Miért NEM gyilkosság az abortusz? Az válaszoljon, kérem, aki úgy gondolja, hogy nem az.

Értem. Én is azért emeltem ki, hogy nem veszekedni szeretnék, csak kérdeztem :) A vita pedig nem mindig negatív, de ugye ehhez megfelelő vitapartnerek is kellenek.

Lenne még egy kérdésem.

Fenntartod a lehetőségét annak, hogy valaki meg tudja válaszolni ezt a kérdést úgy, hogy akár el is fogadd a válaszát? :)

Aki szerint nem fogom fel, hogy a vetélést is tragédiaként élik meg sokan. Nem azt mondtam, hogy nem elszomorító, vagy hogy nincs, aki igen. De a többség (van kivétel, igen) az továbbra is jobban visel egy vetélést, mint egy megszületett gyereke halálát.

Nem egy vetélés volt a családomban, tervezett gyerek elvetélése, ami tragikus, szomorú dolog, de ha a meglévő gyerek menne el...és ennek semmi köze a terhességi rosszulléthez. Nem, a tervezett terhességnél nem ez érdekli az anyát. De ha megkérdeznéd (inkább ne tedd) egy kora-terhes nőt, akinek van idősebb gyereke, hogy mit választana, ha muszáj lenne választania, az embriót vagy a megszületett gyerekét, a többségük a megszületettet választaná. Így vagyunk programozva. A többség meg nem a mindenkit jelenti. Szóval igen, lehet olyan, aki az embriót PONTOSAN ugyanúgy gyászolja, mintha megszületett gyereket veszített volna el, de erről igazán hitelesen az nyilatkozhatna, akinek mindkettőben része volt. Hogy melyik fájt jobban? A többség erre szintén a megszületett gyerek halálát tartaná fájdalmasnak, nem a vetélést. Az, hogy tagadsz egy létező jelenséget, nem fog segíteni megoldani az abortusz problémáját, hiszen az pont ebben a jelenségben gyökeredzik. Hiszen az abortuszpártiak is elítélil a csecsemőgyilkosságot. Ergo, az emberek többsége bizony előbbre sorolja a megszületettet, mint a fejlődése kezdetén állót.

Nincs igazad. A legtöbb nő nem hozna meg egy ilyen döntést. Nem tudná egyik gyerekét sem megöletni. Sem a magzatot sem a már megszületett gyerekét. Lehet, hogy szamodra érthetetlen, de egy magzathoz ugyanúgy ragaszkodik egy anya, mint a masik gyerekéhez, aki körülötte rohangál. Szerintem gondolkodj el egy kicsit, hogy ha jó anyának tartod magad, hogy jutott eszedbe ekkora baromság, hogy az egyik gyereked élete fontosabb, mint a másiké. Egy normalis nő igenis ugyanúgy ragaszkodik minden gyerekéhez akár még csak kicsi magzat akár már megszületett kisemberke és legalább akkora tragédia egy vetélés is, mint egy gyerek elvesztése. Mindegy, én tovább ezt nem magyarázom, mert a dolog megértéséhez bizonyos fokú érzelmi intelligencia kellene

Ez nem sértés, nem mindenki jut el a magasabb érzelmek megértéséhez.

Kedves Kérdező!

A feltett kérdésedre soha nem fogsz olyan választ kapni, amilyet el is fogadnál. Mert bár a kérdésfeltevés szóhasználata feltételezi, hogy elfogadnál egy számodra "tetsző" választ, amik tényekkel lennének alátámasztva, de te is és itt nagyjából mindenki tudja, hogy ilyen, tényekkel alátámasztott "miért nem gyilkosság az abortusz" válasz nincs. Mert a kérdés teoretikus. Nincs tény, csak érv. Ez nem egy eldöntendő kérdés, hogy az-e vagy sem. A jogrendszer rendelkezik valahogy, azonban az emberek meglátása/érzésvilága/gondolatvilága/vallása/hitrendszere a kérdéshez ezerféleképpen közelít.

Azon nők, akik abortuszra szánják magukat, érvelnek. Számításba veszik a saját és családjuk gazdasági/fizikai/társadalmi/egészségügyi/pszihés oldalát a kérdésnek, érvelnek, majd döntenek. Ki nehezebben, ki könnyebben. Nem tisztünk ítélkezni a döntésük felett, csak el kell fogadnunk, hogy nem biztos, hogy más a te/én/mi/mások/akárki értékrendje szerint dönt.

Itt többen rávilágítottak, hogy mindenkit támadsz, aki a te szemedben abortuszpártolónak minősül. Én még csak nem is a kérdésedre válaszoltam, de támadsz.

Az az érzésem, hogy felesleges volt - és provokatív - ezt a kérdést kiírni.

Egy dolog biztos: az abortuszellenesek bigott módon gyilkosnak kiáltanak ki minden abortuszra készülő és azon átesett nőt. Míg a másik tábor, ha nem is mindig érti meg, de elfogadja ugyanezen nők döntését.