Az abortuszt Isten megbocsajtja?

Tartok tőle, pont a kérdésre nem válaszoltam! Ha helyében lennék, én MEGBOCSÁJTANÁM!

No nem azért, mert megbánod, ó, nem!

- Azért, mert sok olyan tett létezik, amit az ember bár "tudva és akarva", de KÉNYSZERŰSÉGBŐL hajt végre.

- Ezzel a tetteddel nagyobb valószínűséggel JOBBAT TEHETSZ magadnak, környezetednek, a meg nem születettnek..., mint rosszat.

Belátom, no ez az, amit egy jámbor, fanatikus "imádságos lélek" soha a büdös életben nem fog megérteni. Bocs!

Most a gyereket sajnálod, magad, vagy csak félsz a pokoltól???

Amúgy megnyugtatlak, nincs keresztény isten.

Igyekszem röviden fogalmazni, de mivel ez egy nagyon mély és fontos téma, nézzétek el nekem, ha kicsit hosszan írok.

Lelkiatyám mondta: “egy bűnre nincs bocsánat: amit nem gyónsz meg.” Teljesen igaza van.

A szentgyónás egy csoda. Kiengesztelődés az Örökkévalóval és az Egyházzal. Az Úr megbocsátott neked, hiszen valóban megbántad, elvégezted a gyónást, megvolt az erős fogadás, elvégezted az elégtételt. Tudom, nehéz elhinni, bármilyen hatalmas bűn is volt, amit tettél, Ő elfelejtkezett róla. Érted, milyen hatalmas szeretet kell ehhez?

Viszont a gonosz másik csapdája, melyet szexuális bűneim miatt magam is tapasztaltam, mitagadást bele is estem: hogy az sulykolja neked: “Gonosz dolgot tettél, hatalmasat. Ez olyan szörnyű, hogy még az Isten sem bocsátja meg. Ő is elfordult már tőled.” Ez nem igaz, a hazugság atyjának aljas kísértése! Az Úr Jézus megígérte, s meg is tartja az ígéretét. Bűnöd megbocsáttatott.

De (sajnos) az Úr bocsánata nem teszi meg nem történtté a szörnyű tettet. A következményeit viselned kell. Engedd meg, hogy Mary Beth Bonacci Igazi szerelem című könyvének 45-46. oldaláról idézzek, nálamnál jobban leírja (elnézést a hibákért, az OCR nem tökéletes, még az átolvasás után is maradhat benne hiba):

“Az abortusz nagyon csabitonak tűnhet egy bajban lévő nő számára. Az ő problémája a terhesség. Ha a terhesség elmúlna, az ő problémája is megszűnne. Senkinek sem kellene tudnia; nem kellene eldöntenie, hogy mit csináljon a kisbabával; és tovább folytathatná az életét. Ugye így van?

Nem, nincs így. Ez nem így működik. Sok nő, akin abortuszt végeznek, úgy találja, hogy a problémái ekkor kezdődnek csak igazán. Azon kapják magukat, hogy nem várt módon reagálnak érzelmileg. Gyakran tapasztalnak visszacsapásokat (flashback) az abortuszélményről. Gyakran álmodnak kisbabákról. Gyakran hajlamosabbnak találják magukat a szabados nemi életre vagy a kábítószerek használatára. A legtöbb nőt, aki abortuszon esik át, valamilyen formában kísérti az élmény élete hátralevő részében. A tanulmányok megmutatták, hogy ezek a nők gyakran szenvednek a poszttraumás stresszbetegségként ismert érzelmi tünetegyüttestől, amit általánosan megtapasztaltak a vietnami háború veteránjai. (vö.: Rev. Michael Mannion: Post Abortion Aftermath (Kansas City, Mo.: Sheef and Ward 1995)

Miért reagálnának úgy az abortuszon keresztülment nők, mint egy vietnami veterán? Egyszerű. Mindannyian erőszakot láttak. A katonák az őserdőben gyakran láttak erőszakot és halált. A taposóaknák és a napalmbombák borzalmas kárt tettek élő emberekben a szemük lát- tára. Senki sem tud végignézni ilyet úgy, hogy az ne gyakoroljon rá tartós hatást.

Egy nő számára azonban az abortusz erőszaka pontosan a testében történik. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy nő teherbe esik, anya. Egy emberi élet növekszik benne. Mire rájön, hogy terhes, ennek az életnek agyhullámai, szívverése, karjai és lábai vannak. Az új gyermek mozog, rugdal, felébred és alszik. A fájdalmat is érzi.

Mit tesz az abortusz? Megtámadja a testét. Megöli a gyermekét. Most mondd meg nekem, hogyan,,oldja meg" ez a nők problémáit?

Milyen problémája lehet egy nőnek, amit meg lehet oldani azzal, hogy elveszik a pénzét, megtámadják a testét, megölik a gyermekét, és hazaküldik? Egyetlen általam hallott problémát sem lehet így megoldani.

A nők nem gyilkosok. Nevelők, táplálók vagyunk. Kevés igaz ösztönünk egyike az, hogy megvédjük a gyermekeinket. Az abortusz azonban megsérti ezt az ösztönt. Ellenkezik a nő természetének minden vonásával. Elrabolja tőle a szerepét — mint anya, mint nevelő,

mint védelmező.

Milyen társadalom vagyunk, hogy nem tudjuk megoldani a problémáinkat anélkül, hogy effajta erőszakhoz folyamodnánk? Olyan társadalom, amely tiszteli a nőket? Aligha. Olyan társadalom, amely védelmezi leggyengébb tagjait? Világos, hogy nem. Ha előre akarunk lépni mint civilizált társadalom, akkor konstruktívabb módokat kell találnunk problémáink kezelésére.

A nők az abortusz áldozatai. Nem közlik velünk a tényeket a magzati fejlődésről, arról, hogy hogyan végzik az abortuszokat, vagy az abortusznak az életünkre gyakorolt hatásáról.”

Kedves testvérem!

A fájdalmadat férfiként nem tudom teljesen átérezni, de a gyilkosság, az emberi élet elvesztésének gyászában osztozni tudok. Nem ítéllek el. Kérlek, higgy nekem, próbáld tudatosítani magadban, hogy már az Isten megbocsátott néked. Ezenfelül tudom neked ajánlani a “Ne félj, nem ítéllek el” lelkigyakorlatot, amelyet a hozzád hasonlóknak rendeznek. A korábban említett “Ráhel szőlőskertjét” is.

“Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26)

Kedves Jégszív!

Én értem, mire célzol. Csak az a helyzet, hogy ez nem teljesen igaz. A körülmények is számítanak a bűn súlya szempontjából. De olyan körülmény NEM LÉTEZIK, AMELY A GONOSZSÁGOT JÓVÁ TESZI. Bármilyen körülmény nehezedik a vállamra, végül én döntök. S az ÉN követen el a bűnt, ezért a felelősség rajtam nyugszik.

Így van ez a világi igazságszolgáltatásban is. Én tettem, én viselem a következményeit. Nem mondhatom pl. a bíróságon, hogy kényszerűségből loptam, és elengednek. Ez nem így működik.

Úgyhogy, kérlek, ezt gondold újra.

16

Az abortuszt nem csak akkor szokták elvégezni ha nem várt terhességről van szó. Ez az az eset ami leginkább felszoktak hozni de olyan esetekben is előfordulhat abortusz ha valamilyen módon még korán kiderül az, hogy a gyereknek valamilyen súlyos betegsége van.

Mi a helyzet azzal amikor valakit például megerőszakolnak? Az áldozat vállaljon felelősséget olyanért amiről nem tehet akkor is ha az tönkreteszi az életét?

Szia

Vigasztaló lehet számodra, amit Isten mond neked is a bűn megbocsátásával kapcsolatban:

„Gyertek, rendezzük a dolgokat egymás között” – így szól Jehova. „Még ha olyanok volnának is a bűneitek, mint a skarlát, fehérré lesznek, mint a hó. Még ha vörösek volnának is, mint a karmazsinszínű anyag, olyanná lesznek, mint a gyapjú." Ézsaiás 1:18

A „skarlátpiros” élénkpiros színre utal. A „karmazsin” az egyik sötét szín volt a festett kelméken, a Náhum 2:3 leírása szerint. Saját erőfeszítéseinkből sosem leszünk képesek eltávolítani a bűn okozta foltot. Jehova azonban a skarláthoz és karmazsinhoz hasonló bűnöket olyan fehérré tudja tenni, mint a hó vagy a festetlen gyapjú. Ha Jehova megbocsátja a bűneinket, nem kell úgy éreznünk, hogy egész életünkben hordozzuk a foltot, melyet ezek a bűnök okoznak.

Ezékiás, miután kigyógyult egy halálos betegségből, megindító hálaéneket komponált, melyben így szólt Jehovához: „hátad mögé vetetted minden bűneimet!” Ézsaiás 38:17. Ezek a szavak úgy ábrázolják Jehovát, mint aki fogja a bűnbánó vétkes bűneit, és maga mögé dobja, ahol többé nem látja őket, és nem vesz róluk tudomást.

Szóval próbáld a mögötted hagyott bűnt úgy tekinteni, mint Isten. Vagy nem tudod elhinni, hogy képes megbocsátani neked? Akkor ismerd meg jobban Istent, és megnyugszol, visszanyered a békét a múltban történteket illetően.