22éves lány vagyok,a barátom 24, és 4 hónapja vagyunk együtt. Gyógyszert szedtem, és multhét csütörtökön derült ki hogy 10-11 hetes terhes vagyok. A barátom hallani sem akar róla. Miért nem akarja a babát?

Szívből gratulálok! Most már csak előre nézz, óvd, védelmezd, szeretsd a babádat!

Az első, és legfontosabb lépést már megtetted, hogy tökéletes anya légy! Boldog babavárást, és aztán boldog babázást!

Véleményem szerint az a pici élet a hasadban jobban jár, ha apa nélkül nől fel, mint egy ilyen férget tudhasson apjának.

Örülök, hogy egtartottad a babát, kérlek, néha adj hírt magatokról.

Egyébként egy ismerősöm 16 évesen volt hasonló helyzetben, ő nem akart a gyerek apához hozzámenni. Az abortuszra elindult, de visszafordult. Azóta a fia 16 éves. Van egy férje, és tőle még két fia, boldog házasságban élnek 10 éve. Remélem, majd eljön hozzád az igazi, akivel együtt tudjátok ezt a babát felnevelni, és esetleg mégegyszer ér benneteket egy ilyen csoda.

Az abortusz után sokaknak nem lehet több gyereke, neked az alapbetegséged miatt biztos nem lehetett volna. Jól döntöttél :)

Milyen gyógyszer mellett estél teherbe? Szedtél mellette mást is, vagy csak kiaradt egy-két szem? Mióta szedted a gyógyszert?

Előre is köszi a válaszokat.

Szia! Csatalokozom az előttem szólókhoz: gratulálok! :-)

Az "apa" dologra reagálnék: én csonka családban nőttem fel, 8-9 lehettem, mikor Anyuék elváltak. Elég rossz gyerekkorom volt, túl hamar felnőttem, mert muszály volt. Én azt mondom, hogy ha olyan a volt párod, mint az én "apám" volt, akkor örülj, hogy nem maradt Veletek! Inkább legyél neki csak Te, akitől minden szeretetet megkap majd, mint hogy legyen egy olyan, akitől mondjuk retteg...

Csak a bébidre koncentrálj, meg magadra!!! :-)

Így van, Neki köszönheted! Én is hálát adtam és adok is Értetek!

Sok-sok puszi,

Judit

Szia!

A barátod képzelje el magát abban a helyzetben, hogy ő lenne 22 évig impotens, és mikor nagynehezen felállna neki, te meg azt mondanád, hogy bocsika én már nem igénylem akkor ő mit szólna? Hiddel, ugyan az a helyzet, csak ő nem szenvedne a választás nehézségével! Nem ítélem el őt sem, de én tudom milyen elveszteni egy embriót, és hidd el nem könnyű vele élni, pedig nekem elhalt, és nem én döntöttem úgy! Tarsd meg! Legyél inkább büszke anya, mint egy "halott szerelmes"! Kitartás!!!!!!