22éves lány vagyok,a barátom 24, és 4 hónapja vagyunk együtt. Gyógyszert szedtem, és multhét csütörtökön derült ki hogy 10-11 hetes terhes vagyok. A barátom hallani sem akar róla. Miért nem akarja a babát?

Gratulálok a döntésedhez!:-)) szurkoltam naon h igy dönts!

és mint előttem írták,innentől csak Te és a Baba legyen a fontos,semmi és senki más! rengeteg lelkierőre lesz most szükséged,kitartást kívánok neked! Vigyázz magatokra naon, és ha beszélgetni szeretnél nyugodtan irhatsz nekem is privit.

2 hónapos kisfiu anyuja

Szia!

Sokunk szerint jól döntöttél! Írtam már egy választ, azt hogy a szíved úgysem enged rosszúl dönteni. De nem miattunk, akik bíztattunk. Örülök hogy a szüleid örülhetnek az unokának, te pedig anyuka leszel! Vigyázz a picire nagyon! Írj még, hogy hogy vagy!

szia!nem olvastam végig amiket előttem írtak, mert jó sok hozzászólást kaptál :) szóval csak gyorsan összegzem, amit gondolok, remélem, nem későn :)

alapvetően úgy gondolom, h 22 évesen még te is fiatal vagy egy gyerekhez és baromi nehéz egy gyereket felnevelni még apával is, nemhogy egydül. de a szigorú elveimet a te estedben félreteszem, mert a te eseted más, mint a többi 22 évesé, aki azt hiszi, attól lesz felnőtt, h gyereket szül.

szóval te átestél egy igen komoly kezelésen, h babád legyen! a szüleid, mindent megtettek azért, h te is lehessél anyuka és a te szüleid sokat aggódtak azért, h összejöjjön ez a baba (ha nem is most és nme is ettől az apától). én a helyedben kirúgnám a srácot, megmondanám neki, h figyi! te nem akarod ezt a babát, kibaszásnak éled meg,h megtartod, de te nem vagy hajlandó elvetetni. évek mentek rá, h gyereked legyen és nem vagy hajlandó ezt a sok sok évet az ő kénye kedvének feláldozni. mivel te nem akarsz neki rosszat, ezért a gyerek megszületése előtt intsetek búcsút egymásnak és ha ő szeret, úgyis vissza fog smofordálni. ha meg nem szeret, akkor meg örülj neki, h nem egy rossz házasságba keveredsz bele. mit tudsz róla? négy hónapja ismered!!!!!! még te sem tudhatod, h milyen ember valójában. az meg,h ő öngyilkos lesz meg iylenek, meg a fejébe veszi meg stb. szegény anyós pajti stb... nekem két fiam van, hasonló helyzetben énis aggódnék a drága fiacskáim miatt, akiket a gonosz nők elvettek tőlem... :) DE te meg a szüleid lánya vagy, akik meg érted tennének meg mindent, csakhogy boldognak lássanak!

szóval a te estedben én (aki nagyon is korainak vélek egy 22 évesnél gyereket és idáig mindenkit csak lebeszéltem, meg bulizni küldtem, meg hapsizni), de azt mondom, h ha valóban ilyen komoly kezelésen mentél át, ha egy ici pici esélyed is van arra, h soha többet ne jöjjön össze a baba, akkor bizony eszedbe ne jusson elvetetni. a szüleid melletted állnak és előbb utóbb találsz eg yolan hapsit is, aki gyerekstül mindensetül fel fog vállalni titeket. a srácot, meg ne kényszerítsd, mond meng neki, h isten áldjon pajtikám, nekem ez a gyerek fontos, mert benne van a pakliban, h soha többet nem lesz!!!!

na, remélem, még olvasod a nagy döntés előtt!

Vagy már nem vagyunk fontosak neki. Csak addig kellett ez az egész míg bajban volt. most,hogy így úgy túl van az egészen ... nem ír.

Pedig mi megtiszteltük őt azzal,hogy szívből szorítottunk neki, imádkoztunk érte. Egy tisztelt kör írást megtehetne. bár mi legyen is vele.