Behúzták a csőbe a fiamat. Mit lehet tenni ilyenkor?

102-esnek írom: hihetetlenül megváltozott ez a lány. Most valóban "szörnyetegnek" tűnik, ahogyan írod, de eddig csendes, kedves, jólelkű lányként ismertük. Azt hiszem, most kicsit beleőrült ebbe a játszmába, és nem önmaga, de ha majd túl lesz ezen az egészen, lehiggad, és talán megtanulja azt is, hogy nem lehet kikényszeríteni a szerelmet. A szülei kerítettek neki egy pszichológust, már 3 alkalommal volt nála, remélem segít neki helyretenni a lelkét.

A pénzt átutalta a fiam a szülőknek, ők meg visszaküldték. Én csak azért akadtam ki egy kicsit ezen a követelésen, mert a leányzó a spirál árát is benyelte, így dupla lehúzásnak éreztem, de nem szóltam bele ebbe az ügybe.

A műtét jövő kedden lesz, és ez újabb csavar a történeten. A lány már azelőtt elkezdte intézni, hogy a fiammal közölte volna döntését.

A fiam mostanra borult ki igazán. Kivett néhány nap szabadságot, leutazott a nagyszülei házába, kikapcsolta a telefonját is, csak naponta egyszer csörög haza. Mióta nem elérhető a lány számára, minket hív napi 1-2 alkalommal, és ócsárolja a fiunkat, hogy tönkretette az életét. Az első hívásnál még próbált minket maga mellé állítani, most már csak a nevelésünket kritizálja. Mit mondjak, kellemes beszélgetések! A férjem is, én is igyekszünk higgadtak maradni, nem bántjuk, elég naki a maga baja is, és mindig felvesszük a telefonját, mert valószínűleg szüksége van arra, hogy kibeszélje magát. A szüleivel is tarjuk a kapcsolatot, ők úgy látják, lassan beletörődik a helyzetbe. Úgy néz ki, jövő hónap elejétől új munkahelye is lesz, addig meg táppénzen marad.

Az ember az 50-es éveiben nem nagyon szokta azt kívánni, hogy bár lenne idősebb, de én most szívesen lennék néhány hónappal arrébb, hogy túl legyen ezen az egészen a családunk!