Attól, hogy nagyon szomorú vagyok miatta, még lehet az abortusz a jó döntés?

Felelősségteljes, 2 gyermekes anya vagyok. Spirálom van, rendszeresen nézetem. Ugyan fiatal vagyok, de anyagilag most kerültönk nagyon instabil helyzetbe, fél évvel a pici születése után. Most éppen megélünk, szerencsére hitelünk nincs, de soha nem vennénk fel. Saját lakásunk van, de icipici, most fősulira járok, ami szerencsére nem kerül pénzembe, de rengeteg idő és fáradság. Nem akarom félbehagyni. Nem vagyok terhes. De nagyon sokszor agyalok ezen, ha mégis becsúszna, egyrészt ott a veszély, hogy rossz helyen tapad, a spirálnál, és életképtelen vagy beteg lenne. Plusz szedek erős gyógyszert a lumbágóm miatt, néha migrénes rohamom van, erre nagyon durva gyógyszer szintén, és nem tudnék együttélni a gondolattal, hogy esetleges magzatom emiatt sérülne. A gyerekek minden időmet és energiámat igénylik, én imádom őket, mindenem a páromé és az övék. Örülök, hogy kettő van, de hárommal már nem bírnék, érzelmileg és fizikailag sem. A párom se akar hallani a nagycsaládos eshetőségről (nem tőlem, én se akartam sose hármat, hanem imserősök szekálása közben lesz mérges - na, és mikor jön a következő?) Tehát minden érv ellene szól, ha terhes lennék, szerintem abortusz lenne belőle. De annyira megviselne...szomorú lennék miatta. Ettől ez még jó döntés?