Behúzták a csőbe a fiamat. Mit lehet tenni ilyenkor?
25 éves fiam és a barátnője (24) 4 éve vannak együtt. 1 éve össze is költöztek egy kis albérletben. Sokáig tablettával védekeztek, de néhány hónapja a lány azt mondta, Mirena spirált rakat fel, mert az biztonságosabb. Szülinapjára a fiam és oda is adtuk neki az árát, ő pedig azt mondta, felrakatta.
Az is fontos a történetben, hogy sokat romlott a kapcsolatuk az utóbbi időben. Együtt lakva sorra jöttek elő a problémák, nézetkülönbségek. A fiam sokáig minden áron ragaszkodott hozzá, de a vége felé már fontolgatta a szakítást, de a lány nagyon maradni akart.
Múlt héten bejelentette, hogy teherbe esett. Mindenáron egyedül akart elmenni a nőgyógyászhoz, de a fiamnak gyanús lett valami, és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje.
Ott aztán kiderült, hogy nincs semmiféle spirálja. A doki értetlenkedett is, mert spirált csak már szült nőknek szoktak felrakni, ő meg ugye még nem....
Otthon kérte tőle a fiam a számlát, bármilyen papírt, de nem tudta odaadni.
Nagyon úgy érezzük, hogy a leányzó érezte, hogy gond van a kapcsolatukkal, és csak megjátszotta ezt a spirál dolgot, hogy ne kelljen védekeznie, és egy babával magához kösse a párját.
Szerintetek mit tanácsoljak a gyerekemnek? Totál ki van akadva, nem érti az egészet, nem akarja maga mellett a lányt, nem akar gyereket, és engem meg az apját faggatja, hogy mit tegyen.
Eddig hárítottam, mondtam, neki kell döntenie (amúgy nagyon kedveltük a lányt, családtag volt náluNK), de most már azt érzem, nem boldogul egyedül a gyerekem, nem hagyhatjuk magára egy ilyen döntésben.
Ti mit tennétek?
válasza:Nem félsz hogy a fiad megbánja ha elvetetik?
Nem azt mondom hogy jöjjenek össze megint mert az tényleg nem lenne jó ötlet, de ahogy az ember elkezd gondolkodni hogy mi van ha megszületik, elkezdi elképzelni magát szülőként, lassan már nem lesz olyan ijesztő a kép ami először az volt, elkezd ragaszkodni hozzá, megszereti.
Tudom mert amikor kiderült hogy terhes vagyok a párom először nagyon megijedt jobban mint én, utána pár hét múlva mégis ő volt aki nyugtatott és biztatott hogy nem lesz semmi baj, az a kicsi nem egy rossz és ijesztő dolog, elfogadta volna ha elvetetem de szerette volna ha megtartom. Nem hiszem el hogy ne férne bele az életébe, és lehet az anyaszerep a lánynak is komolyságot adna. Idővel minden lecsillapul, és megnyugszik, el fogja fogadni hogy vége, mint ahogy a fiad is el tudta fogadni hogy lehet megszületik az a gyerek.
Idő kell de sikerülhet, de ne egy hirtelen indulatból hozott döntés legyen az tud ugyanis a legjobban fájni..
Sok kitartást kívánok nektek.
válasza:91-es, a ti helyzetetek más volt, mint most az övéké. Ti együtt ijedtetek meg, majd együtt akartátok a babátokat.
Itt ez a baba "csak" eszköz volt, és valószínűleg a továbbiakban is az lenne.
Iszonyatosan sokat gondolkodtam a helyzeten, és két megközelítésből is próbáltam értékelni, a fiam és a gyerek szempontjából.
Nem kívánnám a saját gyerekemnek azt, hogy folyamatosan háborút kelljen vívnia egy olyan nővel, aki a már megszületett gyereket ellene használja, a gyerekkel zsarolja őt, és ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy akarja, akkor bosszúból korlátozza, vagy lehetetlenné tegye a láthatást. Nem 100%, hogy így lenne, de nagy rá az esély, még a lány szülei is ettől tartanak.
És nagyon nem kívánnám az unokámnak, sőt egyetlen gyereknek sem azt a szerepet, hogy eszköze, szenvedő alanya legyen az anyja mániáinak, mert ez bármelyik gyerek lelkét megmérgezné.
Amúgy nagyon úgy tűnik, hogy a lány döntött. Ma délelőtt felhívta a fiamat, megkérdezte, hogy biztos-e abban, hogy köztük vége, és amikor megerősítette, azt mondta, nem tarja meg a babát, mert ő nem így akarta. Mivel már beszéltünk arról a lehetőségről is, hogy a fiam nevelné fel a segítségünkkel, ez is szóba került. Mereven elzárkózott ettől, konkrétan azt mondta, hogy ilyen szemétládának nem hajlandó szülni. Túl akar lenni az egészen, újra dolgozni, és keresni egy idősebb, "normális" pasit, akinek nem a tanulás, meg a sport jelenti a kikapcsolódást, hanem kielégíti a család, a gyerekek. Hát legyen szerencséje...
Nagyon nehéz ezt az egészet feldolgozni. Tudom, hogy valószínűleg ez a legjobb megoldás, de még nekem is fájdalmat okoz.
válasza: válasza:Tudom hogy együtt ijedtünk meg de az ő részét akartam kiemelni hogy félt attól hogy apa lesz. És mégis azt láttam rajta hogy pár hét alatt már azt bánta volna ha úgy döntök nem születik meg a kicsi, néhány hét alatt alakult ki az a kötődés benne, ami segített felülkerekedni a félelmein.
Tudom hogy nem lenne könnyű ez a helyzet, de tényleg lehet hogy a lány is felnőne a helyzethez és a fiad is, láttam már olyanokat akik épp szétmentek de a baba még becsúszott, és ezeknek a történeteknek nem minden esetben volt rossz vége. Ahogy a lány a gyerekre fókuszálna úgy talán elveszne az hogy az apja iránt mit és mennyire érez hiszen sok nő esik szülés után abba a hibába hogy el van foglalva azzal a kis csodával és kicsit kirekeszti a férfit.
Mindenesetre megértem ezt a helyzetet is, és elég szörnyű olvasni hogy eszközként tekint valaki egy fejlődő magzatra, amit eldob ha nem lát benne célra vezető megoldást. Bár ne alakult volna vagy alakulna így, sajnálom a fájdalmatokat, sok erőt hozzá.
válasza: válasza: válasza:Az elejétől kezdve olvaslak titeket. Nem leszek népszerű a gondolatommal, de nem is az a cél.
Egy abortusz nagyon fájó és igen, az is egy ki élet, aki ha nem lenne ez a sz*r helyzet, akkor élhetne. Ettől függetlenül a leírtak alapján én is jobbnak látom a terhességmegszakítást.
A fiút akarata ellenére hozta ebbe a helyzetbe a lány és hiába nincsenek, vagy nem lesznek együtt, a gyerek egy örök kapocs a két szülő között. Mindkettőjüknek nagyon megnehezítené a továbbiakat. A későbbi munkavállalás a lánynak gyerekkel egyedülálló, kisgyerekes anyaként nagyon nehéz lenne. Egy új kapcsolatot 24-25 évesen azzal kezdeni, hogy már gyereked van, nagyon nehéz lenne. Az pedig, hogy milyen élete lenne a babának aki csak eszköz volt, aztán jönne a rángatás, apa ellen nevelés...
Kedves 98-as! Bármennyire rossz is ezt kimondani, de nagyon igazad van.
Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a gyerek eszköz maradt volna, állandó zsarolások forrása, lehetőség a lány újabb és újabb próbálkozásaira, vagy lehetőség a bosszúra a fiammal szemben azzal, hogy tiltja tőle, vagy ellene neveli. Ezek pedig mindhármuk életét tönkretették volna. Nagyon sajnálom, hogy mindez megtörtént.
Tegnap amúgy felhívta a lány a fiamat, és elkérte tőle a műtét árát. Nem is a pénzen van a hangsúly, hanem azért ehhez pofa kell. A szüleinek lesz átutalva az összeg, úgy a biztos.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!