknak is parancsolni fogunk, hiszen ott van, nem? „Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött?... Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd?” (1Korinthus 6:2-3)

Két féle rménység márpedig nincs, ha jól emlékszem te korábban is azt mondtad, hogy minden kereszténybők király lesz... De ez tökéletes tévelygés! A Biblia "választottakról" beszél, ugyanis kereszténynek lenni egy dolog, a megtérést mi emberek hajtjuk végre szabad akaratunk-ból és önkéntes választásunk-ból, amikor békét kötünk Istennel, és életünket a Krisztus követésben éljük, mint keresztények.

De a vasztást, az "elpecsételést" az Isten hajtja végre, mégpedig azokon, akiket ő (a megtértek közül) kiválaszt és elhív Krisztus szellemi testébe, Isten szellemi Izraelébe, Ábrahám szellemi magvába, akik Krisztus királyságában Krisztussal együtt uralkodni fognak az égből, mivelhogy nekik ez a világ feletti uralkodás az örökségük.

"Ezt kell szó szerint venni? Az ujjongó és daloló sivatagot?"

Nem, viszont a vers arra enged következtetni, hogy talán mégsem lesz fölégetve a föld meg minden.

"A régi föld teljesen elég és elveszti a megszokott törvényszerűségeit: A csillagok lehullanak az égről, a nap és hold nem áraszt több világosságot, még sem lesz többé éjszaka, megszűnik a tenger is."

Természetesen a 2 Péter 3-at sem kell szószerint vennünk, ÚVF-ben megnéztem ezt a részt, így szerepel:

"Ámde Jehova napja úgy fog eljönni, mint egy tolvaj, és azon a napon az egek sistergő zajjal elmúlnak, az elemek pedig izzó forróságban lévén felbomlanak, és a föld meg a benne levő munkák feltárulnak."

Az egyik kiadvány pedig ezt a magyarázatot füzi ezen versekhez (amit majd lentebb még kiegészítek egy picit):

"Vajon szó szerint kell értenünk Péter apostol szavait? Nem, semmiképpen sem. De miért is nem? A versek helyes megértéséhez ismernünk kell a szövegkörnyezetüket, másrészt össze kell vetnünk a Péter levelében írtakat a Biblia más részeivel is. A szó szerinti értelmezés azt jelentené, hogy az egek, vagyis a világegyetem a milliárdnyi csillagával és minden egyéb anyagával együtt elégne, pusztán azért, mert egy picinyke részén gonosz emberek élnek. Megszüntetnél például egy kilométerekre terjedő homokos tengerpartot, mert nem tetszik az egyik homokszemcséje? Ez értelmetlen lenne. Ugyanígy Jehova sem fogja elpusztítani művét, a világegyetemet, csak mert az egyik bolygón lázadás tört ki.

Péter jelképes értelemben használja a „föld” szót, az emberi társadalmat szemlélteti vele, pontosabban a gonosz embereket. Figyeljük meg, hogy párhuzamot von a Noé napjaiban bekövetkezett Özönvízzel ( 2Péter 3:5, 6 ). Akkor csak a gonosz emberek haltak meg, a földet nem érte baj, és az igazságos Noé, illetve a családja is életben maradt. Az „egek” kifejezést is jelképesen kell értenünk, a bibliaversben Péter az emberi uralmakra utal vele. Tehát azok az emberek fognak elpusztulni, akik megrögzötten ragaszkodnak helytelen útjukhoz. Isten égi Királysága megszünteti és helyébe lép a gonosz kormányzatoknak (Dániel 2:44 ).

Mit mondhatunk tehát, vajon megsemmisül a föld? Nem, hiszen a jelképes földnek, vagyis a gonosz emberi társadalomnak lesz vége. Bolygónk és az Istent imádó emberek örökké fennmaradnak ( Példabeszédek 2:21, 22 )."

A Bibliától egyébként sem idegenek az ilyen szóképek, a Jelenések például vizekhez vagy tengerhez hasonlítja az emberi társadalmat.

Nem mellesleg a szószerinti értelmezéssel ellentmondásba is keverednénk jó pár versel:

„Megszilárdítottad a földet, hogy fennmaradjon” (Zsoltárok 119:90 ). Tudod a "fennmaradás" épp ellenkezője a pusztulásnak.

„Mert így mond a Jehova az egeknek teremtője, ő az Isten a földnek formálója, és annak alkotója, ő annak meg-erősítője, nem hijában teremtette azt, a lakásra formálta azt: Én vagyok a Jehova és nintsen több.” ( Ézsaiás 45:18)

Ezt a kijelentést Isten jóval a bűnbeesés után tette, tehát a földdel kapcsolatos szándéka az évszázadok alatt mit sem változott, hanem az maradt, ami nyilvánvalóan kezdetben is volt, hogy az ember a földön lakjon.

Isten a földet örök időkre alkotta. Zsoltárok 78:69 így mondja: „És építé az ő templomát mintegy várat: mint a' földet, mellyet fundált, hogy örökké álljon.” (Károli ford.)

2Péter 3:10 Károly fordítás szerint: „ Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.”

Ha a mondat második felét nézzük, az itt szereplő föld, nem a fizikai földet jelenti, hanem az emberi társadalom ördög által befolyásolt részét (Vö.: „ az egész föld követé a fenevadat.” (Károli ford.), a rajta lévő dolgok pedig (a görög ergon szó fordítása) megegyeznek azzal, amit 1Ján 3:8-ban olvasunk:

„ Azért jelent meg az Istennek a Fia, hogy az ördög munkáit (ergon) lerontsa” (Károli ford.)

2Péter 3:10,12 elemekről is szól (görögül sztoikheion), ezek a világ erőtelen és gyarló elemei (vö. Gal 4:9), a világ elemi tanításai (vö. Kol 2:8,20), melyekről tudjuk, hogy elmúlnak. (vö. 1Ján 2:15-17)

2Péter 3:11 a felbomló dolgokat szembe állítja azzal, hogy milyeneknek kell lennünk szent életben, tehát ami ellentéte ennek – az bomlik fel! Minden ami Istentelen. Viszont a betű szerinti földet Isten nem semmisíti meg, hanem csak a föld pusztítói fognak kedvezőtlen ítélet alá esni. (vö. Jel 11:18)

Az egek ropogó elmúlásával pedig démoni hatalmak ártalmatlanná tevését jelöli az írás: „ az egeknek erősségei megrendülnek” (Máté 24:29, Károli ford.). Az erősségek a szótárak szerint „angyali hatalmasságok” -at jelentenek. (vö. Kiss Sándor USZ-i szómagyarázat, 44. old; Dr. Kiss Jenő USZ-i szótár, 47.old.) Hogy démonokról van szó, az a Jel 12:4 verse is alátámasztja.

Így tűnik el (nem a szó szerinti) föld és az ég:

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.. . És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.” (Máté 24:35; Jel 20:11, Károli ford.)

Viszont a szelídek földi örök élet reménysége valóra válik:

„De új eget (Isten mennyei országát/királyságát) és új földet (megváltott és újjáteremtett emberi társadalmat) várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.” (2Pét 3:13, MBT. ford.)

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” … „jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté 5:5; 6:10)

„A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét...Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.” (Zsoltárok 37:11,29)

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr (YHVH) ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Ézsaiás 11:1-9)

„Amíg csak megmarad a föld, nem fog megszűnni vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nappal és éjjel.” (Dr Hertz J.H. Főrabbi fordítása, IMIT, Mózes öt könyve és a haftárák, 1984.)

Tehát Krisztus ezeréves messiási béke országában egyáltalán nem fog elnéptelenedni [emberek nélkül maradni] a föld, (ahogy a heted napos adventisták gondolják), hanem az teljesen lakott lesz, és paradicsommá lesz alakítva (míg az ördögöt és démonait megkötözik – vö. Jel 20:1-3).

„Mert nem angyaloknak (hanem Ábrahám szellemi magvának, amely azonos Isten égi királyságával) vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk..” (Zsidók 2:5, Csia ford.)

[A Zsidók 2:5-el kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a magyar fordítások legtöbbje a „lakott föld ”-et„ világ ”-nak fordítja, pedig az itt található görög szó „oikumené” egyértelműen lakott földet földet jelent. Ez minden bizonnyal azért van, mert szinte az összes keresztény felekezet (néhány kivételtől eltekintve) azt tanítja, hogy az üdvösség helye a mennyország, a kárhozaté meg a pokol. Emiatt meg ezzel a szöveggel nem tudtak mit kezdeni, mert hogy az eljövendő lakott föld, a földi örök élet kilátása nem illik bele az általuk tanított képbe. Ez azonban teljesen helytelen eljárás, annál is inkább, mert ugyanazt a szót pl. a katolikus fordítás más helyeken minden további nélkül földkerekségnek fordítja:

„Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.” (Luk 2:1)

„Itt van ez a hitvány ember, ez az egész földkerekségen viszályt szít a zsidók között, és a názáretiek felekezetének is ő áll az élén.” (Csel 24:5)

„Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.” (Jel 16:14)

Tehát a lényeg, nem angyalok fognak uralkodni a megújított földön élők fölött, hanem Ábrahám szellemi magva.

„Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.” (Zsidók 2:16)

Ábrahám magva van tehát fölkarolva (a 144 ezer mennyei királyság-örökös), akikben áldást nyer a föld minden nemzetsége:

,,Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.” (Cselekedetek 3:25)

" "Nem lesz többé éjszaka" (Jel 22,5) Nyilván addig volt, vagyis a földről van szó, nem a mennyről."

Az „éjszaka” szó jelképes is lehet: megpróbáltatásokra vagy a Jehovával ápolt kapcsolat hiányára is utalhat, ezt szintén számos vers tanítja ( pl. Mikeás 3:6; János 9:4; Róma 13:11, 12 ). Ebben az értelemben sohasem lehet éjszaka a mindenható Isten dicsőséges, tündöklő jelenlétében.

"Ahogy Mária szeplőtelen megdicsőült szűz, úgy lesz az Egyház Krisztus szeplőtelen megdicsőült szűzi menyasszonya. Mária az egyház kezdete és előképe."

Még mindig nem értem, hogy Mária miért lesz ettől tagja a 144 ezernek, az persze világos, hogy minek az elképe szerintetek, azt értem.

Nos az, hogy szeplőtelen, bűn nélküli szűz lenne, az szintén csak a karizmatikusok hülyesége, a Biblia nem tanít ilyet.

A Mária kultusz kezdete egyébként az V. sz -ra tehető, addig a kat. Egyház megvolt Mária nélkül is. A trentói zsinat szerint Mária élete egész folyamán mentes volt minden súlyos és bocsánatos személyes bűntől (DS 1573). A „kegyelemmel teljes” a katolikus értelmezés és a nyelvtudomány alátámasztása szerint is azt jelenti: „bűn nélküli” - (150 érv, hogy miért vagyok katolikus. Írta: Dave Armstrong; )

Azonban – a Szentírás Máriája – a katolikus egyház hivatalos tanításával ellentétben – nem volt bűn nélküli.

A Bibliában egyetlen emberről olvashatjuk csupán, hogy bűntelen volt, Jézus Krisztusról – és nem Máriáról. (vö. János 8:46; 2Kor 5:21 Zsidók 4:15; 7:26; 1Péter 2:22; 1János 3:5)

A Szentírás kijelenti, hogy egytől-egyig mindenki bűnös, és nincs kivétel; az áteredő bűn mindenkire elhatott, még Máriára is (azért is kellett meghalnia)! (vö. Róma 6:23a)

Ezt olvashatjuk: „zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak” (Róma 3:9, Károli; vö. Prédikátor 7:20); „mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét” (Róma 3:23); „minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett” (Róma 5:12, MBT. ford.); „egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott” (Róma 5:18); „Isten ugyanis minden embert (akkor nyilván Máriát is!) az engedetlenségben fogott össze” (Róma 11:32); az Írás (a Mózes törvénye) „mindenkit bűn alá rekesztett,” (Galata 3:22, MBT. ford.); „hogy mindenkit megtérít(sen) a maga gonoszságából.” (Csel. 3:26, MBT. ford.).

Isten ihletett Igéje már Nóé idejétől megállapítja, hogy „az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva” (1Mózes 8:21, Károli ford.), és ezzel összefüggésben mondja Jakab 4:5 szövege: vagy talán „hiába mondja az Írás, hogy irigységre vágyódik a szellem, amely bennünk lakozást vett?!” (Vida ford.)

Mária ugyanilyen romlott emberi természetet örökölt, mint bárki más, éppen ezért fakadt ki örömében: „szívem ujjong megváltó Istenemben, mert letekintett alázatos szolgálójára” (Lukács 1:47). Tehát neki is éppúgy szüksége volt a megváltásra, mint bárki másnak. (Ugyanakkor a szülés őt is tisztátalanná tette a törvény szerint, amiért bűnért való áldozatot kellett vinnie anyagi helyzetétől függően – (vö. Lukács 2:22-24; 3Mózes 12:2-8).

Galata 3:13 verse mondja, hogy Krisztus hozta el a megváltást a törvény átka alól, hiszen senki nem tudott a tökéletes törvény előtt megállni. Ezért nem is lehet a törvény (megtartása) által üdvözülni, hanem csakis a Krisztusban való hitgyakorlás által. (vö. Róma 3:19-28; 8:1-4)

Ha mindez Máriára nem lett volna érvényes, akkor nem is imádkozhatta volna: „bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek” (Lukács 11:4, Káldi Neovulgáta ford.). Talán az Úr imájának e legemberibb részéből maradt volna ki Mária? Vajon akkor mit imádkozott egy akarattal kitartva az apostolokkal és Jézus testvéreivel? Ha a Miatyánkot nem, akkor mit? Talán nem kellene tévtanításokba bocsátkozni Mária imáját illetően a katolikusoknak! (vö. Csel 1:13-14)

Azt a dogmát pedig, miszerint „Mária mindenkor szűz” volt és maradt Jézus megszületése után is, a katolikus egyház 553- ban az V. egyetemes zsinaton mondta ki, és ez a határozat a mai napig érvényben van. „A Mária szűzi anyaságába vetett hit mélyebb átgondolása vezette el az Egyházat Mária valóságos és örök szüzességének megvallására… Az Egyház liturgiája Máriát mint Aeiparthenoszt, »örökké szüzet« ünnepli.” (Új Katolikus Katekizmus, 499. cikk)

Szerintük Máriának nem volt több gyereke, csak és kizárólag Jézus egyedül. Mert hogy az örök szüzességének dicsfényét (amit a katolikusok ráruháztak) megtépázná ez, márpedig az ő makulátlanságába ez nem illik bele. Csakhogy teljesen torz képet festenek róla azok, akik a saját nézetük kedvéért félremagyarázzák a Szentírás idevonatkozó szövegeit.

„Az Egyház mindig úgy értette ezeket a szentírási helyeket, hogy nem Szűz Mária további gyermekeiről van szó… Az Ószövetség közismert kifejezésmódjának megfelelően Jézus közeli rokonait jelenti a »testvérei« szó.” (Új Katolikus Katekizmus, 500. cikk)

Nos, vizsgáljuk meg. Máté 13:55-56; Márk 6:3 Jézus testvéreiről beszél, akik eleinte nem hittek benne. (vö. János 7:3-5) Ezért is bízta Jézus az anyját János apostolra halála előtt, és nem a testvéreire. (vö. János 19:25-27) Később azonban az Úr testvéreit már a hívők között említik. (vö. 1Kor 9:5; Galata 1:19)

Ezek unokatestvérei nem lehettek Jézusnak, hiszen a görög a n e p sz i o sz (unokatestvér) kifejezést nem rájuk alkalmazza Kolossé 4:10, hanem Barnabás unokaöccsére , Márkra. (Lásd a katolikus fordítást!)

De csak szellemi testvérei sem lehettek, hiszen az ” Úrban testvér” -ek kifejezést is használja a Szentírás, de nem velük kapcsolatban. (vö. Filippi 1:14; Kolossé 1:2, kat. ford.) A híres egyháztanító, Tertullianus még igei módon, a Szentírás tanításával összhangban beszél Mária Jézus után született gyermekeiről.

Különben is, Mária egyáltalán miért házasodott össze Józseffel, ha szűz maradt volna egész életére (Lásd Luk 2:27)? A szüzességet házasságon kívül ajánlja a Szentírás (vö. 1Kor 7:26), hogy maradt volna szűz Mária házasságon belül!?

A Máté 1:18-25 katolikus fordítás lábjegyzete el is ismeri, hogy a Bibliából nem lehet Mária örök szüzességét bizonyítani, hanem csak a hagyomány mondja.

„Hogy Mária Jézus születése után sem élt házaséletet, tehát szűz maradt, a Szentírásból kifejezetten nem lehet bizonyítani, itt a hagyományra támaszkodik az Egyház, mikor Mária szüzességét tanítja szülés előtt, alatt és után.” (katolikus bibliafordítás, Máté 1. rész)

(Ismét fontosabb a hagyomány, mint Isten szava!) Tehát egy mesterségesen fenntartott makulátlanságot tulajdonítanak neki, hogy ezzel is 'lendítsenek a méltóságán'. Mert hogy amilyen képet a Biblia fest róla, az szerintük nem elég tiszta, és erkölcsös.

„Szűz Máriát anyánknak, az egyház anyjának, a Világ Királynőjének tiszteljük... a Szent Szűz egyedülálló közbenjárónk Istennél.” (NAGYKORÚSÁG KRISZTUSBAN [Bérmálkozók könyve] Szent István Társulat, Bp. 1988. 115. old.)

Piusz pápa 1849-ben egyik enciklikájában azt írta: "Üdvösségünk a szent Szűzön alapul" . XI. Piusz pedig kijelentette, hogy dicséretre méltó szokás "társmegváltóként" (corredemptrix) tisztelni Máriát”, aki Bonaventura, a 13. századi misztikus szerint összekulcsolt kezét Krisztus isteni igazságának kardja alá tartja, hogy az ne sújtson le a bűnösökre.

„A liturgikus évhez hozzátartoznak a Szűzanya ünnepei is. Ezekről gyönyörűen írja a zsinat: „Krisztus misztériumait egy év leforgása alatt így megünnepelve, egyúttal megkülönböztetett szeretettel tiszteli az Anyaszentegyház Szűz Máriát, Isten boldog Édesanyját is, mert Ő elszakíthatatlan kötelékkel vesz részt Fiának üdvötszerző művében. Benne csodálja meg és magasztalja a megváltás legkiválóbb gyümölcsét, - és mint a legtisztább képben, benne szemléli nagy örömmel, ami maga szeretne lenni egészen, és aminek elérését reméli” (Li 103).” (Családunk Katekizmusa, Szent István Társulat, Bp, 1983. 433. old.)

Mikor 1950-ben XII. Piusz pápa egyik enciklikájában kihirdette, hogy Máriának is része volt Krisztus megváltó művében, Anton Fisher, római katolikus dékán ezt a tanítást bátran „az egész Újszövetség elleni merényletnek” nevezte, mint amellyel a pápa „szíven döfte Krisztus evangéliumát” . (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 83., 87. old.)

Mert ki által is van nekünk üdvösségünk?

„Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy EGYNEK üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.” (Róma 5:18)

„Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki,” (Zsid 5:8-9).

Az az EGY, az Jézus Krisztus, aki életét áldozta értünk, és nem Mária áldozta az életét érettünk, és nem Mária áldozta a fiát érettünk, hanem az Isten! Aki hatalmas dolgot cselekedett, az az üdvöt szerző Isten, és nem Mária!

„Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával,” (Luk 1:51)

„Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Ján 3:17)

És nem a Mária nyitotta meg a méhét, hogy megszülje Jézust, hanem az Isten volt az a szent szelleme által.

„Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.” (Luk 1:35)

Máriának úgy volt része Jézus megváltó művében, mint az égi királyságba elhívott szenteknek a saját elhívásukban, hogy a kapásban voltak részesek, és nem az adásban. Mert az nem tőlük indult ki, hanem Istentől!

„Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.” (Jel 20:6)

„Amikor II. János Pál az ellene intézett merénylet után felgyógyult, hálája jeléül 1982. május 13-án letérdelt a fatimai szobor előtt. Ugyanakkor újra Mária szeplőtelen szívének ajánlotta az egész világot. Második lengyelországi utazásakor, 1983-ban a Jasna Gora fekete Mária szobrát igen értékes koronával koronázta meg!” (Peter H. Uhlmann: Róma tantételei a Biblia fényében, Authenticus Kiadó, 1993. 84-5. old.)

Akár a fekete madonnáról is mondhatná Ézsaiás 46:7 verse: „Vállra veszik, úgy hordozzák: ha helyére teszik, ott áll, el nem mozdul helyéről. Ha kiáltanak hozzá, nem válaszol, a nyomorúságból nem szabadít meg.” (MBT. ford.)

Talán a római katolikus pápák, püspökök és papok, hívők és szimpatizánsok nem tudják (vagy nem akarják tudni), hogy az igazi imádók szellemben és igazságban az Atyát imádják – és nem Máriát?! (vö. Ján 4:21-24) Hogy a romlatlan ősgyülekezet a Legfőbb Úrhoz (YHVH) imádkozott Jézusra hivatkozva – és nem Máriához?! (vö. Csel 4:24-30)

Nem tudják, hogy a Jézus szúrós tekintetét megenyhítő, nála lobbizó Mária, csupán egy katolikus tündérmese – semmi más?! (vö. 2Tim. 4:4) Hogy az Atya, és nem Mária az, aki az embereket Jézushoz vonzhatja?! (vö. Ján 6:44).

Hogy Mária nem oszt áldást, hiszen neki is úgy osztottak?! (vö. Luk 1:42; 2:34; Efézus 1:3) Hiszen nem Máriában nyer áldást a föld minden nemzetsége, hanem Ábrahám szellemi magvában – Krisztus megdicsőült gyülekezetében! (vö. Csel 3:25; Gal 3:16,29; Jel 14:1-5; 20:6; 1Pét 2:9-10)

Máriának nincs semmiféle üdvösségszerző szerepe, hiszen nem ő halt váltsághalált az emberiségért, hanem Krisztus, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. (vö. 1Pét 1:18-19; Ján 1:29)

Mária semmiféle bűnt nem tud elvenni, hiszen ő is ugyanolyan bűnös volt, és rászorult mások segítségére, különösen a Krisztus váltságáldozatára, mint bárki más. Éppen ezért bízta Jézus az anyját Jánosra halála előtt, és nem Jánost Máriára. (vö. Ján 19:26-27)

Ebből kifolyólag a Máriára bízott 1 milliárd katolikus bizalma Máriában semmilyen bibliai alapot nem képvisel, csupán egy érzelmi túlfűtöttségnek, és pogány beidegzésű vallási elhajlásnak a következménye.

A II. Vatikáni Zsinat Máriával kapcsolatos tanítása világosan kimondja, hogy Mária közbenjárása „semmiesetre sem homályosítja el vagy csorbítja Krisztusnak ezt az egyedülálló közbenjárását, hanem inkább megmutatja annak erejét. (Lumen Gentinum, no, 60).” (Elliott Miller és Ken Samples: a Szűz kultusza, 167.old.)

A katolikus filozófia szépen megmagyarázza, hogy miképpen is kell érteni a Máriának azt a fajta közbenjárását, amiről az apostoli kor összes Istentől elhívott és kiválasztott szentje még csak nem is hallott!

„Hol olvassuk, hogy Mária közbenjárt Jézusnál az emberek érdekében? A kánai menyegző leírásában (Jn 2,3 köv).„ (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 31. old.) Nos, nyilván félreértelmezhetővé válik bármilyen szöveg, ha annak mondanivalójából ragadunk ki egy részletet.

A kiragadással kapcsolatban írta nagyrabecsüléssel B. Miklós katolikus pap: „A Szentírás értelmezésnél tudni kell, hogy egy-egy mondatot sose szabad a szöveg összefüggésből kiragadni.”

Teljesen igaza van! Ha pl. amikor Mária szólt Jézusnak, hogy „nincs több boruk” , és ezt a kijelentését Máriának kiragadjuk, és hozzátoldunk egy saját értelmezést, hogy íme, Mária közbenjáró, mert tett egy ilyen kijelentést, közben meg sehol nem nevezi a Biblia Máriát közbenjárónak, akkor ez valóban egy olyan kiragadás, aminek az egész bibliai kinyilatkoztatáshoz semmi köze.

A Lukács 9:13-ban olvashatjuk, mit mondott Jézusnak a tizenkét tanítvány: „Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk – mondták.” De ettől még nem lettek közbenjárók az apostolok, hiszen a Biblia sehol nem nevezi őket annak. Ennek ellenére, hogy hogy a katolikus Egyház nem nevezte ki az apostolokat közbenjárónak?

'Hol olvassuk, hogy az apostolok közbenjártak Jézusnál az emberek érdekében? Az ötezer férfi megvendégelésének leírásában (Luk 9:10 kk).' Amilyen alapon Máriát közbenjárónak nevezték ki, ilyen alapon az apostolokat is ki kellett volna nevezniük. Hogy mégsem tették, ez bizonyítja, hogy törvénysértő módon személyválogatók. (vö. Jakab 2:9-10)

Vajon Máriáról mondja a Zsidók 7:25. verse?

„Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él,hogy közbenjárjon értünk.”

Mert akiről mondja, az a közbenjáró. Itt pedig egyáltalán nem Máriáról van szó. Egyébként meg, hogy mikortól lenne közbenjáró, az sem világos számukra, hiszen egyszer azt mondják, halálakor azonmód felvitetett a mennybe, máskor meg azt mondják, a Krisztus eljövetelekor lett megdicsőítve. A kettő közt közel kétezer év eltérés van!

folyt. köv.

folyt.

„Aki téged, Szent Szűz a mennybe fölvitt. Jézus nagyon szerette Anyját. Amikor Szűz Mária meghalt, mindjárt felvitte a mennyországba. Kérjük Máriát, segítsen Istenhez jutni minket is!” … (Keresztény élet, r.k. hittankönyv 9-10 évesek számára; Sz. I. Társulat, (Nihil obstat) 1972. 94. old.)

„A szentírás melyik tanítása alapján tartja a hagyomány Mária teljes megdicsőülését? A megdicsőülésben első „Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak.” (1Kor 15,23). Ezek között pedig Mária az első.” (KÉRDEZZÜK MEG A SZENTÍRÁST (Bibliás Katekizmus) - Szent István Társulat, 1980. 33. old.)

Így jár mindenki, aki nem a Szentírás talaján áll. Ellentmondásokba keveredik, és ezáltal hiteltelenné válik. Mondják, Jézus Máriát testestül-lelkestül fölvitte a mennybe. Ez így leírva nincs sehol. Ezt meg is mondják. Hanem a következtetés.

,,Ha Mária a legszentebbet viselte és szülte nekünk, akkor ő is a „LEG” volt, akkor nem hagyhatta az ő szent fia, ha már ő feltámadt, hogy az ő édesanyja teste is úgy maradjon. És ezt az ősegyház is ünnepelte, de nem mondta ki, hogy a mennybe fölvették. De most már ez a határozott titok ki van jelentve a katolikus egyházban. Ez már dogma.” (Sztrikovics János vajdasági főesperes, Mária rádió)

Valóban. Ez olyan dogma, olyan titok, amit a Szentírás sem ismer. Hogy mi az amit Ismer?

„Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.” (Csel 2:23-27)

Vagy ahogy egy más helyen mondja: ,,Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást.” (Csel 13:35-37)

Vagyis Jézus Krisztus nem látott rothadást egyedül. Ezért is egyedülálló ő az összes vallásalapító közül az egész világon.

Ha meg Mária is a halála után felvétetett, akkor felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért halt meg? Hiszen „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Ha bűntelen lett volna, akkor egyáltalán nem is halt volna meg! - Sok ilyen utólagosan kitalált cifra dogmája van még a katolikus egyháznak? Akad egy pár.

„Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.” (Bölcs 14:12)

"Amit az első feltámadásról meg az 1914-ről meg 1935-ről írogatsz az tömény hülyeség. Ez nem szentírásmagyarázat, hanem egy semmi, egy nulla, ilyet bárki kitalálhat."

komoly kutatás áll ezek mögött, nincs ott minden érv felsorakoztatva, 1914-es dátum szeintén egy vaskos téma: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4.. 5-ös és 7-es válaszban tömören össze van foglalva a lényeg.

"A többiek maradnak a Seolba, ami tisztítótűzként is üzemel vagy alszanak vagy kínokat szenvednek bűneik arányában."

És ezt mi bizonyítja? Én csak hádeszről tudok és gyehennáról (ami a tűz tava vagyis a második halál). Krisztus is a hádeszben volt.

"De ez nem magyarázza meg az Úr cím gyakoriságát. Lehetett volna elvétve gondosan megkülönböztetve úrnak nevezni, ahogy mondjuk istennek is. Az első keresztények direkt nevezték sűrűn Úrnak, hogy erőteljesen hangsúlyozzák az egylényegűségét."

De mindeható Úrnak mégsem nevezték, sem legfelségesebb Istennek, stb. Annyira azért mégsem hangsúlyozták az egylényegűséget...

"Az első keresztények annyira fontosnak találták Jézus úrságát hangoztatni, hogy az összekeverés esetleges veszélyét is bevállalták. De igazából nincs ilyen veszély."

Már hogyne lenne, egy kezdő Bibliaolvasó ugyan honnan tudná, hogy most éppen melyik Igerész ószövetségi hivatkozás, ahol Jehováról van szó, nem Jézusról?

"Még hogy Jézus nem a kérdésre válaszolt, micsoda hülyeség, pontosan a kérdésre válaszolt. Kié lesz az asszony? Senkié, mert nem lesz házasság."

Mint mondtam, ez még csak azt bizonyítaná, hogy az új világban nem fogunk házasodni, a kétféle reménység tényét nem cáfolja. Az is figyelembe vehetjük, hogy Jézus itt csak a feltámadottakról beszél. Mi a helyzet azokkal, akik meg sem haltak? Ők házasodhatnak is.

Mindenesetre az egyértelmű, hogy a földet lakni fogják:

„Mert nem angyaloknak (hanem Ábrahám szellemi magvának, amely azonos Isten égi királyságával) vetette alá a jövendő lakott földet, melyről beszélünk..” (Zsidók 2:5, Csia ford.)

Ezzel a versel nem tudtok mit kezdeni, mint ahogy azt az lőző hozzászólásomban mutattam, sok fordításban még meg is hamisították ezen verset, mert ez teljesen egyértelműen beszél a kétféle reménységről, amivel pedig nem tud mit kezdeni a katolikus teológia.

Szóval miről van itt szó szp72? Egy eljövendő lakott földről, és akiknek a lakott föld alá van vetve, vagyis a 144 ezer égi reménységű felkentnek, akik királyként fognak uralkodni a lakott földö felett, pont ahogy a Biblia tanítja! Szóval akkor miért mondogatod nekem, hogy "Nem mutattál egyetlen egyet sem.", ha egyszer mutattam, csak te nem vagy képes fölfogni?!!

"A 144 ezer pedig "kicsin nyájként" van azonosítva a Bibliában. Mi ez, ha nem kétféle reménység?"

Nincs azonosítva, hol mondja a 144000-t kicsiny nyájnak?"

Persze hogy nincs:

„Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot” ( Lukács 12:32.)

Kinek adja a királyságot? kik fognak "királyként" uralkodni, mit ír a Jelenések könyve? Nem idéztem már ezt is korábban?

"És új éneket énekelnek: „Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, 10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.”

A föld felett? De miért uralkodnának egy lakatlan, fölégetett bolygó felett? Vagy netán saját maguk felett uralodnának?!

Vagy mert a föld mindig is lakva lesz? "És hallottam, hogy minden teremtmény, amely az égben, a földön, a föld alatt és a tengeren van" (13-as vers)

De nem is kell a Jelenésekig elmennünk, mit mondott Jézus az Úrvacsorán?

"és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra, 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael tizenkét ( jelképes) törzsét."

Teljesen nyilvánvaló, hogy Ők a 144 ezer, a kicsiny nyáj, neked csak azért nem világos, mert a katolikus teológia alapjaiban félresiklik, és figyelmen kívül hagyja, hogy a Biblia számszerint beszél ezekről a személyekről. Vagy nem is hagyja figyelmen kívül, inkább megpróbálja nem szószerint értelmezni, amiről viszont a Biblia abszolút világossá teszi, hogy szószerint kell!

A Biblia beszél nagy sokaságról és kicsiny nyájról, előbbit nem említi szám szerint (hiszen nem is lehet), utóbbit viszont igen, 144 ezerként.

„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus (látótere – vö. Cselekedetek 10:33; Jakab 1:27, Károli) előtt és a Bárány (látótere előtt – vö. Jelenések 14:10, Károli) előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: „ Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” ( Jelenések 7)

Vajon a 144 ezer jelképes vagy szó szerinti szám? Ezen áll vagy bukik a teológiátok. Mert ha szószerinti, akkor bizony borul az egész kártyaváratok és egyértelmű a kétféle reménység, mivel akkor a szellemi Izreel, akik az újjáteremtett föld felett fognak királyként uralkodni, akik társuralkodói Jézusnak, bizony csak 144 ezer választott személy lehet, nem minden keresztény.

Nos az imént olvashattuk, hogy a nagy sokaságot senki (emberi számítás szerint nézve) nem tudta megszámolni . Ez azért lehetséges, mert a nagy sokaság (akik a földi örök élet reménységet nyerik el, amit Ádám és Éva is elveszített) száma nem meghatározott, ellenben a szellemtől újjászült és elpecsételtek [megjelöltek] (a szellemben és nem testben körülmetéltek - Róma 2:29; Filippi 3:3) száma meghatározott, tehát megszámolható, vagyis 144 ezer, akik a (mennyei) Sionon vannak Krisztussal. (Vö. Jelenések 14:1-5)

„Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sok ezernyi angyal seregéhez, az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hangosabban kiált, mint Ábelé.” (Zsidók 12:22-24)

A Jelenések 7:1-4 szerint parancsba van adva az angyaloknak, hogy addig tartsák vissza az ítélet végrehajtását, amíg meg nem pecsételik az Isten szolgáit a homlokukon. Nos, ha mindenki a mennybe lenne hivatalos, aki Istent szolgálja, akkor a 144 ezret, mint számot felesleges is lenne egyáltalán megemlíteni.

Egy konkrét mennyiséget meg lehet számolni, (tehát a 144 ezret), ebből kifolyólag nem a 144 ezerre mondja, hogy megszámlálhatatlan, hanem az utána következő nagy sokaságra. Ugyanakkor ezt a parancsot az elpecsételésről [megjelölésről] nem is lehetne végrehajtani, ha a 144 ezer száma jelképes lenne és nem szó szerinti, hiszen jelképes szám esetén az angyalok akár egy örökkévalóságig is várhatnának, míg az elpecsételés [megjelölés] megtörténik.

A kereszténységben teljes zűrzavar van a tekintetben, hogy a 144 ezer számot szó szerint kell-e érteni vagy jelképesen, és hogy egyáltalán kicsodák ők, viszont Jehova tanúi nagyon is jól látják. A legtöbben azon a véleményen vannak, hogy a 144 ezer és az utánuk következő minden nemzetből való nagy sokaság (Jelenések 7:9) az egy és ugyanaz a csoport.

Vagyis a 144 ezer szám az jelképes, és az összes pogány származású hívőt jelenti, akik mindnyájan bemennek a szellemi Izraelbe, Krisztus testébe, a papi gyülekezetbe. A Róma 11:25 verse azonban teljességgel szó szerintiségre utal, amikor kijelenti:

„Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt (a testi) Izraelen mindaddig, míg a nemzetekből kiváló, teljes szám be nem jut.” (Csia ford.)

„Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak (a 144 ezer zsidó származású része) azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.” (Róma 11:7, MBT. ford.)

Vagyis Isten a pogány nemzetek közül is csak meghatározott számú embert választott mennyei elhívásra Jézus társ uralkodói (a zsidó származású kiválasztottak, akik elfogadták Jézust, mint Messiást) közé, mivelhogy a (megtompult [kábult] elméjű – vö. 2Korinthus 3:14, Károli) testi Izrael elutasította őt.

Ha Ábrahám magvába (a szellemi Izraelbe) minden hívő beletartozna, aki a pogány nemzetekből bejön, akkor a felkarolt mag (a 144 ezer) nem tudná a világ feletti hatalmat örökölni,. Márpedig (az Istennek a Krisztus által felkarolt – vö. Zsidók 2:16, Károli) Ábrahám szellemi magva alá van vetve az eljövendő lakott földkerekség, görögül oikumené (vö. Zsidók 2:5 Vida Sándor és Csia Lajos göröghű fordításait), amit a legtöbb magyar fordítás „világ” szóval ad vissza, mondhatni pontatlanul, hiszen az égi uralkodók és az alájuk vetett lakott földhöz tartozók az két teljesen külön csoport.

Hiszen ha minden Krisztusban hívő (akár zsidó vagy pogány származású) részese lenne az új (királyság) szövetségnek, akkor minden hívő a Krisztus pap-királyi, égi királyságába tartozna, és a Krisztussal uralkodna az ezer éves messiási birodalomban. (vö. Jelenések 20:6)

Csakhogy ez esetben nem volna a földön egyetlen ember se, aki az eljövendő LAKOTT FÖLDET képezné, vagyis olyan szelíd, aki a földet örökölné – ahogy Jézus is mondta a hegyi beszédében (vö. Máté 5:5), mivelhogy mind a mennybe kerülne, és nem lenne kin uralkodni a szeretet királyi törvénye szerint. (A Krisztust elutasítók ugyanis mind ítélet alá kerülnek! – vö Máté 25:41,46, Károli)

Ennélfogva az összes pogány származású Krisztusban hívő nem kerül(het) beoltásra a szelíd olajfába, hanem csak egy meghatározott számú személy nyer(het) oda elhívást!

Folyt. köv.