Szerintetek durván reagáltam le, vagy megérdemelte?
Lányom 6 éves, eddig elég szófogadó volt de mostanában elő-elő fordul, hogy figyelmen kívül hagyja amit kérek tőle, vagy mondok neki. Ha leszidom látszólag megbánja, de szerintem sokszor mintha csak "megjátsszaná" ezt a megbánást.
Na de a konkrét helyzet most az volt, hogy eszembe jutott hogy nem vettem tejet. Itt lakunk a bolttól fél utcára, első emeleten, a teraszról szinte rálátni a boltra. Mivel már le volt fürödve, pizsibe volt mondtam neki, hogy most ne jöjjön le velem mindjárt jövök (máskor is már egyszer-egyszer előfordult, hogy 5-10 percre egyedül maradt fent, az apja is hagyta már párszor egyedül). Mondtam neki, hogy zárja be az ajtót, elmagyaráztam neki hogy jövök nemsokára nézze addig a mesét, rajzoljon de az erkélyre ne menjen ki. ELmondtam neki többször is, hogy maradjon a lakásban...erre jövök vissza a boltból, ahogy kilépek, befordulok az utcára már hallom az ordibálását az erkélyről, ott sírt kint, meg ordibált a járókelőknek, hogy ő fél egyedül. Úgy felment a pumpa az agyamba, hogy ennyire nem lehet megbízni benne, ennyire nem lehet megkérni hogy ne mászkáljon ki az erkélyre hogy nagyon leordibáltam és bezavartam a szobájába aludni. Értem én, hogy fél (bár nem tudom miért, mert eddig nem csinálta), de szörnyen felbosszantott, hogy hiába mondtam neki, hogy ne jöjjön ki egyszerűen elöntötte a .... az agyamat. A hétre eltiltottam a biciklijétől is (más nagyon nincs amivel hatni lehet rá), hirtelen ez jutott eszembe...ti hogy reagáltatok volna? Ilyenkor azt érzem feleslegesen erőlködök, teszek a kedvére, megyünk játszótérre, próbálok a kedvében járni és ennyire nem képes...
Ugyan már, nem értem, miért vannak itt sokan felháborodva. A gyerek hat éves, nem két hónapos, ilyen rövid időre gond nélkül egyedül lehet hagyni. Szerintem ez csak figyelemfelkeltés volt, ráadásul szerintem kérdező, valamilyen szinten ezt te váltottad ki, mivel a leírásodból azt vettem ki, hogy a gyereket X ideig vigasztaltad, hogy nem lesz semmi baj, amíg leszaladsz a boltba. Ha valaminek nagy feneket kerítesz, persze, hogy a gyerek is komolyan veszi.
Hat évesen már kinn játszottam az utcán a nagyokkal és nem lett semmi bajom, ahogy több ezer gyereknek sem, akiknek a nagy része mára már felnőtt ember.
Mellesleg szerintem nem reagáltad túl, jól csináltad. Ha ezek után még vigasztalgatod is, csak azt éred el, hogy a jövőben magasról tesz majd minden "utasításra" (csúnya szó, de aki akarja, jól érti), amit kiadsz. Következetes voltál és ez jó szerintem.
Kiskamasz??????
Majd 10 éves korától. Most óvodás vagy kisiskolás.
" még egy 12 évest sem hagynál egyedül."
Hol írtam én ezt??????
#27: akkor valamit nem jól tanultál meg.
Korunkban a serdülőkoron belül, a felnőttséghez vezető úton a tudomány három szakaszt különböztet meg: a kiskamasz (prepubertás) kort 11-13 év körül; a kamasz (pubertás) kort 14-18 év körül; az ifjúkort (adoleszcencia), más szóval fiatal felnőttkort 18-21 év körül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!