12 hetes terhes vagyok. Nagyon nehéz döntés volt, de sajnos nem tudjuk vállani a babát.17 éves vagyok és mindketten tanulunk még.12. hét után pontosan hogyan zajlik az abortusz?

Csak az első oldalig jutottam, nekem tovább olvasni is nagyon fájdalmas. Egy hete a 10. héten vesztettem el a magzatom, nem volt szivhang, és másnap a mütét.

Nincs az a helyzet, ahol nem lehet valami megoldás, kérj segitséget. Remélem még él a baba, és küzdj érte, akkor is ha minden olyan nehéz és kilátástalan.

És még valami... ha szereted és nem adnád másnak, akkor miért nem tartod meg?

Kérj segitséget! Az egész életed megváltozhat ez után a döntés után.

Közben visszaolvastam. Már látom hiába minden szó. Hát nagyon sajnálom.

Nem vagyok a helyzetében, de katolikus vallásom szerint nálunk az abortusz nem opció, hogy igy fogalmazzam. És most ezt igy rossz hallanni, hogy mi nagyon vártuk volna a babát, és mégis elment.

Nem is akarok itélkezni, de a lelki sebekkel még évekig fog küzdeni, az biztos.

Persze nem tudhatom milyen helyzetben volt a lány. De annyi más lehetőség lett volna, ha kap megfelelő segitséget. Van aki baba mellett is megoldja a tanulást, semmi nem lehetetlen.

Ez a téma egyébként is érzékenyen érint. Most pedig még jobban. De úgy látom itt már nincs mit tenni. :( Tudom hogy ilyen fiatalon nem könnyü. Én is jártam igy 17 évesen, suli és egy komoly kapcsolat. Mi is védekeztünk, de egyszer késett a menzeszem, és teszteltem. Még mielőtt jelzett volna a teszt (akkoriban ilyen 10-15 perces tesztek voltak, kémcsöves)egyet biztosan tudtam, hogy nem vetetem el. Biztos nagyon nehéz lesz, de megtartom. Végül a teszt negativ lett.

Szóval valamennyire át tudom érezni a helyzetét, csak megérteni nem.

Azt sem értem, hogy mire vártak eddig. Még mindig nagyon rossz a felvilágositás az iskolában, és a szülők felelőssége is. Ezt azóta érzem, amióta gyerekeim vannak. Ha lehet egy anya beszéljen meg mindent a kislányával, hogy később felelősségteljes érett tini váljon belőle.

Utolsó, egyébként végigolvastad a témát? Mert mindezek kiderülnek belőle. A kérdés nem a tanulás volt, hanem, hogy MIBŐL tartsák el a gyereket, lévén a lány még tanul, a párja meg nem kapott munkát. A terhesség meg fogamzásgátló szedése mellett jött össze, ezért vette későn észre a Kérdező, meg utána még reménykedtek egy ideig, hogy mégis lesz munka a párjának. Úgyhogy itt spec tényleg nincs min moralizálni, azt gondolom, ez nem az az eset, aki fogamzásgátló HELYETT használja az abortuszt, és nem is az, aki azért vetette el, hogy el tudjon menni a Zöldfoki szigetekre nyaralni...

Én csak őszintén remélem, hogy minden rendben lesz, és ettől a dologtól csak megerősödik a kapcsolatuk... aztán majd a megfelelő időben tudnak vállalni gyereket is.

Ha anyagilag nem birtak vallalni,akkor is lett volna lehetoseg, atmenetileg neveloszulokhoz kerult volna a baba, lehet csak par honaprol lett volna szo.

Szerintem a kerdezo fel sem fogja meg teljesen mit tettek.

A tegnapelőtt 23.33-asnak teljesen igaza van...ez nem felelőtlenségből tett lépés volt.

Az utolsónak pedig üzenném, hogy szép és jó amit leírt, hogy innen-onnan segítség, de itt leírta, hogy spec. a szülők és rokonok sem úgy állnak. Másrészt nekem ennél rosszabb helyzetből lett egy babám, akit itt hagyott az apja és akárhová mentem segítséget kérni (amiket írtál, önkormányzat, szeretetszolg, stb.) mindenhol zárt fülekre találtam. Ez az egész csak propaganda sehol nem segítenek. Én ennek ellenére sem lennék képes senkinek sem odaadni a kicsim a 9 hónap után. Aki örökbeadja a gyerekét, az nem normális, beteg elméjű ember, aki nem való a társadalomban. Szerintem jól tette, amit tett, habár én csak kb 5-6. hétig tenném meg. De reményekből nem lehet megtartani egy gyereket, arra, hogy lehet, hogy egyszer jobb lesz...igen, de kérdem én: mi van ha nem?