Behúzták a csőbe a fiamat. Mit lehet tenni ilyenkor?
25 éves fiam és a barátnője (24) 4 éve vannak együtt. 1 éve össze is költöztek egy kis albérletben. Sokáig tablettával védekeztek, de néhány hónapja a lány azt mondta, Mirena spirált rakat fel, mert az biztonságosabb. Szülinapjára a fiam és oda is adtuk neki az árát, ő pedig azt mondta, felrakatta.
Az is fontos a történetben, hogy sokat romlott a kapcsolatuk az utóbbi időben. Együtt lakva sorra jöttek elő a problémák, nézetkülönbségek. A fiam sokáig minden áron ragaszkodott hozzá, de a vége felé már fontolgatta a szakítást, de a lány nagyon maradni akart.
Múlt héten bejelentette, hogy teherbe esett. Mindenáron egyedül akart elmenni a nőgyógyászhoz, de a fiamnak gyanús lett valami, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje.
Ott aztán kiderült, hogy nincs semmiféle spirálja. A doki értetlenkedett is, mert spirált csak már szült nőknek szoktak felrakni, ő meg ugye még nem....
Otthon kérte tőle a fiam a számlát, bármilyen papírt, de nem tudta odaadni.
Nagyon úgy érezzük, hogy a leányzó érezte, hogy gond van a kapcsolatukkal, és csak megjátszotta ezt a spirál dolgot, hogy ne kelljen védekeznie, és egy babával magához kösse a párját.
Szerintetek mit tanácsoljak a gyerekemnek? Totál ki van akadva, nem érti az egészet, nem akarja maga mellett a lányt, nem akar gyereket, és engem meg az apját faggatja, hogy mit tegyen.
Eddig hárítottam, mondtam, neki kell döntenie (amúgy nagyon kedveltük a lányt, családtag volt náluNK), de most már azt érzem, nem boldogul egyedül a gyerekem, nem hagyhatjuk magára egy ilyen döntésben.
Ti mit tennétek?
válasza:Azért nem mondanék ennyire erős ítéletet a csajra hogy pszichiátriai eset, gyógyszer meg hogy megfigyelés alatt tartás, és a gyereket se venném el tőle és sóznám az apára aki jelenleg mindent akar csak gyereket nem. Amire neki szükség van hogy megnyugodjon és átlássa a helyzetet amit kavart. Ha nem megy a szülőkkel akkor irányítanám a családsegítőhöz. Tény hogy éretlenül viselkedett és enyhén társfüggő de mindez kezelhető korrigálható a megfelelő támogatással és segítséggel ami nem az hogy mindenki nekiesik a környezetében (ha jogos ha nem jogos).
A fiúnak szerintem családsegítő nélkül is menni fog, neki csak egy határozott szülői hozzáállás kell, hogy tetszik nem tetszik a helyzet adott, fogadja el, higgadjon le, és gondolja át az egészet. Férfiaknál szokott ez működni, de tény hogy kell a határozottság és a támogatás is.
Ha tudnád hány élethelyzet elkerülhető lenne ha megfelelő támogatás lenne a környezet részéről, és tényleg lehetne egymással normálisan beszélni.
Ez a helyzet is ilyen.
Adott két nagyon nem felnőtt fiatal. A fiú azért nem az, mert egy ha szakítani akarok megteszem, nem húzom, nem adok ezeregy esélyt mert azzal elbizonytalanítom a másikat és azt tolmácsolom felé hogy menthető még az egész. Képzelem mekkora oda nem figyelés kell ahhoz hogy a másik annyira kiboruljon hogy ilyeneket tegyen, és nem nem védeni akarom a lányt, de valamiért tényleg nem sikerült kezelni azt a helyzetet hogy válságban a kapcsolatuk, és hogy az egyik fél kilépne. Vagy elbeszéltek egymás mellett, vagy nem sikerült higgadtan beszélni (én erre voksolnék) vagy nem is beszélgettek igazán.
Nagyon gyorsan fel kell nőnie ennek a két gyereknek mind a kettő elítélhető az egész miatt, és úgy hogy anya vagyok nagyon fájó látni hogy nem, ez tényleg nem kettő ember élethelyzete már, és megfelelő komolyság nélkül ebből minden kisülhet csak jó nem..
Gyorsan írok pár sort. Kiment hozzájuk az ügyeletes orvos, adott a lánynak egy enyhe nyugtatót. Annyit mondott, hogy szerinte kimerült idegileg. El is aludt.
Megérkeztek a lány szülei, beszéltek fiammal a szándékairól. Nekik is elmondta, hogy ő nem akar ebben a kapcsolatban benne maradni. A legjobb lenne, ha elvetetnék a babát, de azt is elfogadja, ha megszületik, vállalja a felelősséget, de csak külön. Elmondta neki azt is, hogy többször szóba került a szakítás, és eleinte fogadkozások voltak, az utóbbi néhány hétben viszont öngyilkossággal fenyegetés. Ezt mondjuk én sem tudtam eddig.
A lány szülei arra kérték, hagyja őket magukra, szeretnének úgy beszélni a lányukkal, hogy ő nincs ott, így a fiam hazajött. Holnap majd visszamegy, talán velünk együtt, és újra átbeszélünk mindent.
Higgyétek el, minden támogatást megadunk neki. A nálunk zajló ordítozásnál is azon voltunk, hogy lecsitítsuk őket, és próbáljunk megoldást találni. Remélem a lány szülei is hasonlóan állnak a dologhoz.
De most már teljesen biztos vagyok benne, hogy kettejüknek nem fog menni az együttélés. A másik két verzióra teljesen nyitott vagyok.
válasza:De érted hogy azzal hogy ott lakik nem lépett ki rendesen, és azzal hogy a lány ott tudta tartani a fogadkozásaival meg a fenyegetőzésekkel úgy nem igazán lep meg hogy képbe került nála a gyerekkel való magához kötés, hiszen a fiú mindig visszakozott a szakítástól valahányszor ígért valamit a lány.
Tényleg remélem hogy lecsitulnak megnyugodnak. És hogy mindenkinek elfogadhatóan rendeződik a helyzet..
válasza: válasza: válasza:Még csak pár hetes terhes, nem hiszem hogy átérezné a súlyát, nem hiszem hogy annyira meglennének az anyai ösztönei.
Az ilyen fenyegetőzések mögött nem hiszem hogy a komoly szándék húzódna inkább csak a jelzés a környezetnek.
Olyan téren nem tartom orvosi esetnek hogy szerintem a családja egy pszichológus bevonása sokkal hatásosabb lenne mint az állandó megfigyelés és nyugtatózás.
Fiatal is éretlen is, kiborulásnak inkább tűnik az egész mint komoly elhatározásnak, és nem hirtelen felindulásból nem hiszem hogy öngyilkos lenne, láttam már hasonló esetet.
válasza: válasza:Mindenkinek köszönöm a sok-sok hasznos választ. Elgondolkodtatóak voltatok, és tényleg előrébb vitték a gondolataimat.
Az utolsó néhány komment is feladta a leckét. Tudnotok kell, hogy a lány nem depresszív alkat, inkább kapcsolatfüggőnek nevezném az események fényében. Az öngyilkossággal való fenyegetőzés valószínűleg játszma, érzelmi zsarolás a részéről, nem komoly elhatározás. Nagyon igaz, hogy általában aki meg akarja tenni, az nem kiabálja világgá.
Azt sem gondolnám, hogy pszichiáterre, gyógyszerekre lenne szüksége, de az események pszichológussal való átbeszélése segíthetne.
Szóval nem mennék odáig, hogy felügyelet tartani, gyógyszerezni, elvenni a gyerekét. Ő is fiatal lány, aki benn akart maradni a kapcsolatában, és ennek érdekében komoly hibát követett el. És nem tudja elfogadni, hogy ezzel csak rontott a helyzetén. Vagdalkozik, fenyeget, de lassan felfogja, hogy nem ért célt.
A szülei értelmes, ésszel élő, támogató emberek, és az este nagyon sokat beszélgettek vele. Próbálták megértetni vele, hogy nem helyes, amit tett, és hogy nincs értelme együtt maradniuk a fiammal, mert az életszemléletükben levő különbségek nem fognak közelíteni, ha eddig nem tették. Igazuk van, én is így látom.
Délután átjöttek, addigra a lány is sokkal higgadtabb volt, meg gondolom számított a szülői kontroll is. Volt még egy gyenge kísérlet a részéről, hogy neveljék fel együtt a gyereket, de ez rossz irányba ment el. Ugyanis arról beszélt, ha meglesz a baba, akkor a fiam vele fog majd foglalkozni, és nem sportol tovább, feladja a másoddiploma álmát, nem lesz igénye kirándulni, moziba járni, hanem a család lesz a fontos. Ez volt köztük a legnagyobb probléma, a fiam aktív, hívta is magával, ő otthon ülő. A fiam szereti meghívni a barátait, grillezni, kártyázni, ő jobb szeretett kettesben lenni.
Így ez az ajánlat nem aratott sikert.
A fiam biztosította arról, ha megtartja a babát, támogatni fogja anyagilag (szerencsére elég jól keres), és látogatni is fogja, később meg elhozza. Mi is elmondtuk, hogy foglalkozni fogunk a kicsivel, a szülei is így akarnak tenni, sőt ők azt is felajánlották, hogy menjen haza velük.
A lány viszont úgy gondolja, hogy apa nélkül nem lehet gyereket nevelni, ő az nem tudja elképzelni.
A szülők hazautaztak, magukkal vitték a lányt is, mert nem akart egyedül maradni az albérletben. Jövő héten be akarja a adni a felmondását is. Szerencsére piacképes szakmája van, hamar talál állást a szülővárosában. A szülők ebben támogatják. A babával kapcsolatban nincs még végső döntés, de erősen hajlik az abortusz felé. Hiszen ő nem gyereket, hanem családot akart. A szülők keresnek neki egy pszichológust, és hiszek abban, hogy rendbe jön lelkileg.
A fiam megkönnyebbült, amikor elmentek, pedig egy rossz szót nem kapott a szülőktől. Neki sem volt egyszerű ez az egész, és hát még a végét sem látni... Megmutattam neki, miket írtatok, és felelősnek érzi magát abba, hogy nem lépett ki hamarabb ebből a kapcsolatból. Lelkifurdalása van a baba miatt is, de még mindig úgy érzi, jobb lenne, ha nem születne meg.
Ezzel én is így vagyok. Ez a kislány nem igazán alkalmas arra, hogy apa nélkül, akár családi segítséggel gyereket neveljen. Neki a gyerek eszköz volt, hogy elérje a célját, megtartsa és megváltoztassa a párját. Sajnálom nagyon a babát, de nem hiszem, hogy jó élete lenne így.
Majd meglátjuk, hogyan dönt a lány.
Még egyszer köszönöm tanácsaitokat!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!