Miért NEM gyilkosság az abortusz? Az válaszoljon, kérem, aki úgy gondolja, hogy nem az.

A kötődés kialakulása folyamat. Kinél korábban, kinél pedig később mutatkozik.

Én nem látom be, mi köze lenne ennek a folyamatnak ahhoz, hogy akár a meglétében, akár a hiányában megölhessük a gyermekünket. Aki a megtermékenyülés pillanata óta LÉTEZIK. Él, növekszik, fejlődik, mozog, szóval létezik.

És az sem világos számomra, hogy ha még csak pici, mondjuk babszemnyi, akkor ez a méretbeli tény miért jogosítana fel bárkit is arra, hogy az életét elvegye.

Az én szememben a vízválasztó egyáltalán nem a kötődés kialakulása pillanatában van, hisz a magzat fizikailag az első perctől kötődik az anyjához, hanem attól a gondolkodásmódtól, hogy tisztelem-e az életet (mindenkiét), vagy sem.

Ha megfigyelted, akkor külön megköszöntem annak, aki leírta, hogy nem szabad elítélni az abortuszos nőket.

Végtelenül sajnálom, hogy nem a tények, hanem a személyes érzelmek, érintettségek befolyásolják ezt a beszélgetést.

Olyan jó lenne mindig igazat mondani...És nem minden alapot nélkülözve, piti mód vádaskodni.

És megköszönném neked, ha szó szerint kiidéznéd azokat a mondataimat, melyekben azokat gyalázom, és azért gyalázom, mert nem értek egyet velük.

Az, hogy te pechedre, elragadtatásodban éppen szóról-szóra azt kérted számon rajtam, amin már rég túl voltam, egyéni és személyes pech. Téged sem degradáltalak személyedben, sőt, az abortusszal kapcsolatos véleményedet sem, mindössze bemutattam, miként tetted magad közröhej tárgyává és mi módon járattad le magad. Önként.

Bár nem nekem címezted a bejegyzésedet, mégis hadd válaszoljak én is.

Akit elvesztünk, azt gyászoljuk. Akinek az elvesztéséről nem tudunk, azt nyilván nem gyászoljuk.

De a vetélés létező, vagy felismerhetetlen vesztesége egészen más helyzet, mint az, amikor egy abortuszban mi vagyunk a kívánói és az okozói is annak, hogy elpusztuljon egy emberi élet.

Még mindig azt gondolom, hogy az alapkérdés az, hogy tiszteljük-e az életet minden körülmények között, vagy sem. Szerintem a nemi élet mindig magában hordozza azt a csekély, de védekezés mellett is reális kockázatot, hogy új ember foganhat belőle. A két tábor ezen a ponton oszlik ketté: az egyik jogot formál arra, hogy az új életet ezerféle okból megölje, a másik pedig olyan mérföldkőnek érzi az élet elvételét, amit elvi alapon nem hajlandó átlépni. Még akkor sem, ha nem kifejezetten tervezte a létrejöttét.

Ebből a szemszögből pedig tökéletesen mindegy az, mennyi idős életről (7 hetesről, vagy vagy 5 hónaposról )van szó. Aki az életet tiszteli, és nem érez felhatalmazást magában arra, hogy kioltsa, az nem fog abortuszra menni sem 7, sem 12, sem 20 hetesen, sem semmikor.