Ti is októbertől próbálkozó párok vagyok? Lenne kedvetek beszélgetni, megosztani élményeket tapasztalatokat?

Sziasztok LÁnyok!

Annyira aranyosak vagytok, ahogy itt izgultatok velünk, és mindenki pont fent is volt aznap délelőtt :)

Megpróbálom elmesélni a szülést, elég részletesen, most alszik Bíbor, de ma nagyon nyűgös, remélem nem kel fel amíg be nem fejezem.

Kriszta örülök, hogy veletek minden rendben, szépen zárva minden ahogy kell! Párod is jobban van végre :)

Zsófi gondolok rád. Én nem féltem a szüléstől, attól mondjuk igen hogy fogom tolerálni a fájdalmakat. Utólag elég jól ment! Ami fontos, ha megy a párod, folyamatosan dicsérjen szülés közben hogy milyen ügyes vagy, és hogy milyen jól csinálod, és mindig mondogassa, hogy csak ezt az egy fájást kell kibirni, aztán pihi! No és te pedig próbáld magadban elképzelni, milyne jó lesz amikor a kislányotokat a kezedben tartod, és mindig mikor már nagyon nehéz, erre gondolj. Nekem ezt a dúla tanította, és rengeteget segített! No és amikor már azt érzed, nem bírod tovább, akkor azt mond, mindjárt meglesz! Ügyesek legyetek!

Maja én is olyan jót mosolyogtam, hogy pont 3 hónap lett a lányok között. És Melinda kislánya is hó végi azt hiszem ő 28-án született :) Micsoda ügyes nagylány, hoyg már forog. De mindig is tudtuk hogy Petra ügyes :)

No a szülés:

30 reggel 5-kor keltünk, párom ment dolgozni, fél6-kor elindult én még vissza feküdtem aludni, nem sikerült, csak forgolódtam. 6 körül éreztem hogy nagyon feszít a hasam, mintha a szél szorongatná, elmentem Wc-re, és rájöttem, hogy ez az érzés nem a széltől van, tényleg menstruációs fájdalomra hasonlított, és csak lent éreztem a méh alján, a hüvelynél. Aztán leültem a Tv elé és elkezdtem felírogatni, milyen sűrűn jönnek a fájások. 9-6-7-8 percesek voltak váltakozva. Na mondom 7 körül, már volt elég adat ahhoz, hogy ezt annak vegyem, hoyg akkor már szülünk :)

Ja előzményként hozzá tartozik, hogy dúlánk ajánlott előző nap pár növényt amiből teát kéne csinálni, ami volt itthon abból kotyvasztottam: fahéj, szegfűszeg, gyömbér :) No meg bevetettük a szexet, bár mi már csak a behatolás mentes egymást izgatós változatát csináltuk, de a mellbimbó izgatás is termel oxitocint :)

Szóval 7 után felhívtam Ellát, a dúlánkat, és elmondtam mit tapasztalok. Milyen sűrűk, és hogy mensi szerűek, de még viselhetőek, és tudok fájás közben is rendesen kommunikálni. Mondta, hogy ez jó, elindult, figyeljem a fájásokat, és ha változás van akkor szóljak. Ha erősebbek, vagy sűrűbbek lesznek. Anyukámat is felhívtam, hogy ma szülünk, készülődjön, ő hozta Ellát Kecskemétről hozzánk, mondtam majd szólok. gáboromnak is szóltam, dolgozzon nyugodtan, majd szólok ha lesz valami. Aztán főztem egy kis zabpelyhet reggelire, gondoltam az nem megterhelő, de mégis legyen bennem azért valami, ki tudja mikor lesz ebből gyerek. Aztán reggeli közben feltűnt, 8 körül, hogy sűrűbben jönnek a fájások, már 5 perc, vagy még sűrűbb. Ekkor újra hívtam Ellát, meg anyukámat, hogy lassan induljanak el, mert itt hamar gyorsulnak az események. Vagy ez már 9 körül volt, nem is tudom :)

fél10-kor indultak el végül kecskemétről, 10:20 körül értek ide.

Megpróbáltam még elmosogatni, és szendvicseket csinálni, de már nehéz volt az egyre erősebb és egyre sűrűbb fájások közepette. Gábort is haza hívtam, hogy segítsen, mert már csak feküdni bírok. Nem voltam rosszul, csak fekve kényelmesebb volt.

Aztán megjöttek anyumék, gyors kocsiból ki be pakolás, pisilés, és kászálódtam is a kocsiba, indulás Pestre.

Tényleg egész jól bírtam, még nem voltak nagyon roszsak, csak erősek a fájások. Ekkor már fájások közben nem nagyon tudtam kommunikálni, de fájások között jól elcsevegtünk. Én ültem hátra Ellával a kocsiban, hoztak nekem rózsát, sőt Gábor is leszedett egy gyönyörű vöröset, aminek mennyei illata van. Nem szeretem a rózsát igazából, de most nagyon örültem neki. Aztán irány roham az autópályára, ablak leteker, ezer ágra sütött rám a nap, menetszél a pofámba nagyon jól esett :) Ahogy haladtunk, egyre erősödtek a fájások, eljött az a pont, amikor már figyelni kellett a légzésemre, és jól esett mély hangon búgni a fájások alatt. Ezt ajánlom mindnekinek. Én UUU hangon, és mély torokhangon fújtam ki a levegőt. A dolgo pikantériája, hogy mikor az M% bevezetőre kellett ráfordulni a M0-ról, akkor ott szarul van kitáblázva, és anyukám szegény Szegednek fordult, még szerencse, hoyg hamar van a kövi lehajtó és ott vissza tudtunk fordulni pestre :) Ella ekkor már ideges volt, attól félt a kocsiban szülünk, annyira begyorsultak az események :)

Aztán végül ügyesen oda értünk a Szent István kórházhoz, szerencsére a Népligethez nagyon közel van, ahova beérünk az M5-ről.

12:10 körül értünk fel a szülészetre, második emelet. Most lifttel mentünk :) kocsitól az emeletig 3-4 fájás, Gáborba kapaszkodva :)

szülésznőmnek felfelé jövet dobtam egy sms-t hogy dél felé érünk fel és már 3 percesek, hogy biztos be érjen, de bent volt szerencsére.

Mikor felértünk, bementem a vizsgáló szobába, leültem egy székre, és kicsit meghatódva elpityeredtem magam, annyira megkönnyebbültem hogy oda értünk a kórházba, és tudtam, most már a legjobb kezekben vagyunk.

Az ügyeletes doki megvizsgált, egy nagyon jóképű arab doki bácsi :), 4-5 cm re tágultam, méhszáj teljesen ellaposodva, mondták megrepesztenék a burkot, mondtam mehet. Ilyenkor már minden mindegy, csak haladjunk :) aztán kiderült, hogy nagyon jó döntés volt!

A baba belekakilt a vízbe, Mekóniumos volt, ami rá nézve veszélyes lehet.

A gond csak annyi volt, hogy mindenki aznap akart szülni! az 5 szülőszoba foglalt, volt, így csak a vajúdóba tudtunk menni, ahol egyébként a CTG vizsgálatokat csinálták, és vagány kis bőrfotelek vannak. Ekkor már vajúdott ott egy másik kismama, majd nem sokkal utánunk jött még egy, így 3-an is ott vajúdtunk együtt. Mivel mekóniumos volt a baba, így végig CTG-n kellett lennem. Ami nem a legkönnyebb dolog volt. Mert amikor jön a fájás, akkor az ember lánya, egy nem túl kényelmes bőrfotelben, amiben nem tud hátra dőlni, nem arra figyel, hoyg a CTG vizsgáló feje a helyén maradjon, és szegény segítőimnek is nehéz volt. Gáborom és Ella is igyekezett a helyén tartani, nem nagy sikerrel. Csak éppen azért volt rajtam a gép, hoyg fájások közben lássák, nem esik e le a szívhangja, mert az baj, és akkor azonnali beavatkozás kell.

Nagyon ügyesek voltak a segítőim. fájás közben az arcom vizes ruhával törölgették, több helyen gyengéden nyomtak, maszíroztak. Nekem az esett jól, hoyg ilyenkor előre dőltem és bele karoltam az előttem álló lábába, a fejem hozzá nyomtam a hasához, ő a hátam simogatta, és közben még legyeztek is. Előbb Ella majd Gábor volt akit ölelgettem. Aki még nem szült, ezt a test kontaktust nagyon tudom javasolni, tényleg rettentően jól esik, hogy minél több helyen érnek az emberhez.

Ja azt kihagytam, hogy a sztreptocoocus miatt kapnom kellett antibiotikumot, és szerettem volna a branult elkerülni, de sajnos nem figyeltünk oda, és Anna a szülésznőm bekötötte. Hát az borzalmas volt. A bal kézfejembe kaptam kb csuklótól lefelé nem lehetett a kezemhez érni, annyira fájt, az ujjaim zsibbadta és fájtak. Komolyan annyira nem hiányzott a fájások mellé, még ez a kellemetlen érzés. Azért adnak branült mert 4 óránként meg kell ismételni az antibiotikumot, de nálunk a másodikra már nem is került sor, így teljesen feleslegesen volt bennem, és csak 24 óra elteltével lehet kivenni ami nálam másnap este 8 után sikerült, mikor nagyon szépen megkértem a nővért, hoyg szabadítson meg tőle.

Na szóval. A burok repesztés után ha lehet még sűrűbbek, és sokkal erősebbek lettek a fájások. Kb 1 óra után megvizsgáltak, 6 cm-re tágultam, jól haladunk, de vissza a vajúdóba. Ügyesen haladtunk tovább. Én már kezdtem szenvedni, kezdtem azt érezni, hogy nem bírom, de minidog kaptam az őszinte támogatást Ellától és Gábortól, hogy nagyon jól csinálom, és hogy csak ezt a fájást kell kibírni, és mindjárt meglesz a baba. A végén emlékszem már fájás közben csak nyöszörögtem hoyg Anya anya, mint a kisgyerek aki csak az anyjában bízik. kint ült anyukám a folyosón egyébként. Akkor nagyon nehéznek tűnt, így utólag kibírható volt. DE TUDOM HOGY EGYEDÜL NEM MENT VOLNA!

Aztán 3 körül, végre lett szabad szülőszoba, pont az alternatív szoba, mindegy volt csak menjünk. Ahogy felálltam és elindultunk, persze közben is jött fájás, és éreztem, hoyg jön a székelési inger, ami már a kitolásnak a jele.

Az alternatív szobában egy nagy francia ágy van, kád, bordásfal, szép kép a falon :) Előre aztmondtam, én nem akarok majd ott szülni, mert jó nekem a simaszoba, úgy is labdán akartam vajúdni. No mikor megláttam az ágyat elterültem rajta. Aztán megkérdeztem Ellát, tudok e én még labdára ülni, de már mindegy volt. Megvizsgált a doki, 8 cm, majdnem teljesen kitágultam. Ahogy oldalt feküdtem, éreztem a székelési ingert, de gondoltam még nem lehet nyomni, mert csak 8 centi, de azt mondták amit érzek azt engedjem ki. Hát szerintem a végbelem már üres volt, onnan nem jött ki semmi, viszont sajnos sikerült a nagy nyomásra bepisilni. Lehet ciki, de tudom ti nem néztek le, nektek ezt is elmesélhetem, ez van. Végig ittam a vajúdás alatt, és ezután a szülésznőm még a maradék vizeletet lecsapolta, hoyg azzal ne legyen gond, mikor jön már a baba.

Aztán eljött a kitolás. Hát ott már az összeszedettség elmúlt. Jött a fájás, hátra feküdtem, lábak felhúz, Gábor bal, Ella jobb oldalról segített a hátam támasztani a lábam tartani, és nyomni kellett. No ez már nehéz volt, nyomni, akkor mikor jön a fájás, felhúzni a lábad, és még levegőt is venni, benntartani, majd újra venni, de közben nyomni tovább. Fájt is már rendesen a kis buksija nyomta a kijáratot. Anna a szülésznőm nagyon ügyesen maszírozta a gátat, éreztem ahogy tágul. Ugye mivel egy alacsony francia ágyon feküdtem, ő vagy guggolt, vagy kisszéken ült az alsó felemnél. Aztán jött az ügyeletes doki, másik mint aki felvett, de legalább olyan kedves :)

Nem tudom megmondani hány tolófájás volt, az ember lánya ilyenkor már nem tud számolni. Ja az még hozzá tartozik, hogy ekkor már feladták a CTg-t, szegény gáborom a minap mesélte, hoyg ilyedten rohant ki Annáért, hogy sehogy nem találja aszívhangot, szegénykém, elképzelhetitek mennyire meg volt már rémülve.

Szóval egy pár ügyes de sikertelen kitolás után közölte a doki, hogy vágni fognak, mondtam mehet, csak haladjunk. Viszont nagyon rendesek voltak, mert engem nem stresszeltek azzal, hogy roszza baba szívhangja, vagy már nem is találják, és ezért kell mert baja lehet, és végig nyugodt voltam, hogy a gyerek jól van! ez nagyon sokat számít!

Szóval volt egy kis vágás, és a következő fájásokr, nagy erőlködésre de kicsusszant végre a kis feje, mi addig rettentően nyomta a gátat. Ekkor annyira megkönnyebbültem, hogy úgy kellett rám szólni, ne hagyjam abba, mert még nicns kint a gyerek, egy erős nyomásra a kis teste is kint volt. Hát csajok a világ legcsodásabb élménye megszülni egy gyereket! Gyerekgyógyász gyorsan kitisztogatta a légző járatait, meg a kis száját, majd úgy magzatmázasan és szarosan, mert jó nagy adag kakit kinyomott szegénykém még kifelé jövet közben is, a hasamra tették, és betakarták egy törölközővel. Én mikor kicsusszant, csak azt tudtam mondogatni: Istenem, istenem. Aztán mikor már rajtam feküdt, azon álmélkodtam, hogy én szültem egy gyereket :)

Egysezr szólt Anna, hoyg most nyomjak még egyet, és ügyesen kicsusszant a méhlepény.

Majd összevartak. Ami hihetetlen, hogy a varrást Anna a szülésznőm csinálta a doki ott ült mellette és mondta mit csináljon, de nem ő vart :)

Madj Gábor elvágta a köldökzsinort, nagyon profin.

Később elvitték lemérni, megfürdetni, addig engem letakarított egy kedves néni. Gábor fogta mérés után :)

Amikor vissza hozták, akkor megint mellkasra raktuk, és jött a nagy világszám, a bab tényleg elkezdte felhúzgálni a lábát és tolni egyre feljebb magát, és kereste a cicit. Végül ebben a pózban nem találta meg, de tök türelmesen keresgélt, nézelődött. Majd oldaqlra fordultam, és mellém rakták, és megtörtént az első szoptatás :) Csodás volt.

Aztán közös képek, össze bújás, gyerek felöltöztetés, majd kicsit több mint 2 órával szülés után mentünk le a gyerekosztályra. Bíbort a szülésznő vitte le, mi pedig leköltöztünk.

Mielőtt lementünk még produkálni kellett egy pisilést, hát a gátsebbel egy kicsit fájt.

Lent segítettek elhelyezkedni Gáborék, nekem feküdni kellett szépen ügyesen :) Teljesen meglepő volt hogy mennyire fitt voltam szülés után. A szülőszobán készült képeken ti si láthattátok, nem igazán látszom megtörtnek. SImán fel bírtma állni az ágyról. Mondjuk nagy élmény volt, amikor a kedves néni hozta a tolokocsit, és azzal tolt le az egy szinttel lejebb lévő csecsemős osztályra :) Mindig is ki akartam próbálni az ilyen tolokocsikat :)

Végül haza mentek anyukámék, és én pihenhettem, de csajok annyira fel voltam dobódva a sok hormon miatt, csak feküdtem az ágyban és gyönyörködtema szobatársaim kisbabáiban akik anyukájuk ágyában aldutak. Először meglepődtem, aztán végül én is végig mellettem altattam bíbort míg bent voltunk, és annyira jó volt, együtt lenni az első perctől. 8 után jött a csecsemős nővér, hogy most vizsgálja meg a gyerekorvos a babát és bemehetek, és utána kihozhatom magamhoz Bíbort. Simán felkeltem, és elsétáltam az osztály legtúlsó végén lévő csecsemős részlegre. Bementem, láttam hogy egy fiatal férfi orvos ott vizsgál egy babát, de nem tudtam oda lehet e menni. Néztem, hoyg az én gyerekem is hasonlóan nézett ki, pici sötét haj, de nem voltam benne biztos, hoyg az én gyerekem. A doki rámnézett, megkérdezte: az enyém, mondtam, hogy nem tudom, kérdezte, hoyg hívják a gyerkem, megmondtam, mondta hogy ő az bemehetek. Lehet hogy ez ciki, de hát az ember hiába volt már pár órát a gyerekével, még azért idő kell, hoyg megjegyezze a vonásait. Na minden rendben volt vele. Kicsit le volt nőve a nyelve, így mondta a doki, hoyg felvágná. Jót mosolyogtam, mert annó az enyémet is fel kellett vágni :) Szóval az én lányom nyelvét jó hamar felvágták :)

No és vizsgálat után vihettem ki magammal a szobába a babaát, és indulhatott a közös élet :)

No most ennyi. Remélem nem riasztottam el a még szülés előtt állókat.

Ha majd még eszembe jut valami leírom.

Szerencsére Bíbor még alszik ügyesen :)

Sok puszi nektek, majd ha tudok, jövök még nektek mesélni!

Annus

Sziasztok!

Na csak gyorsiban. Én akkor tudtam meg hogy a gyerek nyakán volt a köldökzsinór, amikor elolvastam a zárójelentést :) hazafelé menet. Aztán beszélgettem Gáborral, és mondta, hoyg igen rajta volt, de amikor kicsusszant a feje akkor ügyesen letekerte a szülésznő, és utána csusszant ki a kis teste.

Maja sajnálom, hogy ti így megszenvedtétek. Csak azt tudom mondani, nagyon nem mindegy hogy az ember hol szül, milyen emberi feltételek mellett. Mert a tárgyi feltételek ma már minden kórházban adottak.

Ami még kimaradt, hogy én előre attól féltem, hogy fogok kibírni ennyi órát majd étlen. inni szerencsére lehetett.

Aztán mikor a kórházban voltunk, és éreztem hogy kezd rámtörni a hőhullámos rosszul lét, megettem 2 szem szőlőcukrot meg egy kocka boci étcsokit. Hát nem kellett volna. Olyna rosszul voltam utána, azért kellett folyton innom, mert büfögnöm kellett a cukor rossz utóíze miatt. szóval csajok, tényleg kibírja az ember kaja nélkül, ha lehet cukrot se egyetek, nekem nagyon nem jött be.

Maja sajnálom, ezt a lábujj dolgot. kicsit most felháborodtam ahogy olvastam, hogy a dokik a vészhelyzetre hivatkozva elcseszhetnek valamit, aztán meg max azt mondják, bocsi, sajnos ez ezzel járt, pedig nem kéne minden szenvedést arra fogni, hoyg a szüléssel jár. Persze hogy Petráért semmilyen áldozat nem volt kicsi, én is mindent megtettem volna a gyerekért. Mivel Bíbor már bent volt a szülőcsatornában, így nálunk a császár nem jöhetett már szóba, de ha az lett volna, én is örülök, csak legyen kint és jól legyen. Végül 9/10 Apraggar született ami nagyon jó.

És tudjátok rengeteg nőnek maradnak ilyen kis problémái szülés után, de nem beszélnek róla, mert ez vele jár. Pedig nem kellene hogy a szülés után bármilyen bajunk is maradjon.

Na bocsánat hogy kikeltem magamból.

Nálunk van tejecske szerencsére, biztos számít hogy már a kórházban is folyton ösztönöztek minket a szoptatásra. Múltkor éjjel annyi tejem volt, hogy átáztatta a hálóingemet is.

Bíbor alapvetően jó baba, csak néha fáj a poci, olynakor nyűgösebb. Már vannak éber periódusai amikor csak nézelődik.

Én szépen gyógyulok, gátsebem már nem fáj, tudok már ülni is, most viszont székrekedés és kezdődő aranyér tüneteit tapasztalom.

Na majd jövök még.

Zsófi csak ügyesen!

Mindenkinek puszi Annus