Az abortuszt Isten megbocsajtja?

9 Jégszív

bírom, mikor egyesek ilyeneket írnak a vallásosokról:

"TI, akik vallásos embernek tartjátok magatokat, a fanatikus hit elveszi a ... józan ítélőképességeteket!

Legnagyobb hibátok az,.... tudomást sem vesztek! Ugyanúgy nem érdekelnek benneteket a ....

máshogy ítélne meg, mint ti..."

a szociálpszichológia csoportidentitásnak nevezi azt, mikor valaki két csoportra osztja az embereket: vannak pl. a hívők meg a nem hívők, és a saját csoportjában lévők mindig okosabbak, sokfélék és egy kicsit jobbak, mint a másik csoport. A másik csoport tagjai mind egyformák, homogén csoport, ugyanazt gondolják, ugyanazt csinálják. Ez egy kognitív torzítás, ami miatt az őket megítélő jobban érzi magát.

Olyan szép ezt így a való életben látni.

Nincs két hívő, aki egyformán gondolkodna mindenről, van, aki lazábban veszi a hitét, van, aki komolyabban. Vannak olyan felekezetek, ahol engedik az abortuszt, van, aki annyira ellene van, hogy még a bűnbánó embertársuk vigasztalásakor is hajtogatja, hogy szörnyű bűn, rettenetes bűn, hiszen szívhang, rugdos... hadd érezze meg rosszabbul magát...

Hogyan vehetsz egy kalap alá mindenkit?

#19

Amit leírtál, tökéletes szemléltetése annak, hogy mi egy nagy szomorúságom az emberrel — beleértve magamat is — kapcsolatban. Istent akarunk játszani.

Primo, a gyermek élet, ugyanolyan ember, mint te vagy én. Megölni bűn, nincs az a körülmény, amely ezt elfogadhatóvá teszi.

Secundo, istenek vagyunk talán, hogy megszabjuk, ki meddig él?! Bárki másnak van rá joga, hogy a TE ÉLETEDNEK VÉGET VESSEN? Mondván, hogy úgy neked jobb lesz?! Nincs. Tehát egy embert — aki nem mellesleg Isten képmása, Szentlelkének temploma, s szeretett gyermeke —, mert egyesek mércéjének nem felel meg, meg lehet ölni? Mert nem úgy fejlődött, ahogy neked tetszett? Ezért jobb neki holtan?

Vajon veled működne ugyanez? Az jogos lenne? Valamely természetedből eredendő hibád miatt azt mondanánk, hogy neked nincs jogod az életre, jobb neked holtan? Ez működne? Nem.

Tertio, úgy szeretem ezt a gondolkodásmódot, hogy ha a leányt megerőszakolták, akkor a gyermeket már el lehet vetni. Pedig csak egy kicsit kell gondolkozni. A lány már anya, s a gyermek nem csak az erőszaktevő, hanem az ő gyermeke is. És a SAJÁT gyermekét hordozza, aki nem tehet fogantatása körülményeiről, aki ugyanolyan értékes, mint te vagy én; ugyanúgy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, ugyanannak a Léleknek a temploma, s hasonlóképp gyermeke a Mennyei Atyának. Ugyanolyan élet, mint te. Megölni gyilkosság és olyanképp elfogadhatatlan, mintha valaki engem vagy téged gyilkolna meg. Tehát kicsit átfogalmazva a kérdés: helyes-e megölni a NŐ gyermekét?

Ezenfelül megfeledkezünk egy igenis fontos szereplőről a történetben: az áldozatról. Brutális erőszakot cselekedtek rajta. És erre mi a mi válaszunk? Újfent megtámadjuk a testét, hasonlóképpen erőszakos módon megöljük a gyermekét. Tényleg ez lenne a segítség? Erőszakra egy ugyanolyan gonosz és visszataszító tettek válaszolunk? Ugyanolyan borzalmas erőszakos igazságtalansággal tetézzük a másikat? Ez nem old meg semmit, csak rontja szegény lány helyzetét.

Isten,csak olyan bűnt nem tud megbocsájtani,amit nem követtünk el,amit nem bántunk meg,amit nem hagytunk el,hanem természetes módon folytatunk.

(A "Szentlélek elleni bűn" azért nem megbocsájtható,mert a vétkező visszautasítja annak bűnbánatra inspiráló indíttatását.Őszinte bűnbánat pedig csak Tőle származhat.)

Természetesen Isten nem törli ki elménkből az elkövetett bűneink emlékét. Azok hozzáköthetnek Megváltónkhoz,ha bízunk kegyelmében.

Az abortusz,egy ártatlan és tehetetlen,kiszolgáltatott élet elvétele. Nem léphetünk túl annyival,mint egy szem cseresznye elropogtatásán. Visszatérő bűntudatunk vissza kell,hogy vezessen a Krisztusba,mint Megváltónkba vetett hitünkhöz.

23

Mindez attól függ, hogy mikor kezdődik az emberi élet.

Az orvostudomány és a jog szerint az élveszületéskor.

Szerinted a fogamzáskor.

(A katolikus egyház szabályai szerint akkor sem vetetheti el valaki a gyerekét, ha a magzat kihordása vagy megszülése az anya életét veszélyezteti. Mondd el az egészet, ha már ilyen szépen lelkizel, legyen tisztában mindenki, milyen szélsőséges a dolog.)

"Istent akarunk játszani."

Talán ha Isten játszana istent akkor nem kéne másoknak.

"Mondván, hogy úgy neked jobb lesz?! Nincs. "

Ahhoz miért van jogod, hogy szenvedésre ítélj másokat?

#22.

"Hogyan vehetsz egy kalap alá mindenkit?"

Sehogy. És tulajdonképpen igazad is van!

Csak tudod vannak, akik hangosabbak, és vannak, akik jobban látszanak. És a hangjuk, meg képük elnyomja a többit. Bocs!

#25.

Kövezzetek meg, de akkor is kikívánkozik belőlem!

Szerintem az emberi élet nem a fogantatáskor keletkezik! Jóval később, amikor az a kicsi ÖNTUDATRA ÉBRED! Egy DNS spirál, vagy egy magzat még csak egy élőlény. Persze, KIVÉVE AZ ANYÁNAK, neki sokkal több...

Hagyom, hogy próbáljatok meggyőzni az ellenkezőjéről.

Az ember életének kezdetét és végét EGYEDÜL AZ ISTEN határozhatja meg. Minden, ami erre irányul (pl.: eutanázia, mesterséges megtermékenyítés, abortusz, gyilkosság ill. ezek asszisztálása) súlyos bűn, mivel az Örökkévaló helyébe akarunk lépni. Punktum.

Mi azt mondjuk, hogy az ember fogantatásának pillanatában kapja a lelkét az Istentől, ekkor válik személlyé. Ettől fogva illetik meg őt a személyeknek járó jogok kánonjogilag.

Ha az édesanya élete is veszélyben forog, az egy elég nehéz helyzet. A döntést úgy kell meghozni, hogy a meg nem született gyermeket is személyként kezeljük.

“Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetõségekhez képest a többi más élõlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és ápolni kell.

A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, "ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétõl függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel."” (KEK 2274)

Magam fölött sincs jogom ítéletet mondani. Hogy ítélhetnék mást szenvedésre?

"Szerintem az emberi élet nem a fogantatáskor keletkezik! Jóval később, amikor az a kicsi ÖNTUDATRA ÉBRED!"

Bizoynos szempontból igazad van, de:

1. Nehéz pontosan meghatározni az öntudatra ébredés idejét, ezért problémás lenne ez alapján meghatározni az emberi élet fogalmát.

2. Még ha el is fogadnánk az ez alapján történő meghatározást, akkor is ott van az a szempont, hogy nem csak a már konkrétan létező emberi élet védendő, hanem a potenciálisan létrejövő is. És egy megfogant magzat, és különösen a már megszületett csecsemő igen erős potencialitást hordoz ebben a tekintetben...