Miért mondja sok anyuka/apuka azt, hogy az ő életük értelme a gyerek? Miért lenne az?

Ha még egyszer valaki leírja, hogy ŐSANYA...

Hát, kérdezem én: hányféle anya van?

Van ősanya, modern anya, kaftános anya, laptopos anya, tűsarkús anya, fakanalas anya?!

Szerintem csak anya van. Sokféle ember van, de ha anya lesz - és nem egy elvetemült gyilkos bűnözőről van szó -, máris jobb ember lett. Általában...

Abból a tényből kiindulva, hogy sokféle ember van, könnyen belátható, hogy sokféle anyai vonás is megfigyelhető. A gyermek számára az a fontos, hogy szerető, elfogadó, támogató, Őt testben és lélekben egyaránt gyarapító családban nőjön fel. Sokan felnőnek ezek nélkül is, tudjuk, de látjuk is az eredményét... Mindent át lehet vészelni, ha ott a hátország, de ha már maga az anya is rangsorol, és hárít, akkor mit várhatunk? Egy hasonló értékrendű szülőt, aki majd a gyermekéből lesz, mert ezt látja...

Én is szeretem a munkámat, de a családomat IMÁDOM, és nincs az a feladat, ami értékesebb és tartalmasabb volna, mint a velük közösen eltöltött idő!!!

A munka elsőrangúságát legfeljebb kutató orvosi hivatással lehet elképzelni, akkor is időlegesen, vagy ha a teljes aktív korra vonatkozik az ilyen munkavégzés, abba nem fér bele NORMÁLISAN egy gyermek felnevelése sem, nem hogy többé.

Ezt el is tudom fogadni, és tisztelem is az ilyen embert, aki feláldozza a személyes boldogságát mások egészségének a megmentéséért. Mert nekem senki ne mondja, hogy a munkában elért sikerek felülmúlják egy gyermek születésekor érzett eufóriát. Aki ilyet mond, még biztosan nem szült, vagy beteg, és valami zavar keletkezett az egyedfejlődésben...

Sziasztok!

Őszinte leszek. Nekem a hátamon feláll a szőr amikor hallom főleg fiús anyáktól amikor mondják kicsi fiuknak, hogy életem értelme....

Na ekkor már tudom , hogy anyuka egy 0 volt eddigi életében, nem csinált semmit csak szült egy gyereket. Semmi mást nem tud felmutatni. Veri a mellé, hogy Ő mekkora anya. Egyik kedves pszihológusom könyvet is irt pont erről a témáról

Csernus Imre: A férfi (lelehet tölteni a netről)

23. oldaltól szépen levezeti az életem értelme dolgot. Ahogy én látom a környezetembe ezek az anyák teljesen rátelepednek a kölkeikre,vagy éppen minden problémát ők oldanak meg helyettük ezáltal elveszik a lehetőséget, hogy siker élményük és önbizalmuk legyen. És hangsúlyozom verik a mellüket, hogy mekkora anyák. De szerintem egy ANYA az teljes felelősségtudattal és maximális élettapasztalattal vállal gyereket, a lehető legmegfelelöbb mind anyagi és mind érzelmi intelligenciával felvértezve. A mai világban megtiltanám 30év alatt, hogy bárki gyereket szüljön.Ahogy én látom ebben a világban minden felhígult és céltalan lett, lányok azok gazdag pasikat hajtanak a fiuk gazdag nőket. De, hogy maguktól esetleg felállítsanak egy egzisztenciát ahhoz már lusták vagy nincs önbizalmuk. Mert ugye anyuka mindent megcsinálz és így a legegyszerűbb......

( egy 35éves anyuka voltam aki dolgozott egyetemet végzett 26évesen megvette saját családi lakását/segítség nélkül/ megcsinálta üzletét és céltudatosan kereste élete párját)

Ámen

Na, akkor kedves utolsó, most figyelj.

32 éves vagyok, 3 éve férjnél, 1,5 éves a fiam, és kapaszkodj meg, ügyvéd vagyok. Úgy gondolom, hogy nem lehet rám azt mondani, hogy semmit nem értem volna el az életben, nem tartozom a fiatalon szülő nők közé sem. A fiam viszont életem értelme és eszembe nem jutna olyat kiejteni a számon, hogy a munkám vagy a férjem sokkal fontosabb nála.

Ja, Csernust pedig semmire nem tartom, pont az ilyen ostobaságok miatt, amikre Te is hivatkoztál.

"Célom, hogy bátor, felelősség tudatos egyenes ember legyen gyermekem akinek a tudja az ok okozati összefüggést valamint tisztában legyen a dolgokat lényegével és miértjével."

Nekem még az is célom, hogy boldog ember legyen a gyerekem. Érdekes, a nagy tudatosságban ezt valahogy a sajátodnál kifelejtetted.

Egyébként én nem esem attól hasra, hogy Te orvos vagy, megvan róluk a véleményem, amit Te alaposan megerősítesz. Azt csak finoman megjegyzem, hogy a fogalmazást még kellene gyakorolni egy kicsit. Szép estét.

Bocsánat a helyesirásért -ez egy angol klaviatura- valamint a fogalmazásért, sok dolog van az fejemben amiről tudnák mesélni, ezért kicsit összedobva posztoltam elolvasatlanul, ugy hogy közben 2en beszélnek hozzám. Beismerem figyelmetlen voltam. Úgy ahogy Neked az orvosokról nekem az ügyvédekről is meg LEHETNE a véleményem, pontosan ezért nemigazán munkájuk alapján itélem meg az embereket- nem lehet általánositani- hanem a tapasztalatuk és életfelfogásuk alapján. Nem sarkosan szavakat olvasok hanem megpróbálok értelmet adni szavaknak (ez a kukacoskodás ami a posztomban csináltál ez is magát az embert minősiti (pozitiv vagy negativ), mert ha jól emlékszem én nem voltam támadó veled szembe meg senkivel. A véleményem osztottam meg, senkire nem téve cinikus megjegyzéseket. Szerintem Te hamarabb hivtad fel a figyelmem végzettségedre, nem tudom mi célból, gondolom ide illik a hasra esés szó amit felém jegyeztél meg)

A boldog szó számomra alap tétele az emberi létnek mivel szerintem mindenkinek boldognak kellene lenni, hogy világra született. Mindenkinek dolga van ezen a földön. Tehát a boldog szó számomra alap tétel és az egészség mellett foglal helyet.

Visszatérve az élet értelme szavakra és ezek vonzataira. Legutobb volt benn nálunk egy anyuka akinek a fia állandóan verekedésekbe keveredik , mivel mondhatni elég önző, öntörvényes szabad szájú kis kamasz. Az édesanyának megjegyeztem, hogy lehet elkelne a katonaság ennek a fiúnak. Erre az ANYA már szinte sírórohamot kapott, hogy úristen mi lesz akkor vele. Furán néztem rá mert nem értettem, hogy mit szeretne a gyerekből? Börtöntölteléket vagy tisztelettudó embert. Mi a baj, hogy elmegy egy élményekben gazdagodni. Döbbenten álltam a kórteremben.

A kamasz Fiú mellett egy másik fiú feküdt aki soha többé nem tud lábra állni egy balesetből kifolyólag. Az ő anyukája megjegyezte, hogy ha Marci katona lenne ő lenne a legbüszkébb anya a világon. Érdekesek az emberek és érdekesek a felfogások. A társadalmi szintekben is vannak eltérő szemléletű és szintek között is léteznek szinte ugyan olyan érzelmi intelligenciával rendelkező emberek.

Csernus Imre az egy ember aki nevét adta és papirra vetette ezt a problémát ami szinte általános a fiú- anya kapcsolatokra. Tökéletesen illeszkedik szerintem a valóságra, mivel sajnos nekem például voltak pont ilyen élettársaim, akikre elég jellemző tulajdonságokat lehet kivetiteni a könyvből. Tehát ezek a férfiak és voltak gyerekek ugy mint a mi lurkóink.

UI:Szerintem minden dolog valahonnan ered és valahová tart valamint, semmi nem történik véletlenül valamint az ok - okozati összefüggés létezik.

Köszönöm a kommentelési lehetőséget.

Viszontlátásra.

"Ügyvédből Dunát lehet rekeszteni, én orvos vagyok a szegei traumatológián"

Mi ez, ha nem nagyképűség és támadás?

A végzettségemet csak azért írtam le, mert egyértelműen kijelentetted, hogy akinek "élete értelme" a gyereke, az 0 volt eddigi életében és nem csinált semmit csak szült egy gyereket. Te írtad, olvasd vissza talán és lehet, hogy megérted az összefüggést a saját és az én írásom között. ha nem, az nem az én hibám. Utolsó hozzászólásod további részeiről pedig csak az a véleményem, hogy kicsit sok Csernust olvastál.

Senki sem rossz anya!

Ügyvéd, orvos, programozó... ki így- ki úgy vélekedik bizonyos dolgokról.

Én pl. imádtam a munkámat és jó is voltam benne, bindult a karrierem, 32évesen mentem szülni és anyaként még jobban érzem magam. Három gyereket szültem viszonylag kis korkülönbséggel és még itthon vagyok a legkisebbel. Más értelmet adtak a gyerekeim az életemnek. Ha 22évesen szültem volna, most elkezdenék egy teljsen más pályát, a gyerekeim miatt. Egy olyat, ami velük kapcsolatos.

Igazából mindenki úgy csinálja ahogy neki a legjobb, nem vagyunk egyformák. Attól, hogy én meg úgy érzem, hogy életem értelme, az anyaság, a gyerekeim felnevelése, útnak indítása lett, ez még nem egyenesen arányos azzal, hogy egy 0 vagyok más: Pl a munkám területén. Nem lehet ennyire kisarkítani a dolgokat. Nem minden fekete és fehér... legalábbis szerintem.

Tévedsz kérdező, a gyereket nem kölcsönbe kapjuk, hanem mindig a gyerekünk marad, akkor is, ha kirepült. Gondolkozz el rajta, hogy amikor reszketeg öreg nénikeként ülsz egyedül egy otthonban, a párod már nincs melletted, és mondjuk egy vasárnap délután elnézed, ahogy a többi öreget látogatják a gyerekei, unokái, te meg hónapok óta nem is hallottál a tiedről, mert ugye útjára bocsájtottad, lejárt a "kölcsön" akkor sem fogsz megbánni semmit? Mert hidd el, a gyereked visszatükrözi majd a hozzáállásodat.

A férjem is elismert programozó, imádja a munkáját, de amióta gyerekünk van, ő a legfontosabb neki, ahogyan nekem is, és ez így van jól.